Észak-Magyarország, 2000. február (56. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-01 / 26. szám

2000. február 1., kedd fSZAK-MAGYARORSZÁG # Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Még egy nyertes. Megyénkbeliek szerez­ték meg a második helyet is A magyar zene évezrede - honfoglalás muzsikával című or­szágos zenetörténeti játék északkelet-ma­gyarországi elődöntőjén a 10-14 éves kate­góriában. A miskolci Széchenyi István Álta­lános Iskola csapata 78 pontot szerzett. Fel­készítő tanáruk Erdőssyné Protos Edit volt. • Mindenki királysága. Az Ahhoz Képest társulat február 4-én és 11-én este 6 órá­tól mutatja be a Mindenki királysága cí­mű mesét a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. Lubomir Feldek művét Bojtár Endre fordítása nyomán színpadra alkal­mazta Dániel Ferenc. Csótó-grafikák Újhelyen Sátoraljaújhely (ÉM - BSZA) - Csótó László grafikáiból nyílt kiállítás a napok­ban a sátoraljaújhelyi Zemplén Galériá­ban. A szlovákiai Királyhelmecen élő gra­fikusművész 1954-ben született Rimaszom­baton. 1972-76 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója volt, itt szerezte meg diplomáját is. Grafikái bejárták a világot. A szlová­kiai kiállítások mellett képeit láthatta már a sárospataki, a miskolci és a buda­pesti közönség is. Grafikái legtávolabbra Japánig, Osakáig jutottak. 1994 óta állan­dó résztvevője a tállyai Közép-európai Al­kotótábornak. / Életem és korom Miskolc (ÉM - FL) - Életem és korom címmel írta meg visszaemlékezéseit a Miskolcon élő dr. Kis Károly. Hihetetlen, de igaz történeteket ad közre, hiszen a nyolc évtizedben „úgy a magyar nemzet életében, mint a saját életemben és sor­somban jelzőkkel alig kifejezhető történé­sek zajlottak le” - írja. Egy 30 katasztrális holdon gazdálkodó református család fiáról van szó, aki He- jőpapin született, középiskolai tanulmá­nyait Sárospatakon végezte, orvosi diplo­mát Budapesten szerzett, majd a szikszói kórházban, később körzeti orvosként Szikszón és környékén dolgozott. Az A/4-es méretű, 276 oldal terjedelmű, fényképekkel illusztrált könyv jelentős ré­sze a szülőfaluval, Hejőpapival foglalko­zik. Nemcsak a híres papi bélés és a papi dinnye ízét idézi fel, hanem a gondokkal járó hétköznapokat is. Szerepelnek a könyvben vitára ingerlő megállapítások is - például, hogy a Horthy- éra nem volt a hárommillió koldus országa; a tehetséges diák tanulhatott a szülők sze­génysége ellenére is a 20-as, a 30-as évek Magyarországán. Lesz, akiből az orvosi praxis mai gyakorlására vonatkozó elma­rasztaló szavai váltanak ki ellenvéleményt. Ugyanakkor tény, a szerzőt elérte a má­sodik világháború utáni magyar történe­lem minden viszontagsága. Átélte és most elmeséli a tbc és a nemibetegség gyógyítá­sát; az urasági béresből kórházi gondnok­ká lett káder hatalmaskodását; a járási egészségügyi szakszervezeti titkári funkci­ót, amelyben mást kellett írni és mondani, mint amit érzett; a növekvő adóterheket, amelyek téeszcsébe, kátéeszbe kényszerí­tették, kitelepítéssel fenyegették, kuláklis- tára tették az embereket az ÁVH segítségé­vel... Közelmúltunk történései közül felidé­zi a kárpótlást, Nagy Imre, Horthy Miklós, Antall József temetésének emlékét. „Aki...végigolvassa életsorsomat, pályá­mat, a sok - a rendszertől elviselni kény­szerült mindig csak negatív bánásmódot - ne csodálkozzon, hogy ennek következté­ben elég pesszimista világnézetem alakult ki... Minden kudarcot és megaláztatást azonban bőven kárpótolt az isteni gondvi­selés és a nagybetűvel írható „család” - írja nyolcvan esztendő tapasztalatai összegzéseként a szerző. A fény és a Kletz Károly-képek varázsa A svédországi Göteborgban nyílik kiállítás a miskolci fotóművész alkotásaiból Miskolc (ÉM - FG) - A nem­zetközi fotóművészeti szak­sajtó a '30-as években ismer­te fel, és ismerte el a „magyaros stílus" alkotása­it. A világhíressé vált irány­zat egyik képviselője volt a miskolci Kletz Károly is. Kletz Károly félszáz fotójából nyílik kiállítás február 5-én a svédországi Göteborgban. A tár­latot Tarczai Béla fotóművész, az EFIAP - a nemzetközi fotó- művészeti szövetség - kitünte­tettje, a miskolci Hermán Ottó Múzeum Fotótörténeti Gyűjte­ményének alapítója, valamint Veres László múzeumigazgató ajánlja a közönség figyelmébe. A kiállítás katalógusán is Tarczai Béla sorai olvashatók. Stílusteremtők- Kletz Károly atyai barátként segítette pályakezdésemet - mondja Tarczai Béla. - Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen ő is azon kevesek közé tartozott, aki másokkal is szívesen meg­osztotta szakmai ismereteit. A század ’30-as éveiben nemzetkö­zi szinten híressé vált „magya­ros stílus” titka elsősorban tech­nikai jellegű volt. A stílus kép­viselői közé tartozott Kletz Ká­roly is. Ők kezdték el például az ellenfényes fotózást. Ezeken a képeken már az árnyékos része­ken is felismerhetőek a részle­tek. Kedvelték a fény és az ár­nyék kettősségét. Ők már fényes felületű fotópapírt használtak. Persze, témaválasztásuk is jel­legzetes volt. A „magyaros stí­lus” képviselői keresték a hét­köznapi témákat, a folklórt, megörökítették a mindennapo­kat. Nagyon sok követőjük volt- elsősorban technikai téren - a nyugati fotósok körében is. Tarczai Béla 1998-ban a Mis­kolci Galéria munkatársaival kiállítást rendezett azoknak a miskolci mestereknek az alkotá­saiból, akik a ’30-as évek ma­gyar fotográfiájának jeles képvi­selői voltak. Korábban tanul­mányban is feldolgozta ezt a korszakot, a Hermán Ottó Múze­Tarczai Béla fotóművész um évkönyvében közölt Írást Kletz Károlynak ajánlotta a szerző. Ebben a dolgozatban megtaláljuk a bártfai születésű, de miskolciként ismert fotós életrajzát is. A mester nyomában „Iskoláit részben itt (Bártfán), részben Eperjesen végezte, és Miskolcon érettségizett 1923- ban. Az előző két város szellemi­sége és a családi légkör már ko­ra ifjúsága idején a természet és a művészet felé terelte érdeklő­dését. Tízéves korában már táj­képeket festegetett. Majd Mis­kolcra kerülve a Fráter György Gimnáziumban tűnt fel színját­szó képességével, melodrámákat írt, szavalt, de mint jóképességű atlétát is számontartották... Sop­ronban szerzett erdőmérnöki oklevelet 1928-ban. A fényképe­zés ekkor már nem volt idegen számára, hiszen két évvel idő­sebb Andor bátyja már a 20-as években elismert amatőr volt a természetjárók köreiben. Az iga­zi ösztönzést mégis Sopronban kapta, ahol a művészi fényképe­zésnek már jeles hagyományai és képviselői voltak. A város történelmi levegője, alkotásra ihlető környezete és a Soproni Tarczai Béla megfogalmazása szerint Kletz Károly alapvetően szerény, elmélkedésre hajlamos, és mindenben rendkívül pedáns ember volt. „Ő volt az - írja róla az egykori tanítvány aki első­sorban saját alkotói példájával mutatott utat a bizonytalanko­dóknak. Ideálja volt a crocei ér­telemben vett „szép”, neki kö­szönhető, hogy a miskolci cso­port tagjai rövid idő alatt felzár­kózhattak az ország élvonalá­hoz.” Ugyancsak ebben a tanul­mányban olvashatjuk, hogy Kletz Károly legaktívabb korsza­kában, 1932 és 1943 között a ma­gyar és a nemzetközi kiállításo­kon 4 arany-, 5 ezüst- és 11 bronz­érmet, és számtalan oklevelet szerzett. Képeit a magyar szak­mai és társadalmi folyóiratok mellett sok külföldi lap közölte, megjelentek alkotásai az ameri­kai folyóiratokba is. Kletz Károly nevelt fia, Nagy Ottó 1956-ban távozott Svédor­szágba. Ahhoz a híres soproni egyetemi évfolyamhoz tartozott, amelynek minden tagja egy­szerre hagyta el az országot. A fiú hálája is kifejeződik a mostani göteborgi kiállítás megszervezésében, de szakmai szempontból, esztétikai okokból is fontosnak tartják a magyar fotográfia külföldi népszerűsí­tését. Fotó: Bujdos Tibor Fotóklub baráti légköre mégin- kább megerősítette abban, hogy a festészet helyett inkább fény­képezéssel foglalkozzék...” Kletz Károly egy évig Buda­pesten dolgozott, majd visszatért Miskolcra, és bekapcsolódott az itteni fotókör munkája. A Bécs- ben megjelenő Die Galerié kul­turális folyóirat helyi levelezője­ként az ő közvetítésével jutottak el a felvidéki fotósok alkotásai nyugatra. Kletz Károly: Kapuzárás Szabó filmje a legjobb Kanadában Torontó (ÉM) - Tizennégy jelö­lés után elnyerte a kanadai film- akadémia legjobb filmnek járó díját - és még két másik Genie- díjat a hangért - Szabó István filmje, A napfény íze. A mozi magyar-kanadai-német-osztrák koprodukcióban készült, ezért vehetett részt a versengésben. Érdemes azonban áttekinteni a jelöléseket is. A legjobb rende­zői díjra felterjesztettek között szerepelt Szabó István, és ugyan­csak díjesélyesek voltak a fősze­replők: Ralph Fiennes (Ignác, Ádám, Iván), valamint Jennifer Ehle (a fiatal Vali) és Rosemary Harris (az idős Vali). A mellék- szereplők is két-két jelölést kap­tak: Rachel Weisz (Gréta) és De- borah Kara Unger (Karola), va­lamint William Húrt (Knorr An­dor) és James Frain (a fiatal Gusztáv) egyaránt szerepelt a listán. A magyar közreműködők közül jelölést kapott Szakács Györgyi a legjobb jelmezért és Kovács F. Attila a legjobb dísz­letért. Ugyancsak jelölték Mau- rice Jarre zeneszerzőt. Életműdíj Illés Györgynek Budapest (MTI) - Kiosztotta az újságírószövetség a tavaly be­mutatott filmek alkotói díjait hétfőn. Életműdíjat kapott ülés György operatőr. Jancsó Mik­lós rendező, a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten cí­mű filmjéért B. Nagy László-dí- jat kapott. Alkotói-díj: Grun- walsky Ferenc (Visszatérés, Ne­kem lámpást adott kezembe az Úr Pesten); rendezői díj: Enyedi Ildikó (Simon mágus); operatőri díj: Medvigy Gábor (Az alkimis­ta és a szűz); legjobb dokumen­tumfilm: Zelki János (Játék az egész); első filmes: Bollók Csa­ba (Észak, észak); rövidfilm: Szederényi Júlia (Bóbita); női alakítás: Ónodi Eszter (Az alki­mista és a szűz); férfi szereplő: Andorai Péter (Simon Mágus); női mellékszereplő: Csere Ágnes (Visszatérés); pályakezdő filmszínész: Hujber Ferenc (Kö­zel a szerelemhez). Műalkotások - leltár miatt láthatók A városháza pénzügyi osztályának képeit már felmérte, helyreállí­totta és visszavitte a galéria Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM) - Felméri a mis­kolci városháza, milyen mű­kincsek találhatók egyes in­tézményeiben. A kezdemé­nyezést az is motiválja, hogy az esetleg szükséges felújítá­sok így tervezhetők. Már a város valamennyi költség- vetési intézményének vezetője megkapta a polgármester által aláírt körlevelet, amelyhez egy leltárívet is csatoltak. A leltár az intézmények kezelésében lévő, önkormányzati tulajdonú képző- és iparművészeti alkotásokról ké­szül. Hogy miért? Kobold Tamás polgármester válaszából az derült ki, a leltározás az, aminek lát­szik: felmérés arról, hol, milyen művek találhatók, milyen álla­potban és milyen körülmények között. A tájékozódás mellett az is nagy haszna lehet a március 15-i határidejű összeírásnak, hogy így kiderül, ha rekonstruk­cióra, állagmegóvásra van szük­ség, és ütemezni is lehet a teen­dőket, tudtuk meg a városházán. Az összeírás szakmai munká­ját elvégző Miskolci Galéria igazgatója, dr. Dobrik István szerint igen izgalmas is lehet ez a feladat. Hiszen előkerülhetnek helyi mesterek, például Seres János, Feledy Gyula vagy Imreh Zsigmond eddig nem ismert al­kotásai. Mint ahogy a városházi leltárnál találtak is egy, általa sem ismert Feledy-grafikát - rá­adásul raktáron. Lehet, hogy ezután az állandó kiállításon lát­hatja majd a közönség. Ez a példa azonban felveti: az alkotások komoly mozgása in­dulhat be a leltár nyomán.- Nem szeretnénk a raktárun­kat gyarapítani, ott éljen a mű­tárgy, ahol van, de tudjunk róla! - mondta erre az igazgató. - Hi­szen ez a tudás az állagmegóvás­ban is segíthet, de egy emlékki­állítás rendezésekor is nagyon fontos és hasznos lehet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents