Észak-Magyarország, 2000. április (56. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-08 / 83. szám

2000. április 8., szombat JjiAÍtx MISÉIÉ 11 ’JMí)­Életkép 9 Pista bácsi Méhes László Senki nem születik bányásznak. Pista bácsi is csak azzá lett. Merthogy az volt az apja is. Bá­nyásztelepüléseken annak idején természetes volt, hogy a fiúgyerek az apja kezéből vegye át a szivlapátot. Ami pedig ezzel együtt kijárt, a békés, nyugodt munkáséletet. Nem is kívánta ezért senki, Pista bácsi maga sem, hogy tanult ember legyen. Aki a lapátnyélnél van, mondo­gatta, annak nem fáj a feje. Legfeljebb csak a pálinkától. Abból pedig rengeteget meg bírt inni. Nagyapámnak úgy kellett elhessegetnie a háztól a sokadik feles után nap mint nap. Ha pedig hűségpénzt osztottak Ormosbányán, be sem volt szabad engedni a kapun. Pista bácsi­nak - mint egynek a fél falu kétkezi bányászai közül - olyankor a Jó szerencsét! büfében terí­tettek. A bányásznapra hirtelen felhúzott, szí­nes szalagokkal dísztett sátor alatt a gulyásból mindenkinek jutott. Amikor az ormosi bánya leállt, majd csendesen á többi környékbeli aknát is lezár­ták, Pista bácsi is el-elmaradozott. Ha nagy ritkán feltűnt, inkább hallgatott, mintsem szót ejtett volna arról, hogy már nem bányá­ba, hanem napszámba jár. A rekultiváció szót akkoriban még nem­igen ismerték. Pedig ha az öreg akkor lapá­tolhatott volna tovább, alacsonyabbak volná­nak ma azok a meddőhányók, amelyek ott fenn, Északon, sűrűn egymás nyomában ter­peszkedve emlékeztetnek az egykor rangot adó bányász múltra. Jelenre már nem. Szomorú tavaszi tréfa­ként, április l-jén Feketevölgy, aztán mire el­jön az ősz, Királd kerül sorra. /A' bányabezárá­sok ez évi menetrendjének állomásai. A menthetetlenül kapun kívülre kerülő bányá­szok jó néhányának kijut még egy „nyújtott műszak": azt tehetik, amit Pista bácsi annak idején nem - néhány hónapig terepet rendez­hetnek, csinosítgathatják a földfelszínen ütött sebeket, leszerelhetik a bányagépeket, ami­ket valószínűleg már soha nem fognak újrain­dítani. És készülhetnek az újrakezdésre. Felmérések szerint tíz bányász közül jó, ha minden harmadik, negyedik el tud helyezkedni. És nem is akármilyen áron: a föld alatti szaktu­dás bérben kifejezett piaci értéke ma a jelenlegi bányászfizetésnek talán a felét, ha eléri. Pista bácsinak szerencséje volt. Neki nem kellett újratanulnia az életet. Folyóvíz Feketevölgyi kilátások: szerencse, fel? Búcsú a széntől Fotó: Méhes László Kornya István Feketevölgy (ÉM) - Először az ormosi bánya zárt be, az­tán Dubicsányban a lejtősak­na építése közben szóltak: hagyjátok abba. De akkor még mindig volt egy másik bánya, ahol lehetett folytat­ni. Most már nincs. Vége. 46 év termelés után a jelképes utolsó csille kitolása után végleg végétért a szénbányászat a Fel- sőnyárád melletti Feketevölgy­ben a múlt szombaton.- A nyugati zárófronton Feke­tevölgy történetében a mai na­pon, az éjszakai műszakharmad­ban a termelés befejeződött. Bal­eset, jelentésköteles esemény nem történt - jelenti a bánya­mester elcsukló hangon a főmér­nöknek. Közben a bányászzenekar las­san, fájdalmasan lassú ritmus­ban játssza: „Szerencse fel, sze­rencse le...” Majd később: „és hogyha majd a földben végórán­kat éljük...” Szombaton reggel valamivel fél hat után van, még egészen sö­tét az ég. A bánya mélyén A főmérnök, Király László meg­keményíti a hangját, amikor ar­ról beszél az egybegyűlteknek, hogy Feketevölgyben a 46 évi termelés alatt volt egy nagy cél: elérni az évi egymillió tonnás termelést. De pár ezer tonna mindig hiányzott, bár megvolt minden: technológia, tudás, lel­kesedés. Ma már nem is érde­mes firtatni, mi volt ennek a ku­darcnak az oka, de tény: ez sem sikerült. Már virrad, amikor az akna bejáratától az irodaépület felé vonulunk. Az egyik tévéstáb megszólít a tömegből egy bá­nyászt, nyilatkozna-e.- Na, mit mondtál? - kérdezik utána a kollégái, de ugratják is:- Benne leszel a híradóban!- Te mit mondtál volna? - kér­dez vissza komoran. - Mert én az igazat. Hogy vége az életnek. S megint nincs senkinek ked­ve viccelődni, nem úgy, mint amikor az utolsó csillét készül­tek kitolni, s fotósok és tévéka­merák kereszttüzében, ahogy fényképeszkedéskor „kötelező”, mosolyogtak és ugratták egy­mást: „Jó lesz a pénz is, ha munka nincs!”- Azon gondolkoztam, mit ne mondjak ma itt el, aminek már úgy sincs értelme - kezdi „ünnepi” beszédét a megtörtén, magába roskadtan álló Lovas Károly, Feketevölgy igazgatója.- Úgy látszik bányát bezárni sok­kal nehezebb, mint termelni. De hát tudtuk, hogy eljön ez a nap. Mást nem is igen mond, csak bejelenti: a vezetés és a szak­szervet pénteken módosította a kollektív szerződést, a leszámo­lás eszerint a százszázalékos alapbérből történik, ami kedve­zőbb. S mint eddig is, továbbra sem küldenek el senkit, minden­ki közös megegyezéssel távozhat a bányából: legutóbb pénteken negyvenen számoltak le, egy hé­ten belül még harmincán. A pálya szélén A jákfalvai Stefán Lajos csapat- vezető vájár egyike annak a ti­zenegy dolgozónak, akiknek a bánya történetében utoljára ad­ták át a Vállalat Kiváló Dolgozó­ja elismerést.- Három hónapos szerződé­sem van még. Feliratkoztam egy tanfolyamra, de azt majd csak akkor lehet végezni, ha munka- nélkvilin leszek. A feleségem ott­hon van a három gyerekkel. Munkaképesség-csökkenésem van, de még nem vetettem figye­lembe. De hát még azt sem tu­dom, mi lesz. Mondogatják, va­lami vállalkozásba kelljen kez­deni, de mibe... A 25 éves fiatalember a ruha­kiadónál osztott sörrel a kezé­ben azt mondja, tegnap fejezte be végleg a munkát, s társaival csak abban bízik, hogy talán a Dunántúlra le tudnak menni.- Mi még megtehetjük, nincs családunk. Akár külföldre is el­megyünk. De az idősebbek na­gyon el vannak keseredve. Raj­tunk, fiatalokon még segíthet a munkaügyi központ, de aki már negyven fölött van... Ha egy bá­nyász valahová jelentkezik, rög­tön az egészségi állapotát vizsgál­ják, itt pedig alig van, akinek ne lenne valamennyi rokkantsága. Az üyen ember nem kell sehová. Az egyik helyi vezető azt mondja, hogy a dolgozók arra szorítanák őket, kezdjenek közö­sen, a meglévő műhelyek, gépek adta lehetőségeket kihasználva valamilyen vállalkozásba. Itt és most- Ez a „valamilyen vállalkozás” az égjük kulcsszó - veti közbe va­laki, s legyint. - Ez amilyen bíz­tató, mikor mondom, annyira semmitmondó, ha belegondolok. Vannak elképzelések, de a konk­rétumokig senki nem jutott el.- Kilátástalan kényszervállal­kozásba felelőtlenség belekezde­ni, csak azért, mert csinálni kell valamint, hogy aztán belebuk­junk. Annak sincs sok értelme, ráadásul még az a pénz is el­vész, amit a leszámoláskor ad­nak - hallatszik a beszélgetők egy másik csoportjától, hiszen mindenki ezt a témát rágja.- Mert ha Székesfehérvár és Tata között volnánk, mondjuk, akkor..., talán... De: Feketevölgy a Feketevölgyben van. Talán egyszer, ötven év múlva, újra... Feketevölgy (ÉM - ML) - „Ak­ciós szén" - hirdeti a Feke­tevölgyi bányaüzem irodahá­zának ajtajára ragasztott fénymásolt tájékoztató a mi­nőség szerint megállapított árakat. A papír azonban már csak a nin- cset jelöli: a tárolóból az utolsó tonna szenet a bezárás előtti na­pon vitték el. A többit sokszor tíz méter mélyen őrzi a fold.- A 4-es telepben 11,3 millió tonna, az április l-jén, szombat­ra virradóra még működött 5-ös telepen 32 millió tonna szenet hagyunk a föld alatt. Számítása­ink szerint ennek a 70 százalé­ka, azaz 23,9 millió tonna lett volna még kitermelhető - veszi számba Feketevölgy hagyatékát a széntelepek elhelyezkedését je­lölő térkép előtt Kiss Péter geo­lógus. aki sorra mutatja, évről évre hogyan haladtak előre a szénmezők megnyitásában. Keze azonban megakad a levegőben, mikor a mellette álló Balázs Sándor műszaki főmérnök-he­lyettes közbeveti:- Csakhogy az árbevétel min­dig alatta maradt a ráfordított költségeknek! Mert míg a feke­tevölgyi termelés 70-80 százalé­kát kitevő energetikai szén ha­tósági áron került a hőerőmű­be, addig - a lakossági szén árához hasonlóan - a munka­bért piaci alapon fizették. Fele­más helyzetek is közrejátszot­tak abban, hogy gazdaságtalan minősítést kapott a bánya, és ha jelenlegi lehetőségeit ve­sszük, nem marad más, mint kiegyezni ezzel... Mint kiderül: ők ketten sem először egyeznek ki azzal, hogy a mélyművelésű bányászat nem tartozik a nyereséges vállalkozá­sok közé. A bükkaljai bányák­nál együtt kezdték több mint húsz évvel ezelőtt, s azóta nem Feketevölgy az első, amelyet be­zárnak. Csakhogy Feketevölgy után már nem lehet más bányá­nál munkára jelentkezni. Szögre akaszthatják az ünnepi bányá­szegyenruhát.- Műszaki végzettséggel talán még most lehet valamit kezdeni. Valami vállalkozást, azon gon­dolkodunk itt többen is - vála­szolja a jövőt firtató kérdésre az ötven felé járó Balázs Sándor, hangjában bizonytalansággal. Mert ami bizonyosat tud, az csu­pán a következő hónapok - szep­temberig tartó - kötelezettsége: amennyire lehet, úgy átadni a területet az enyészetnek, ami­lyen szépen azt csak lehet. A vá­gatokból kiszerelni a gépeket, Csend, élet összeszedni a berendezéseket. Legutoljára marad a bányalejá­ratok eltömedékelése.- Nem robbantunk. Hátha egyszer majd, akár ötven év múlva, újra gazdaságos lesz va­lakinek a bánya megnyitása... Fotó: Méhes László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents