Észak-Magyarország, 2000. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-22 / 18. szám

2000. január 22., szombat Szabadidő 7 # JEGYZET Beteges Szalóczi Katalin A kötetlen munkaidő az újságírásban sem azt jelenti: akkor dolgozom, amikor akarok. Hanem ak­kor, amikor valami történik. Valami mindig történik, így a munka jobbára a szabad idő, illetve a család rovására megy. Főként ami a betegségeket illeti. Nálunk nem annyira egy betegség előfor­dulásának aktuális halmozódásától függ, hogy elér-e bennünket. Sokkal inkább attól - lévén egészségügy a szakterületem hogy milyen betegségről írok épp. Legyen szó egy­szerű fogbajról, szalmonellafertőzésről, sőt TBC-ről. Az ok ésszel meg nem magyarázha­tó, mondhatni mágikus. így aztán egyikünk sem lepődött meg túl­zottan, hogy a családfő láza már aznap este soha nem látott magasságba szökött, amikor először adtam hirt az influenza-szerű megbe­tegedések megjelenéséről. Egy súlyos beteg már felborítja az öttagú család működési rendjét. Éjjel gyógyszeres láz­csillapítás, reggel tele fon a háziorvosnak, aki elrendeli a hidegfürdőt. Hideg fürdőben jó va­gyok. A három gyerek is eltűrte tőlem mindig. De ők az én nevelésem. A férjemet készen kaptam (csaknem): ő személyes sértésnek vesz minden csepp, a testhőjétől alacsonyabb víz­adagot. Irritálja a gyöngéden locsolgató kéz érintése is. Az eredmény nem teljes, ráadásul ekések, muszáj betelefonálni a szerkesztőség­be, az orvost már nem tudom megvárni. Bent halom munka vár, két cikk között próbálom megszervezni, ki menjen gyógyszerért, ki főzze a teát, mi legyen az ebédjeggyel és a többi. Aztán rohanás haza, főzöm a teát, mérem a lázat. Már nem csak a férjemét, a gyerekekét is. Sorra betegszenek meg, de hál' Istennek, a férjem már lábadozik. Az orvost viszont már helyettesítik, ő is leesett a lábáról. Minden nap igyekszem készre írni az az­nap megkezdett anyagot, csak semmit félbe­hagyni, mert ki tudja, holnap nem dőlök-e ágynak. A naptárba bejegyzem, mikorra vár­ható a megyei influenza-jelentő szolgálat összesítése arról, hány már az influenza-szerű megbetegedések száma. Ráadásul egyre fogynak körülöttem a kol­légák, aki van, az is gyanúsan krákog, vagy még előtte, vagy már utána a magas láznak. r\ztán eljön a nap, megjön a jelentés. Rá­kérdezek a járványügyi szakembertől: tervez- nek-e valami védintézkedést? Hova gondolok, hiszen ha csak egy kicsit is utánaszámolnék - az akkor - négyezer valahány beteg nem jelent többet, mint hogy minden száz emberre alig valamivel több mint fél beteg jut. (Miért pont rám jut négy?) Különben sem ez most a fő té­ma, mondja, amiről az emberek olvasni akar­nak, hanem az agyhártyagyulladás... NYÍLT vizeken Fogd és dobd vissza! Miskolc (ÉM) - Még vastag a jég a vi­zeken, és mindent hó borít, de gon­dolatban már minden horgász várja a szezon kezdetét - írja Békési János, a Belvárosi Horgászboltból. Ilyenkor érdemes elővenni a horgász szak­könyveket és fejleszteni tudásunkat. Napja­inkban a leggyorsabban a legtöbb ismeret­hez az internet segítségével juthatunk. A nyugat-európai és amerikai horgászok módszereiről is innen tudunk meg sok ér­dekességet, amit mi is kipróbálhatunk. Hazánkban egyre népszerűbb a boilis pontyozás, amely az angol és német sport­társak körében már igen eredményes, és magas színvonalú. Erre nyáron a Debrece- ni-tó partján döbbentünk rá, ahol lehetősé­günk volt megfigyelni, hogyan horgásznak a németek. A „fogd meg és dobd vissza” el­vet követve 10 és 20 kilogramm közötti pontyokból szépen fogtak, és fotózás után helyeztek vissza. Horgászmódszerük több pontban eltért a hagyományostól. Szerin­tük a legfontosabb az osztott nyelvű speciá­lisan kialakított kétrészes, 3,60 méter hosz- szú és legalább 3,0 lbs (85 grammos) vagy 3,5 lbs (100 grammos) dobósúlyú horgász­bot. Az ilyen botok terheletlenül igen ru­galmasak és könnyedén lehet akár 100-120 méterre is bedobni a szerelésünket. Fárasz- táskor viszont a bot „gerincessé” válik, és ezért a hal mozgása jobban koordinálható, irányítható. A tőlük tanultakat szívesen osztjuk meg az újra fogékony sprothorgá- szokkal, hiszen a jó horgász is holtig tanul. Szívügye: a karácsonyfák továbbéltetése Csatári Ernő, újrahasznosított fenyői között * Fotó: vajda János Miskolc (ÉM - SzK) - Mikor utánaszámolunk, maga is meglepődik: hány éve már, hogy rendületlenül szorgal­mazza az ünnep múltán kiha­jított, kiszolgált karácsony­fák újrahasznosítását. „Újítását” először 1984 novembe­rében vetette papírra Csatári Ernő. A KIOSZ (Kisiparosok Or­szágos Szövetsége) megyei titká­raként ment nyugdíjba. De még azután is dolgozott: tíz éven ke­resztül tanította kosárfonásra a miskolci Martin János Szakkö­zépiskola diákjait. „Újítási javaslatának” - e cí­met adta „dolgozatának” 1984- ben - ötletét az üdülőhelyeken látott fenyőből készült díszek adták: védőkorlátok, előszobafa­lak, kerítések, virágállványok.- Gyönyörű szépek tudnak lenni, lehántolva, megcsiszolva! Én is szívesen készítettem vol­na hasonlókat, de hát a fenyő nem olcsó mulatság. Aztán be­villant: mégis mennyi kerül be­lőle szemétre télvíz idején. Ki­gondoltam: a pingyomi szakcso­porttársaimmal megkérjük az akkori Köztisztasági Vállalatot, hogy az utcára hajított kará­csonyfák egy részét szállítsák ki a Pingyomra, a hulladékte­lep helyett. Csatári Ernő most is lelkesen emlékszik vissza, milyen hamar elfogyott, szinte minden alkotó­része a fenyőhalomnak.- Akkoriban sokan állatot is tartottak arrafelé, így többen egyszerűen azért vitték a fát, hogy alágyújtsanak vele a mos­léknak. Már akkor is jobban hasznosult, mintha szemétre ke­rült volna. A fenyő pedig, magas gyantatartalma miatt nyersen is jól ég. Voltak, akik egyhamar le­csapták az ágakat, s csak a tör­zseket vitték magukkal, karó­nak a növény mellé. így megme­nekültek a környékbeli friss, fi­atal fák, amelyeket addig ugyan­olyan célból kivagdalták.- S mi lett a levágott ágakkal? - próbálom megfogni az újítót. De felcsillan a szeme, s már so­rolja is:- Felaprítva kitűnően hasz­nálható mulcsozásra, talajtaka­rásra. Annál is inkább, mert - mint megfigyeltem - a tűlevelek távol tartanak egy sor káros ta­Jó tanácsok: • A finom feldolgozáshoz minél előbb el kell távolíta­ni a fa kérgét. Ha idő előtt kiszáradna, akkor 5-6 napig vízben kell áztatni, így kéz­zel is könnyen elvégezhető a művelet. • A fákat faráspollyal, dörzsvászonnal lehet szépre simítani. • A felhasználás- szerinti szortírozás során lehetőleg 20 darabos kötegebe kell a karókat jó szorosan össze­kötni, így lassúbb a száradás és kisebb a repedés veszélye. • A tárolásra a száraz, hű­vös hely alkalmas. lajlakót, a meztelen csigákat. De ha elégetik, a fenyő hamuja ki­váló talajjavító. Csatári Ernő bizonygatja: nincs egyetlen porcikája sem ezeknek a levitézlett karácsony­fáknak, amelyből ne lenne elő­csalogatható az érték. Épp ezért azt reméli, példája nyomán kö­vetői akadnak. Ő már ahhoz idős, hogy újrakösse a mostani szemétszállítókkal a megállapo­dást, s hogy megszervezze a kertbarátokat. Legjobb módszer: öngyújtó és huhukolás A szakember téli tanácsai garázs nélküli autótulajdonosok számára Miskolc (ÉM - BAL) - Ha autónk van, garázsunk vi­szont nincs, különösen ag­gódhatunk járművünk téli állapotáért. A szakember arra int: igyekezzünk leg­alább a szélvédőket letakar­ni éjszakára. Akinek a szabad ég alatt áll a té­li időszakban a személykocsija, próbálja meg valamilyen anyag­gal letakarni a szélvédőt, a hát­só- és oldalablakokat - célszerű Kaparni kell... olyasmivel, ami nem ázik el. Amikor a takaróanyagot leveszi, megszabadítja a jármű külsejét mind a szennyeződésektől, mind a jégtől. Más hatásos védelem - csóválta a fejét kérdésünkre a szakember - nincs a téli hóban, fagyban. Tyukodi László, a miskolci Négy Kerék autókereskedés ér­tékesítési vezetője mindazonál­tal azoknak is szolgált tanácsok­kal, akik, lévén éppen lakótelepi lakosok, még a fentieket sem en­Fotó: Bujdos Tibor gedhetik meg maguknak (tudni­illik a kocsira tett fóliának reg­gelre nyoma veszne). Igyekezzenek úgy beállni a ház elé, hogy az ott uralkodó szélmozgások leginkább az első szélvédőt védjék a lefagyástól - szól a fő tanács. Gyakori, hogy valaki a csatornából kiáramló pára fölé parkolja le az autóját, hogy ezzel is melegebben tartsa. A nyitott égbolt alatt hagyott járművek többségét egy-egy fa­gyos éjszakát követően minden­esetre gyakran kell megtisztítani a jégtől. Tyukodi Attila itt arra hívja fel a figyelmet: a fényezett felületeket nem szabad kapargat- ni; legfeljebb puha kefével fino­man leseperni róluk a havat. A legnehezebb mindig az ab­lakok letisztítása. A forgalom­ban lévő jégoldó spray-k - ame­lyek között nincs nagy minőségi különbség - körülbelül mínusz 5 fokig hatásosak, az alatt már nem segítenek. Két-három milli­méteres jégréteg leolvasztásához már amúgy is több flakon tartal­mát kellene szétspriccolni - Tyukodi Attila emiatt maga is a „mechanikus módszert”, azaz a kapargatást részesíti előnyben. A közkézen forgó műanyag és gumi eszközök meg is felelnek a célnak - fémmel senki ne pró­bálkozzon. Az autókereskedés munkatársa elárulta: ő a magnó- kazetták dobozát tartja a legjobb célszerszámnak. Vigyázni kell, hogy az autós a már felkapart jégszilánkokat ne tologassa az üvegfelületen. Érde­mes az ablaktörlő lapátokat is megtisztogatni a ráfagyott jég­től. Mindeközben, ha jár a mo­tor, a hátsó ablak már magától is megolvad, az oldalsókat elég annyira letörölni, hogy kilás­sunk rajtuk. Maga a vékony jégréteg, ami egyik napról a másikra a kocsi- szekrényre fagy, Tyukodi Attila szerint nem jelent veszélyt az autó fényezésére, ettől függetle­nül a frissen esett havat célszerű mihamarabb leseperni az autóról. Ami még .egy külön fejezet a fagyos reggeleken végzett kocsi­indítások történetében, az az aj­tónyitás, ha befagyott a zár. Lé­teznek jégoldók, amelyeket spe­ciálisan úgy alakítottak ki, hogy könnyű legyen (vízszintesen fúj­va) hozzáférni a mozdulni nem akaró zárhoz, illetve a kulcs­lyukhoz. Ha nincs ilyenünk, vagy az sem segít - fejezte be az alkalmi tanácsadást a lapunk ál­tal felkért autós szakember -, maradnak az ősi módszerek, az öngyújtó és a huhukolás. A farkasordító hidegben a kutya is megfázhat Miskolc (ÉM - Hl) - Télen mi, emberek ügyesen védekez­hetünk a hideg ellen. Réte­ges öltözködés, sapka, sál. De négylábú kedvenceink vajon hogyan tűrik a hide­get, és mit tehetünk, ha megfáznak? A választ dr. Lengyel Bélától, a Miskolci Állatkórház vezetőjétől kértük.- A kutyáknak a megfelelő hőszabályozáshoz télen sok energiára van szükségük, ezért fontos, hogy ilyenkor naponta kétszer etessük őket. Az étel mellé télen vitaminokat is ad­junk, a vitaminokkal dúsított tá­pok állateledel-boltban beszerez­hetők. Etetés után legalább egy óra pihenést biztosítsunk az ál­latoknak, csak utána játsszunk velük, vagy vigyük futtatni őket - emelte ki Lengyel Béla. Arra is felhívta az állattartók figyel­mét, hogy ne engedjék a kutyá­kat jeget, havat nyalogatni, mert kedvenceik könnyen man­dulagyulladást, felsőlégúti meg­betegedést kaphatnak. A hideg különösen a rövidsző­rű fajtáknak okozhat problémát.- Ha az állat a lakás hőmér­sékletéhez szokott, nagyobb hi­degben kint mindenképpen moz­gassuk - tanácsolta az állator­vos. - Nem ajánlatos hosszú idő­re megkötni őket, ne hagyjuk például sokáig a bolt előtt! A rövid szőrű fajtákon egyre gyakrabban látunk különböző ruhadarabokat.- Esztétikus, házi készítésű kabátkákat mi is gyárthatunk, de már az állateledel-boltokban is találhatunk kedvencünkre valót. Ha a kutya fázós, és elvi­seli a kabátkát, akkor használ­juk bátran - ajánlotta Lengyel Béla. - Amennyiben a kutyus mégis megfázik, a következő tüneteket észlelhetjük: köhög, szaporábban veszi a levegőt, nem ugrál és nem mozog any- nyit, mint megszoktuk, esetleg étvágytalan, bágyadt. Ilyen ese­tekben állatorvoshoz kell for­dulni, mivel a panaszok jelez­hetnek egyszerű meghűlést, de komolyabb vírusos, baktériu­mos betegséget is. Gazda és kutya kabátban Fotó: vajda János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents