Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-25 / 71. szám
2000. március 25., szombat Életkép 9 Tényállás Méhes László „Bejelentés érkezett, mondhatni, feljelentés" - a cég ügyvédjének egyszerű közlése. „Két levél is, ami arról tájékoztat, hogy ön...' (Szóval ő.) „ Valaki azt állítja, ő úgy tudja, hogy ön - c levél szerint - visszaélve a bizalommal..., jogellenesen..., és ez megengedhetetlen..." (Mert mi is a jog? És mégis..., milyen jogon?!) történet valós. A bejelentés (feljelentés az elöljáróságnál, a vezetésnél, a munkaadónál, a felettesnél) megtörtént, ezért az ügyvéd. A cég ügyvédje, közömbösen ismertetve a „tényállást". Az eset történt ma, de történhet holnap is. Bizonyára. Mivel lehetett tegnap is. Az évjáratnak, e téren tulajdonképpen nincs jelentősége. A helyzet mindenesetre kivédhetetlen. A felettesben bizalmatlanság ébred: végső soron kétes világot élünk. Őszintétlent. Nyíltságot nélkülöző világot, ahol visszaélnek. De, tegyük hozzá: olyant, amiben a feljelentő van lépéselőnyben. Először ugye neki hisznek („a hivatalnak pedig kötelessége kivizsgálni"). Megítélése egy részről így akár pozitív: ő az, aki int, figyelmeztet, felhívja a figyelmet, szóvá tesz - úgymond - jogszerűséget, igazság- tételt követel. Míg fogalmazott, gondolkodhatott eleget, a biztosabb hatásért százszor is egymás mögé sorakoztatva a szavakat. Az ügyvéd viszont vár. Arra, hogy a feljelentett magyarázkodjon. Érveljen. Magyarázza meg, miért(?) is a bejelentés. Védje meg magát. Mondja azt, hogy „nem úgy van", és hogy „tiltakozik az ilyesféle eljárás miatt", meg hogy „hazugság és rágalom" - s mindez azért, mert... Mert az embernek meg kell tudni védenie magát. (Sündisznóállás az alattam ellenében?) r\z indulatokat mindenesetre le kell gyűr- ni. Elnyomni (a vérnyomás és a pulzusszám emelkedése, a pupilla összeszűkülése csak az avatott emberismerőnek jelez), és mondogatni befelé: csak nem megkérdezni, ki volt az, csak nem megkérdezni... Miért is kellene a kíváncsisággal örömet okozni annak, akinek tetteit feljelentők irányítják? „Egyfolytában a szakadék szélén élünk” Örökös küzdők, akik nem egymást győzik le a versenyeken, hanem a betegségtudatot Játék, természetes védőháló nélkül Fotó: vajda János Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - A legtöbbjük „vésés", azaz veseátültetett, vagy dializált. S vannak „szívesek", „májasok", „tüdősök" és „csontvelősek" “ is. A Szervátültetettek Országos Szövetségének tagjai a múlt hét végén megyénkben tartották idei első válogatóversenyüket. Három sportágban mérkőztek meg egymással. Igazából azonban élni akarásukat juttatták ismét diadalra. A betegség független a kortól. Egyébként jellemző, bárki korát tudakoltuk, mindenki előbb az „újraszületés” dátumát említette. A 25 esztendős miskolci Köteles Zsuzsa is ezt vágja rá: „Májusban leszek 7 éves.” S még a csodálkozó tekintet láttán sem 25-re javít, hanem a szájához kap: „Ja, vagy ne legyek túl bizakodó? Na jó, legyünk reálisak, nehogy rászóljak: tavaly májusban múltam 6.” A szervátültetettek „versenyében” mindennapos a küzdelem.- Azért, hogy az idegen szervet ne lökje ki a szervezetünk, naponta gyógyszerekkel kell legyengíteni az immunrendszerünket, azaz a test természetes védekező erejét - magyarázza Sára, aki valódi nevét inkább titokban szeretné tartani. - Egyfolytában a szakadék szélén élünk, s ez állandó stresszt jelent. Ezt az örökös aggódást kevés társ bírja elviselni hosszú távon, így aztán a legtöbben egyedül maradnak. Én szerencsés kivétel vagyok. Sára arra is magyarázatot ad, miért a személyes titkolózás.- Egy kis faluban élek, ahol kevéssé felvilágosultak az emberek. Amíg dializáltak, vagyis művesekezelés alatt álltam, csak azt látták, hogy rendszeresen, heti három alkalommal mentő jön értem, mivel a fertőzésveszély miatt nem tanácsos tömeg- közlekedési eszközre ülni. Az influenzás időszakban pedig kendőt kötök az orrom-szám elé, erről gondolhatják, hogy én szenvedek fertőző betegségben. Észrevettem, hogy a kisgyermekes szomszédok a leginkább távolságtartók. A férjem nem venné jónéven, ha rólunk pletykálnának az emberek. Én pedig ezt elfogadom, mivel egyébként teljesen mellettem áll, mindenben számíthattam rá, a legnehezebb időkben is. A nyíregyházi Mátyás László- né, Marcsi nem ilyen szerencsés, de nem is titkolózik:- Engem a műtét után, két tizenéves gyermekemmel magamra hagyott a férjem. De ezért nem nekem van szégyenkeznivalóm. Nyolc éve kaptam vesét, előtte másfél évig dializáltak. Végig dolgoztam, ami általában nem jellemző. Persze az is számít, ki milyen foglalkozást űz. Fizikai munkát nemigen lehet a vesekezelés mellett végezni, s nem is tűri mindenki egyformán. Én mindenképp be akartam bizonyítani, hogy engem nem győz le a betegség. Marcsi elmeséli: az első hat évben meglehetősen magába fordult. Nem tudni, mennyire játszott közre benne a válása, s mennyire a betegsége, de a korábbi baráti kapcsolatai kivétel nélkül megszakadtak. Két évvel ezelőtt hallott róla, hogy Budapesten létezik egy egyesület a szervátültetettek részére. Nosza, néhány társával hozzálátott ő is szervezni egyet, helyben. így alakult meg 1998 végén a három megyére kiterjedő Szervátültetettek Észak-magyarországi Egyesülete.- A betegségem előtt is sportoltam: atletizáltam és röplab- dáztam. A műtét után leszázalékoltak, azóta válallkozóként dolgozom. Hogy létrejött az egyesület, a munka mellett elkezdtem újra sportolni. Most pedig már elmondhatom: inkább a sport mellett dolgozom. Új barátokra leltem, igazi közösségre. Marcsi „baráti viszonyban” van a vesével is, amely még egy lehetőséget adott számára az élethez.- Amikor romlik az állapotom, lefekszem, simogatom. Jól kitapintható a hasfalon át. Beszélgetek hozzá: „Nem hagyhatsz cserben, hiszen még szükség van rád, rám. Kérlek, javulj meg!” Lehet, hogy erről nem kellene beszélnem, mert mások biztosan furcsállják, de én hiszek benne, és eddig be is vált mindig. Beszélek hozzá, végtére is egy másik ember szerve éltet, egy szerv, amely- lyel egy másik ember is valamiképp bennem él tovább. Töredékek egy választási felügyelő életéből A miskolci Szinay Attila másodszor készül Boszniába, hogy felügyelje a választásokat Nyikes Zita Miskolc (ÉM) - Két hetet töltött 1998 szeptemberében Szinay Attila Boszniában, a választások tisztaságára felügyelt. Most is oda készül, az áprilisban esedékes helyhatósági választásokra. Két évvel ezelőtti élményeiről mesél. Washington, 1998.- Dr. Szinay Attila vagyok Washingtonból - jelentkezik be ösztöndíjasként egy fiatalember a magyar Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalához telefonon, hogy a boszniai választási felügyelőnek jelentkezzék. A felhívást az amerikai demokrácia tanulmányozása, és egy intézet számára a magyar és a moldáviai pártokat bemutató tanulmány készítése során találta az interneten.- Küldje el az önéletrajzát - mondták Budapesten meglepődve a hangzatosnak tűnő szavaktól. Bihac, 1998. szeptember 2-16. Választási felügyelőként körülbelül százhúsz, közigazgatással, politikával kapcsolatban álló magyar - rajtuk kívül számos svájci, román, lengyel, amerikai, észt- érkezik Boszniába, hogy az akkor zajló elnök- és törvényhozási választásokban felügyelőként közreműködjenek. A közreműködés azt jelenti: irányítják a választásokat. A munkát pár nap szituációs gyakorlat és a bosnyák választási szabályokkal való ismerkedés előzi meg.- Boszniában nagyobb az analfabéták aránya, mint Európa más országaiban. A háború során sokan elvesztették a dokumentumaikat, megtanultuk, mivel igazolhatják magukat a polgárok. Megmutatták, hogyan kell befújni azoknak a körmét, akik már szavaztak. A választók körmét a választás előtt infra- lámpánál megvilágítottuk, ha a lámpa jelezte a tintát, azt mutatta, az ember már valahol szavazott. És mivel kétnapos volt a választás, meg kellett tanulnunk összecsomagolni az eszközöket. Eltérés volt a bejáratott demokráciákhoz képest. Mások voltak az infrastukturális körülmények - meséli a jelenleg ügyvédi gyakorlatát töltő Szinay Attila. A szavazatszámláló bizottság összetétele esetleges. A nemzetközi felügyelő tolmács útján érintkezik velük.- Abban a bizottságban amelyikhez kerültem, többnyire nyugdíjasok voltak. Az egyikük tudta a magyar aranycsapatot oda-vissza, de a választási jogból nem sokat. Nekem kellett berendeznem is a helyiséget. Egy sportcsarnokba kerültem, ahol az előző este még meccs volt, korán reggel kellett elkezdenem. Fél órával később nyitottunk, a 400 kilométert utazó szerbek pedig már verték a vasajtót - folytatja a magyar választási jogot jól ismerő, közélet iránt érdeklődő fiatalember. De magyarázza is a háttérben húzódó jelenségeket:- Egf közép-európainak a hasonló történelmi szituáció miatt könnyebb megértenie például Szinay Attila Fotó: Végh Csaba azt a fajta fanatizmust, hogy valaki 400 kilométert utazik azért, mert támogatni akarja, akitől a saját nemzetéhez tartozók sorsának jobbulását reméli. Az emberek érezték a választás tétjét. A jóléti államokban egyre alacsonyabb a választási hajlandóság, „elkényelmesednek” a szavazók. A kisvárosban fokozott a rendőri, katonai jelenlét. A háború sújtotta országban mégsem nyomott a hangulat. Az emberek vidáman mesélik a háborús történeteiket, esténként pedig a mediterrán szokások szerint kiülnek, és bár megvannak a maguk nehézségei - a 70 százalékos munkanélküliség - szinte minden nap nevetnek. Saját helyzetükön, önmagukon találnak ironikus megjegyzésre okot adó körülményt.- Minden szabályt a kulturális különbségek miatt én sem tartottam be - meséli tovább az élményeit. - Bosnyák többség volt, feltettem a feliratokat szerbül is, de levették. Nem erős- ködtem. És az is szokás, hogy egy családban a családfő mondja meg, kire kell szavazni. Együtt vonultak a paraván mögé. Miskolc, 2000. március 21. Szinay Attila, a Középkelet-euró- pai Választási Szakértők Egyesületének tagjaként idén az áprilisban esedékes boszniai helyhatósági választásokra készül ismét nemzetközi felügyelőnek,- Mert érdekes - ad választ a kérdésre, hogy miért. - Bosznia nem szokásos hely, és sokáig fogják még vizsgálni, ahogyan létrejön egy elvileg demokratikus ország külső segítséggel. Ha elfogadjuk, hogy az államiság egyik ismérve a szuverenitás, akkor a kérdés az az, hogyan rendeződik egy állam sorsa, ha a szuverén nem az államszervezeten belül található. Formális törvényhozó testület működik, de jelen van a nemzetközi haderő, ez végülis kívülről biztosítja egy önálló ország fennálló rendjét.- Hasonló élményekkel tér majd haza? - kérdezzük.- Mitől lenne más, mint két évvel ezelőtt - fogalmaz lakonikusan.
