Észak-Magyarország, 1999. december (55. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-01 / 280. szám

1999. december 1., szerda ÍSZAK-MABYMORSZÍli & Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Hobo Blues Bánd. A Hobo Blues Bánd ad koncertet ma, december 1-jén este 8 órától a Miskolci Egyetemen, az A/2-es épület l-es előadójában. • Keménymag kisfesztivál. A vidék leg­keményebb zenekaraiból ad ízelítőt a miskolci Bartók Béla Művelődési Ház Ze­nész Klubja által szervezett Keménymag kisfesztivál. December 2-án, csütörtökön este 8 órától a miskolci Neural Booster és a Spasm, a kazincbarcikai Csont és a bé­késcsabai Worm lép színpadra. • Indián franciául. Egy indián a városban címmel videovetítést tartanak december 3-án, pénteken este 6 órától a miskolci Alliance Francaise-ben. Szonátaest Miskolc (ÉM) - Két világhírű zenész: Adal­bert Skocic csellóművész és Jurij Szmimov zongoraművész ad koncertet - az Egressy Béni Zeneiskola meghívásának köszönhető­en - ma, szerdán este 7 órától a Zenepalotá­ban. A szonátaest műsorában Beethoven-, Schubert-, Brahms- és Martinu-művek sze­repelnek. A hangverseny belépődíjas, a ze­neiskola a bevételt jótékony célra, a Máltai Szeretetszolgálat javára ajánlja fel. Fazola-emlékév Miskolc (ÉM) - Az Országos Műszaki Múzeum Központi Kohászati Múzeu­ma az 1999. évet - Fazola Henrik ha­lálának 220. évfor­dulója, Fazola Fri­gyes születésének 225. és halálának 150. évfordulója al­kalmából - Fazola-éwé nyilvánította. A kovácsművész, bányakutató, vasgyár­alapító Fazola Henrik, valamint az acél­gyártó, bányakutató és vasgyárfejlesztő Fazola Frigyes tiszteletére emléknapot tartanak december 2-án, csütörtökön dél­előtt 10 órától a felsőhámori Központi Ko­hászati Múzeumban. Az emléktábla és a Fazola-terem felavatása, valamint az em­lékkiállítás megnyitása után előadásokat hallhatnak az érdeklődők a vaskohászat helyzetéről, a gyáralapításról, a Diósgyőri Acélművek, valamint a magyar vaskohá- . szat jelenlegi helyzetéről és kilátásairól. A Fazola-család emlékének megőrzésé­ben jelentős szerepet vállalt Kriston Béla gyártörténész is. Húsz évvel ezelőtt, Fazo­la Henrik halálának 200. évfordulójára ír­ta meg a gyáralapítóról szóló, Megszállott című drámáját. A Miskolci Nemzeti Szín­ház művészei - Csiszár Imre rendező irá­nyításával - a Vasas Művelődési Központ­ban mutatták be a drámát. Akkor ugyan csak nyolc alkalommal láthatta a közön­ség a színpadi művet, de ezt a témát regé­nyes formában is feldolgozta a szerző, majd pedig a Fazola-iskola tanulói számá­ra készített újabb dramatizált változatot. Sőt, az őskohó előtti szabadtéren is meg­elevenedett a család története. Tizenöt éves az újhelyi Kazinczy Múzeum Sátoraljaújhely (ÉM) - Alapításának ti­zenötödik évfordulóját ünnepli a sá­toraljaújhelyi Kazinczy Múzeum. A je­les eseményt előadássorozattal és egy alapítvány létrehozásával ünnepük. Az évfordulós ünnepség december 3-án délelőtt 10 órakor kezdődik Veres László, a B.-A.-Z. Megyei Múzeumi Igazgatóság és a Hermán Ottó Múzeum vezetőjének a Kazinczy Ferenc Múzeum megyei kultu­rális és tudományos életben játszott szere­péről szóló előadásával. Fehér József, a jubiláló múzeum igazgatója az intézmény eddigi történetét foglalja össze, majd He- gyessy Gábor biológus a múzeum termé­szetrajzi kutatásairól tart előadást. E napon mutatja be a közönségnek Rad- ványi György építészmérnök a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumának terveit. Az új nemzeti emlékhely felépítéséhez szükséges mintegy 120 millió forint előteremtésére a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei önkor­mányzat és a Sátoraljaújhelyi Városi ön- kormányzat alapítványt hoz létre, mely szintén pénteken kezdi el munkáját. ífaHnkt cu □ Téli mese a jó és rossz küzdelméről Andersen Hókirálynő című meséjét mutatta be a miskolci Csodamalom Bábszínház Kay a Hókirálynő fogságában Fotó: Dobos Klára Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - A mesében az „elragadó" Hókirálynő bűv­körébe csupán egy kisfiú ke­rül. A miskolci bábszínház­ban viszont sokkal több né­zőt varázsolhat el a társulat legújabb bemutatója. Ez jó vagy rossz ember? - kérdi sorra a szereplőkről a premier egyik apró nézője. Amíg Gerda végtelen szeretete magától értető­dő, addig a többi szereplő eseté­ben nem is olyan könnyű választ adni - a varázslónőt magánya készteti cselvetésre, a vad rablóle­ánykát megváltozatja a jó szó, amint Kayt pedig a rossz. Mert a jó és rossz könnyen összemosódik bennünk - erre is figyelmeztet Andersen meséje. S mindebből az is következik, hogy a mese a meg­szokottnál bonyolultabb kapcsola­tokról, összetettebb szituációkról is szól. Mindezt nem könnyű báb­színpadon ábrázolni, mint aho­gyan a történet epikus jellege sem kedvez az adaptációnak. Mindezek ellenére Korzsényi Ti­bor, a bábszínházi változat írója és rendezője nagyon hűségesen ragaszkodott Andersen meséjé­nek nemcsak szellemiségéhez, de cselekményéhez is. Színre vitte például - szellemes ámyjátékként- a virágok meséit, melyeket álta­lában kihagynak a feldolgozások, pedig ezeknek is fontos szerepük van Gerda kapcsolatainak értel­mezésében. Az viszont már in­kább napjaink szemléletét tükrö­zi, hogy a befejezésben - az erede­titől eltérően - a „támadó szere­tet” győz, ami itt nemcsak felold­ja Kayt a varázslat alól, hanem meg is semmisíti a gonoszt. Korzsényi Tibor egyenletes rendezésében a leghatásosabbak a Hókirálynő jelenetei: az egész színpadot betöltő - a fekete szín­ház és a világítástechnika által megteremtett - kavargó hóvihar látványa és Heiszmann Ildikó erőteljes játéka félelmetessé ke­ményíti a téli varázst, a der­mesztő hideget is itt érezhetjük igazán. Azonban Gerdaként Tóth Krisztina tiszta hangja végig biz­tat, reményt ad a nézőnek. Horváth Márta bábjai híven adják vissza az elégikus ander- seni hangulatot: a tekinteteket mélabú, csendes bánat üli meg. A Hókirálynő csábító mosolya mögül elő villának torz vonásai... Az viszont már kevésbé szeren­csés, hogy az arcok ugyanarra a sémára készültek - nem csak az egyhangúság, de az összetéveszt­hetőség miatt is. A második fel­vonásban színre lépő rablóle­ánykát például első látásra töb­ben is más szereplőnek hitték. Csabai László zenéje két stílust követ. A kísérőzene romantikus dallamai Csajkovszkij-parafrázis- ként hatnak, míg a dalbetétekre a musicalhangzás a jellemző. Az ő muzsikája is arra biztat: ne fél­jünk hinni a szeretet erejében. Gömöri történeteket várnak Putnok (ÉM) - A magyar állami­ság 1000. évfordulója, és a 2000. év tiszteletére helytörténeti-nép­rajzi pályázatot hirdet a putnoki Gömöri Múzeum és Baráti Köre. A pályázat célja, hogy ösztönzést adjon a szülőhely, lakóhely törté­netének jobb megismeréséhez, megbecsüléséhez, s hogy elősegít­se a régióhoz való szorosabb kö­tődést. Olyan új, eddig nem pub­likált dolgozatokat várnak, ame­lyek kötődnek a gömöri térség­hez. A téma tetszőleges, lehet egy család története, a lakóhely jeles személyiségeinek bemutatása, háborús emlékek feldolgozása, népszokások, néphagyományok összegyűjtése... Elsősorban a szájhagyomány, és a helyben fel­lelhető dokumentumok (levelek, fotók, stb.) segítségével készül­hetnek a pályaművek. A beadási határidő: 2000. január 10. Cím: Gömöri Múzeum, 3630 Putnok, Serényi László tér 10. Ugyanitt (vagy a 48/430-292-es telefonon) bővebb felvilágosítás is kérhető. A Ködmön vébére megy Miskolc (ÉM) - A miskolci If­júsági és Szabadidő Házban működő Ködmön táncegyüttes a november 13-án megrende­zett XXV. Formációs Táncfesz­tivál és Magyar Bajnokságon első helyezést ért el standard- mix kategóriában, ezzel el­nyerte azt a jogot is, hogy kép­viselje hazánkat a világbajnok­ságon. Ennek köszönhetően a Ködmön a hétvégén Lengyelor­szágba, a Balti-tengerhez köze­li Elblagba, az idei világbaj­nokság helyszínére utazik. Ádám Ibolyától, az Ifjúsági és Szabadidő Ház vezetőjétől megtudtuk, hogy a szombati versenyen a világ tizenhat leg­jobb együttesével méri össze tudását a Ködmön, a miskolci táncosok a magyar bajnoksá­gon is bemutatott koreográfiá­val indulnak a világversenyen. Tájképek a békesség gyapjújában Jurkó László iparművész textilképei Milánótól a miskolci vásárig Miskolc (ÉM - FG) - Békessé­get, ezredvég címmel Jurkó László miskolci textilművész alkotásaiból rendeztek kiál­lítást nemrégiben Budapes­ten a Bálint Zsidó Közösségi Házban.- A békesség ablakot nyit a vi­lágra, s embertársainkra. Ezt szolgálja ezen kiállításom is, s szerény eszközökkel szeretnék ehhez hozzájárulni - fogalmaz Jurkó László iparművész a bu­dapesti Bálint Zsidó Közösségi Házban rendezett kiállítása kapcsán. A meghívóra került tex’tilkép- menórával és kehellyel -, vala­mint a kiállítás helyszíne is val­lásos témákat sejtet.- Hívő ember vagyok, római katolikus családban nőttem fel - mondja a művész. - A meghívóra került textilkép jelképei ugyan egy-egy vallásra utalnak, de nem a reformátusságot vagy a zsidó­ságot akartam hangsúlyozni, ha­nem a hitet, a hit erejét. Akinek békesség van a lelkében, annak a szeme is fényesebben ragyog... Az elvont fogalmat konkrét tárgyakkal megjelenítő képnek persze megvan a története is.- Volt egy jó barátom, Lantos Gyuri. Mindössze 30 éves volt, amikor meghalt. Nagyon megvi­selt a halála. Sokszor gondoltam a széphalmi gyermekéveinkre, a közösen átélt élményekre. Vala­miképpen az ő emléke előtt is tisztelegtem, amikor menóra ke­rült a képre, hiszen zsidó fiú volt, bár ennek a barátságunk szempontjából nem lehetett iga­zán jelentősége... Jurkó László nem tudná pon­Naplemente - gyapjúban. A menórás alkotás végleg a Bálint Zsidó Közösségi Házba került. Fotó: f.m. tosan megmondani, mióta fog­lalkozik textillel. De hogy miért éppen textillel, erre megvan a magyarázata.- Amikor meghalt az édes­apám, még csak 5 éves voltam. Édesanyám és nagymamám ne­velt fel engem és a bátyámat. Mindig ott voltam az asszonyok mellett, láttam, hogy fonnak, szőnek. Miután Űjhelyben le­érettségiztem, Budapesten let­tem egyetemista, de oda is ma­gammal vittem a textil szerete- tét. Nemcsak a képzőművészet érdekelt, de az mindig jelen volt az életemben. Ha mestereket kellene mondanom, akkor a fele­ségemmel, Cserhalmi Ágnessel kezdeném, ő lakástextilekkel foglalkozik. De nagyon sokat kö­szönhetek Széchenyi Lenke Munkácsy-díjas textilművésznek is. Elsősorban gyapjúval dolgo­zom, és talán a juhászok miatt is kedves nekem ez az anyag. Ezek a kevés szavú emberek nem fecsegnek, de ha megszólal­nak, annak súlya van. A gyapjúszálak leggyakrab­ban tájképpé alakulnak a mű­vész keze alatt. Szereti a termé­szetet, szeretné, ha minél többen 99.................... Akinek békesség van a lelkében, annak a szeme is fényesebben ragyog Jurkó László ..............................................99 vennék észre a bennünket kö­rülvevő világ szépségét, apró csodáit. Az általa készített ké­pek eljutottak már Milánóba, Tokióba, tengerentúli városok­ba, de Miskolcon is többször be­mutatkozott, sőt az 1996-os mis­kolci nyári vásáron megkapta a vásár különdíját. A mostani bu­dapesti bemutatót követően több kiállítása is lesz a megyében. Az első címe: Oxigént! Ezzel a kör­nyezet- és természetvédelem fon­tosságára szeretné felhívni a fi­gyelmet. Februárban az új Gene- rali-székházban mutatkozik majd be, ősszel pedig a Megye­háza Galériában, a Finn-Ma­gyar Baráti Társaság 30. évfor­dulója alkalmából rendezendő tárlaton láthatjuk Jurkó László textilképeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents