Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-14 / 62. szám
2000. március 14., kedd ’48-as emlékbélyeg Felsőzsolca (ÉM) - Az országban másodikként emeltek emlékművet 1848-49 hőseinek Felsőzsolcán. A Borsod Megyei Honvéd Egylet által 1867-ben felállíttatott oszlop látható azon az érték nélküli emlékbélyegen, amely az ünnepre lát napvilágot. A bélyegen az emlékmű első, 1868-as ábrázolása látható. A nagyméretű, 500 számozott példányban kiadott bélyegblokkokon pedig olvashatók azok a feliratok is, melyek eredetileg az oszlop négy oldalán szerepeltek, ám mára csak » egy maradt belőlük. Hol síijaik domborulnak Faragó Lajos Tiszatarján (ÉM) - Édes Albert egykori tiszatarjáni református lelkipásztor két fia, Abrahám és Vince 1849- ben részt vett az erdélyi hadjáratban. A Sályban elhunyt Ábrahámnak síremléke van, Vince Tiszatarjánban jeltelen sírban nyugszik.- Az Édes család elsősorban irodalmi múltjáról ismert. A nagyapát, Édes Gergely református lekészt (1763-1847) a magyar nyelv és stilus kutatójaként tartja számon a lexikon. Fia, Édes Albert vette át apjától a lekipásztori szolgálatot, s ugyancsak felemlegetik cikkeit, verseit és műfordításait. Az unokák, a gyermekek közül két név megismerése kötelező: Édes Ábrahám az egyik, a másik Édes Vince. Mindketten tizenévesen vettek részt az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban. Közös volt az is a testvérekben, hogy mindketten lelkészek lettek - ismerteti a család történetét Máté István Tiszatarjánban dolgozó pedagógus, a család történetének kutatója.- Édes Ábrahám „1848-49-ben öccsével, É. Vinczével együtt állott be honvédnek és részt vett az erdélyi hadjáratban.” - tartalmazza a Magyar írók élete és munkái című lexikon. Édes Vincze címszónál azt írja: „1848-49-ben mint 15 éves ifjú, Ábrahám testvérével együtt beállott honvédnek és az erdélyi hadjáratot mint tüzér-tizedes élte át” - idézi a kutató.- Kézirat is került a kezembe. A két szabadságharcosról az édesapát, Édes Albertét idézem: „Idősb fiamat, ki csak 17 éves volt, a- kisebb 15 (mindenik irányból) kérlelhetetlenül bosszantotta az aradi vár feladása, föltétlen feladása, a hol az ágyú golyó és ballaner készlet az udvaron kazlakban hevert, élelem is volt az ő nézetük szerint, és több mint tízezer ember, győzni vagy halni kész vitéz” - olvassa a kutató. Máté István a két ifjú történelmi szerepéről több információt beszerezni egyelőre nem tudott. A szabadságharc bukása után mindketten református lelkipásztorként dolgoztak. Édes Ábrahám 1911-ben Sályban halt meg, síremléke is áll. Édes Vince édesapját követte a tiszatarjáni lelkészi munkában 1863-tól. 1900-ban halt meg, feleségével és két gyermekével együtt jeltelen sírban nyugszik a község temetőjében.- Az Édes családról kutattam, tervem ez évben könyv megjelentetése. Szívesen fogadom a segítséget, ha tud valaki adattal, érdekességgel szolgálni. Édes Albert fiai jelentősek a magyar történelemben, és volt szerepük az egyházi irodalomban. Talán egyszer nekik is megadatik, hogy „Hol sírjaik domborulnak, unokáink leborulnak...”, legalább március 15-én - mondja a tanár. A kutató a tiszatarjáni jeltelen sírnál Ünnep 8 „Hallám, követeinktől levelek jöttek...” A pesti és pozsonyi hírek napok alatt eljutottak Borsod és Zemplén vármegyébe Kornya István Miskolc (ÉM) - A kitörő lelkesedés mellett és helyett elsősorban a félelem jellemezte március 15-e vidéki fogadtatását. A lakosság túlnyomó többsége pedig nem a pesti forradalomra, hanem Pozsonyra, az országgyűlésre figyelt - mondja Fazekas Csaba történész, a Miskolci Egyetem oktatója.- Március 15-e híre nagyjából a bécsi forradaloméval egyszerre jutott el Borsod és Zemplén vármegyébe. Erről kaphatunk képet Szűcs Miklós - neves miskolci jogászdinasztia tagja - naplójából, aki március 17-én ezt írja: „Híre jött, hogy a tanulók és ifjúság Pesten zavarogni kezdenek. Du. Napok és események: Február 22-25. - Forradalom Párizsban Március 13. - Kirobban a bécsi forradalom - az Ellenzéki Kör elfogadja a tizenkét pontot Március 15. - A pozsonyi országgyűlés küldöttsége - köztük Szemere Bertalan és Bük Zsigmond Borsod vármegye követei - hajóval Bécsbe indul Március 18. - Az országgyűlés kimondja a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást és eltörli a papi tizedet - Milánóban és Berlinben is forradalom tör ki hallám, hogy követeinktől [Szemere Bertalan és követtársa, Bük Zsigmond] igen érdekes levelek jöttek...” - idéz az egykorú forrásból Fazekas Csaba. Est ve felolvastatott- A pesti József-napi vásáron lévők közül számos vidéki kíváncsiskodóként volt tanúja a forradalomnak. „Estve a Casinoban felolvastatott Kun József levele, ki a vásáron Pesten van, ebből megtudtuk, hogy Bécsben 13-án a katonaság a népre lőtt, s némelyek elestek, mely esemény a Pesten már megindult mozgalmakat igen növelé, a 12 pontok és Petőfi dala a casinoban mindjárt dicta- turára [kihidetésre] bocsátattak.”- olvasható Szűcs naplójában. A történész arra hívja fel a figyelmet, hogy manapság elsősorban a szabadságjogok kiteljesedése, a törvény előtti egyenlőség, a nemzeti felemelkedés kérdése, a sajtószabadság eszméje jut eszünkbe március 15-ről. Az egykori vidéken élő politikai közvélemény felfokozott érdeklődése már a forradalom napja előtt is elsősorban a jobbágyfelszabadítás, a feudális járadékszolgáltatások - dézsma, tized és robot - eltörlésére vonatkozó törvények megalkotására, a közteherviseléssel kapcsolatos vitákra irányult. Tehát elsősorban nem Pestre, hanem a Pozsonyban éppen ülésező országgyűlés munkájára. Aggasztó belmozgalmak- A pesti értelmiségi fiatalok, a radikálisan ellenzéki márciusi KOSSUTH LAJOS. 1*1* t uói* i jó/.*« nói. Egykorú rajz a jobbágyfelszabadítás fogadtatásáról 99 ••••••••••••••••••••• „Megmentvén Pozsonyban a roppant igától A szegény jobbágyot a terhes robottól; Elmentek a lábát csókolni hozzája, Nem hagyta! mindnyájok kezét szorította. ” ...................................................... ifjak városi tömegmozgalma vidéken először félelmet idézett elő. Szűcs Miklós erről így ír: „Azon valótlan hír jött, hogy a bécsi lázongok a [bécsi] Burgot felégették, s a király Pozsonyba menekült. E hírek igen rossz hatást okoztak, mindjárt a paraszt- háború jutott mindenki eszébe...” A Pozsonyban tartózkodó Ragályi Tamás borsodi földbirtokos március 19-i levelében arról értesíti ügyeinek intézőjét, „hogy minden úrbéri szolgálat és adózások megszüntetni ki- mondatik.” Válaszában március 25-én Lukács István - miután részletesen beszámolt a birtok körüli ügyekről - így fogalmaz a közhangulatról: „Az előkelőket az adózók által támasztható bel- mozgalom aggasztja.” Egy komoly rémhír Szemere március 17-én kelt levelében - hevenyészett módon, de részletesen - adja hírül a vármegyének a Bécsben történteket, de papírra veti „biztos hír szerint” azt is, hogy I. Miklós, az orosz cár meghalt. Szűcs Miklós naplójában követve a hír útját a következőket idézi Fazekas Csaba a március 19-i napról: „A muszkától is sokan tartanak, mondják, hogy cárjuk meghalt volna, de bizonytalan...” Ez valójában rémhír volt, mint ahogy az is, hogy „a megbukott Metternich átmegy a muszkához, s ő fogja a hatalmas nemzetet ellenünk felizgatni.” Fazekas Csaba szerint két fontos dologról nem szabad megfeledkezni, amikor a márciusi események kapcsán félelemről és bizonytalanságról szólunk, annak ellenére, hogy reformkor negyedszázada alatt a lakosság minden rétegében ismertté váltak a politikai viták témái: egy nyolcszáz éves, Szent István óta létező rendszer változott meg napok alatt. A bujdosó emléke: adomák és gondolatok Beszélgetés tardonai iskolásokkal a Jókai-év március 15-éje előtt A tardonai diákok a Jókai-emlékszobában Fotó: vajda János Tardona (ÉM - CsM) - Gyertek Tardonára emberséget tanulni! - a szabadságharc után ott bujdosó Jókai Mórnak ezt a mondását ma is méltán büszkén idézik a tardonaiak. Mi az, ami még tovább él ebből az időből? Ennek kiderítésére iskolásokkal beszélgettünk. A szabadságharc leverése után annyi más névtelen társával együtt bujdosnia kellett az egykori márciusi ifjúnak, Jókai Mórnak is. Öt hónapra, míg felesége érte nem jött a hamis menlevéllel, az író a Bükkben meghúzódó Tardonán talált menedéket. Megülnek itt is minden ünnepet, de március 15-én százak gyűlnek, és gyűltek össze korábban is, a Jókai-háznál. Ő előtte tiszteleg a több mint harmincszor megrendezett márciusi túra, nevét viseli az iskola, és őrzi emlékét minden tardonai. A történetek apáról fiúra és persze lányra szállnak. Diófa és asszonyszoknya A gyerekek karonülőként ott vannak a március 15-i megemlékezéseken, mielőtt megértenék, érzelmileg kötődnek az ünnephez és Jókaihoz. De első emlékük, amit a nagyszülők meséltek.- Amikor jöttek a katonák keresni, szóltak Jókainak, aki leginkább a padláson bujdosott. Akkor onnan egy kötélen leereszkedett, és a pincén keresztül - aminek volt egy hátsó kijárata is - kijutott a ház mögötti re- kettyésbe, majd az erdőbe. Ez hivatalos menekülési útvonalnak is tekinthető, mivel a pince nem oly rég is látható-járható volt. Van azonban még néhány változat. Mikor a kedvenc történetükről kérdezzük az iskolásokat, pajkosan csillanó gyerekszem, és a következő variáció a válasz: volt bizony, mikor az asszonyok a szoknyájuk alatt bujtatták el. És rejtőzködött diófa tetején, hordóban, mosódézsa alatt. Való és legenda Hogyan jutnak el ezek az anekdoták a gyerekekhez? Nem kell hozzá házi feladat vagy iskolai verseny (pedig van ilyen). Előkerülnek akkor is, amikor például egy disznóölésen együtt van a család. Még mindig tudnak olyat mesélni diákjai, amit az iskola igazgatója, Lovas Albert sem ismer. Az új legendák persze már nem feltétlenül gyökereznek a valóságban, ám van olyan, aminek érdemes utánajárni. Egyet éppen Lovas Albert említ.- Népdalként ismerjük a Szeretem a tardonai papot című éneket. Felmerült azonban, hogy ennek a szövege is Jókaihoz kötődik, de ezt a gondolatot még nem sikerült megerősíteni. Valószínűleg utánajárnak majd. Ám aki azt hiszi, Jókai csak a régi históriák által van jelen Tardonán, az téved. Érzelem és értelem Hogy vajon Jókai számára milyen lehetett a többnyire vidám anekdotákban megőrzött tardonai időszak, ez könnyű kérdés. És nagyon szép válaszok érkeznek rá.- Nagyon megviselhette, hi- • szén érzékeny ember volt. És magányos, ezért is szeretett'ánnyira kint lenni az erdőben. Hőseinek is gyakran csak a természet, az egyedüllét hoz megnyugvást. Hamar kiderül, nemcsak a kötelezőket ismerik Jókaitól, rákérdezésre pár másodperc alatt elhangzik nyolc-tíz cím, és nem is mind a legismertebbek közül. Merthogy szívesen olvassák.- Izgalmas, ahogy ír, és érzelmes, és nagyon szép! Más a csatajeleneteket szereti, vagy általában, amit a történelemről megtudni a könyveiből. És megtudják a tényeken kívül azt is, hogy „a hazáért mindent meg kell tennie az embernek”. De honnan lehet tudni, hogy mivel teszünk jó?- Azt a szíve megmondja az embernek. Március 15-én, és persze előtte, Jókai is a szívére hallgatott. Azután, amikor a Békepárt eszméit követte, már az eszére. Talán látta, el fog bukni a szabadságharc, fogalmazzák meg a tardonai diákok, akiknek ősei szintén a szívükre hallgattak, mikor Jókait bújtatták.- És ti, mit tennétek, ha valaki, nem is híres ember, menedéket kérne? Nem gondolkodnak a válaszon.- Ha ártatlanul üldözik, elbújtatnánk.- Ez rátok is veszélyt hozna!- Egy ember élete múlna rajta.- Meg sem fontolnátok? Hiszen nagyon nagy a kockázat.- Egy ember élete annál is nagyobb dolog. Talán mégis megfontolnák. De tudják a jó választ. Akikkel beszélgettünk Bállá Richárd 7. o Gyenes Emese 5. o Gyenes Szabina 7. o Kiss Tibor 6. o Kónya Szabolcs 8. o Pál Lilla 8. o Pogonyi Gréta 6. o Tózsa Róbert 7. o Tuncsik Georgina 5. o Tóth Alexandra 8. o Tóthné Koncz Erika magyartanár Lovas Albert igazgató
