Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-06 / 55. szám

2000. március 6., hétfő ESZAK-MAGYflRORSZAG W Aktuális 3 ÜJ I • Evangelizáció. A miskolci deszkatemp­lomban evangelizációs hét kezdődik ma, március 6-án. A délután 5 órakor kezdő­dő istentiszteleteken igét hirdet Molnár Sándor biatorbágyi lelkipásztor. • A vezérkari főnök az egyetemen. A Magyar Honvédség Vezérkarának képvi­selői - Fodor Lajos vezérkari főnök veze­tésével - ma a Miskolci Egyetemre láto­gatnak, hogy az oktatási intézménnyel fennálló együtműködést értékeljék, a to­vábbi feladatokat meghatározzák. • Fogadóóra. Gyárfás Ildikó (MSZP) or­szággyűlési képviselő holnap délután 4- től 5 óráig Kazincbarcikán (MSZP iroda), szerdán Gömörszőlősön délután 1-től, Keleméren fél 3-tól, Vadnán 4-től tart fo­gadóórát a polgármesteri hivatalokban. • Kisgazda fórum Putnokon. Lakossági fórum lesz holnap délután 6 órakor a putnoki Tóth Ede Művelődési Házban, amelynek témái között szerepelnek az idei agrártámogatási és vidékfejlesztési pályázati lehetőségek. Bulgária felszabadulására em­lékezve ünnepi megemlékezést tartott Mis­kolc Bolgár Kisebbségi Önkormányzata szombaton. A rendezvényen megkoszorúz­ták a Bulgárfoldi Általános Iskola falán lé­vő emléktáblát. Képünkön: az ünneplők ba­ráti fogadtatása. Fotó: Bujdos Tibor Ózdi könnyek tíz év eltelte után Ózd (ÉM - ÓKI) - Gyásznap volt Ózdon március 3. Tömegével jelentek meg a Folyamatos Acélöntőműben (FÁM) történt robbanás egy évtize­des évfordulóján a családtagok, ro­konok, barátok és munkatársak az új emlékmű felavatásán. Több százan gyűltek össze a Gyári teme­tőben, hogy megemlékezzenek arról a ti­zenhárom áldozatról, melyet az 1990. már­cius 3-ai FAM-robbanás követelt. A meg­emlékezés szónokai, köztük Strohmayer László polgármester arról beszéltek, hogy értelmetlen és érthetetlen volt maga az esemény, amely után 23 árva gyermek, több csonka család maradt hátra. A város mai vezetői azon dolgoznak, hogy ilyen tragédia a jövőben ne következhessen be. Csákányovszki Sándor akkori üzemveze­tő-helyettes azoknak a felelősöknek a lelki­ismeretét vette célba, akik miatt a robba­nás bekövetkezhetett. Úgy fogalmazott, bár a rendszerváltás idején a felelősöket is érin­tette a köztársasági elnöki amnesztia, de ta­lán volt néhány rossz éjszakájuk, amikor számot vetettek lelkiismeretükkel, mivel hibáztak. Hibáztak abban, hogy víz kerül­hetett egy olyan gödörbe, amelynek az volt a feladata, hogy az üzemzavar miatt kifolyó acélt fogadja. Á tűz és víz, ahogyan az már többször bebizonyosodott, ellenségek. így történt a 13 ember halálát okozó esetnél is. Az 1600 fokos acél egy vizes gödörbe folyt, és beindult a kémiai és fizikai reakció. A robbanás legfiatalabb áldozata 19 éves volt. Csákányovszki Sándor úgy látta, az el­hunytak temetésén felállított kopjafa elvé­gezte küldetését, és mivel megrepedezett, újat kell állítani a helyébe. Olyat, amely akár száz évig is ellenáll az időjárás viszon­tagságainak. Gyűjtő körútja eredménnyel járt, és az űj emlékműhöz, amely összessé­gében 1,2 millió forintba került, sikerült kapcsolatai révén mecénásokat találni. Az új emlékoszlopot megáldották a törté­nelmi egyházak helyi képviselői. A koszo­rúzáson a város a legmagasabb szinten kép­viseltette magát, de koszorút helyezett el a Vasas Szakszervezet Szövetségének alelnö- ke, Balogh Béla is. Rokonok, barátok, mun­katársak még most is könnyezve kérdezték egymástól: mi történhetett tíz évvel ezelőtt? Sejtések vannak, biztos válasz nincs. Síkamevál, hószobrászat a hófedte Bániakon Miskolc (ÉM - PTA) - Síkarne­vált tartottak a bánkúti sípá­lyán múlt hét szombaton. A mulatsághoz ideális idő kí­nálkozott a hófedte Bükkben. Döbbenetes látni a különbséget, hogy megváltozik minden a vá­rosból közelítve a Bükk felé. Miskolcon már (még?) nyoma sincs a nagy hónak, Bánkútra ér­ve pedig hófedte az egész táj. A sípálya közelében parkolnak az autók - hosszúnak tűnik a sor, bár mondják: volt már ennél sok­kal nagyobb forgalom is. A hegy tetejéről leereszkedve a sífai’sang kellős közepébe csöppenünk - út­közben „találkozunk” néhány al­kotással, hónyuszival, hókutyá­val. A hangosbemondó eközben egymás után konferálja fel a ver­senyzőket, akik lesiklással kötik egybe a jelmezbemutatót.