Észak-Magyarország, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-14 / 62. szám
2000. március 14., kedd Petőfi szobra: hol a kezdet, hol a vég Miskolc (ÉM - BAL) - A miskolci Petőfi- szobor fél évszázados története ugyan korántsem fordulatos, ám mindenképp érdekes. Már csak amiatt is, hogy a hagyományos március 15-i megemlékezés időszakonként eltérően érintette a Petőfi teret és a szobrot: olykor innen indult, máskor itt végződött. A szobor történetét Dobrossy István Miskolc írásban és képekben című könyvének 5. kötetéből ismerhetjük: a szemelvények körítéseképpen a szerzővel, a megyei levéltár igazgatójával beszélgettünk. Különleges kötődés „Különleges kötődése van városunkhoz Petőfi Sándornak és más vonatkozásban Kossuth Lajosnak is. Petőfi Sándor kétszer fordult meg itt, míg Kossuth Lajos csak egyszer, de őt elsőként választották meg Miskolc díszpolgárává. (...) Petőfi itt talált barátokra a Vadnay-család tagjaiban, vagy éppen Lévay József személyében. (...) 1898. évi avatásától Kossuth Lajos szobrát rendszeresen megkoszorúzzák Miskolc lakói. Petőfi Sándornak 1951-ben állítottak szobrot a tetemvári piactéren.” Szénatér volt A mai Petőfi tér szénavásártér volt, a Búza tér folytatása. A háborút követően a közigazgatás szereplői részben a helyükön maradtak, így a várost jól ismerő emberek döntöttek úgy, hogy a szabadság- harc költőjének szobra létesüljön, és hogy arra ez a legjobb hely - fejtegette lapunknak Dobrossy István. Miskolc amúgy szűkölködik megfelelő, „térszerű” terekben: a kevés közül az Erzsébet és a Városház tér nem jöhetett szóba, a Hősök terének nem volt értelmezhető hangulata, és első világháborús emlékmű állítására szemelték ki - maradt a szénavásártér. „1949. október 13-án tartotta ’Nagymis- kolc Petőfi Bizottsága’ azt az ülést, ahol a tervezett Petőfi-szobor felavatásáról tárgyaltak. (...) A szoborpályázaton Balázs István, Csorba Géza, Kocsis András, Pán- di Kiss János és Ungvári Lajos szobrász- művészek vettek részt. (...) A bíráló bizottság Kocsis András pályművét egyhangúlag elfogadta kivitelezésre. (...) 1951. februárra elkészült a térrendezés és a szobor talapzata, környezete.” Honnan indulnak? Az ötvenes években a ’48-as szereplőknek politikai vonatkozása volt: a Kossuth- vagy a Petőfi-szobortól indul-e a megemlékező menet. Volt időszak, amikor az egyik irányt részesítették előnyben, volt, amikor a másikat. Most, nem annyira politikai okból, hanem mert új építészeti alkotásról van szó, az önkormányzati megemlékezés az Erzsébet téren kezdődik, és a Petőfi téren zárul - ismertette a levéltárigazgató. Munkásmozgalmi téma „Ahogyan a tér első rendezését a Petőfi-szobor elhelyezése kívánta meg, ugyanúgy a szobor lett a néhány évtized múlva felvetődő új térrendezés oka, kiinduló pontja. (...) 1992-ben már egyértelműen fogalmazódtak meg a szoborral kapcsolatos fenntartások: ....itt áll az ország egyetlen olyan Petőfiszobra, amelynek posztamensét munkás- mozgalmi témájú reliefek borítják...” Szocialista realista A rendszerváltást követően azt gondolták, hogy a talapzat kialakításának nemzetközi vonatkozásai felett már túllépett az idő. Arról viszont elfeledkeztek a bírálók, hogy ez egy létező kultúrtörténeti korszak, a szocialista realizmus terméke volt. Mindenesetre azt nem kérdőjelezte meg senki, hogy a felújítás, a talapzat cseréje után ezt a szobrot kell visszahelyezni a tér középpontjába. Lényegében ugyanoda került, mint volt, de a mostani tervek már figyelembe veszik - ami a városkép szempontjából roppant fontos hogy ez a tér mennyire jelent majd kedvező látványt, mennyire vonza magához a városba érkezők tekintetét. Dobrossy István biztos abban: a rendezés nyomán Miskolc „térszerű terei” gazdagodnak az újjáéledő Petőfi térrel, annál is inkább, mert a fontos kereszteződés mindenképp megkívánja a sarkon egy figyelemfelkeltő objektum meglétét. „A Kazinczy utca a rehabilitáció során a belváros hangsúlyozottabb kereszttengelyévé válik, az eddiginél is fontosabb szerepet kap majd a gyalogos közlekedésben. Ennek a tengelynek méltó lezárása a Petőfi tér. (...) Az új tér se Petőfi születését, se a szabadságharc évfordulóját nem fogja köszönteni. De elkészülhet 2000-re” - olvashatjuk a Miskolc írásban és képekben sorozat jelzett kötetében. tem-Ms'mimjűs Ünnep 7 Március: tíz év, tíz ünnep gondolatai ményeink bizakodásra és reménykedésre késztetnek. (Balsai István igazságügyi miniszter, Sárospatakon) 1993- Évezredes hagyományaink révén a magyarságnak történelmi jussa, hogy Európához tartozónak vallja magát. De hogy valóban befogadjon bennünket a mai Európa, azért a szabadság nélkül boldogan élni soha nem képes magyarságnak - e magyarságtudatot és az európaiságot nem szembeállítva - igen sokat kell tennie. (Dr. Gyulai Gábor címzetes államtitkár, köztársasági megbízott beszéde a miskolci ünnepségen)- A társadalmi béke megteremtése igényli az olyan összefogást, az együttünneplést, mint a szabadságharcos elődökre való emlékezés^...) Ma is a nemzetet kell újjáépíteni, s a visszakapott függetlenség megtartása összességében ma sem kisebb feladat, mint volt a hajdani forradalmi időkben. (Für Lajos honvédelmi miniszter ünnepi gondolatai az encsi megemlékezésen) 1994- A márciusi ifjak ma arra tanítanak bennünket, hogy az az igazi hazafi, aki szembenéz a gondokkal, a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot és a függetlenséget ma is minden téren elengedhetetlennek tartja, és aki a polgári társadalom kialakulása érdekében védi ezeket az értékeket, hiszen ezek továbbélésünk elemi feltételei. (T. Asztalos Ildikó polgármester, Miskolcon) 1995 A szellemi erők éppúgy nem vesznek el, mint a fizikaiak. Annak a lelkes kornak - amely 1848 márciusáig és tovább vitte el elődeinket - a tanulságai nem múltak el. Nem okvetlenül a régi dicsőséget akarjuk megidézni! Arra az alkotó energiára van inkább szükségünk, melynek sugárzását most is érezhetjük, és aminek birtokában új tavaszt teremthetünk. A tét másfél évszázaddal ezelőtt is ugyanaz volt, mint ma: nemzetté, egy célra szövetkezett közösséggé tud-e válni a magyarság, s elfoglalhat- ja-e méltó helyét az európai népek között. (Kohold Tamás, Miskolcon) 1996- Napjainkra felértékelődött március 15-e és a hasonló ünnepek jelentősége, különösen a határon túli magyarság számára. Erdélyben úgy látják: az egykori szabadságharc 12 pontjából nem mindegyik valósult meg, nem teljes a társadalmi igazságosság, a nemzeti önrendelkezés, a politikai foglyok kérdése sem megoldott. (Tőkés László királyhágó-melléki református püspök Miskolcon) Fotó: ÉM-archív- Az 1848-as forradalom követeléseit tartalmazó 12 pont jogokat követelt a nemzet egésze és minden egyes polgára számára. A jogokat tekintve tény, hogy az 1848. március 15-én követelt jogok majd mindegyikét ma, 1996. március 15-én törvények biztosítják számunkra. (Hatvani Zoltán szabaddemokrata országgyűlési képviselő lapunk ünnepi számában) 1997 „Legyünk kisebbek uraim, hogy a haza legyen nagyobb”. (Fáy András gondolata, Tompa Sándor MSZP-s országgyűlési képviselő tolmácsolásában Miskolcon, a Petőfi-szobornál.)- Törekedni kell az ország egységének helyreállítására. A vidék ellehetetlenült, és ez különösen igaz erre a megyére. (Torgyán József a Független Kisgazdapárt elnöke Miskolcon, pártja nagygyűlése előtt, kijelentve: szeretné, ha Miskolc a kommunizmus bázisvárosa helyett a felemelkedés, és nemzeti gondolat bázisvárosa lenne.) 1998- Nemzet akart lenni az ország, szabad, független nemzet. Sajtó- szabadságot, egyenjogúságot, a jobbágyok felszabadítását, vagyis az ember legtermészetesebb jogait követelték. Ezért győzhetett vértelenül és alkotmányosan a forradalom... Bár a szabadságharcot leverték, de el nem bukott, mert máig él a magyarok szívében, szellemiségében. (Kupa Mihály, a Zempléni Településszövetség elnöke Monokon)- Március 15-e benne él az emberekben, beivódott a személyes életrajzokba. De az emlékezés olykor heves vitákat vált. ki. Vitatkozunk Széchenyiről, Kos- suthról, Deák Ferencről, Gör- geyről. A viták akár élessé is válnak, de minden vitát békévé old az emlékezés. (Kabdebó Lóránt, a Bölcsészettudományi Kar dékánja a Miskolci Egyetemen rendezett megemlékezésen) 1999- Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc olyan polgári átalakulást indított el, amelynek erényeit nagyrészt ma is példaként lehet említeni. (Stumpf István kancelláriaminiszter, Sátoraljaújhelyen)- A márciusi ifjak nem észérvek alapján indították el a forradalmat, mint ahogy ez 1956-ban sem így történt. A forradalmat eltiporni lehetett ugyan, de elvenni a magyar nemzettől nem. (Gyimóthy Géza, a magyar törvényhozás és a Független Kisgazdapárt alelnöke, Tállyán) (A szemelvények az Észak-Ma- gyarország elmúlt tíz évben közölt ünnepi beszámolóiból, összeállításaiból valók) Petőfi tér 1996Fotó: ÉM-archh Óvodások ünnepelnek Fotó: ÉM-archív 1990- Ez az ünnep a mindenkori hivatalos Magyarországon nehezen találta meg az őt megillető helyét. Népi hagyományként viszont legnagyobb nemzeti ünnepként töretlenül túlélt minden megpróbáltatást. (Németh Miklós kormányfő, Monokon)- 1848 óriási példája áll előttünk forradalmiságában és elbukásában is. Ám most nem adatik meg a tévedés lehetősége, mert akkor ezt a nemzetet nem lehet kivezetni Ázsia szorításából. Nem engedhetjük meg, hogy még egyszer eltapossák a magyarságot. (Gulyás István, az MDF területi irodavezetője, Miskolcon) 1991- Túl vagyunk a többségünket átformáló tömegmozgásokon, amelyek egy igazabb értékrend felállítását óhajtották. Ám a megdöntött diktatúrák nyomain a türelmetlenség, a bizalmatlanság, a kapkodás, a hozzá nem értés, a reménytelenség érzése maradt ránk örökül. Egyre jobban hasít belénk a felismerés, hogy az igazi bűn nem a totális hatalom gyakorlása volt valójában, hanem az általa született közöny. (Simonyi Zoltán, az Avasi Gimnázium diákja, a miskolci megemlékezésen)- A magyar társadalom napjainkban ismét útkeresés stádiumában van. A mai törekvések megvalósításához szintén elengedhetetlen feltétel az, ami 1848- ban a nemzet összefogásában és egységében megnyilvánult. (Dr. Orosz István, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorhelyettese, a monoki rendezvényen) 1992- Ezt az ünnepet nem tudta eltörölni sem a kötelezővé tett ünneplés, sem a csendes feledésre Felvonulás 1997-ben ítélő agyonhallgatás. 1848 óta kisajátítani sem sikerült senkinek, mert az érdekeknél és a politikánál mélyebb gyökerei vannak. Ezek valahol az összetartozás, az egymásra utaltság érzésében keresendők. Abban, hogy a magyarság kis lélekszámmal is, a történelmi balsorscsapások ellenére is életképes, független, a szabadságra érzékeny nép. (néhai Csoba Tamás polgármester, Miskolcon)- 1848. márciusának nagy eseményei közül a legfontosabb az volt, hogy az évszázadokon át szolgaságra és megalázó némaságra kárhoztatott magyar nép ki merte mondani ezen a napon a szót, hogy: követeljük. Két éve a magyar nemzet újra ki merte mondani: követeljük! A szabad választások után megalakult parlament és kormány újra hozzáláthatott a csodálatos eszmék megvalósításához. Eddigi ered
