Észak-Magyarország, 2000. február (56. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-23 / 45. szám
2000. február 23., szerda ÉSZAK-MABYARORSZJtö i Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Arany versei. Arany János balladáiból és az Őszikék verseiből láthatnak az érdeklődők zenés összeállítást a Patria Kassai Kulturális Kötelezettségvállalás tagjainak közreműködésével február 24-én, csütörtökön délután 1 órától az edelényi Rendezvények Házában. • A vendég: Gion Nándor. A miskolci Lé- vay József Református Gimnázium által szervezett Szólj, ötágú síp! című sorozat idei témája a Délvidék. Ennek keretében ma, szerdán délután 3 órától Gion Nándor József Attila-díjas íróval találkozhatnak az érdeklődők a diákotthonban. • Folton-folt. Patchwork - folton-folt - kézimunkákból nyílik kiállítás február 26- án, szombaton délelőtt 10 órakor a miskolci Ady Művelődési Házban. A Nap-kelte elmaradt Brackó István 2000. február 22-én szokás szerint felkelt a Nap, de a Nap-kelte nem jelent meg a képernyős horizonton, azon egyszerű és váratlan oknál fogva, hogy a tv3 megszűnt... Üsse kő, hiszen kis hazánkban amúgy is sok az országos vagy majdnem az egész országban fogható csatorna. Ami miatt mégis megíródott ez a rekviem, az Shakespeare után szabadon (fordítva) így szól: dicsémi’jöttem és nem temetni. Szóval a tv3 - mint intézmény, mint műsorszolgáltató üzleti vállalkozás - kimúlt, de ennek a külföldi érdekeltségű és hazai ellenérdekeltségű cégnek a csődje lesöpörte a legnézettebb, s legjobb médiás produkciót a Nap-keltét. A nézettségi és tetszési indexek ezt a tényt valószínűsítik, s e sorok írója is hiányérzettel bajlódik. Nem először esett meg, hogy a Gyárfás-Lakat T. duó önálló stábja költözött. Mint a madár ágról ágra, mint a műsor csatornáról csatornára. Megtette ezt Friderikusz, Vágó, Szilágyi János, Frei Tamás is. A Nap-kelte gyaníthatóan ideiglenes szüneteltetése is lyukat hagy a honi televíziózás éhes egereivel körülvett médiasajton. Karakteres egyéniségek karakteres szabóját emlegetem föl, hiányolom és sírom vissza. A ravasz Bánó kezdte a hetet. A rámenősen kedves Mélykúti Ilona folytatta, Aczél szerdán villogott, csütörtökön Forró nemcsak az új férfidivatot mutatta be, pénteken Pallagi provokált, Verebes szombatja a keresztényeknek is ünnep volt, a vasárnapi Vitray bölcs elmélkedésre késztetett. Mindehhez olyan Jeszenszky által kifogásolt Pulitzer-díja- sok asszisztáltak, mint Farkasházy, Me- gyesi, R. Székely Julianna és Nagy Ban- dó. Sokat mondanak a szigorú rendbe állított napi blokkok címei is: Kereszttűz, Beszélő, Kinn, pádon, Ébredjen vidáman, Nap-show, Szauna. Most kész, passz, vége. Vége? Ilyen ez a világ? A dinoszauruszok, a mamutok, a kardfogú tigrisek sem önként és dalolva haltak ki. A kérdés kettős. Feltámadunk? vagy: Fel! Támadunk! Ebből a konstellációból hüvelyezhető ki az okok, s talán a fő- nixes megújulás esélyei is. Délvidéki hímzések. A Lévay József Református Gimnázium által szervezett délvidéki napok keretében a B.-A.-Z. Megyei Népművészeti Egyesület tagjai összegyűjtötték a délvidéki kézimunkákat, és ebből rendeztek kiállítás a gimnázium diákotthonában. Fotó: Farkas Maya A ballagás nem (csak) iskolai ünnep Deres László magyartanár és a Bíbor Kiadó könyvébe bekerülhet az osztálykép is Deres László a ballagási fotókból készült tabló előtt Fotó: vajda János Miskolc (ÉM - FG) - Elsősorban klasszikus szerzők versei kapnak helyet a Bíbor Kiadó gondozásában megjelenő Ballagási emlékkönyvben, de az „interaktív" oldalakon megjelenhetnek maguk az ünnepeltek is. Áprily Lajos, Dsida Jenő, József Attila, Márai Sándor, Kalász László, Kányádi Sándor, Ratkó József, Oravecz Imre... - közel félszáz költő verse, és sok-sok prózarészlet olvasható majd a Ballagási emlékkönyvben - bár az idézetek között egyetlen sor sincs, amely ballagásra íródott volna.- írtak már verseket ballagásra is, de az igazán mélyről jövő, tartalmas költemények nem felkérésre születnek, nem alkalomra íródnak - mondja Deres László, a Bíbor Kiadó gondozásában megjelenő kötet szerkesztője, a Fráter György Katolikus Gimnázium magyartanára. - Ezek a versek nem a ballagásról szólnak, de fordítva igaz az állítás: a ballagás lényege fogalmazódik meg a versekben. Ballagáskor elbúcsúznak egymástól, társaiktól, tanáraiktól, iskolájuktól a diákok, de a búcsúnál többet jelent ez az ünnep. Amikor az ifjú befejezi középiskolai tanulmányait, azzal lezárul életének egy jelentős szakasza. Megszűnik az a védettség, amelyet a családtól, az iskolától kapott, akkor már ő veszi kezébe az életét, innentől kezdve maga felelős a sorsáért. Ahogy a különböző kultúrákban megtaláljuk a beavatási szertartások nyomait, ugyanúgy nálunk is megvan ez: a ballagás felel meg a beavatásnak. Ilyenkor kínálja először cigarettával a fiát a papa, ilyenkor kéri a keresztanya, hogy tegezze vissza a keresztlánya, ilyenkor fogadja először magázva a fiú köszönését a szomszédasszony... Tehát a ballagás nemcsak iskolai ünnep, hanem családi, társadalmi esemény is. Még a legszegényebb szülők is gondoskodnak arról, hogy emlékezetessé tegyék az ünnepet. Az ő életükben szintén jelentős állomás ez a nap: felnőtt a gyermekük, becsülettel felnevelték, taníttatták, felkészítették az önálló életre... Ha egy iskolában 3 ballagó osztály van, az közel 100 gyerek, ha csak a legközelebbi rokonokat hívják meg a diákok - és meghívják őket, hiszen maguk is érzik, meg kell osztaniuk az örömüket a családtagokkal -, már 1000 vendég van az iskolában. Legalább olyan sokan hallgatják végig az ünnepi műsort, mint ahányan megnéznek egy- egy előadást a színházban. Gyakorló tanárok tudják, milyen nehéz feladat az ünnep méltóságához, emelkedettségéhez illő program összeállítása. Ehhez is segítséget nyújthat az új kötet, hiszen az itt közölt művek közül is válogathatnak a műsort készítő tanárok. De elsősorban az ünnepeiteknek szólnak az üzenetek - reményről, hitről, hűségről, bűnről, becsületről, barátságról... Ez a Ballagási emlékkönyv személyre szóló ajándék is lehet, hiszen igény szerint bekerülhetnek a kötetbe a búcsúzó osztályról készült fotók, helyet hagynak az aláírásoknak, ajánlásoknak is.- A kötetbe beírhatják saját jótanácsaikat a szülők, nagyszülők, barátok is - mondja a szerkesztő. - Ezzel a magunk módján hozzájárulunk ahhoz is, hogy megszülessenek az újabb alkalmi versek. Régen a nagy rendezvényekhez hozzátartoztak Alkalomadtán (Az osztályfőnök búcsúverse) Egy reggel majd mindenki hiányzik, pedig nem lesz se hó-, se más szünet; jössz a naplóval, aztán csak állsz itt: vajon e csend miféle csínyt jelez? A tábla letörölve, kréta nincs, de ott a dátum: anno 2000, a hetes telírta, ezek szerint a hangok és az arcok bújtak el. Hol is hagytuk abba? Mikor Jónás a bűzös cethaltól már szárazon, számontartva minden lomha órát, (a 238. lapon) várja, hogy a városnak vége lesz, nem forog már keserű levében, ígyhát a dal sem szül több énekest se Babilonban, se Ninivében... De hát ezt már elmeséltem egyszer! Innen már a semmi partja látszik: köztudott, hogy embernek az ember és az Isten módfelett hiányzik. Ha másik évezredbe szöktetek, legyen egy használt szöveggyűjtemény, ha tűz a nap, legyen fölöttetek egy töklevél! Deres László of. * A tavalyi ballagásra készült iskolaújság is közölte Deres László osztályfőnök alkalmi versét. ezek a verses köszöntések. Jó lenne feleleveníteni ezt a hagyományt is! Valamikor a nagy költőink még emlékverseket is írtak, és az alkalmi versekben személyes üzeneteket is megfogalmaztak. Egy-egy alkalomra íródott költemény ma is emelné az ünnep fényét - még akkor is, ha később ezeket a verseket senki sem válogatná be egy hasonló antológiába. Brazil indiánok ötszáz év hordalékában Miskolc (ÉM) - Brazília elveszett kultúrái a címe őry Kovács Katalin antropológus február 24-én, csütörtökön délután 5 órakor nyíló kiállításának. A tárlat különös aktualitását Brazília felfedezésének 500. évfordulója adja. Őry Kovács Katalin, a Miskolci Egyetem antropológusa több alkalommal végzett kutatásokat Brazília magyarok lakta vidékein és Francia-Guayana esőerdőiben, a wayana indiánok között. A kiállítás ezen expedíciók alatt készült fotók, eredeti használati tárgyak, képzőművészeti és kézműves alkotások segítségével mutatja be az indiánok mindennapjait. A dél-afrikai ország különösen vonzó terep az antropológusok számára, ugyanis kevés helyen tapasztalható olyan etnikai és kulturális keveredés, mint Brazíliában. A hódító portugálok és az Afrikából áthurcolt fekete rabszolgák hagyományai egyaránt hatottak az őslakos indiánokéra, de a folyamat visszafelé is lejátszódott. Nem véletlenül kapta Brazília a félvér- ország nevet. A wayana-apalai indiánok ugyanakkor zárt közösségekben élnek az őserdőkben, de sokan vándorolnak el közülük ebből az elszigetelt szocio-ökonómiai rendszerből. A civilizált falvakban aztán igyekeznek alkalmazkodni országuk modern követelményeihez és sokszínű kultúrájához. Megismerkednek a pénzzel, a kereskedelemmel és a világ minden tájáról érkező, teljesen idegen szokásokkal rendelkező turistákkal. Miskolcról indult kalandozó magyarok Kétéves európai körút után hazatért a honfoglalás-kiállítás Jurta a miskolci kiállításon Fotó: Dobos Klára Budapest (MTI) - Kétéves európai kőrútján 400 ezernél is többen látták a X. századi magyarság mindennapi életét, társadalmát, tárgy- és eszközhasználatát, művészetét bemutató őseinket fel- hozád... című kiállítást. Hasonló méretű, a magyar honfoglalás emlékanyagát bemutató kiállítás még soha nem hagyta el az országot, mint a napokban hazatért Őseinket felhozád... című. A mintegy 4300 tárgyat illetve tárgyegyüttest felsorakoztató bemutató Itáliában, Francia- országban, Finnországban és Spanyolországban járt. Előítélettel terhes múlt Révész László, a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Főosztályának vezetője értékelő nyilatkozatában nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a külföldi kiállítók saját anyanyelvűkre lefordítva megjelentették a tárlat katalógusát. Az itthon magyarul és angolul napvilágot látott 480 oldalas kötet a kiállított tárgyak leírását és színes fotóit tartalmazza. A külországi bemutató nem titkolt célja az volt, hogy az európai közvélemény árnyaltabb, és az egykori valósághoz is közelebb álló, reálisabb képet alkothasson a X. századi magyarokról. Mint Révész László kifejtette: a honfoglaló magyarokról előítéletektől terhes kép él a nyugat-európai közvéleményben, ezeken a fenntartásokon szerettek volna oldani a tárlat rendezői. A kiállítás első külföldi állomása Bologna volt, az utolsó határon túli bemutatkozásnak pedig Madrid volt a helyszíne. Egy-egy városban átlagosan 2-3 hónapig tartott nyitva, s ez idő alatt átlagosan 60 ezer látogatót vonzott. Ennél is többen, 92 ezren tekintették meg a finnországi Turkuban. Miskolcról indult hódítás Az 1100 évvel ezelőtt az új hazában megtelepedő magyarok életét ábrázoló kiállítás szervezéséhez Révész László még 1991-ben, a miskolci Hermán Ottó Múzeumban látott hozzá Wolf Mária régész-muzeológus kollégájával. A bemutató megvalósítására Borsod-, Heves-, Szabolcs- és Hajdú-Bihar megyei múzeumai és e megyék önkormányzatai alapítványt hoztak létre. A mintegy 1500-2000 négyzet- méter alapterületű kiállítást eredetileg Tokajban szerették volna megrendezni, elsősorban azért, mert a legújabb ásatások alapján elképzelhető, hogy a X. század első felében e régió lehetett a nagyfejedelmek hatalmi központja. Erre utalnak azok a gazdag régészeti sírok és temetők, amelyek ott kerültek elő, és amelyek a kiállítás magvát képezték. Ez az elképzelés főként anyagi okokból hiúsult meg, így a Miskolci Hermán Ottó Múzeum adott elsőként otthont a tárlatnak. A megnyitót 1995 júliusában tartották. Itt mintegy fél év alatt hozzávetőleg 60 ezren tekintették meg. A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1996. március 14-én nyílt meg. A tárlatot 420 ezren keresték fel, hogy bepillantást nyerhessenek honfoglaló eleink életébe. A kiállítás utolsó itthoni állomása a nyíregyházi Jósa András Múzeum volt, onnan indult európai kőrútjára 1998 februárjában.
