Észak-Magyarország, 1999. december (55. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-04 / 283. szám
1999. december 4., szombat Életkép J Hajrá, hóhányók! Molnár István l\ovács őrmester november 25-én reggel „Ébresztő fel!"-t kiáltott a Vád Büntetés-végrehajtási Intézet egyik folyosóján, majd a reggelit követően a rabokhoz szólt: „Uraim! Kiszabadulhatnak néhány órára! A futballpályát majd harminccentis hó boritja. Segíteni kéne, mert szombaton jön a Diósgyőr, s bizony a PNB-s csapat vezetői nem bírják egyedül a munkát. A friss levegő mellé természetesen kapnak lapátot, talicskát, meg ha jól viselkednek, akkor forró teát is." Jelentkeztek kb. kéttucatnyién. Végül is öt elítéltnek adatott meg az alkalom, hogy - a fegyőrökkel együtt - részt vegyen a Vác FC-Zollnert „megsegítő" hólapátolásban. Mire szombaton délután négy órára megérkeztünk a váci stadionba, már idillinek mondható körülmények várták a két csapatot. Kicsit vizes, kicsit sáros volta zöld gyep, de senki egy rossz szót sem szólhatott. A hazaiak a végén talán megbánták, hogy ilyen lelkesek voltak, mert 2-0-ra a Diósgyőr győzött. Diósgyőrben a héten „lázas" volt mindenki. Keddtől az egész gazdasági társaság, molnárzsoltostól", „ feketezsuzsástól", „temesvárimiklósostól", „komistól" lázasan dolgozott azon, hogy a mai, MTK elleni mécsesig megszabadítsák a füvet a fehér lepeltől. Persze a szurkolók se tétlenkedtek, a felhívás nyomán összejöttek vagy ötvenen a stadionban: volt olyan, aki lenyomta a DAM-ban a nyolc óráját azután, volt olyan, aki iskola után, s volt olyan, aki sem ezután, sem azután, lévén nyugdíjas. Egy-egy cég biztosította a szerszámokat és a „nejlonterítőket", de az ügyvezető igazgató beszerzett pár tízliter bort is, ami kora este jól jött a már Szibériát idéző hidegben. A káefté azonban ezen felül is igyekezett megköszönni a srácoknak, lányoknak, fiúknak, férjeknek, nagyapáknak az effajta támaszt: tiszteletjegyet adományozott a bajnok elleni kilencven percre. Diósgyőrben a miskolci BV-intézet „sitteseire" nem gondoltak. Talán azért, mert el akarták kerülni az esetleges konfrontációt, mondván, mi van akkor, ha „Ne adj' isten" közülük valaki „beszól" a piros-fehér érzelmű szurkolóknak, hogy „Hajrá, Fradi!" Táj-tan. Ködös télelőtt a lillafüredi Hámori-tónál. A rossz idő miatt emberek alig sétáltak a parton. A pillanat szinte belemélyül a bükki völgybe. Fotó: Czapák Az oldalt szerkesztette: Bujdos Attila Telefonszáma: (46) 414-022/212 Elektronikus posta: bujdos@iscomp.hu „Nem a dátum, a gyermek a lényeg!” Az arnóti Nagyné Rimán Ildikó várhatóan 2000. január 1-jén hozza világra gyermekét Nyikes Zita Arnót (ÉM) - Cikkek harsogták: melyik is a legkedvezőbb nap a fogantatásra, így nem csoda, hogy a 2000. január elsején születendő gyermekekre mindenki figyel. Az arnóti párnak ez a gerjedelem nem fontos. A férfi finoman a „közös pocakra” pillant, majd puhán és szinte észrevétlenül felesége kezét sajátjába veszi.- Nincs ebben semmi, 2000. január 1-je is egy olyan időpont, mint egy másik. De nem a dátum, a gyermek a lényeg - mondja tömören. A feleség csupa „kismamamosoly”, ragyogva beszél:- Már májusban-júniusban tudtuk, hogy valamikor év végén, év elején fogok szülni. A héten voltunk újabb vizsgálaton, akkor vált bizonyossá, hogy 2000. január 1-je a dátum. Ez már majdnem biztos. Persze sok minden közbejöhet. Az egyik kismamatársam például december 30-ára volt kiírva, és már a napokban megszült császármetszéssel. Korábban senki sem figyelt a dátumra, most viszont mindenki azt kérdezi, hogy tudatos tervezés volt-e. Egyszáz, kétszáz Nagy Józsefnek és feleségének, Nagyné Rimán Ildikónak azonban eszébe sem jutott, hogy első gyermeke sorsát egy kitüntetett és „túllihegett” dátumhoz kösse. Ugyan olvasták és hallották a kampányok szövegeit, melyek közül egy talán azt hirdette, hogy „Szülje gyermekét az ezredfordulón a harmadik évezredbe!”, ők viszont úgy gondolják: a hétköznapi embernek akár most, akár jövőre lesz, az ezredforduló is olyan nap lesz, mint a többi. Kinek Papp TImea Miskolc (ÉM) - S. Jánosnak nem akármilyen látási problémái vannak: előre látja a jövőt. Egyebek mellett azt, hogy Miskolc belvárosára zuhan egy repülőgép. Zavartan ül az asztal túloldalán, látszik rajta, és mondja is: nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy nyilvánosságot kap a története. Nehezen árulja el titkát. A környezetének legalábbis semmiképp sem beszél „jövőbelátó- ságáról”, attól fél, más csak legyint, és bolondnak nézi. Épp ezért csak név nélkül vállalja a nyilatkozatot. Az öccsén kívül még senkinek nem beszélt képességéről. De ő is csak azt sürgeti: bizonyításképpen jósolja meg a lottószámokat, akkor majd hisz neki.- De az lehetetlen, nem tudom az akaratommal befolyásolni, hogy mit lássak meg előre - mondja. - Nem használok semmilyen kártyát, vagy más segédeszközt. Kizárólag a megérzéseimre hagyatkozom. Eleinte nem vettem komolyan, amolyan fan- táziálásnak tekintettem az egészet. De aztán szembesülnöm kellett vele, hogy később minden megtörténik. Nem vagyok erre büszke, inkább félelemmel tölt el... Az első látomás Fél évvel bekövetkezte előtt megérezte: a Ferihegyi repülőtér közelében felrobban egy autó. Ezt meg is írta az egyik lap szerkesztőjének, akivel akkoriban levelezett. De a helyszínt és az időpontot nem tudta. 1991-ben megtörtént amit előre látott: egy autóbuszt robbantottak fel a reptér közelében. Számos olyan Nem tervezték az időpontot munkával, kinek szórakozással telik majd, fordulatot nem érdemes várni tőle. Az idő, az persze nagy úr - vonatkoztatunk el egy ponttól, és távolodnánk. De ami másnak megfoghatatlan, például, hogy egy emberélet akár századokat is legyőz, az Nagyékhoz oly közel van.- A nagymamán 1891-ben született, elmúlt 108 éves. Most várja a 14. dédunokáját. 108 év nagy' idő. Ami száz évvel ezelőtt történt, az nekünk már történelem, de mi most a mindennapokban élünk - jegyzi meg természetességgel Nagy József. Az időből kiszállunk, és fagesetet sorol még, amely alighogy megjelent lelki szemei előtt, már meg is történt. Hétköznapi példái is vannak. Egy alkalommal séta közben jelent meg lelki szemei előtt a testvére, amint egy piros autóban ül, oldalán barátnőjével. Néhány utcasarokkal arrébb valósággá vált a kép. De előfordult olyan is, hogy megérezte egy számára fontos levél érkezési idejét.- Pedig aznap hiába néztem át a postát otthon, nem találtam azt a bizonyos levelet. Elkönyveltem a tévedést, de akkor apámnak eszébe jutott, hogy az egyik borítékot véletlenül máshová tette, mint a többit. Az volt az, amit vártam. Üzenet a jövőbe Az egyiptomi repülőgép-balesetet egy hónappal előre látta. Legalábbis azt, hogy egy repülő gatózunk, hogy tudják-e mi és ki lesz majd a kis jövevény. De - bár az idő sürget - sem a nemében, sem a nevében nem biztosak még. Az adott csillagjegyre vonatkozó tulajdonságokat sem nézték még meg. Az egyetlen, ami foglalkoztatja a fiatal párt, hogy gyermekük végre, de időben megszülessen és egészséges legyen. Misztikus érzés A babaágyat beállították, a babakocsit is már szeptemberben megvásárolták. A polcon ott sorakoznak a babapipere-cikkek, több csomag pelenka, játékok - még a fognövekedés fájdalmait a vízbe fog zuhanni, a balesetet pedig nem éli túl senki. Révetegen bámul maga elé, néha behunyja a szemét, úgy meséli el érzéseit: a baleset nagyon váratlanul érte a gép vezetőit, cselekvésre alig volt idő. Aztán eláll a szava, nagyot sóhajt, és csak annyit mond: szörnyű volt! Az utolsó kép amit lát: az örvénylő víz.- Úgy érzem, most is tudok néhány dolgot előre, de konkrét időpont nélkül. Nem szeretném, ha megtörténne egy is, ezért mondom el most nagy nyilvánosság előtt. Hátha valaki, aki tehetne ellene, most elolvassa, és emlékezni fog rá, hogy cselekednie kell. Jóslatok 2000-re Abban biztos, 2000-ben a pápa meghal. Nem sokkal később újabb repülőgép-baleset törtéFotó: Vajda János enyhítő rágcsálnivalók is és apró, színes figui'ák lógnak a falon. Azok a dolgok is összekészítve egy csomagban, melyekre a kismamának a kórházban lehet szüksége. És abban is biztosak a leendő szülők, hogy az életük néhány hét múlva nagyon más lesz, át kell majd alakítaniuk eddigi, megszokott rendjüket. Miközben a papás-mamás szülésre való felkészülésről és egy kicsit izgatottságukról beszélgetünk, elvarázsolódunk.- Misztikusabb érzés a gyermek, mint az évszám - csillan meg Nagyné Rimán Ildikó útra- bocsátó mondata. Az egyiptomi gép fekete doboza - az amerikai szakértő kezében nik, melynek magyar áldozata is lesz. Állítja, mostanság készül el egy luxushajó, amelyet néhány út után elnyel az óceán. Úgy érzi, az amerikai elnök élete veszélyben van, jövőre merényletet terveznek ellene. Biztos benne, hogy az Országházban tűz üt majd ki. Egyre többször lát egy űrbéli képet maga előtt egy űrállomás-építésről, amely során egy űrrepülőgép felrobban, és teljesen megsemmisül. A világűrhöz képest jóval közelebbi jóslata is van - Miskolcról. Úgy véli, a közeljövőben a városra zuhan majd egy repülőgép. Egy papírdarabkára le is skicceli, hogy hol lesz az a hely. Nagyjából a Vörösmarty utca közepén, a volt Ifjúsági Áruház előtt. Egy buszt is rajzol a képre, sofőrje még épp meg tud majd állni anélkül, hogy belevá- gódna a vasmonstrumba... Egy ember, aki a jövőbe lát
