Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-30 / 75. szám

2000. március 30., csütörtök Aktuális 5 hírcsokor • Az agyi vérellátás zavarai. A Magyar Szív Egyesület miskolci szervezete április 3-án, hétfőn délután 4 órától a Szent Fe­renc Kórház 2. emeleti előadótermében az agyi vérellátás zavarai és gyógyítási le­hetőségei címmel szervez előadást. • Nyári táborok. A Segítsd a gyermeket alapítvány idén is szervez nyári táboro­kat, melyeken határon túli magyar szár­mazású fiatalok vesznek részt. Az idő­pontokról a következő telefonszámon le­het érdeklődni: (52) 498-343. Földrajzi előadások Miskolc (ÉM) - A Magyar Földrajzi Tár­saság B.-A.-Z. megyei tagozata idén is elő­adássorozatot szervez. Az első rendezvé­nyen - ma délután 5 órától a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában - a ma­gyarországi talajképződés folyamatáról Dobos Endre, Egyiptomról pedig Loboda Zoltán, a Miskolci Egyetem Földrajz-Kör- nyezettani Tanszékének munkatársai tar­tanak vetítettképes előadást. A nevelő: DADA Miskolc (ÉM - PT) - A drog, alkohol, a do­hány és más szenvedélybetegség elleni küz­delemben létrehozott, DADA elnevezésű oktatási programot 7 éve kezdték el alkal­mazni Magyarországon. Tegnap a miskolci Kis-Hunyad Úti Általános Iskolában hol­land rendőrök előtt tartottak bemutató ta­nítást a megyei rendőr-főkapitányság bűn- megelőzési osztályának munkatársai. A rendőrpedagógus irányításával a ta­nulók számot adtak arról: mit tudnak a kábítószerekről, a nikotin, a dohányzás, az alkohol káros hatásairól, hogyan érint­heti a gyerekeket az agresszív filmek megtekintése, vagy azt, hogy ha a játék­automaták rabjává változnak. Szituációs játékokban mutatták (felvételünkön), ho­gyan viselkednének akkor, ha a felnőttek alkohollal, cigarettával vagy más káros anyaggal kínálnák. Benzinkútrablás Miskolc (ÉM - PT) - A Soltész Nagy Kál­mán utcában lévő benzinkűtra szerdán hajnalban belépő férfi fegyvert szege­zett az alkalmazott­ra, majd a zsákmány megszerzése után elmenekült. A 2 óra 30 perckor történt benzinkútrab­lás után riasztott rendőrség forrónyomon indult az elkövető nyomába. A kutatást azonban eddig nem koronázta siker. Az eddig nyilvánosságra hozott adatok sze­rint a grafikán látható fegyveres rabló 183 centiméter magas, közepes testalkatú, ma­gyarul beszélő, 25-30 év közötti férfi. Arca ovális, borostás. Orra vékony, kissé kam- pós. A rablás elkövetésekor vékony fém­keretes szemüveget viselt, amiben a len­csék kerekített, de négyszög alakúak, és átlátszók. A tettes fekete vagy sötétbarna színű bőrcipőt, fekete farmernadrágot, sötétbar­na színű bőrdzsekit viselt. A fején sapkát hordott, amelyet a homlok magasságában visszahajtott. A rendőrség kéri, hogy, aki a rablás­sal kapcsolatban bármilyen információ­val rendelkezik, vagy felismerni véli a grafika alapján az elkövetőt, jelentkez­zen a miskolci rendőrkapitányság bűnü­gyi osztályán (Fábián kapu 4. sz.). Beje­lentés tehető telefonon is, a (46) 514-511- es szám 23-96-os mellékén, vagy a (46) 514-585-ös számon. Gábor nem akaija, hogy beszéljenek róla Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - „A betegsé­gem óta megváltozott az életszemléletem, a látásmó­dom. De nehéz erről beszélni, főként azért, mert tudom, ne­héz megértenie annak, aki nem élte meg, amit én." E mondatokat Gábor többször, többféleképp is elismételi beszél­getésünk alatt. Ritka betegség az övé, és tel­jességgel természetellenes, hogy egy önálló élet előtt álló fiatal­embert halálos kór támadjon meg. Egy bécsi professzor nem látta az esetét reménytelennek. De a beteg leikével az egészség­ügy nemigen foglalkozik. Most, túl a nagy műtéten és a hetedik kemoterápián, Gábor úgy érzi: „Még túlságosan benne vagyunk a közepében ahhoz, hogy nagy tanulságokkal szol­gálhassak.”- Éppen elterveztem, hogy el­hagyom a szülői házat, megpró­bálok a saját lábamra állni, s hirtelen leestem a lábamról. El kellett döntenem: a kényelmem, az ellátásom biztosítására elfo­gadom, elfogadhatom-e az áldo­zatot a szüleimtől, vagy sem. De be kellett látnom: az ő gondos­kodásuk nélkül nincs számomra esély. Gábor elmeséli, a gimnázium utolsó évében már jószerivel csak aludni járt haza.- Aztán pedig szinte minden percünket együtt töltöttük, fő­ként az édesanyámmal. Rádöb­bentem, hogy alig ismerem a szüléimét. Meg kellett tanul­nunk elfogadni egymást. Nem ment másként: ki kellett adnom magamat. Ma elmondhatom, az édesanyám az, aki a legjobban ismer. Ugyan ki más, s ki tudja lesz-e még, aki húsz évet leél mellettem?... A kezdet volt a legnehezebb.- Nem volt könnyű megértet­nem velük, mit érzek, miért vi­selkedem úgy, ahogy. Egyálta­lán beszélni róla. Hogy ha ki­abálok, az nem azért van, mert Hajnal Gábor 1979-2000 rájuk vagyok mérges, hanem így jön ki belőlem a tehetetlen­ség dühe. Vagy ha magamba fordulva hallgatok, nem rájuk haragszom. Az is hihetetlen le­het az egészségesek számára, hogy van olyan állapot, amikor bizonyos hangoktól hányinger jön rám. Nem bírom elviselni a tévé zaját: az autócsikorgást, a csihipuhit, a lövöldözést. A csa­ládom tévézne kikapcsolódás­képp, de végül édesanyám a kedvemért kikapcsolja. Ő már megért. Azt is meg lehet érteni: aki számára még az anyai áldozat elfogadása sem volt természetes, annak nem lehetett könnyű is­meretlenek adományáért folya­modni. Falragaszok, újságcik­kek, tévé- és rádióriportok. De az eredmény nem maradt el, s - amit Gábor csodának tart - a külföldi gyógykezelés anyagi le­hetősége, amely számára a túl­élés egyedüli reményét jelentet­te, biztosítva lett. De mi adta az erőt?- Próbáltam rátalálni, miben, kiben hiszek. Először akármire gondoltam, mindig a barátnőm­nél kötöttem ki: igen, őbenne hi­szek. Ő volt a kiindulás. Szerin­tem az emberek igen kevés do­logban hisznek, de ha abban iga­zán, akkor az elég erőt ad. A műtét után elkezdtem gyakrab­ban templomba járni. Addig csak húsvétkor és éjféli misére. Egy ott töltött félóra után min­dig feltöltődve távozom. Hiszek Istenben. Ugyan mi ez, ha nem isteni csoda, hogy ennyi ember ismeretlenül is megsegít, hogy nem visel meg annyira a kemo­terápia, mint sok más sorstársa­mat. Sorstársak. Gábor fájó felis­meréseinek egyike volt, amikor - még egy korábbi, pesti kemo­terápiás kezelés során - a többi egyenpizsamásban, gyerekben, öregben felismerte önmagát.- Valahogy mind hasonlítunk egymásra. Ugyanazok a tekinte­tek. Ugyanaz a keserű-cinikus- cinkos mosoly a szájszegletben: „No lám, nem csak én...”- Hogy van-e értelme a fájda­lomnak, a szenvedésnek? - is­métli meg a kérdést. Most elő­ször felemeli a hangját:- Nem, nincs. Semmi. Utálom, gyűlölöm! Aztán lehiggadva folytatja.- Ha ennek az egésznek volt értelme, hát az, hogy másként látom az életet. Most már tu­dom, csak úgy érdemes élni, hogy az ember mindig valami értelmeset, értékeset csinál. Gábor vágyai ma is a színház körül kalandoznak.- Csak hát ugyan ki látná meg egy bicegő alakban Róme­ót? Már azt is nehéz tudomásul venni, hogy nem rohangálhatok kedvem szerint. De legalább már kimozdulhatok, élhetem lassan a korábbi életemet. El­kezdődik végre az egyetem, újra emberek között lehetek. Ez hi­ányzik, ez kell nekem, a nyüzs­gés, a pörgés körülöttem. Ami­kor derékig gipszben feküdtem, úgy éreztem, szikrát vetnek az ujjaim, mint egy szabadsághoz szokott kutya láncra verve, teli robbanásra kész energiával. Gábor tudja: míg csak él, nem lehet biztos abban, hogy végleg megszabadult a betegségtől.- De szeretnék már nem min­dig erre gondolni. Szeretném, ha Mementó A most közölt riport tavaly szeptemberben készült Haj­nal Gábor miskolci egyete­mistával, túl a bécsi nagy műtéten, amelyhez az anya­giakat adományok biztosí­tották. A daganatos beteg­ségben szenvedő Gábor ak­kor bízott abban, hogy a mű­tét és az utókezelések siker­rel járnak. Egyetlen kifogá­sa az volt a riport megjele­nése ellen, amit maga az írás is tartalmazott: nem akarta, hogy az emberek be­széljenek róla, annyi meg­próbáltatás után szerette volna élni a maga életét. Most, hogy végérvényesen kiderült: nem segíthetett már rajta az orvostudo­mány, édesanyja hozzájáru­lásával ma, Gábor temetése napján, közöljük a riportot - tisztelettel és szeretettel em­lékezve Hajnal Gáborra. Köszönet Gábor édesanyja, Hajnal Sán- dorné a riport közlése kap­csán a következőket szerette volna nyüvánosságra hozni: „Mindig hittem az embe­rekben. Az emberek tízezrei­nek szeretném megköszönni, hogy lelki és anyagi támoga­tásukkal e hitemben meg­erősítettek. Életem hátralé­vő részében - úgy is mint betegágy mellett dolgozó - azon leszek, hogy segítsek a bajba jutott embereken, hogy másoknak ne kelljen végigjárniuk azt a keserves utat, amelyet nekünk.” nem erről beszélgetnénk, ha nem lennék beszédtéma. Ha a tekintetekben nem azt kutat­nám, hogy nem azt kutatják-e, nem én vagyok-e, akit a falraga­szokról ismernek. Középiskolai felvételi eljárás a második szakaszban Miskolc (ÉM - NyZ) - A közép­iskolák március 24-éig eljut­tatták az Országos Közokta­tási Intézet (OKI) győri infor­mációs irodájához, kik azok, akiket felvesznek, és kik azok, akiket nem. Ez a rangsor azonban nem tekinthető véglegesnek, hiszen a tanulói adatlapot és az iskola ál­tal küldött rangsort egybevetve alakul majd ki, hogy kit hová vettek fel. Az OKI győri irodája április 15-éig juttatja el a közép­iskolákhoz: kiket javasol felvé­telre az egyes intézményekbe. A középiskoláknak április 24-éig kell értesíteniük a diákokat ál­talános iskoláikon és szüleiken keresztül. Egy diák három intéz­ményt jelölhetett meg, így elvi­leg három levelet kap majd ápri­lis végéig. Azok a diákok, akiket sehová nem vettek fel, az álta­luk megjelölt intézmények fenn­tartóihoz fellebbezhetnek, vagy pedig elfogadhatják a minden körzetben kijelölt - Miskolcon a Diósgyőr-Vasgyári szakképző is­kola, a megye más városaiban a szakiskolák - középiskola által kínált lehetőséget. Hogy az új felvételi eljárás szerint történik-e a felvételi jö­vőre is, arra egyelőre nem kap­tunk választ, azt viszont el­mondta László Béláné, a Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa, hogy az új rendszertől azt remé­lik a szakemberek: sikerül hű képet adni az ország középisko­lai helyzetéről, és segíteni az in­tézményeket a profilváltásban. A betétesek pénzével tőzsdéztek a tiszaújvárosiak Miskolc (ÉM - PT) - Egy tavaly júniusi betöréssel kezdődött annak a bűnügynek a felgön­gyölítése, amelynek végén a tiszaújvárosi Postabank fiók­jának korábbi pénztárosa, és vezetője ellen vádiratjavaslat­tal befejezték a vizsgálatot. Debreceni László százados, a me­gyei rendőr-főkapitányság fővizs­gálója az ügy kapcsán arról tájé­kozatta lapunkat: az 1999. június 22-ei betörés helyszínelése során a fiók pénztárosa azt mondta, Miskolc (ÉM - PT) - A Szlová­kiából diszkózni átugró há­rom fiú gyanús lett a vámos­nak, ezért átvizsgálta őket. Az egyik fiatalember zsebé­ből pedig marihuána és egy pipa került elő. Dr. Bodrogi Tibor őrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség Regio­nális Parancsnokságának meg­bízott parancsnokhelyettese ar­ról tájékoztatta lapunkat: a hogy 9 millió 180 ezer forint hi­ányzik a kasszából. A nyomozás során azonban megállapították, hogy önbetörést színleltek a pénz­táros közreműködésével, amivel azt szerették volna elhitetni, hogy a betörés alkalmával tűntek el a milliók. A kasszát a betörést meg­előző munkanapon a pénztáros zárta be. A trezor két kulccsal zárható, de csak az egyiket hasz­nálta. A másik kulcsot pedig visszaadta a kollégájának. (Nor­mál esetben ugyanis két személy csukja a páncélszekrényt, és az szórakozni vágyó szlovákiai trió tagjai március 25-én este gurultak be autójukkal a bánr­évei határátkelőre. A kocsiban utazó fiúk azt mondták: semmi elvámolni valójuk nincs. Csu­pán a diszkóba ruccantak át Magyarországra. A vámos azonban szimatot kapott, és az átvizsgálás során kiderült: nem alaptalanul. A fiú, akinél megtalálták a műanyag doboz­ba rejtett kábítószert, és a ma­egyik kulcs az egyik személynél, míg a másik a másiknál marad.) A fővizsgáló szerint az ügy szálainak felgöngyölítésekor fény derült arra is, hogy a pénz­táros az akkori fiókvezetővel összejátszva illegálisan pénzt vett ki, amivel esetenként - pél­dául - tőzsdéztek. Majd saját cé­lú tranzakció után visszatették a „kölcsönvett” bankókat. A nyo­mozók feltárták azt is, hogy a pénztáros több dolgozótársával összejátszva manipulált a bank értékpapírjaival. A kötvénytulaj­rihuana pipát azt mondta: a drogot aznap este vásárolta Szlovákiában. Azt tervezte, hogy a diszkóban majd kipró­bálja a szer hangulatteremtő erejét. A lebukott férfi számára az­nap elmaradt a gondtalan szó­rakozás. Helyette bíróság elé állították és az ítélet szerint két hónap felfüggesztett bör­tönt szabtak ki rá, majd kito­loncolták az országból. donosok közül ugyanis többen még a lejárati idő előtt vissza­váltották értékpapírjukat és el­vesztették a hozadékot. Ezt a ho- zadékot szerezték aztán meg az ügyletben résztvevők, mert a visszavásárlást színlelés után a papírok lejáratát nem szüntették meg, hanem a kamatnyereséget maguk kasszírozták be. A vizsgálati osztály sikkasz­tás és csalás miatt küldte meg vádjavaslatát az ügyészségnek az ügyben szereplő személyek­kel szemben. Ki ismeri? Mosonmagya­róvár (ÉM ­PT) - A Mo­sonmagyaró­vári Rendőr- kapitányság közokirat-ha­misítás gya­núja miatt keresi a képen lát­ható - ismeretlen - férfit. Aki felismeri, hívja a (96) 215-433- as telefon 40-59-es mellékét. Pipapróbára indult: kiutasították

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents