Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-28 / 73. szám

2000. március 28., kedd Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Isten vándora és írója. Regőczi István atya, az Isten vándora I., II., III. kötetek szerzője előadást tart a miskolci Szent Anna-templom melletti Kolping-házban március 28-án, kedden, azaz ma este 6 órától. • Bartók Béla - Pásztory Ditta-díjak. Farkas Ferenc, Petrovics Emil zeneszer­zők és Kovács Dénes hegedűművész kap­ta meg az idei Bartók Béla - Pásztory Ditta-díjat, amely az egyik legrangosabb zenei művészeti elismerés. A zenei díja­kat szombaton, Bartók Béla születésnap­ján nyújtották át. • Iskola a galériában. A tardonai Jókai Mór Általános Iskola tanulóinak rajzai­ból, festményeiből nyílik kiállítás márci­us 30-án, csütörtökön délután fél 3-kor a kazincbarcikai Gyermekgalériában. Beethoven - vendégkarmesterrel Miskolc (ÉM) - Ungár Iván vezényleté­vel és Oravecz György zongoraművész közreműködésével adja következő kon­certjét a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Március 30-án, csütörtökön este 7 órától a Zenepalota Bartók-termében Beethoven VII. szimfóniája, valamint VI. concertója szólal meg. Jegyek elővételben a Filhar­mónia Kelet-Magyarország Kht. irodájá­ban, illetve koncert előtt a helyszínen válthatók. Ezeregyéjszaka meséi Csörnök Mariann Az Ezeregyéjszaka meséiről, néhány jellegzetes szereplő­ről (Sahrazád, akit eddig Seherezádé- ként emlegettünk, Hárún ar-Rásid, vagy a dzsinnek) mindenki hallott, ám Magyarorszá­gon valójában senki nem ismerte, mert nem ismerhette Az Ezeregyéjszaka me­séit. Ennek a csodá­latos történetfo­lyamnak a legtöbb európai nemzet kultúrájában (így a ma­gyarban), sőt születése helyén, az arab világban is megvolt a maga különös, fer­dítésekkel, hozzátoldásokkal vagy épp tendenciózus rövidítésekkel, gyermek­mesévé vagy erotikus könyvvé való át­írásokkal teli története. Most azonban megszületett, a fordító, Prileszky Csilla 15 éves munkája, majd az Atlantisz ki­adó hatalmas vállalkozása révén Az Ezer­egyéjszaka meséinek első teljes magyar nyelvű kiadása. Hét kötben jelenik meg ez év karácsonyáig a küllemében is igé­nyes munka, az első 270 éjszaka meséit már olvashatjuk. Nemcsak teljes fordítás ez, de a lehető leghitelesebb is. Az autentikus forrás szö­veghű, magas szintű és rendkívül élveze­tes átültetése. Csodálatos nyelvezettel el­mesélt történetek, amelyekben mindenna­posak a csodák. A jellemzéseknél gyakran rímes prózába forduló szöveg („ifjúsága édes, öltözéke ékes, a termete sudár, ar­cán fénylő sugár, szemöldöke párja kettős ív csodája”), a mesékbe illeszkedő (Tótfa­lusi István fordításának köszönhető) ver­sek a nyelvi gazdagság leginkább kézzel­fogható példái. És a csodák - talán azért lehetnek annyira az élet részei, mert a végzetét (Allah akaratát) úgysem kerülheti el a legkiválóbb sem. Ám a történet maga életet menthet. Nemcsak a Sahrijár ki­rály kíváncsiságát ébren, ezzel magát életben tartó Sahrazádé, de bárkié is. Sok mesében újabb és újabb szereplő kezd elbeszélésébe, így három vagy akár négy történet is egymásba épül, míg az első végére érünk. Hiszen csak annak van élete, akinek története van, amit akár arany tintával jegyezhetnek fel a ká- di udvarában. Mindez „ha a szemünk sarkába lenne vésve, intő tanulságul szolgálna minden arra figyelmezőnek”. De legalábbis rendkívüli élmény, nem csak ezeregy éjszakára. Csalók és csalódások a louisville-i háremben Az amerikai szerző darabjának európai ősbemutatója a miskolci Játékszínben A professzor nem a nőket, hanem asszisztensét hipnotizálja (Fandl Ferenc, Safranek Károly) Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - FG) - Kivételes pillanat részesei lehettek, akik a miskolci színház pén­teki premierje, a Pajzánsá- gok a louisville-i háremben című színpadi játék európai ősbemutatója után köszönt­hették a szerzőt, John Orlock amerikai drámaírót, a cleve­landi egyetem drámai tan­székének vezetőjét. Azon túl, hogy mai amerikai színpadi mű európai ősbemuta­tójának részese lehetett a játék­színi közönség, és találkozhatott a szerzővel, tartogatott még szá­mára néhány meglepetést az elő­adás. Kezdjük mindjárt a címmel! Aki arra számít, hogy a hárem­ben feleségeket, ágyasokat lát majd, és a ház urán kívül legfel­jebb eunuchok léphetnek a nők közé, annak csalódnia kell. A hárem úgy értendő, hogy a vilá­gi élettől elzárva élnek itt a nők. A század eleji amerikai kisvá­rosban - szigorú társadalmi konvenciók által korlátozva - két nővér - mit szépítsük! -, két vénlány lakik a louisville-i ház­ban. Viola és Florence, így hív­ják a két lányt, nem pajzánko- dik, nem tesznek illemet sértő, sikamlós megjegyzéseket. Per­sze, titokban, mélyen elfojtva csak foglalkoztathatja őket a ne­miség, de még talán önmaguk­nak sem merik bevallani, hiszen a monológjaik sem erről szól­nak. De megjön a két férfi: Amos, a messzmerista profesz- szor és asszisztense, Winfild. Nősülési szándékkal érkeznek, és az udvarlás előtt egy kis be­mutatót is tartanak tudomá­nyuk demonstrálására. A XVIII. században, amikor a német orvos, Mesmer kitalálta az úgynevezett állati mágnesség, és annak gyógyászatban való gyakorlati alkalmazásának ta­nát, sokakat elkápráztathatott azzal, miként árad emberről em­berre a delejes áram. Itt jöhetne a pajzánkodás! Egyébként sem kell ahhoz nagy tudomány, hogy jóképű férfiak felszabadítsák az egészséges nők elfojtott vágyait! De a dráma messzmerista pro­fesszora nem a nőket, hanem az asszisztensét hipnotizálja. Trükk- jeik banálisak, viszont az elő­adásuk zseniális. Ahogy maga a történet is meglehetősen naiv, és ehhez képest a színpadi játék lenyűgöző. Olasz Ági Viola szerepében megmutatja mindazt a huncut­ságot, játékosságot, amit megen­gedhet magának a kisebbik test­vér. Monológjainak köszönhető­en beavat bennünket a legtitko­sabb gondolataiba, félelmeibe. Tanúi lehetünk annak is, mi­lyen nagy hatással van rá, amit Amos professzor gondol róla, és ahogy azt az asszisztens, Winfild közvetíti számára. Más író drá­mát épít a látszat és a lényeg, a szó és a gondolat kettősségére. De John Orlock csak felveti ezt a lehetőséget, és könnyedén át­lép a dilemmán. Pásztor Edina mint Florence igyekszik megfelelni annak a szerepnek, amit elvár a világ az idősebb testvértől. A maga mód­ján gondoskodik a húgáról, őrzi a ház jóhírét, vigyáz a látszata­ikra. Viszont Florence is na­gyon szép monológokat kap a szerzőtől, és Pásztor Edina ké­pes is hitelesen közvetíteni: mit érezhet egy negyvenhez közelítő nő, aki egyedül maradt, aki nem kapta meg az élettől a kiteljese­dés lehetőségét. Safranek Károly Amos pro­fesszora rendkívül tiszteletre méltó, ugyanakkor komikus is. A színész számára különösen nehéz feladat lehet, úgy bemu­tatkozni, hogy egyetlen szót sem szólhat. Az előadás egyik legna­gyobb meglepetése a két színész tökéletes összjátéka. Fandl Fe­renc jó asszisztensként pontosan „szinkronizálja” a professzor gondolatait. Az pedig igazán kü­lönleges teljesítmény, amikor el­játssza, hogy médiumként al­szik, miközben a professzor hangján hipnotizálja önmagát. De még arról is meggyőzően be­szél, hogy nem tud beszélni... Müller Péter Sziámi - a Szin­te Gábor díszlet- és jelmezterve­ző által megálmodott, a század- eleji viktoriánus hagyományo­kat idéző térben - minden lehe­tőséget megragad arra, hogy megmutassa a különböző helyze­tek fonákságait. A zenét is az előadás szolgálatába állítva nö­veli a gégék hatását. Szó sincs tehát erotikától túlfűtött színpa­di pajzánkodásról, de nem is konfliktusokkal terhelt, katar­zist hozó tragédiát, és nem is könnyed vígjátékot kap a közön­ség, hanem csetlő-botló emberek burleszkké oldott - olykor logi­kátlannak tűnő - tragikomikus történetét. Húsz alkotó év summázata Miskolc (ÉM) - Gaál József Munkácsy-díjas képzőművész alkotásai láthatók a Miskolci Galériában hamarosan nyíló Summa című kiállításán. Már a tárlat címe is utal arra, hogy egy hosszabb periódus összegzését láthatja a közönség. Gaál József húsz év munkájából válogatta ki a mostani bemutat­kozás anyagát. Ami azonban nem lezárás, hiszen egy alig negyvenéves művész esetében inkább erőgyűjtésről lehet szó. Gaál József művein homogén háttér előtt ábrázolja az átfor­mált emberi testet, legfőbb, leg­kedveltebb témáját. A komor hangulatú festményeken át együttérzéssel beszél a művész embertársairól. „Számomra egyetlen lehetőség a hagyo­mányban megmerítkezve to­vábblépni. Nem tudok, és nem is akarok a végső konzekvenci­ákhoz eljutni, a tradíciók csak fejlődés által léteznek a mában, akik a megkövesedett formákat ismételgetik, elvágják a kitelje­sedés fonalát” - fogalmazza meg alkotásának mottóját. A Tahitótfalun született mű­vész Miskolchoz is köződik, hi­szen kétszer is díjat nyert a vá­rosban. A XIII. Országos Grafi­kai Biennálén Kondor Béla em­lékérmet, A XVI. biennálén viszont már a nagydíjat érde­melte ki. Egyéni kiállítását március 30-án, csütörtökön dél­után 5 órakor Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettör­ténész nyitja meg a Rákóczi- házban. Gaál József: Figura penetra I. Zongorával Kárpátaljától Svájcig A 12 éves Kaszó Susan újhelyi hangversenye Sátoraljaújhely (ÉM - DBI) - Az ungvári Kaszó Susan, aki mindössze 12 éves, de már akadémiai szinten zongorá­zik, másfél órás hangver­senyt adott a napokban Sá­toraljaújhelyen. A kis művésznőt édesapja, Ka­szó Lajos, a sárospataki zeneis­kola tanára mutatta be. Tanára - édesanyja, Kaszó Anna, a kon­certen az első sorból figyelte, s mintegy végigjátszotta gyerme­kével - tanítványával a futamo­kat. Susan ujjai alatt meglepő virtuozitással szólaltak meg Bach, Mozart, Csajkovszkij, Pa­ganini, Chopin, Rahmaninov, Kodály és Liszt darabjai. A si­ker titka - természetesen a ki­emelkedő tehetség mellett - a napi öt-hat órás gyakorlás. Kaszó Susan 1987. október 7- én született a kárpátlajai Ungvá- ron, hatéves kora óta zongorá­zik, és már gyermekként a helyi zeneművészeti szakközépiskola tanulója. Először Gleb Dobrus- kin professzor irányítása alatt tanulta a zongoraművészetet, majd Volkonszkaja Varianna ta­nárnő igazgatta pályafutását. Több nemzetközi verseny résztvevője és helyezettje. Pályá­Kaszó Susan ismét Svájcba készül ja szerencsésen alakult, hiszen a nemzetközi hírű, svájci Rédey József professzor meghallgatta, majd vállalta zenei tanulmánya­inak irányítását. Ettől fogva Ka­szó Susan pályája komoly kihí­vások sorozata: először egy kár­pátaljai turné résztvevője volt, majd egy budapesti fellépést kö­vetően sorozatosan vendégszere­peit Svájcban. A mostani sátor­aljaújhelyi szereplés is egy kö­vetkező svájci turné előkoncert- ie volt. 35 év ünnepe zenével, tánccal Kazincbarcika (ÉM - CsM) - Fennállásának 35 éves év­fordulóját ünnepli mától a kazincbarcikai Kodály Zol­tán Művészeti Iskola. A ren­dezvénysorozat keretében bemutatkoznak az intéz­mény tanárai és növendé­kei, és megrendezik a me­gyei zeneiskolák V. kamara- zenekari találkozóját is. Harmincöt évvel ezelőtt, 1965- ben zeneiskolaként indult a kazincbarcikai intézmény - az évek során az igények hívták életre az immár Kodály Zoltán Művészeti Iskolában a tánc-, valamint képző- és iparművé­szeti képzést. Az új szakok is egyfajta minijubileumot ülhet­nek az idén, hiszen táncot 1985 óta, tehát tizenöt éve, a vizuá­lis művészeteket pedig kihe­lyezett tagozatként hat éve, ám a kazincbarcikai központ­ban éppen öt éve oktatják. A majd egyhetes rendez­vénysorozat elsősorban bemu­tatkozás, lehetőséget nyújt ar­ra, hogy a város közönsége, il­letve a kihelyezett tagozatok­kal összesen 21 településen működő iskolában a különbö­ző művészeti ágakkal foglalko­zók megismerhessék egymás munkájának az eredményeit. Az ünnepi programsor márci­us 28-án, ma est 6 órakor veszi kezdetét az Egressy Béni Mű­velődési Központban: a tanári hangverseny előtt Nagy Imre alpolgármester tart ünnepi megemlékezést. Március 30-án, csütörtökön délután 4 órakor a képző- és iparművészeti ág munkáiból nyílik kiállítás a Városi Kiál­lítóteremben. Mintegy száz, rajz-festészettel, illetve textil­lel, kerámiával, bőrművesség­gel, tűzzománccal, kézműves­séggel vagy fatárgykészítéssel foglalkozó diák munkái szere­pelnek a tárlaton. Március 31-én, pénteken dél­előtt 10 órakor kezdődik - a többi programhoz hasonlóan az Egressyben - a megyei ze­neiskolák V. kamarazenekari találkozója, amelyen a házi­gazdák mellett tizenkét intéz­mény növendékei lépnek fel. Április 1-jén, szombaton dél­után 5 órától a volt növendékek, ma többségükben zenetanárok adnak hangversenyt, majd az ünnep zárásaként április 2-án, vasárnap délután 5-től a tánc­művészet ág mutatkozik be.

Next

/
Thumbnails
Contents