- És most hölgyeim és uraim, a félelmetes oroszlán követke­zik! - hallatszik a hangszóróból. Feszültségteljes pillanatokat kö­vetően végre érkezik a félelme­tes: egy 5 éves forma kisfiú sik­lik le megszeppenve, de kétség­telenül bátran a hegyoldalon. Miután bemutatkozik az ösz- szes indián, Batman, Superman és hóember, a zsűri a döntésre Farsangi képek: családi találkozó bendzsóval, és a félelmetes oroszlán Fotó: Bujdos Tibor készülődik. A társaság addig el­foglalja magát : önfeledt mulato­zásba kezd. Nagy hangsúlyt és hangot kap az addig jelmezkiegé­szítőként használt bendzsó. A rajta játszó úr 8-10 tagú családjá­val együtt énekli, hogy: „Szép az élet az erdőben, szép a síelők éle­te...” A síelésnek évtizedek óta hódoló Lukács László és a csa­ládja 8 éve nem volt együtt a he­gyekben. Az országban és külföl­dön szétszóródott család a sífar­sangon találkozott újra.- Nem is sejtettük, hogy karne­vált rendeznek, mi csak kijöttünk együtt síelni - mondja Lukács Erika, aki a verseny kedvéért Pi­roska lett. - Amikor megérkez­tünk akkor tudtuk meg. Jelmeze­ket rögtönöztünk és beneveztünk mint Aranyásó csapat. Nem is hiába, hiszen Piroska a második helyezést érte el - köz­vetlen a félelmetes oroszlán után -, a csapat pedig közönségdíjas lett. De minden résztvevőnek jut egy kis apróság, édesség. Egy jel­mezes fiúcskát láthatóan meg­nyugtat az ajándék csokoládé. Néhány idősebb hölgy biztatóan skandálja a kissrácnak: Szép volt! Él-jen Bat-man! A legényke egy pillanatra sem hagyja abba a majszolást, úgy jegyzi meg sértő­dötten: Én Superman vagyok! Évről évre bővül, talán országossá válhat Harmadszor rendezték meg Miskolcon a Regionális Énekversenyt Fellépésre várva. A jobb szélen Csiszár István, a musical kategória győztese Fotó: Végh Csaba Miskolc (ÉM - PTA) - A III. Re­gionális Énekverseny döntő­jében 5 megyéből közel 40 tehetséges fiatal csillogtatta meg hangtudását múlt hét szombaton az Ady Endre Mű­velődési Házban. A Borsod-Abaúj-Zemplén, Haj- dú-Bihar, Nógrád, Heves és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezett fiatalok a három meg­szokott - népdal, operett-musi­cal és opera-műdal - kategóriá­ban versenyeztek. A művelődési házban már a bejáratnál hallani dallamokat. Néhányan be sem mennek a színházterembe, az előtérben ül­dögélve hallgatják az éneklést.- Az az igazi, ha az előadásmó­dot is látni, mert a produkció ügy teljes, ha nem csak a hangok, a játék is jó - vélekednek mások. Hasonlóan látják az értékelők is, hiszen minden szempontra szük­ség van, hogy a sok rátermett énekes között felállítódjon a sor­rend. A döntéshozatalnál a tiszta intonáció, a zeneiség mellett a vá­lasztott mű és az előadó személyi­sége közti harmóniát is a mérle­gelés alapjának tekintik.- Már az elődöntőn nyilvánva­ló volt a versenyzők tehetsége - mondja Bócz Sándor, a zsűri el­nöke a „félidőben”. - Akkor sem volt könnyű kiválasztani, hogy kit engedjünk tovább. Azóta pe­dig fejlődtek a versenyzők. A most harmadszor megrende­zett énekverseny miskolci kezde­ményezésre indult útjára. Hamar híre futott, így következő alka­lommal már Heves megyéből is voltak jelentkezők. Ez adott bizta­tást, hogy öt megyében hirdessék meg az énekversenyt.- Mintha csak erre a kezdemé­nyezésre vártak volna, sorra je­lentkeztek a fiatalok - mutat rá Tánczos Tamás, az Ady Művelő­dési Ház szervezője. - Ázt tervez­getjük. meg kellene hirdetni egy országos versenyt; összefogva más zárt regionális versenyekkel. Csiszár István és Liska Csilla már sok versenyen megfordultak. A regionális énekversenyt vala­hogy mégis jobban a szívükbe zárták, mint a többi rendezvényt. Főképp azért, mert ez kizárólag egy műfajról, az énekről szól.- Énekelni 7 éve kezdtem, az első versenyem pedig ’95-ben volt - emlékszik vissza Csiszár István. - Nagy ambíciókkal lát­tam a dologhoz, pedig visszate­kintve nem volt igazán képzett a hangom. Most is úgy látom, Eredmény Népdal: első helyezést nem adott ki a zsűri. II.: Nagy Csilla, Sátoraljaújhely. III.: Bárdos Zsu­zsa, Miskolc; Kapitány Mária, Kazincbarcika. Opera-műdal: első helyezést nem adott ki a zsűri. II.: Gyükér László, Ónod (közönségdíjat ka­pott). III.: Kecskés Barbara, Deb­recen; Liska Csilla, Miskolc. Operett-musical: I.: Csiszár Ist­ván, Miskolc; Vágó Zsuzsa, Mis­kolc. II.: Szegő Adrienn, Miskolc; Varga Lajos, Miskolc. III.: Dr. Bá­nyai Krisztina, Miskolc. Ódor Ferenc különdíját kapta: Szegedi Krisztina, Miskolc illet­ve Czeglédi Viktória és Kovács Zoltán, Miskolc. hogy sok tanulnivalóm van - ezt is teszem: Toldi Mária stúdiójá­ban tanulok. Már nem csak az énektudás a cél, inkább jól éneklő színész szeretnék lenni. A két fiatal életében sok kö­zös pont van, iskolák, kedvelt művek; a legfőbb különbség a vágyakból adódik.- Harmónia kell legyen az elő­adott dal és az előadás között. A színészet engem csak eddig ér­dekel - mondja Csilla. - Szívem szerint én haknizni szeretnék. Fellépni, énekelni minél több al­kalommal, minél több helyen. Hajfonatkészítés kalapáccsal, csavarhúzóval Miskolc (ÉM - PTA) - Az Irány a Kárpátmedence című ve­télkedősorozat részeként ját­szóházat tartottak pénteken és szombaton a Hermann Ot­tó Múzeum Papszer utcai épületében. A többfordulós vetélkedő február végén indult és a májusi várjáté­kok alkalmával fejeződik be. A miskolci általános iskolákból je­lentkezett kisdiákok feladata, hogy a honfoglaláskori történe­lemről szerzett ismeretek alapján minél több pontot gyűjtsenek össze. A játszóházban nem volt pontszerzési lehetőség, mégis a vetélkedő fontos eleme, mivel az áprilisi jelmezes rendezvényen az elkészített munkák felhasználan- dók. Pénteken a fiúk a tarsolyle­mez, szombaton a lányok a hajfo­nat elkészítését tanulhatták meg. A foglalkozás előtt Juhász Zsu­zsanna múzeumpedagógus mesélt arról, milyen is volt a honfoglaló ősök viselete. Kaftánt, nadrágot egyformán viselhetett mindenki, mint ahogy az ing, az öv is uni­szex öltözék volt. Javarészt prak­tikus okokból, a nomád életfor­ma, a lovas életvitel miatt. A ki­egészítők, ékszerek díszítésében már nagyobb különbségek voltak.- A karperecek, nyakperecek, csörgők mellett jellegzetes ékszer volt a bronzból, ezüstből, aranyo­zott ezüstből készült hajfonat - magyarázta Juhász Zsuzsa. - A nők két varkocsba fogták a haju­kat, és a végébe két körlapocskát fontak. Előtte azonban apróléko­san megmunkálták a díszt. A kidolgozásnak egyszerű a folyamata, az elkészült darab szépsége a kézügyességtől füg­gött. Ugyanúgy régen, mint most. Mindössze az eszközök változtak valamelyest: a 21. szá­zad küszöbén a kalapács és a csavarhúzó a használatos. A fia­talok lelkesen láttak a feladat­hoz, ki óvatosan, ki bátran ütö- gette a mintát a rézlapocskába. A bulgárfoldi iskolából érkezett Czobóczy Anett rutinosan, első­ként nyúlt a kalapácshoz.- Vigyázni kell, de nem olyan nehéz - mondja. - Technika órán már csináltunk hasonlót. Aztán mindenki belefeledke­zett a munkába, csak a kopácso- lás hallatszott. Hajfonatkészítés „honfoglaló" módra Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents