Észak-Magyarország, 2000. április (56. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-11 / 85. szám

2000. április 11., kedd Kultúra 8 Kilencvenöt éve született József Attila. Szüle­tésnapján, ápri­lis 11-én azon­ban nemcsak őt, hanem magát a költészetet ün­nepeljük. Ez al­kalomból készült összeál­lításunk. Majd eljön értem a halott, ki szült, ki dajkált énekelve. És elmúlik szivem szerelme. A hűség is eloldalog. A csöndbe térnek a dalok, kitágul, mint az űr, az elme. Kitetszik, hogy üres dolog s mint világ visszája, holyog bennem a lélek, a lét türelme. Széthull a testem, mint a kelme, mit összerágtak a molyok. S majd összeszedi a halott, ki élt, ki dajkált énekelve. 1937. JÚNIUS (A verset kérésünkre Beney Zsuzsa választotta.) Horváth Gyula Tél vége kis=Móninak Az a gyönyörű hópehely utolsó pillantása arcodon a télnek, ilyenkor ritka pillanatait éli a szépség aztán átöltözik felejthetetlen emléknek. (A Das Buch dér Ránder Roma-Lyrik aus Ungarn kötetből) Varga Rudolf Aki látott már Aki látott már fagyosszentek előtt birsalmavirágot, aki látott már napsütésben sárgás holdvilágot, az tudja, minden hiába, szíven rúgja majd a perc, s a szerelmes gally, a félkifli Hold vele együtt kifut az időből, mint a lomb, mint a holt. (Az Összegyűjtött versek kötetből) Cseh Károly Gyászhíred hozza a hó G. L. EMLÉKÉNEK Futkos az árva kutyád és gépeli lábnyoma, sűrűn gépeli már a betűt, első hó feketéik Kerted a néma sövénnyel körbekerítve olyan lesz mint a keretbe fogott gyászhír, oly iszonyú. S estefelé morzsállani kezd majd újra fehéren: szegve az Úr kenyere - és mert hűl az idő, női a sötét: kegyelemként hullik az ittmaradóra, s rásüt a nagy telihold, párás fénye alom. (A megjelenés előtt álló Bibliás föld című kötetből) RCSOKOR —. mímmmmm • Szabad felolvasás: slam. A slam nyitott felolvasást jelent, ahol a meghívott köl­tők után bárki felolvashatja saját verseit. A Miskolci Galériában április 11-én, ma délután 5 órától a Versek ünnepén Zem- lényi Attila és Vass Tibor lesznek a slam vendégei A rendezvény házigazdája Gyukics Gábor. • Kollégista szavalok. A harmadik Me­gyei Kollégiumi Vers- és Prózamondó Versenyt rendezi meg a miskolci Közpon­ti Leánykollégium április 11-én, ma dél­előtt 10 órától. • Kinek kell a vers? A lélek balga fény­űzése - Kinek kell ma a vers? címmel P. Varga Zoltán piarista magyartanár tart előadást április 11-én, ma délután fél 2- től a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban. József Attilának ma nincs szobra Költészet napi beszélgetés Beney Zsuzsa irodalomtörténésszel „Az embereknek rendkívüli szükségük van a versre" Fotó: vajda János Kornya István Miskolc (ÉM) - József Attila értékelésének szakaszairól, az egyoldalú megítélésekről beszélgettünk Beney Zsuzsa irodalomtörténésszel, költő­vel, a Miskolci Egyetem ta­nárával. S szinte önkéntele­nül adódott a szabadsággal élés lehetőségének aktuális témája is. □ Jót tesz-e József Attilának, hogy a költészet napján ő van a közép­pontban? • Divatos egy költőből kultuszt csinálni, ahogy nagyon divatos az ezzel való foglalkozás is. Ez azt jelenti, hogy a költőt olyan helyzetbe állítják be, ami nem feltétlenül a költészetének poéti­kai értékelése, inkább azé a hatá­sé, amit a költő - művészetével is persze - a nagyközönségben álta­lános emberi vonásaival tesz. Ilyen jellegű megemlékezés a köl­tészet napja is, amikor nagyon sok József Attila-vers hangzik el. Hogy ez az egész költői életmű szempontjából jót tesz-e vagy sem, ez számomra kérdéses. Az írás mélye • Az életmű megismertetése azonban fontos, végül is a költő a közönségnek ír - általában. Az embereknek, érzésem szerint, rendkívüli szükségük van a versre. □ József Attilában élt az eszme, hogy mindenkihez eljussanak a versei. • A költők belső indíttatásuk őszinteségéből fakadóan azt kí­vánják: mindenki olvassa és ért­se is a verset. József Attila is ezt mondta. Ideológiája pedig életé­nek bizonyos szakaszaiban teljes őszinteséggel erre is kényszerí­tette. Ám az írás és a lélek kap­csolata sokkal mélyebb rétegből származik, mint az ideológiai rá- építettség, amely megmondja, hogy a vers milyen legyen. A belénkoltott szabadság □ Az idők folyamáti milyen pózba merevítették a költő szobrát? • Az értékelés története úgy kez­dődött, hogy leginkább sehogyan se értékelték. Halála után a negy­venes évek közepéig a magány címkéjét ragasztották rá. Aztán kizárólag proletárköltőségét hang­súlyozták. Ebben az az érdekes, hogy proletárköltőnek lenni sem egyszerű. Erre a korszakra már jól emlékszem. A korszak legna­gyobb hibája az volt, hogy iskolás kortól beültették az olvasók fejé­be: a költészet egyértelműen meg­érthető, racionálisan felfogható. Ez pedig nem csak József Attila, de az egész költészet, de az egész esztétikum megértésének az útját elvágta. A korszakban a dialekti­kus materializmust is lealacsonyí­tották: mindig csak azt lehetett kérdezni, amire valahogyan már meg volt a felelet. Leszoktatták az emberi szellemet a kérdések és az arra adható különféle válaszok kereséséről, olyan jelenségek ész­revételéről, amelyek nem illenek bele egy általános képbe. Lehetet­lenné tették, hogy az emberek él­hessenek a szellembe beleoltott szabadság lehetőségével. U Itt álljunk meg egy pillanatra, mert - minden aktualizálási szán­dék nélkül - adódik: ez alapvetően a mára is igaz. • Akkor is voltak, ma is vannak, akik saját önös, anyagi érdekeik miatt hajlandóak sok szellemi ér­tékről lemondani. Ma éppen olyan probléma ezeknek az em­bereknek a szellemi szabadsága. Sőt bizonyos mértékben nagyobb, mert ma már nem lehet arra hi­vatkozni, hogy ezt vagy azt nem szabad kiadni. Helyettesítő eszmény ü Kanyarodjunk vissza József At­tila megítéléshez. • Ez a hatvanas évek végén, a hetvenes években - már már a költészete ellenében, vagy attól függetlenül - elképesztő kultusz­ba csapott át. Túlságosan szimbo­likus jelentőséget kapott a ma­gány vállalása. József Attila két­ségkívül nagyon magányos em­ber volt, de nagyon sok magá­nyos ember van. A szellemiségé­ben valami nem volt teljesen egészséges, de azt is meg merem kockáztatni, hogy élete utolsó szakaszát leszámítva, ilyen fokú neurózissal nagyon sok ember küszködik. A költészetét helyette­sítő eszményt csináltak ebből a magatartásból. A nemzet vagy a proletariátus nagy szenvedőjéből az elmagányosodott embertömeg jelképes alakjává lett. Aztán kez­dett a megítélése a helyére kerül­ni. Volt még egy vonulat, amikor elcsemegéztek a költő pszicho­analitikus mélységein, ami két­ségkívül szintén érdekes adalék a nagy egész szempontjából. Erről jut eszembe: korábban például egy pszichoterápiás intézetet akartak róla elnevezni, ami vala­mi egész morbid ötlet, de lakóte­lepek se viseljék egy költő nevét. U S milyen ma a szobor? • Azt hiszem ma nincs örökös virágkoszorúval övezett, mások­tól megkülönböztetett József Atti- la-szobor. Óriási szerencse, hogy nem szerepel valamelyik pénzün­kön az arcképe. Számvetés - összegyíytött kötetekkel Fecske Csaba Miskolc (ÉM) - Az 50. életévét idén betöltő Varga Rudolf összegyűjtött verseinek vaskos kötetét tette le az olvasók aszta­lára. A nemesen egyszerű, ok­kersárga borítójú könyv homlo­kán az I. azt jelzi, hogy folytatás következik. A folytatás pedig: Összegyűjtött prózák (II.), Összegyűjtött filmes írások (III.). Varga Rudolf hivatását te­kintve filmrendező, doktori disszertációját is filmről írta. A számvetés kényszere érthető. Az életmű költészeti tartománya: 346 oldalon 204 vers. Nem semmi, pestiesen szólva, de a számok csak számok, poétikai, esztétikai jelentőségük nincs. Az Össze­gyűjtött versek az eddigi négy Varga-verseskönyv - Az utolsó vers 1996., Mégse 1997., Világvégi csárda 1998., A hányinger éve 1999. - anyagát foglalja magába változatlan formában, az eredeti ciklustagolásban. A régi versek olvashatók itt újra, mégsem ugyanazt az élményt kapja az ol­vasó. A versek új kontextusba ke­rültek, más a fénytörésük, más az akusztikájuk. Kirajzolódik a pá­lyaív, kijelölhetjük legfontosabb pontjait, a zenitet, a nadírt. Mi­lyen is a Varga Rudolf-i poézis? Az eddig négy verseskötet recep­ciója szerint Varga Rudolf elköte­lezett költő, a szegények, a becsa­pottak és kisemmizettek elkötele­zettje, szószólója, az ő mesterei nem a magyar és a világirodalom klasszikus költői, hanem a sámá­nok és az ószövetségi próféták. Gyimesi László, a szerkesztő írja a könyv „fülszövegében”: „Lázas kutatója a valóságnak, szókimon­dó, ha kell erőszakos, sőt durva prókátora a kisemmizetteknek, de szemérmes szolgája a jó, a szép, az igaz szentháromságának.” Varga Rudolf versei nem az esztétika patikamérlegén kipor- ciózva születnek, az indulat vul­kánkitörései szüli őket. Szabálytalan utat járt be. Ti­zenévesen már ismert és elismert költő, első kötete mégis csak negyvenhat éves korában jelent meg. (A mostani a tizedik köny­ve.) Azóta nincs olyan év, hogy ne jelentkezett volna kötettel, mi­közben dokumentumfilm-soroza- tot készített a cigányság életéről. Egy folyton változó, horizon­tálisan és vertikálisan is táguló életmű egy - jelentékeny - szele­tével találkozhat a kedves olva­só, aki kézbe veszi Varga Rudolf gyűjteményes kötetét. A szer­kesztő írja: „Varga Rudolf tekin­télyes gyűjteményes kötete nem végleges. Itt és most tartalmazza az eddig írott és vállalt művek egészét, tehát a világ rendje sze­rint kiegészül majd.” Hallgatag Miskolc (ÉM - CsM) - Öt éve alig hallani róla. Nem jelent meg új kötete, nem szerepel a közéletben, szinte eltűnt Horváth Gyula. Azután egy­szer csak kiderül, egy német- országi kiadó 25 versét bevá­logatta a magyarországi ro­ma lírát bemutató kötetbe. □ Öt év nagyon hosszú idő, külö­nösen hallgatásnak. • Amikor az embernek nem jele­nik meg kötete, nem biztos, hogy nem is dolgozik. Ez idő alatt, úgy érzem, nagyon szép verseim szü­lettek. Azt viszont tényleg el­mondhatom, hogy korábban nyü­zsögtem, szem előtt voltam, és ez megváltozott. Hogy miért? Nem tudom megmagyarázni, és szerin­tem nem is fontos, mert ha min­dig mindennek tudnánk az okát, olyanok lennénk, mint a gépek. De még gépet sem ismerek, ame­lyik folyamatosan, egyenletesen megy. Egyszer meg kell állni, azután újra kezdeni. Ez az öt év csendességet, békét és boldogsá­got hozott az életembe, úgy tud­tam megpihenni, hogy újra van erőm az elkövetkezőkre. évek, másképp szóló □ Elkövetkező kötetekre? • Valószínűleg lesz az is, már tervezzük a Romanokher Cigány- ház-Kiadó és a Fekete Sas Kiadó közös gondozásában. Címében és verseimben a jövőtleneket idé­zem, a naponta látott elkesere­dett, gyűrött arcú embereket. Nem is kell szólniuk, értem őket, mert a nagy szegénység elhelyez­kedik az ember lelkében, megül az arcon, ott van a színekben. De ezt nem szabad félreérteni: látom őket, nem megfigyelni igyek­szem. Mindig úgy éreztem, a nép­pel élek, és ők a maguk családjá­ba fogadtak. Az ember pedig ne éljen vissza, hanem gazdálkodjon a szeretettel, amit kap. □ És a lehetőségekkel - például a németországi megjelenéssel. • Az érdekes történet. Négy év­vel ezelőtt Pécsett iró-olvasó ta­lálkozót szerveztek, ahol 8-10 fia­tal költőt akartak bemutatni. Egy idős néni azt mondta a polgár- mesternek: olvasott ő egy bizo­nyos Horváth Gyulától, igen tet­szett neki, hívják meg. így kerül­tem oda, felolvastam én is a ver­seimet, utána a közönség kéthar­mada összejött egy fiatal pár la­Horváth Gyula Fotó: Vajda János kásán, hajnalig beszélgettünk... Azután gyakran hívtak Pécsre, az utóbbi években legalább har­mincszor voltam ott. Egy ilyen találkozóra ült be a német Wie- ser Kiadó vezetője. Magyarul nem tud, tolmácsolták neki a verseket. Tetszett neki, úgy tűnt, de szerintem először az előadás fogta meg... □ Mégis könyv lett belőle, amiben versek a verseknek maguknak kell be­szélniük. • Csak nem tudom, hogy szól­nak, mert nem értek németül. Azt viszont látom, hogy a Tél vé­ge az ajánlás nélkül jelent meg. A legtöbbünk versét egyébként Bi­hari Endre tette át németre, csak Choli Daróczi József és Nagy Gusztáv fordította a maga költe­ményeit. □ Hármójukon kívül Gyurkó Andrea, Kovács József Hontalan, Kalányos Mónika, Rigó József és Szolnoki Csanya Zsolt szerepel a kötetben. Hogy állt össze a csapat? • Kovács József például bizto­san ott volt azon a bizonyos pé­csi találkozón, aki nem, őket a résztvevők ajánlották. A kötet - német címe: Das Buch dér Rander Roma-Lyrik aus Ungarn - egyébként a kiadó roma lírát bemutató sorozatának tagja. És nagyon fontos, mert eddig még nem jelent meg Nyugat-Európá- ban válogatás a magyar roma költőktől. Ez pédig rögtön száz­ezer példányban. Ráadásul nem is egyszeri lehetőséget kínáltak: nekem 2001-re ígérték, hogy is­mét megkeresnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents