Észak-Magyarország, 2000. április (56. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-15 / 89. szám
2000. április 15., szombat Szabadidő' 7 JEGYZET Embersport Bujdos Attila férfiöltözők semmivel össze nem téveszthető szaga, fáradt testek kipárolgása a bádogszekrények határolta szűkös térben. Nincs titok, nem is lenne értelme: az ember, ugye, levetkőzi a gátlásait is. Ott áll pőrén, hiába rángatja magára fél lábon tangózva a csúszós kövön a klottgatyát, nem leplezheti a lényeget: merő kötelességtudásból erőlködik. Hol van már a huszonöt év előtti sorvégi kamasz- nyerítés szívből jövő játszi könnyedsége, kék tornaruhás lányok gusztálása, Vermes tanár úr sajnálkozó fejcsóválása (mintha egyszerre intene igent és nemet), amiért belőlünk, fiam, aligha lesz ember, hiszen még a tigrisbukfenccel sem 'fogunk megbirkózni, s emeletlenül hagyjuk a súlyt. Fiatal testünk feszes, bőrünk bársonyos. A jövő távoli, az emberré válás gondja nem nyomaszt. Öröktavasz van, hogy aztán elég legyen negyedszázad a céltudatnak kitúrni belőle a víg rohangászást. Ivem maradt semmi, csak a csendes öröm, amiért az edzőgépek között a trikó jótékony sátrával leplezhetjük megereszkedett- ségünk. Emiatt legalább nem kell szégyenben égnünk az ifjabbak megsemmisítő pillantásaitól. Mert persze, hogy figyelnek, titkon, erősen, már a második alkalommal felismernek és köszönnek előre, de nem szólnának, ha szerencsétlenkedni látnak. Meghagyják a kétes dicsőséget a korunkbelieknek, akik bennfentesek módján igazítanak el a fekvenyomás rejtelmeiben, két szusszanás között. Buzgólkodás az evezőpadon, diszkrét zsírpárnák rázkódása, a kappanháj alatt újra- , éledő izmok láza. Emberi alakot nyer a test, értelmet a kínlódás: tovább élünk, ha nem pusztulunk bele a szobakerékpáron. Legyőzzük az enyészetet, vagy legalább valamit visszaveszünk az elszelelt időből. Kis ruganyosságot, kis feszességet, kis bársonyosságot (leginkább az érett barackét). Lendülünk a szeren, röpít az akarás. Dől a víz. NYÍLT VIZEKEN Etetés Miskolc (ÉM) - A horgászfelszerelés összeállításában mindig nagy hangsúlyt kap a precizitás. Különösen igaz ez a tavaszi készségeknél: a víz még hideg és a halak rendkívül óvatosak. Ezt ajánlja a horgásztársak figyelmébe Békési János, a Belvárosi Horgászboltból. Mind az úszós, mind a fenekezős módszernél igen lényeges az etetés - folytatja tanácsait. A halak a nyárhoz képest kevesebbet táplálkoznak. Tehát érdemes kisebb gombócokkal és kevesebbet beszórni a kívánt helyre. Általában kókuszos vagy vaníliás etetőanyaggal érdemes próbálkozni. A „liftező", por alapanyagú halcsalikból kevés, természetes víz adagolásával könnyen formálhatunk dió nagyságú gombócokat. A luxemburgi sporthorgászok által először alkalmazott „domb"-etetést érdemes kipróbálni. Ennek lényege, hogy az előre elkészített halcsaligombócokat koncentráltan, azaz egy képzeletbeli pontra irányítva dobjuk a vízbe. Ezért azok a víz alatt egy etetőanyag-„dombot" alkotnak. A fenekező módszernél a nagyobb távolság miatt az etetőcsúzli használata megkönnyítheti a koncentrált és pontos etetést. Bedobás Először az angol sporthorgászok használtak olyan botokat, melyekkel a fenekező horgász 120-160 méter távolságra is könnyen bedobja horgait. A dobás technikája módosulhat, de ezt bárki el tudja sajátítani. Lényeges: ilyenkor a főzsinór max. 0,25-0,27-es és „ostort”, azaz vastagabb élőkét kell szerelni. A New-Port típusú 3,6 méteres, 3 lbs kétrészes, speciális felépítésű és változó karakterisztikájú horgászbotok forradalmasíthatják a hazai fenekezős módszert! Az ilyen speciális távdobó bot terheletlenül rendkívül rugalmas, ezért alkalmas a 120 méternél nagyobb dobásokra. A viszonylag kicsi 3 lbs (Libra) körülbelül 85 gramm dobósúlynak felel meg. Terheléskor egészen elképesztő módon a bot megerősödik, és könnyen irányítható a halunk a vízben előforduló akadok vagy hínármezők között. „Minden edzés egy cirkuszi mutatvány” Ha lenne tornacsarnok, több gyerek mutathatná meg a tehetségét „Ilyen erős vagyok" Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Ha gyerektornáról van szó, az emberek többsége bukfencre meg cigánykerékre gondol. Aztán, ha valaki véletlenül betéved a miskolci nyolc-tíz éves tornászfiúk edzésére, eltátja a száját...- Rettentő erősek, nagyon ügyesek, szép, izmos a testfelépítésük, rendkívül lazák, jó tanulók, s mindehhez még szerények is - állítja a kis tornászaira büszke edző, Szarka-Róbert. Bizonyították is az edzésen: ez mind igaz. Talán, ha a szerénységgel van Korláton Fotó: Dobos Klára egy kis gond: „lenézhetjük a többieket, hogy egy fekvőtámaszt se tudnak rendesen megcsinálni” - mondja egyikük. De ez a hozzáállás még megengedhető, hiszen 8-10 éves gyerekekről van szó, akik kemény munkájuk jutalmaként lehetnek ideálok az osztályban: „nekünk kell mindent bemutatni tesiórán, meg a lányok is velünk akarnak barátkozni” - dicsekszik egy másik kisfiú. Ügyességük eredménye, hogy a közelmúltban Budapesten megrendezett egyesületek közötti országos szertornabajnokságon a vidékiek között a legjobbak, összesítettben pedig a hetedikek lettek. Beszélgetés közben az edző fél szeme a csapaton, fel is ugrik mondat közben.- Halló, kiscsillagaim! Tudjátok, hogy ezt nem szeretem - kiált az ugróasztalon lökdösődő ifjaknak, majd bemelegítést parancsol. s biztat, figyeljem csak, hogyan csinálják.- Ezek a gyerekek már szakszerűen tudnak melegíteni. A végére csurog róluk a veríték. És akkor is fegyelmezetten dolgoznak, ha nem állok mellettük. Fantasztikus élmény nekik edzést tartani, minden edzés egy cirkuszi mutatvány. Helyből hátraszaltóznak, nyújtón óriásköröznek. Sok szülő biztosan úgy gondolja, hogy ilyen veszélyes sportra nem adja gyermekét. Erre csak azt mondhatom, hogy itt a két év alatt egyetlen baleset sem történt. Egy éven keresztül ugyanis csak alapoztunk, szerre nem mentünk. Talán hihetetlen, de a szekrényugrást úgy tanítottam meg nekik, hogy szekrényt sem láttak. A kulcsszó a statikus erősítés: megerősítjük az ízületeket, hogy aztán bírják a terhelést. Szarka Róbert testneveléstanár két évvel ezelőtt nyakába vette a várost, felmért 157 gyereket, s kiválasztotta az általa legügyesebbnek tartott 12-t. Az edzéseket a Miskolci Egyetemen kezdték, hetente két alkalommal. Később sikerült kapcsolódniuk a Miskolci Sportiskolához, ez kettővel több edzéslehetőséget jelent. A körülmények- A körülményeink messze nem olyan jók, mint a pestieknek - panaszolja az edző. - Ők még többet edzenek, van mindennel felszei'elt tornacsarnokuk. Mi iskolai tornatermekben - a Fáy és a Zrínyi gimnáziumokban - edzünk, és a kétórás edzésből fél óra pakolással telik. De ennyire sem lenne lehetőségünk, ha Tarr Miklós vezetőedző nem keresett volna nekünk helyet. Nagy része van abban, hogy jövőre serdülő másodosztályú csapattal ajándékozhatom meg Miskolcot, aztán indítom a fiúkat első osztályban is. Ilyen nem volt vagy harminc éve... Gyakorlatok „Nagyon jó gyakorlatok vannak, lehet hátraszaltót csinálni” - mondják rajongva a fiúk, akik felnőttként, céltudatosan és kitartóan dolgoznak, de gyerekként örülnek a legkisebb ajándéknak, eredménynek.- Egy csokiért a csillagokat lehozzák az égről - mondja az edző tanítványairól, akiket sok kortársuk irigyel. - Sajnos, hetente küldöm el, irányítom át más sportágra a tehetségesebbnél tehetségesebb kisfiúkat. Pedig 5-8 éves kor között minden gyereknek szüksége lenne ilyen típusú terhelésre. Azalatt a három év alatt életre szóló mozgáskombinációt sajátíthatnának el, ami más sportágban is hasznukra válhat. Ha felépülne végre - a tervekben már létező - tornacsarnok, fel lehetne virá- goztatni a miskolci tornát. „Lufik” 3000 köbméteres űrtartalommal Kovács István másodszor vett részt a Sagai Nemzetközi Hőlégballon Versenyen Sajószöged (ÉM - NyZ) - A véletlennek köszönhetően kezdett Kovács István hőlégballonozással foglalkozni. Néhány év alatt pilótajogosítványt első osztályú minősítést szerzett és Japánba világrangos nemzetközi versenyre jár. Kovács István sajószögedi hőlégballon-pilóta 1999-ben már másodszor vett részt a minden évben novemberben Japánban megrendezésre kerülő Sagai Nemzetközi Hőlégballon Versenyen. Az első osztályú minősítéssel rendelkező sportolóval telefonon úgy egyeztünk meg: a levegőben beszélgetünk a ballonozásról és a világban is rangosnak számító eseményről. Felemelkedés- Ez egy ilyen sport, erősen befolyásolja az időjárás - jegyzi meg, miután a szakadó eső miatt mégsem tudunk felszállni, és a földön folytatjuk az ismerkedést. - A ballonozás arról szól, hogy felfújod a „lufit”, és különböző magasságokban figyeled a rétegszelet. A szél nagyon fontos, mert akár percenként is változhat az iránya és az erőssége. Egy-egy repülés előtt figyeljük a meteorológiai előrejelzéseket, és megkérdezzük a ferihegyi repülésmeteorológiai szolgálatot is. A hőlégballon repülésének alapelve, hogy a meleg levegő könnyebb, mint a hideg. A hatalmas kupolában - a versenyballonok általában 1800-3000 köbméter űrtartalommal bírnak- lévő levegőt folyékony propángázt égetve fűtik. Ha süllyedni akarnak, visszavesznek a lángból, ha emelkedni, akkor „felfelé” csavarják az égőket.- Próbálkozás az egész Kovács István Fotó: Kocsis Zoltán összegzi tömören Kovács István a működés lényegét. Feladatmegoldás Sagában is, mint minden versenyen a pilótáknak különböző feladatokat kell megoldaniuk. A rajt előtti este kapnak egy térképet a versenyzők. A térképen több célkereszt szerepel, és általános feladat, hogy ezeknek a közepébe kell a jelzőszalaggal megjelölt dobózsákokkal beletalálni. Van olyan feladat is, amikor csak meghatározott idő után szabad eldobni a zsákot, de ebben az esetben is a célkereszt centrumához a lehető legközelebb kell dobni. Minél közelebb ér célba a dobás, annál több pont jár. A dobás akkor lehet a legpontosabb, ha a pilóta közelről céloz, a kosár azonban sohasem érintheti a földet - de ez csak egy a szabályok közül. A hőlégballonozás csapatmunka: a pilótát navigátor és egy földi navigátor segíti. A navigátor a kosárban irányit, a földi navigátor pedig alulról figyeli az eseményeket. Esetenként kis méretű próbaballonokat enged fel, tesztelve a szélirányt. Ezenkívül pedig kocsival kíséri a fentieket, hogy a ballont vissza tudják szállítani a rajtállomásokhoz. Egy ballon csak akkor szállhat fel, ha szakszolgálati engedéllyel. jogosítvánnyal rendelkezik a pilóta, és arra a repülésre Magyarországon például a ferihegyi országos repülésirányítótól engedélyt kapott a felszálláshoz. Alapszabály az is: napnyugta előtt mindenképpen le kell szállni. Versenyszervezés Kovácséknál a hőlégballonozás családi sport. István és felesége, Vincze Erzsébet mint extrém sportok kedvelői ismerkedtek meg. Nagy szerelem volt a barlangászás, a hegymászás, a sárkányrepülés és az ejtőernyőzés az életükben. A hőlégballonozás viszont teljesen véletlenül került elő.- Akkoriban ipari alpinista munkákkal foglalkoztam. Találkoztam a tiszaszederkényi Pe- pich Emillel, neki volt egy' balFelszállási előkészületek közben Ionja. Tiszaújvárosban régebben működött hőlégballon-szakosztály és rendeztek hőlégballon-találkozókat. Felvetődött az ötlet, hogy alapítsunk klubot. 1998-ban pedig újból megrendeztük a Tiszaújvárosban a nemzetközi hőlégballonversenyt. Tavaly már többen jöttek, idén is szervezzük, de még messze vagyunk a japán hagyományoktól. Sagában több mint száz „versenylufi” indult, és rengeteg figuraballon is, ezek csak repülgettek.- Amikor az a sok „lufi” a levegőbe emelkedett, gyönyörű volt. Éjszakára pedig ki voltak kötve, és álltak egymás mellett. Nagyon nyugodt sport ez, fent a levegőben nem is érzi az ember, hogy repül, mert együtt halad a széllel. Viszont drága, ezért amolyan úri szórakozás - mondja Kovács István. Ezért sem tervezik egyelőre, hogy hőlégballonnal körbeutazzák a Földet. Fotó: Kocsis Zoltán