Észak-Magyarország, 2000. február (56. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-23 / 45. szám

2000. február 23., szerda ÉSZAK-MABYARORSZJtö i Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Arany versei. Arany János balladáiból és az Őszikék verseiből láthatnak az ér­deklődők zenés összeállítást a Patria Kas­sai Kulturális Kötelezettségvállalás tagjai­nak közreműködésével február 24-én, csütörtökön délután 1 órától az edelényi Rendezvények Házában. • A vendég: Gion Nándor. A miskolci Lé- vay József Református Gimnázium által szervezett Szólj, ötágú síp! című sorozat idei témája a Délvidék. Ennek keretében ma, szerdán délután 3 órától Gion Nán­dor József Attila-díjas íróval találkozhat­nak az érdeklődők a diákotthonban. • Folton-folt. Patchwork - folton-folt - kézimunkákból nyílik kiállítás február 26- án, szombaton délelőtt 10 órakor a mis­kolci Ady Művelődési Házban. A Nap-kelte elmaradt Brackó István 2000. február 22-én szokás szerint felkelt a Nap, de a Nap-kelte nem jelent meg a kép­ernyős horizonton, azon egyszerű és vá­ratlan oknál fogva, hogy a tv3 megszűnt... Üsse kő, hiszen kis hazánkban amúgy is sok az országos vagy majdnem az egész országban fogható csatorna. Ami miatt mégis megíródott ez a rekviem, az Sha­kespeare után szabadon (fordítva) így szól: dicsémi’jöttem és nem temetni. Szóval a tv3 - mint intézmény, mint műsorszolgáltató üzleti vállalkozás - ki­múlt, de ennek a külföldi érdekeltségű és hazai ellenérdekeltségű cégnek a csődje lesöpörte a legnézettebb, s legjobb médiás produkciót a Nap-keltét. A nézettségi és tetszési indexek ezt a tényt valószínűsí­tik, s e sorok írója is hiányérzettel bajló­dik. Nem először esett meg, hogy a Gyárfás-Lakat T. duó önálló stábja költö­zött. Mint a madár ágról ágra, mint a mű­sor csatornáról csatornára. Megtette ezt Friderikusz, Vágó, Szilágyi János, Frei Tamás is. A Nap-kelte gyaníthatóan ideiglenes szüneteltetése is lyukat hagy a honi tele­víziózás éhes egereivel körülvett média­sajton. Karakteres egyéniségek karakte­res szabóját emlegetem föl, hiányolom és sírom vissza. A ravasz Bánó kezdte a he­tet. A rámenősen kedves Mélykúti Ilona folytatta, Aczél szerdán villogott, csütör­tökön Forró nemcsak az új férfidivatot mutatta be, pénteken Pallagi provokált, Verebes szombatja a keresztényeknek is ünnep volt, a vasárnapi Vitray bölcs el­mélkedésre késztetett. Mindehhez olyan Jeszenszky által kifogásolt Pulitzer-díja- sok asszisztáltak, mint Farkasházy, Me- gyesi, R. Székely Julianna és Nagy Ban- dó. Sokat mondanak a szigorú rendbe ál­lított napi blokkok címei is: Kereszttűz, Beszélő, Kinn, pádon, Ébredjen vidáman, Nap-show, Szauna. Most kész, passz, vége. Vége? Ilyen ez a világ? A dinoszauruszok, a mamutok, a kardfogú tigrisek sem önként és dalolva haltak ki. A kérdés kettős. Feltámadunk? vagy: Fel! Támadunk! Ebből a konstelláci­óból hüvelyezhető ki az okok, s talán a fő- nixes megújulás esélyei is. Délvidéki hímzések. A Lévay József Református Gimnázium által szer­vezett délvidéki napok keretében a B.-A.-Z. Megyei Népművészeti Egyesület tagjai összegyűjtötték a délvidéki kézimunká­kat, és ebből rendeztek kiállítás a gimná­zium diákotthonában. Fotó: Farkas Maya A ballagás nem (csak) iskolai ünnep Deres László magyartanár és a Bíbor Kiadó könyvébe bekerülhet az osztálykép is Deres László a ballagási fotókból készült tabló előtt Fotó: vajda János Miskolc (ÉM - FG) - Elsősor­ban klasszikus szerzők versei kapnak helyet a Bíbor Kiadó gondozásában megjelenő Ballagási emlékkönyvben, de az „interaktív" oldalakon megjelenhetnek maguk az ünnepeltek is. Áprily Lajos, Dsida Jenő, József Attila, Márai Sándor, Kalász László, Kányádi Sándor, Ratkó József, Oravecz Imre... - közel félszáz költő verse, és sok-sok prózarészlet olvasható majd a Ballagási emlékkönyvben - bár az idézetek között egyetlen sor sincs, amely ballagásra íródott volna.- írtak már verseket ballagás­ra is, de az igazán mélyről jövő, tartalmas költemények nem fel­kérésre születnek, nem alkalom­ra íródnak - mondja Deres Lász­ló, a Bíbor Kiadó gondozásában megjelenő kötet szerkesztője, a Fráter György Katolikus Gimná­zium magyartanára. - Ezek a versek nem a ballagásról szól­nak, de fordítva igaz az állítás: a ballagás lényege fogalmazódik meg a versekben. Ballagáskor elbúcsúznak egymástól, társaik­tól, tanáraiktól, iskolájuktól a diákok, de a búcsúnál többet je­lent ez az ünnep. Amikor az ifjú befejezi középiskolai tanulmá­nyait, azzal lezárul életének egy jelentős szakasza. Megszűnik az a védettség, amelyet a családtól, az iskolától kapott, akkor már ő veszi kezébe az életét, innentől kezdve maga felelős a sorsáért. Ahogy a különböző kultúrákban megtaláljuk a beavatási szertar­tások nyomait, ugyanúgy ná­lunk is megvan ez: a ballagás felel meg a beavatásnak. Ilyen­kor kínálja először cigarettával a fiát a papa, ilyenkor kéri a ke­resztanya, hogy tegezze vissza a keresztlánya, ilyenkor fogadja először magázva a fiú köszöné­sét a szomszédasszony... Tehát a ballagás nemcsak iskolai ünnep, hanem családi, társadalmi ese­mény is. Még a legszegényebb szülők is gondoskodnak arról, hogy emlékezetessé tegyék az ünnepet. Az ő életükben szintén jelentős állomás ez a nap: felnőtt a gyermekük, becsülettel felne­velték, taníttatták, felkészítették az önálló életre... Ha egy iskolában 3 ballagó osztály van, az közel 100 gyerek, ha csak a legközelebbi rokono­kat hívják meg a diákok - és meghívják őket, hiszen maguk is érzik, meg kell osztaniuk az örömüket a családtagokkal -, már 1000 vendég van az iskolá­ban. Legalább olyan sokan hall­gatják végig az ünnepi műsort, mint ahányan megnéznek egy- egy előadást a színházban. Gya­korló tanárok tudják, milyen nehéz feladat az ünnep méltósá­gához, emelkedettségéhez illő program összeállítása. Ehhez is segítséget nyújthat az új kötet, hiszen az itt közölt művek kö­zül is válogathatnak a műsort készítő tanárok. De elsősorban az ünnepeiteknek szólnak az üzenetek - reményről, hitről, hűségről, bűnről, becsületről, barátságról... Ez a Ballagási emlékkönyv személyre szóló ajándék is lehet, hiszen igény szerint bekerülhet­nek a kötetbe a búcsúzó osztály­ról készült fotók, helyet hagynak az aláírásoknak, ajánlásoknak is.- A kötetbe beírhatják saját jótanácsaikat a szülők, nagyszü­lők, barátok is - mondja a szer­kesztő. - Ezzel a magunk mód­ján hozzájárulunk ahhoz is, hogy megszülessenek az újabb alkalmi versek. Régen a nagy rendezvényekhez hozzátartoztak Alkalomadtán (Az osztályfőnök búcsúverse) Egy reggel majd mindenki hiányzik, pedig nem lesz se hó-, se más szünet; jössz a naplóval, aztán csak állsz itt: vajon e csend miféle csínyt jelez? A tábla letörölve, kréta nincs, de ott a dátum: anno 2000, a hetes telírta, ezek szerint a hangok és az arcok bújtak el. Hol is hagytuk abba? Mikor Jónás a bűzös cethaltól már szárazon, számontartva minden lomha órát, (a 238. lapon) várja, hogy a városnak vége lesz, nem forog már keserű levében, ígyhát a dal sem szül több énekest se Babilonban, se Ninivében... De hát ezt már elmeséltem egyszer! Innen már a semmi partja látszik: köztudott, hogy embernek az ember és az Isten módfelett hiányzik. Ha másik évezredbe szöktetek, legyen egy használt szöveggyűjte­mény, ha tűz a nap, legyen fölöttetek egy töklevél! Deres László of. * A tavalyi ballagásra készült iskolaúj­ság is közölte Deres László osztályfő­nök alkalmi versét. ezek a verses köszöntések. Jó lenne feleleveníteni ezt a hagyo­mányt is! Valamikor a nagy köl­tőink még emlékverseket is ír­tak, és az alkalmi versekben személyes üzeneteket is megfo­galmaztak. Egy-egy alkalomra íródott költemény ma is emelné az ünnep fényét - még akkor is, ha később ezeket a verseket sen­ki sem válogatná be egy hasonló antológiába. Brazil indiánok ötszáz év hordalékában Miskolc (ÉM) - Brazília elve­szett kultúrái a címe őry Ko­vács Katalin antropológus február 24-én, csütörtökön délután 5 órakor nyíló kiállí­tásának. A tárlat különös ak­tualitását Brazília felfedezé­sének 500. évfordulója adja. Őry Kovács Katalin, a Miskolci Egyetem antropológusa több al­kalommal végzett kutatásokat Brazília magyarok lakta vidéke­in és Francia-Guayana esőerdői­ben, a wayana indiánok között. A kiállítás ezen expedíciók alatt készült fotók, eredeti használati tárgyak, képzőművészeti és kéz­műves alkotások segítségével mutatja be az indiánok minden­napjait. A dél-afrikai ország különö­sen vonzó terep az antropológu­sok számára, ugyanis kevés he­lyen tapasztalható olyan etnikai és kulturális keveredés, mint Brazíliában. A hódító portugá­lok és az Afrikából áthurcolt fe­kete rabszolgák hagyományai egyaránt hatottak az őslakos in­diánokéra, de a folyamat visszafelé is lejátszódott. Nem véletlenül kapta Brazília a félvér- ország nevet. A wayana-apalai indiánok ugyanakkor zárt közösségekben élnek az őserdőkben, de sokan vándorolnak el közülük ebből az elszigetelt szocio-ökonómiai rendszerből. A civilizált falvak­ban aztán igyekeznek alkalmaz­kodni országuk modern követel­ményeihez és sokszínű kultúrá­jához. Megismerkednek a pénz­zel, a kereskedelemmel és a vi­lág minden tájáról érkező, telje­sen idegen szokásokkal rendel­kező turistákkal. Miskolcról indult kalandozó magyarok Kétéves európai körút után hazatért a honfoglalás-kiállítás Jurta a miskolci kiállításon Fotó: Dobos Klára Budapest (MTI) - Kétéves európai kőrútján 400 ezernél is többen látták a X. századi magyarság mindennapi éle­tét, társadalmát, tárgy- és eszközhasználatát, művésze­tét bemutató őseinket fel- hozád... című kiállítást. Hasonló méretű, a magyar hon­foglalás emlékanyagát bemutató kiállítás még soha nem hagyta el az országot, mint a napokban hazatért Őseinket felhozád... cí­mű. A mintegy 4300 tárgyat il­letve tárgyegyüttest felsorakoz­tató bemutató Itáliában, Francia- országban, Finnországban és Spanyolországban járt. Előítélettel terhes múlt Révész László, a Magyar Nemze­ti Múzeum Középkori Főosztá­lyának vezetője értékelő nyilat­kozatában nagy jelentőséget tu­lajdonított annak, hogy a külföl­di kiállítók saját anyanyelvűkre lefordítva megjelentették a tár­lat katalógusát. Az itthon ma­gyarul és angolul napvilágot lá­tott 480 oldalas kötet a kiállított tárgyak leírását és színes fotóit tartalmazza. A külországi bemutató nem titkolt célja az volt, hogy az európai közvélemény árnyal­tabb, és az egykori valósághoz is közelebb álló, reálisabb képet al­kothasson a X. századi magya­rokról. Mint Révész László kifej­tette: a honfoglaló magyarokról előítéletektől terhes kép él a nyugat-európai közvélemény­ben, ezeken a fenntartásokon szerettek volna oldani a tárlat rendezői. A kiállítás első külföldi állo­mása Bologna volt, az utolsó ha­táron túli bemutatkozásnak pe­dig Madrid volt a helyszíne. Egy-egy városban átlagosan 2-3 hónapig tartott nyitva, s ez idő alatt átlagosan 60 ezer látogatót vonzott. Ennél is többen, 92 ez­ren tekintették meg a finnorszá­gi Turkuban. Miskolcról indult hódítás Az 1100 évvel ezelőtt az új hazá­ban megtelepedő magyarok éle­tét ábrázoló kiállítás szervezésé­hez Révész László még 1991-ben, a miskolci Hermán Ottó Múze­umban látott hozzá Wolf Mária régész-muzeológus kollégájával. A bemutató megvalósítására Borsod-, Heves-, Szabolcs- és Hajdú-Bihar megyei múzeumai és e megyék önkormányzatai alapítványt hoztak létre. A mintegy 1500-2000 négyzet- méter alapterületű kiállítást ere­detileg Tokajban szerették volna megrendezni, elsősorban azért, mert a legújabb ásatások alapján elképzelhető, hogy a X. század el­ső felében e régió lehetett a nagyfejedelmek hatalmi központ­ja. Erre utalnak azok a gazdag régészeti sírok és temetők, ame­lyek ott kerültek elő, és amelyek a kiállítás magvát képezték. Ez az elképzelés főként anya­gi okokból hiúsult meg, így a Miskolci Hermán Ottó Múzeum adott elsőként otthont a tárlat­nak. A megnyitót 1995 júliusá­ban tartották. Itt mintegy fél év alatt hozzávetőleg 60 ezren te­kintették meg. A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1996. március 14-én nyílt meg. A tárlatot 420 ezren keresték fel, hogy bepillantást nyerhessenek honfoglaló eleink életébe. A kiállítás utolsó ittho­ni állomása a nyíregyházi Jósa András Múzeum volt, onnan in­dult európai kőrútjára 1998 feb­ruárjában.

Next

/
Thumbnails
Contents