Észak-Magyarország, 2000. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-04 / 2. szám
2000. január 4., kedd Szólástér 15 Szendrői levélváltás Az önök által az Észak-Magyarországban közölt levelemre reagált a város polgár- mestere, Mester Árpád. Reagálására az alábbiakat szeretném, ha közölnék. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem okoskodni, illetve akadékoskodni szeretnék, de amit írtam azok „tények”, amikkel nem lehet vitatkozni. Az előző levelem megírásakor még nem jelent meg a „városháza hírei” említett adása. Arról sem tudhattam, hogy december elsejével 1000 forintot átvállal a hivatal a szállításból, mivel ezt nem közölték sehol. A szemétszállítás díjának csökkentése csak porhintés, ugyanis helyette 2500 forinttal emelkedik a kommunális adó. Miért emelkedik? Mit kapunk érte? Semmit! Egy négytagú család, ha a szennyvíz- tárolója szabályos, akkor az alábbi költséget szenvedi el egy évben. Napi vízfogyasztás 1 főre csak 50 literrel számolva is 200 liter. Ez éves szinten 73 köbmétert tesz ki, ami a 3300 forintos szállítási díjjal számolva (köbméterenként 660 forint), azaz az évi szennyvízdíj 48 180 forint. Ezt a hatalmas kiadást lehetett volna a felhasznált negyed milli- árdból megoldani, ha valaki is mutatna, vagy mutatott volna rá hajlandóságot. Könnyű a kispénzű embereket lehurrogni akár személyesen, akár a sajtón keresztül. (Név és cím a szerkesztőségben) Színházi karácsony A Miskolci Nemzeti Színház kitett magáért, szép karácsonyt rendezett a nézőknek. 25-én a Diótörő balettet mutatta be, a színpad közepén 4 méteres karácsonyfa kellékként, amely a nézők hangulatát nagyon emelte. Nagyon szép balettbetéteket lehetett látni, különösen nagy közönségsikere volt a két főszereplő táncának. Nagyon tetszetősek voltak a díszletek, melyek máskor is állandó dicséretet érdemelnek. 26-án a Mária evangéliumát adták elő, melynek vallási tartalma nagyon megragadta a nézőket. A rockopera énekesei hangjukkal és odaadásukkal remekeltek. Nagyon ügyes megoldás volt Mária és Jézus mennybemenetele, mikor felálltak egy dobogóra, amely elkezdett emelkedni velük, s a fehér köd eltakarta őket, mikor a mennybe értek. A közönség nagyon lelkesen tapsolt mind a két darabban szereplőknek, nem akarták leengedni őket a színpadról. A színészek felejthetetlen órákat szereztek a nézőknek. Igazi karácsony volt. Bakos Andrásné Miskolc Tisztelt tanítók, tanárok, népművelők, szülők! Ugye, mindnyájukban rossz benyomást kelt, ha egy városba mennek, netán saját városukban egy-egy busz- vagy villamos- megállóban kell várakozniuk, és látják az összefirkált, mindenfélével „hieroglifált” (mert ezek a firkák aligha nevezhetők írásnak) fém- és üvegfelületeket - nem beszélve az utóbbiak szinte mindennapos kitöréséről. Talán ha önök, osztályfőnöki óráikon vagy otthon, pár percet fordítanának arra, hogy a gyerekeknek, fiataloknak elmagyarázzák, a város mennyit költ az ilyen rongálások helyrehozatalára (szemétgyűjtők, padok, köztéri virágedények), és hogy ezeket újra és újra helyre kell hozni, ami mindnyájunk pénzébe kerül, így kevesebb jut újabb város- szépítésre, vagy éppen segélyezésre - ezt, úgy gondolom, jobban megértenék azok a szegényebb gyerekek, akiknek a szülei esetleg munkanélküliek, és járadékból kénytelenek élni. Talán meg lehetne szervezni a gyerekeknek, hogy ők védjék a várost ezektől, és társaikat is lebeszéljék a firkálásról. Egy-egy városi séta során végignéznék együtt az összefirkált házak lábazatait - milyen csúnya városban élnek, és sikerülhet elhitetni velük: ez ellen ők is tehetnek! Versenyt, pályázatot kéne hirdetni közöttük: kinek van jobb ötlete a káros jelenségek csökkentésére, vagy netán megszüntetésére. Hogyan lehetnének minél korábban lokálpatrióták, városszépítők. És nekünk, idősebbeknek is mennyivel jobb lenne ilyen gy erekeket „munkában” látni. Dévai Sándor Miskolc Megy a gőzös Kanizsára? A munkásság legelső sztrájkjainak eredeti célja a kapitalista (munkaadó) extraprofitjából való részesedés kikényszerítése volt. Olyan gyárban, vállalatnál, ahol nincs ilyen többletbevétel, sőt, van helyette évi 15 milliárdnyi veszteség, mint 1999-ben a MÁV-nál, ott nincs is mit szétosztani az elégedetlenkedő alkalmazottak között. Legfeljebb a veszteséget, ám nyilván nem erre áhítoznak. ígéretet kaptak 8,5 százalékos béremelésre, ami meghaladja a várható inflációt, de ők ennek majdnem dupláját követelik. Felmerül a kérdés: miből? A veszteségből nyilván nem lehet. Akkor csak központi forrásból, azaz az állampolgárok adójából és a nyereséggel dolgozó vállalatok hasznából lehet elvenni, ahonnan a veszteségeiket is pótolják. Ha kielégítenék a vasutasok fenti követelését, akkor béremelésük magasabb lenne, mint azoké, akik nem csak kivesznek a közös kasszából, de tesznek is bele. Ez esetben etikátlannak tekinthetjük a sztrájkot, mert az a más területen dolgozók terheit növeli. Azzal a helyzetükkel élnek vissza a vasutasok, hogy módjuk van a közlekedés megbénítására; a lakosságot is maguk ellen hangolják. A bérvita végleges lezárására javaslom Gaskó István vezérigazgatóvá történő kinevezését (ő minősítette a MÁV gazdálkodását pazarlónak a nálunk élő ukrán szavazók ingyenes utaztatása miatt), két helyettesének pedig nyilván Borsik János és Márkus Imre a legalkalmasabb. Mutassák meg, hogyan lehet legjobban működtetni a MÁV-ot! Kiss Antal Miskolc Sztrájkolunk nyakra-főre Karácsony előtt a „magyar” szakszervezeti vezetők egyikének szájából - az esti tévéhírekben - elhangzott: „Ha mi, a három szakszervezet akarnánk, az egész ország életét megbéníthatnánk!” Nocsak! Sztrájkos főmasiniszták! Én erre rákontrázok: ha csak az áramszolgáltatóknak olyan vakvágány-lelkületük lenne, mint önöknek, kormányide- gesítőknek, és sztrájkba lépnének, akkor önök összes masináikkal, vad- és egyéb húsokkal megtömött hűtőládáikkal együtt a Jégre” kerülnének, velünk együtt, és egyhamar az ájtatatos manók módjára imádkoznának az áramszolgáltatókhoz kegyelemért! Önök, uraim, nem érzékelték egész évben a mai napig is tartó sok-sok természeti csapást, melyekkel „megörvendeztette” az évezred utolsó évszázada népünket? Önöknek fontosabb lenne a néhány százalékos fizetésemelés, mint a hazánk számos területén egymás után jött, és még mindig jövő ár- és belvizek sújtotta polgártársaink óriási küzdelme otthonaik megmentése érdekében? Kormányunknak egyre gyakrabban elsősorban a veszélybe és nehéz helyzetbe került polgártársaink életkörülményeinek javításával kell törődnie, meg kell hallania segélykiáltásaikat, és ott kell segítenie, ahol testvéreink fáznak, éheznek és remegve figyelik, hogyan roskad össze a szinte már állandó belvízben álló otthonuk. Hej, ha akkor húzták volna meg önök a vészféket, amikor az ország vagyonát kezdték egyesek elherdálni, és milliókat meg milliárdokat kezdtek a zsebükbe bepréselni, akkor lettek volna igazi, magyar szakszervezetek! Nekünk jó, ha a magyar Szent Korona a Parlamentbe kerül, mert talán annak árnyékában eltűnnek a gyönyörű padsorokból az újságot olvasók, mocskolódók, és olyan honatyák foglalnak majd ott helyet, akiknek a haza mindeneknél előbbrevaló lesz! Deme Dezső Miskolc „Legközelebb gyalog jöttök!” Én is olvastam a vasút-busz vitát felölelő olvasói leveleket, az abaúji települések polgármestereinek tiltakozását arról, hogy a Volán a buszokat a vonatérkezések előtt indítja az állomásokról, s hogy az alacsony utaslétszámra hivatkozva csökkenteni akarja a járatszámot. Magam is „élvezője” vagyok a Borsod Volán különleges akcióinak, „szállítási csodáinak”. Ebből közlök párat. Ülök a buszon Gesztely és Szerencs között, hat községet érintve, minden megállóban a kérdés: „Bérlet van?” - már- már sajnálom a sofőrt, mintha az ostoba, meggondolatlan döntést ő hozta volna. Szabadkozik azok helyett, akiknek kéne. De azok az urak utaznak-e vajon buszon, télen, nyáron, vagy bármikor? Gesztely, Újcsanálos, Sóstófalva, Alsódobsza, illetve Legyesbénye, Bekecs lakói Miskolcra vagy Megyaszóra, illetve Szerencsre kénytelenek elutazni, ott sorban állni, hogy bérletet válthassanak. Amíg a buszon vásárolhattak bérletet, a sofőrök fél százalékot kaptak az árusításért - addig Megyaszón a Takarékszövetkezetben ugyanazt már 3 százalék jutalékért árusítják! Kinek az érdeke a több jutalék kifizetése? Hát az elégedetlen, fáradt, civakodó embereket sorban állásra kényszeríteni, összeugrasztani? A decemberi bérlet amúgy január 8-ig éx-vényes, az új 1-től. De azok, akik decemberben csak félhavit váltottak, merthogy a hó második felében nem utaztak, 2-án, 3-án reggel hogyan mennek munkába? - odafelé készpénzért, vissza bérlettel, ha ki tudják könyökölni... Ésszerű? Taktakenéz, korai járat. A tanulók Szerencsre készülnek iskolába. A sofőr indít, a jármű néni engedelmeskedik. Tolás, szerelés, nem indul. Ez már nem megy sehová - közli a vezető. Négyen leszállnak. Aztán újabb próbálkozás, a busz mégis indul - ott is hagyja a négy diákot! Taktabájon másik hetet, Csobajon ötöt, úgy érkezik a célba. A diákok csak a későbbi busszal érnek az iskolába. A Volán-irodában mégis hiába kérnek igazolást a késésükről, azt a Zsúfolt a buszpáiyudvar - látszik, választ kapják: A sofőr elhozott mindenkit, mi neki hiszünk, nem 16 diáknak... Állok az ondi úti buszmegállóban. Többedmagammal fel- szállunk, 11 diák jegyet vált 22 forintjával. Ekkor kezdődik a mondóka, a sofőr mögött ülők mind hallják: 22 forint, legközelebb nem állok meg! Ez nem éri meg, értitek? Ez nekem idő, pénz. Az biztos, hogy gyalog jöttök, még egyszer nem állok meg! - ezt minden diáknak elmondja, azok néznek egymásra, nem értik. Igen, ők még nem értik, hogy valaki hibát követett el, nem ők, nem a sofőr: az, aki összeállította a menetrendet és nem számolt azzal, hogy a megállóban fel is fog szállni valaki! Hogy ez a busz is azokért az emberekért közlekedik, akik majd felszállnak rá. Hidegkúti György Gesztely Cirkuszi villamosok Mivel nyugdíjasként egyre több időm van nézelődni Miskolcon, megpróbáltam egy idegen vagy külföldi szemével szétnézni, így tűnt fel nekem városunk villamosparkja. Jön egy szögletes piros, aztán egy sárga lekerekített formájú, aztán egy sötétkék - de már láttam feketét is, olyat is, amelynek még az ablaka is reklámként szolgált (nem kívánom itt kiírni a márkát). Egyik-másik szerelvényről már nem is lehet tudni, csak a reklám kedvéért jár-e... Tudom, az MVK-nak szüksége van bevételre, de uraim, két vonalunk van: az 1-es és a 2-es. A 2-esnek is csak 3 megállója van, ami kitérést jelent az 1-es vonalától. Nem is tudom, nem volna-e érdemesebb itt egy állandó körjáratot közlekedtetni? Mondjuk O-ásként? Ez utóbbit csak kis kitérő gondolatként írom, lehet, hogy érdemes volna továbbgondolni. De visszatérve az eredeti témához: az idegen, ha a villamosszíneket nézi, megtévesztheti, hogy netán más-más irányba közlekednek - ugye, ez nem lehet a célunk? Csak megjegyzem, Miskolcot a hagyományai a legömbölyített sarkú, sárga villamosokhoz kötik, de ha mái' ez nem számít, legalább legyenek egyforma színűek, ne olyan szedett-vetettek. Nehogy netán cirkuszos kocsiknak nézzék valakik egy bohókás városban! Dévai Sándor Miskolc Köszönjük, Volán! A korábbi évek hagyományait megőrizve a Borsod Volán Rt. - a lehetőségekhez mérten - karácsonyi segélyben részesítette kisnyugdíjasait. .népszerű" a Volán szolgáltatása Ezúton is megköszönjük a kedves megemlékezést, és munkájukhoz kívánunk sok sikert. A NYUGDÍJASOK nevében Sterk Lóránt a nyugdIjasbizottság elnöke Ki sztrájkolhat, és ki nem? Olvastam a december 21-én megjelent lapot, két egymástól független, bár mégis kapcsolódó cikk késztet e sorok írására. A Szólástérben egy miskolci úr fejtegeti, hogy az új bortörvény A szemafor piros - a vasutasok ügye előrehalad-e? miatt adózás helyett átadná szőlőjét a hivatalnokoknak, hátha ők tudnának eredményesen, az EU-nak is piacképes terméket előállítani a jelenlegi feltételek mellett. A másik írás címe: Pirosra állították a szemaforokat; ebből megtudhatjuk, hogy a szokásos karácsony előtti vasutassztrájk a hagyományoknak megfelelően kellő bosszankodással és eredménytelenséggel (veszteséggel) telt. Bizony, mindkét esetnél sok a megoldatlan probléma, hiszen a nélkülöző és acélkemény szak- szervezetekkel rendelkező vasutasok csekély 40-70 ezer forint nettó keresete és egyéb kedvezményeik őszerintük kevésnek tűnik a normális megélhetéshez. De honnan próbálnak forrásokat keríteni? Talán az ezer sebből vérző mezőgazdaságból, ahol a rendszerváltás óta a dilettáns vezetésnek köszönhetően sikerült töredékére csökkenteni a termelési mutatókat mind az állattartásban, mind a növénytermesztésben, a minőségről, főleg a kistermelőknél (néhány kivételtől eltekintve), nem is beszélve. Ha ez így marad, kevés helyen lesz szükség a magyar búzára, borra, burgonyára, tejre, húsra stb. Sokszor olvashatunk róla, hogy ez meg az a szakszervezet itt és itt mennyi béremelést követel. De ki védheti a mezőgazdaságban dolgozó kombájnost, traktorost, szőlészt, állatgondozót stb.? Ők nem sztrájkolhatnak, ha beérett a gabona, vagy beteg a jószág, és a keresetük pár hónaptól eltekintve meg sem közelíti a nettó 40 ezer forintot. Talán eredményesebb lenne az utóbbi 10 évben „látványosan” meggazdagodott vállalkozói és banki réteget adóztatni (csak ott ügyesen el van dugva a zso- zsó). Erősen el kellene gondolkodni néhány minisztériumnak - például a Ferencváros ügye helyett -, hogy milyen minőségi mezőgazdasági termékkel, infrastruktúrával, gépekkel, és hozzáértő, munkaszerető, felelősségtudó emberekkel kíván belépni az EU-ba. Nehogy mire célt érnénk, az utolsó métereken ne akadjon egyetlen buszsofőr vagy vasutas se, aki azt a csekély utat megtenné nekünk. Székely István Nagykinizs
