Észak-Magyarország, 2000. február (56. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-17 / 40. szám

2000. február 17., csütörtök SZflH-MflBYflHOBSIflG fe Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Blue és Spirál. A Blue és a Spirál együttes lép fel a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház­ban február 18-án, pénteken este fél 9-től. • Herbst-fotók. Herbst Rudolf fotóiból nyílik kiállítás február 18-án, pénteken dél­után 5 órakor a miskolci Ifjúsági és Szabad­idő Ház Fotógalériájában. A március 31-ig látogatható tárlatot Juhász Miklós fotó­művész ajánlja a közönség figyelmébe. • Simon Mágus sikere. Enyedi Ildikó: Si­mon Mágus című alkotása nyerte el a leg­jobb filmnek járó Aurora Díjat a X. Trom- sói Filmfesztiválon, Norvégiában. Mozart-hegedűverseny Miskolc (ÉM) - A Mozart-bérlet második hangversenyét rendezik meg február 21- én, hétfőn este 7 órától a Miskolci Nemze­ti Színház Kamaraszínházában. A Miskol­ci Szimfonikus Zenekar műsorán Haydn: B-dúr szimfónia, Mozart: A-dúr hegedű- verseny és Schubert: III. D-dúr szimfónia című műve szerepel. A koncert szólistája Falvay Attila. Vezényel Kovács László. Falvay Attila tízévesen adta első hang­versenyét, tizenhat évesen vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Több versenynek volt díjnyertese. 1990- ben Érdemes Művész kitüntetést, 1996- ban a Kodály vonósnégyes tagjaként Bar- tók-Pásztory-díjat kapott. Utak és találkozások Brackó István A bodrogközi dinnyések tudták, az erős pa­lánta és a jó termés reményével kecsegtető ültetés előtt a magot tejben kell megáztatni, Kisgéresen titokban tartották a gyékényké­szítés tudományát. A vándorló bordások a szövőszékek becses tartozékáért a méhé­szek viaszát (sonkolyát) kérték cserébe. Jöt­tek mentek a csuprosok, a gubások, az üve­gezők és a drótosok, s a távoli bőmadrágos morvák ivartalanították a csikókat, borja­kat, malacokat. Borsod, Abaúj, Gömör, Zemplén nagy találkozóhely volt: nemcsak áruk cserélődtek, hanem eszmék, szokások, kultúrák is. A vásári sokadalom népünne­pélynek számított, s az árusok kántáló rek­lámja kellette a portékát: „...nagy lett a ká­rom, azér adok mindent potom áron. Sárga­rigó, kan veréb, gyertek ide közelébb.” Viga Gyula újabb könyvet írt, onnan va­lók ezek az érdekes ismeretek. Olyan összeállítás ez az Utak és találkozások című gyűjtemény, amelyben a tudós kutató 20 évi búvárkodásának ismereteit összegezte, s fűzte egy képzeletbeli gondolati szálra. A Hermán Öttó Múzeum reprezentánsának mondandója pontos megfigyelésen alapszik, biztos szakmai háttérre támaszkodik, s olyan lényeges összefüggésre mutat rá, amely alakította a táj képét, s máig hat. Mint írja: arra keresi a választ, hogy egy- egy vidék népe milyen módon alkalmazko­dott életmódjában a táj adottságaihoz, a táj esetleges átalakítása miként változtatta meg az alkalmazkodás rendjét, s mindez milyen helyet és szerepet jelöl ki egy-egy közösség számára a térség népeinek kap­csolatrendszerében... Vagyis a különböző tájakon más utakat jár be az életmód, a kultúra, másokat az ember és közössége, a műveltség hordozója. A cím képletesen és valóságosan is igaz. „Az utak összekötnek és elválasztanak. Összekapcsolják egymással a közeli és távo­li településeket, tájakat, azok népét, javait, műveltségét. Ugyanakkor az útra induló embert - ahogy fokozatosan leküzdi a távol­ságot - egyre messzebb viszik otthonától, közösségétől, családjától, attól a természe­tes közegtől, táji és társadalmi környezet­től, aminek ő részletekig beavatottja, amely ugyanakkor őt is ismeri és körülveszi. A térbeli elszakadás kiszakadást jelent saját műveltségéből is... Vagyis az út az emberi­ség történetének kezdete óta leküzdendő, le­győzendő dolog volt - fizikai és szellemi ér­telemben is. Kihívás, amelyre a különböző civilizációk sokféle választ adnak.” Talán az idézetekből is kitetszik, hogy Viga Gyula nemcsak kiváló folklorista, ha­nem jó tollú krónikás is. Alkata szerencsés ötvözete egy olyan habitusú embernek, aki nemcsak gyűjt, hanem ad és megoszt, aki határokhoz nem kötött kincsét, a bölcs elő­dök tapasztalatát, a történelmi Magyaror­szág északkeleti szögletének múltját s a je­lennek szóló üzenetét átviszi a túlsó partra. Chopin és a tejszínhabos sütemények Némethi Zsófi, Isabelle Oehmichen-Bérczi és Állné Szabó Klára Miskolc (ÉM - CsM) - Hat mis­kolci növendék léphetett fel egy koncerten a francia zon­goraművésszel, Isabelle Oeh- michen-Bérczivel. A zongora- művész az általa tartott - in­gyenes - kurzuson választotta ki a szerencsés tehetségeket. Koncertturnéról érkezett Mis­kolcra, az Alliance Francaise ven­dégeként. Itt egy délután és egy délelőtt a város három zenei in­tézményének növendékeivel fog­lalkozott, tegnap este koncertet adott. Sűrű volt a programja Isa- belle Oehmichen-Bérczi zongora- művésznek (bár fáradtság nem látszott rajta a kurzus végén sem). Hogy miért vállalta?- Ez a szenvedélyem - mondja, majd kiegészíti válaszát. - Imá­dok tanítani és imádom a zenét. Nagyon érdekes olyan diákokkal találkozni, akiket egyáltalán nem ismerek. Az otthoniakról már szinte mindent tudok. A kurzu­son viszont „végterméket” kapok, amin azért még lehet simításokat végezni. Mint amikor a sütemény már kész, de a tejszínhabot, a dí­szítést még rá lehet tenni. Azután elmeséli, hogy ő is na­gyon szereti, ha mások meghall­gatják a diákjait, hiszen más ta­nár mást hall meg a produkció­ból. Ezt a véleményt osztja Állné Szabó Klára, az Egressy Béni Ze­neiskola tanára, akinek nemcsak diákjai vettek részt a kurzuson, de ő maga is, ő fordította Isabelle Oehmichen-Bérczi szavait.- Előfordulhat, hogy a tanítvá­nyunk munkájába már szinte be­lehalljuk azt, amit szeretnénk. Az viszont, aki soha nem látta, rög­tön ráérez a legfontosabbakra. A kurzus másik oldala pedig, hogy egy soha nem látott embertől még jobban elfogadják a tanácsokat. Isabelle Oehmichen-Bérczi szerint viszont az külön kihívás, hogy hozzá tud-e tenni valamit a gyerekek játékához.- Azt szerettem volna, hogy mint koncertező ember, egy kis betekintést nyújtsak magába az előadásba. Hogy kijöjjenek a diá­kok az iskolai keretekből, lássák, messzebb lehet menni, sőt fel is lehet rúgni a szabályokat... Hogy mennyire erre helyezte a hangsúlyt, azt jól mutatja, hogy tegnap esti, a Zenepalotá­ban megtartott koncertje elején fellépett hat, a kurzuson kivá­lasztott növendék.- Nem túl nagy kihívás ez a legkisebbeknek?- A kihívás az, hogy utánuk A koncert vendégei Juhász Tamás, Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskola (ta­nára Papp Gábor) Durda Melinda, Egressy Béni Ze­neiskola (Állné Szabó Klára) Birtalan Zsolt, Egressy Béni Ze­neiskola (Ficsorné Kádár Anikó) Némethi Zsófia, Egressy Béni Ze­neiskola (Állné Szabó Klára) MátéÚÍgnes, Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti In­tézete (Kincses Margit) Zalánszky Rita, Miskolci Egye­tem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete (Kádas Klaudia) Isabelle Oehmichen-Bérczi zongora- művész Varsóban két olyan zon­goraművésztől tanult, akik „ta­nárfájukat" közvetlenül Chopinig vezetik vissza, így a leghitelesebb értelmezések ismerői. Ezért a kurzus speciális képzés is volt, és minden növendék Chopin-darab- bal lépett fel a koncerten. én is odaülök a zongorához. Mert könnyű tanácsokat adni, ám úgy kell játszanom, hogy megmutassam, meg is tudom csinálni. És vannak közöttük, akiknek már valóban koncertre alkalmas a technikájuk. Nem ez lesz az első fellépésük, és mivel fiatalok, még nem is igazán fél­nek a színpadtól. Nem biztos, hogy a koncert első hat fellépője izgul majd a legjobban... Huszadik Biennálé, közel nyolcvan alkotó Érkeznek Horváth Kinga művei a galériába Fotó: vajda János Miskolc (ÉM) - Eddig mintegy nyolcvan alkotó küldte be csaknem kétszáz alkotását a Miskolci Galéria a XX. Orszá­gos Grafikai Biennáléjára. A zsűrizés március 6-án lesz. Az elmúlt napokban adhatták be az alkotók pályaműveiket a Mis­kolci Galéria XX. Országos Gra­fikai Biennáléjára. A miskolci Rákóczi-ház és a budapesti Mű­csarnok mellett postán is fogad­ták a munkákat, és majdnem húsz művész előzetesen jelezte, egy-két napos csúszással tudják csak eljuttatni anyagukat. A be­nyújtott alkotások végleges szá­mát tehát még nem tudni, de az minden bizonnyal megközelíti majd a kettőszázötvenet. A biennáléra - a megszokott módon - az előző két évben szü­letett klasszikus grafikai techni­kákkal vagy új médiumok segít­ségével, például számítógéppel készített műalkotásokat is vár­tak, alkotónként legfeljebb hár­mat. A rendezvény célja válto­zatlanul az, hogy az előző két évben született értékes műveken keresztül áttekintést adjon a ha­zai sokszorosított grafika hely­zetéről. Úgy tűnik, hogy a mai magyar grafikát a számítástech­nika előretörése jellemzi, hiszen az idei biennáléra benevezett al­kotásoknak körülbelül a fele ké­szült computer segítségével. A XX. Országos Grafikai Bien­náléra bejutott művek kiállításá­nak megnyitója és az eredmény- hirdetés május 27-én, szombaton délelőtt 11 órakor kezdődik a Miskolci Galériában. Ekkor ad­ják át Miskolc város nagydiját, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának, a megyei és a városi önkormányzatoknak, va­lamint különböző vállalatok, in­tézmények és társaságok díjait a legjobbnak talált művészeknek. Szavalatok, először országos szinten A száz évvel ezelőtt Miskolcon született Szabó Lőrinc költőre emlékeznek Miskolc (ÉM - FK) - A Hermán Ottó Gimnázium hagyomá­nyos Szabó Lőrinc versmondó versenye idén külön aktuali­tással rendelkezik: a költő száz éve született Miskolcon. A jeles évforduló miatt a rendez­vény kapcsolódhatk a millenni­umi év centenáriumokat össze­fogó Száz a 2000-ben című orszá­gos sorozathoz is.- Első ízben hirdettük meg or­szágosan a Szabó Lőrinc vers­mondó versenyt - tudtuk meg Szamosfalvi Józsefnétől, a Her­mán Ottó Gimnázium igazgatónő­jétől. - Az ország hat nagyvárosá­ban - Budapesten, Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett és Szegeden - zajlanak ezekben a he­tekben az elődöntők. Az érdeklő­dés hatalmas. Ez helyszínenként átlagban 150 jelentkezőt jelent. Nem egy esetben már rögtön az iskolában kellett egy helyi válo­gatót tartani. Ide, Miskolcra is ér­keznek versmondók Szolnokról és Abádszalókról is e hét végén. A Szabó Lőrinc országos vers­mondó verseny 14 éves kor felet­ti versenyzőinek miskolci elő­döntője februáf 18-án, pénteken délután 1 órakor kezdődik a Hermán Ottó Gimnáziumban. A 14 évnél fiatalabbak pedig más­nap, szombaton délelőtt fél 10-től mérik össze tudásukat a Szabó Lőrinc Általános Iskolában. A március 21-i, miskolci döntő­be csak az elődöntők első helye­zettjei juthatnak be kategórián­ként. Négy korcsoportot állítottak fel a szervezők, 6-10, 11-14, 15-18 év közöttiekét valamint a felnőtt résztvevőkét. Kötelezően egy Sza­bó Lőrinc-verset illetve egy szaba­don választott költeményt kell el­mondani, de a legtöbb esetben ez utóbbi is Szabó Lőrinc verse lett. Akik pedig a döntőből is elsőként Az edelényi Dobos Renáta és a miskolci Juhász Borbála Szabó Lőrinc-ihlette alkotása kerülnek ki, azok felléphetnek az esti gálaműsoron a Miskolci Nemzeti Színházban, melyen gyermekek, diákszínjátszók és színművészek segítségével eleve­nednek meg a legismertebb, leg­fontosabb költemények. Március 21-én, és ugyancsak a színházban nyílik meg az a kiállítás is, amely sorra járja azokat a településeket, melyeken Szabó Lőrincről elneve­zett iskola működik. így a megyé­ben látható lesz Ózdon és Ede- lényben is. A tárlat a költő versei által megihletett diákok és taná­rok festményeit, rajzait, kisplasz­tikáit, fotóit mutatja be. Az országos programsorozatot szervező budapesti székhelyű Sza­bó Lőrinc Jubileumi Emlékbizott­ság több rendezvénnyel nem je­lentkezik ezután Miskolcon, de Budapesten rendszeresek lesznek az emlékező események. Ezek kö­zül is kiemelkedik Szokolay Sán­dor Szabó Lőrinc kantátájának áprilisi ősbemutatója a Zeneaka­démián, és a Szabó Lőrinc emlék- kiállítás a Petőfi Irodalmi Múze­umban, mely októberben nyílik meg. Minden rendezvény ideje és helye megtalálható egyébként a budapesti Szabó Lőrinc Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnázium szép naptárában. Az „eseménynaptárt” a vándorkiállí­táson is látható képek díszítik, mellettük pedig magukat a költe­ményeket is olvashatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents