Észak-Magyarország, 2000. február (56. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-22 / 44. szám

4 Informatika & irodatechnika 2000. február 22., kedd Hogyan vásároljunk számítógépet? Balogh Attila Amikor az ember elhatároz­za, hogy, bár nem ért hozzá, ő is szert tesz egy otthoni számítógépre, először is ta­nácsot próbál kérni szakem­ber ismerőseitől: mit, milyet, mennyiért - pedig még ő maga sem tudja, mit is sze­retne valójában. Elindulva a számítógépvásárlás irányába, először is két út áll előt­tünk: eldöntendő, újat vagy hasz­náltat veszünk-e. Ebben a válasz­tásban, mint a komputervétel min­den más kérdésében is, rendsze­rint az ad választ: kinek mennyi pénze van - tárja elénk tapaszta­latait Dédesi Péter, az Evosoft Hungary Kft. munkatársa. Vele te­kintettük át, melyik megoldás mi­lyen előnyökkel-hátrányokkal jár. Számítástechnika Használtat vagy újat? A használt gép jóval olcsóbb, de „oda kell figyelni rá”, például a 2000-es probléma miatt. A szakem­ber tanácsa: Pentiumnál régebbi konstrukcióval ne kísérletezzünk. Fontos továbbá, hogy az eladó mennyi garanciát ad (ez olykor csak 3 nap, pár hét, legfeljebb há­rom hónap), fel kell ugyanis ké­szülni arra, hogy a többéves rész­egységek - különösen a monitor - egyik napról a másikra bármi­kor „beadhatja a kulcsot”. A kom­puter-alkatrészeket hároméves működésre kalibrálják, „aztán ki tudja” - még a hozzáértők sem. Egy laikust pedig könnyen megté­veszthet, hogyha, például, a nyom­tatót szépen kipucolják, miközben egy agyonhasznált darab. Ahogy Dédesi Péter fogalmaz: „Ami szé­pen csillog, nem biztos, hogy jó - hiszen egy új gép is feldobhatja a talpát másnapra”. Nézzük akkor az újat! Amit ma megveszünk, holnapra elavul - ez a közhely értékű általános sza­bály. Kiegészítve azzal: ami igazán korszerű egy adott pillanatban, az viszont megfizethetetlen.- Ha valaki gépet vesz, azt mon­dom, ne azt nézze, mennyire új, ha­nem hogy ő mire akarja, mire tud­ja használni, hogy az általa hasz­nált programok fussanak rajta - ad általános tanácsot komputerszakér­tőnk. Saját tapasztalata szerint az elmúlt fél évtizedben mindig jó gé­pet lehetett kapni 125 ezer forint körüli összegért. Természetesen minden évben nagyobb tudásút. Neves, névtelen Újabb válaszút: neves gépet - is­mert gyártótól - vagy névtelent (szakzsargonban: „nőném”) szeret­nénk. Mint mindenben, itt is meg­oszlanak az előnyök-hátrányok. A neves gyártó a nevét (is) adja a magasabb árért, no meg garantált minőséget, de ez nem jelenti azt - veti közben Dédesi Péter -, hogy egy névtelen alkatrészekből összeállított konfiguráció ne lehetne ugyan­olyan. Sőt, jobb - teszi hozzá. Támadhatatlan előnye viszont a neves gépeknek, hogy az árukban általában benne van a Windows aktuális verziója, a Word szöveg- szerkesztővel: így olcsóbb, mint ha külön vennénk meg. Hátulütője, hogy a mellékelt programcsomag esetleg nem csak olyasmit tartal­maz, amire szükségünk van: olyan szolgáltatást is kifizettetnek hát, ami nem kellene. A Windows dolgára még vissza­térünk, egyelőre maradjunk a hardvernél. A legkényesebb pont, különösen az elmúlt időszakban, a memória. E téren az árak tavaly nyáron a duplájukra ugrottak, em­lékezetes pánikot okozva, s máig nem estek vissza arra a szintre, amelyen voltak. Általánosságban elmondható: a memória ára nyár közepén szokott a legalacsonyabb lenni, év elején „közepes szintű”. Memória-ügyben is ismert egy közkeletű komputeres szólásmon­dás: minél több, annál jobb. Ért­ve ezalatt, hogy a memória nagy­sága egyenesen arányos azzal, mi­lyen könnyen, gyorsan futnak a gépünkön az alkalmazások. Erre is jut egy jótanács: inkább a pro­cesszor legyen gyengébb és a me­mória több, mint fordítva! A következő fontos tétel a CD- meghajtó. Dédesi Péter erről azt mondja: ha a felhasználó multimé­diás gépben gondolkozik, ma már érdemes - CD helyett - DVD-leját- szó beépítését megfontolni. Az utób­bi ára az előbbinek kevesebb mint a duplája. Az új technológia termé­kei már a ma szokásos processzo­rokkal is élvezhető képet adnak. Ha maradunk a CD-nél, oda kell figyel­ni a sebességre (40-44-48-szoros meg­hajtók idejét éljük): minél gyor­A^KAfS A 3 A í< Komputer-alkatrészek árai 2000 februárjába személyi számítógép esetében (forintban): n, „átlagos" otthoni • processzor13-25 ezer • alaplap 12-30 ezer • memórianagyon változó • videokártya 4-27 ezer • hangkártya 3-20 ezer • monitor (14-17 coll) 30-57 ezer • winchester (1,7-10 GB) 22-32 ezer • CD-DVD8-20 ezer • ház (AT-ATX)5-12 ezer sabb, annál hangosabb. Ha mégis DVD-t szereltetünk be, akkor azt tartsuk szem előtt, kell-e hozzá kü­lön MPEG-kártya vagy sem. Mennyi az az 1+2? A ma beszerezhető monitorok majd’ mindegyike alacsony sugár­zású, ezzel tehát nincs gond. A szokásos hároméves garancia is rendben lévő - más a helyzet az 1+2 évessel. „Itt nagy csúsztatás lehet” - figyelmeztet a miskolci cég lapunkat informáló munkatár­sa: lehet, hogy csak egy év a tel­jeskörű garancia, meg kell hát kérdezni, mit kapunk a következő két évben. Előfordulhat, hogy ak­kor már csak egy bizonyos (példá­ul fővárosi) szervizbe vihetjük, hogy akkor már minket terhel a szállítás, és hasonlók. Játékoknál a grafikus kártya mi­lyensége a legsarkalatosabb pont. Á komolyabb, a közelmúltban ké­szült „Dóom” és „Tombraider” sze­rű programokhoz feltétlenül kell valamilyen 3DFX-es kártyára: ezek ára 18, de 50 ezer forint lehet (emi­att a legdrágább gépek a játékgé­pek!). A hangkártya témája nem ilyen kényes: komolyabb darabra a vájtfülűeknek van szüksége. Sok gondot okozhat a friss gép­vásárlónak, milyen házat (azaz do­bozt) válasszon. Ez ügyben nem­igen lehet nagy okosságot monda­ni; bár vannak kereskedők, akik a (drágább) ATX házra beszélik rá a kuncsaftot az AT-ssel szemben, mondván, az jobban fejleszthető a későbbiekben. Hogy a ház mennyire „szép”, nem számít. Csak az: álló-e vagy fekvő alakú, hangos vagy csendes a ventilátor, passzoljon a szoba méretéhez, be­rendezéséhez, legyen hely a későb­bi (például CD) bővítésekhez. Ha már a fejlesztésről esik szó: Dédesi Péter szerint a kompute- rezésben gyakran hangoztatott kompatibilitás inkább csak „elméleti fogalom”. Sosem tudni, az ez évi berendezésünket egy év múlva képesek leszünk-e fejleszte­ni, s ha igen, mivel. A rutin azt mondatja vele: három-négy év alatt minden gép olyan értelem­ben is elavul, hogy már nem passzolnak hozzá az újabb és újabb alkatrészek - ki lehet cse­rélni az egészet... A helyzet nem feltétlenül ennyire elkeserítő: in­kább arról van szó, hogy kiszámít­hatatlan. Amikor „neves” gépet veszünk, számolhatunk azzal, hogy később netán csak az ugyanolyan gyárt­mányú eszközök bizonyulnak il­leszthetőnek hozzá - ez komoly korlát, nagy hátrány. A 2000. február 22., kedd ♦ Informatika & irodatechnika 13 Az arculat és az első benyomás A rendszerváltás után a vállalkozói kör mellett a költségvetési intézmények is kiemelt gondot - és sok pénzt - fordítottak az iro­dák berendezésére - mondja Balta Róbert, a Bál­lá Bútor Kft. ügyvezetője.- Ebben az időben tömeges volt az igény az irodabútorok iránt, voltak cégek, amelyek csupán egy-egy nagy megren­delés teljesítésére alakultak. Mára azonban már letisztult a az irodabútorgyártók és -for­galmazók köre. S hogy mik egy jó iroda kri­tériumai?- Például az egységes arcu­lat. Ez persze tervezést igényel- magyarázza Bállá Róbert. - Nem mutat jól egy régi szek­rény egy új íróasztal mellett. Az első - kellemes vagy kelle­metlen - benyomást a belépő számára ugyanis az egységes berendezés teszi. Ajánlatos, ha a falak és bútorok színe egy­mással harmonizáló. Az elmúlt évtizedben a né­met és az olasz irodabútorok kínálata volt a leggazdagabb. A német áruk megbízhatók, komolyak és reprezentatívak, míg az olaszok nem egy eset­ben minőségileg hagynak ma­guk után kívánnivalót, de min­denképpen a változatosság jel­lemzi azokat. Mára a magyar bútorgyártók kerültek előtérbe a piacon.- A mimka persze rendetlen­séggel jár, ám egy irodában - nem csak az érkező ügyfelek miatt - mégis rendnek kell len­nie, a bútoroknak is ezt kell szolgálniuk - mondja Bállá Ró­bert, aki szerint nem utolsó szempont az sem, hogy a mun­katársak kellemes környezet­ben dolgozhassanak. Tapasztalatai szerint szinte minden a vezetőn múlik egy- egy iroda kialakításánál. Aki igényes, az az ügyfelekkel tar­tott kapcsolat szempontjait tartja szem előtt, s a belépők első benyomásra ügyel. Akad­nak persze olyanok is, akik sa­ját dolgozószobájukat rendezik be elsőként s többi helyiségre kevesebb gondot fordítanak. Elsősorban a kisebb cégek, de sokszor a nagyobbak esetében is a „főnökök” maguk mondják meg, milyen legyen az egész iroda. Manapság még kevesen veszik igénybe belsőépítész, tervező segítségét. is viselkedni kell! „Üzletileg” Kornya István Az átlagos magyar vállalkozó fecseg, vagy éppen bántóan hallgat, titkolódzik, ám köz­ben mégis titkokat árul el. S teszi mindezt olyan irodák­ban - persze egyre több a ki­vétel is -, amelyekből hiány­zik a stílus - mai szóhaszná­lattal: a vállalkozás üzenete. Bajáky Andrással abban állapo­dunk meg, hogy az irodájában fo­gunk irodakultúráról, üzleti visel­kedésről beszélgetni. A találkozónk helyén első döbbenetemben azt kér­dezem, hogy akkor talán menjünk át az irodába, s kiderült, már ott vagyunk. Századfordulós szobabel­ső, porcelánok, kényelmes fotelek, szivarozni támadna kedvem, vagy tarokkozni, s körben képek, köztük Orosz István varázsos Dali-metsze­te, alatta egy Szalay Lajos rajz.- Itt van számítógép, fax, nyom­tató, itt is megtudunk egy-egy szer­ződést írni - mondja Bajáky And­rás, a Közép-Európai Humán Inno­vációs Központ igazgatója. - Ez a Nyugat-Európában divatos - az úgynevezett privát-bankinghez ha­sonló - megoldás: a legfontosabb ügyfeleket nem a munkahelyi iro­dában fogadjuk, hanem kellemes, bizalmas környezetben. Minden irodának van valamilyen üzenete - mondja ki a kulcsmon­datot az üzletember. Tapasztalata szerint manapság a vállalkozások vagy „túl üzennek”, vagy nincs is mit üzenniük az ügyfeleiknek.- Persze nem is a bútor a lényeg, hanem az első ember, akivel talál­kozunk. De ez manapság a bizton­sági őr, vagy a lábaskájából esze­gető kapus. És akkor hiába a sok új bútor, réz, a drága - és csúszós - padló... Ezért volnának, mint a szállodákban a recepciósok. A kö­vetkező ember, aki pult mögött áll: általában rosszkedvű és barátság­talan, az ügyfél kívánságai bosszantják, hisz azok a nyugalmas munkavégzésben hátráltatják. Bajáky András szerint pedig mindenki ismeri az alapvető üzleti filozófiát: az első rossz benyomást átdolgozni rettenető nehéz - és költ­séges. Van válasz persze arra is, hogy az udvariasság, az ügyfelek színvonalas kiszolgálása miért nem követelmény: nincs igazi verseny. S hogy milyen általános hibákkal bírnak az irodákban ülő vezetők?- Tárgyalásokon nem fogalmaz­zák meg, mit is akarnak - így Ba­jáky András. - Ma már az intézzük- el-beszéljük-meg-stílus nem megy. Nem térképezik fel a tárgyalópart­nert, és nem tudnak kompro­misszumot kötni. Továbbá nem lé­nyegre törőek, és akaratlanul is ki­fecsegik a cég titkait, vagy éppen bántóan hallgatnak. Arra a kérdés­re, hogy nyereséges volt-e a cég, nem lehet azt válaszolni: nem mon­dom meg. Ha pedig a felek meg­egyeznek, nem konkretizálják a megállapodás részleteit. Saját tapasztalta alapján állítja az igazgató: ha az alapvető ületi magatartást valaki készségszinten elsajátítja, az rendkívüli magabiz­tosságot és kudarctűrő képességet ad. Mert egy-két „nem” után is menni kell tovább. Egyszerű eszközök az érvényesüléshez A számítógépek, az informa­tikai berendezések természe­tesen csak eszközök, de olyan eszközök, amelyek használatával a kreatív em­ber könnyen és gyorsan ér­vényesülni tud. Tóth László, a miskolci Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Logisztikai és Gyártástechnológia Intézetének igazgatója 1969-ben végzett a Miskolci Egyetem alkal­mazott mechanikai szakán, s akkor még gépi kódolt Cellatronon dolgoz­tak. A következő lépés a valami­vel intelligensebb Odra volt, ezt kö­vette az első személyi számítógép 1978-ban...- Annak a műveleti sebessége 0,33 megaherz volt, ma a kereske­delmi forgalomban kapható PC-k esetében ez 400 megaherz, ami há­rom nagyságrednyi változást je­lent - magyarázza a professzor. Tóth László szerint egy jó mun­kahelyen az infrastrukturális és a személyi feltételeknek kell érvénye­sülniük. .Csak kreatív munkaerővel lehet előre lépni. Olyan munkahely­re van szükség, ahol kényelmesen, magát jól érezve lehet dolgozni. A kellően átgondolt módon meg­tervezett irodákból már Magyaror­szágon is egyre több . van, ahol megfelelő teljesítményt lehet nyúj­tani, s ahol ezt meg is követelhe­tik a vezetők á beosztottaktól, hi­szen minden feltételt megteremtet­ték a jó munkához - számol be ta­pasztalatairól az igazgató.- Való igaz - teszi hozzá hogy léteznek olyan kis, vagy újonnan alakult cégek, ahol erre nem ad­nak, s ma is megtalálhatók a régi szocialista világra emlékeztető iro­dák is. A menedzsercégek azonban már adnak arra, hogy a hozzájuk érkező ügyfelet, a leendő vevőt megfelelő körülmények között le­hessen fogadni. Erre - természete­sen - meg kell termelni, ki kell gaz­dálkodni a pénzt, hiszen itt is ér­vényesül a piac törvénye. Ebből a szempontból tehát a racionalitásra kell törekedni. Amire szükség van azt meg kell teremteni, de munka­helyeken nincs helye a luxusnak.

Next

/
Thumbnails
Contents