Észak-Magyarország, 1999. november (55. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-29 / 278. szám

1999. november 29., hétfő Kultúra 8 • Tanári képek. Kiss András rajztanár munkáiból rendeznek kiállítást a sárospa­taki Árpád Vezér Gimnázium Iskolagaléri­ájában. A tárlatot ma, hétfőn délután 4 órakor Rudolf Mihály építész és Vincze Il­dikó keramikus nyitja meg. • Hegyek hullámverése. Bihari Sándor Hegyek hullámverése című kötetét mu­tatják be november 30-án, kedden dél­után fél 3-tól Miskolcon a II. Rákóczi Fe­renc Megyei Könyvtárban. A költővel be­szélget Feledy Gyula képzőművész. Gyermekkönyvhét Kazincbarcika (ÉM) - Gyermekkönyvhét kezdődik ma, hétfőn délután fél 3-kor a ka­zincbarcikai gyermekkönyvtárban. A ren­dezvénysorozatot Hazag Mihály, a Kazinc­barcikai Könyvtárpártoló Közalapítvány Kuratóriumának elnöke nyitja meg, majd Rigó Béla íróval, számtalan gyermekkönyv szerzőjével találkozhatnak az érdeklődők. A Gyermekkönyvhét keretében novem­ber 30-án, kedden délelőtt 10 órától rendha­gyó irodalomóra lesz a könyvtárban; de­cember 1-jén ugyancsak délelőtt 10-től a kis­mesterek játszóházában ajándékokat készít­hetnek a gyerekek; december 2-án, csütör­tökön délután 3 órakor a Felsővárosi Óvo­dában született alkotásokból nyílik kiállí­tás; december 3-án, pénteken délelőtt 10-től Télapó itt van címmel mesenapot rendez­nek, december 4-én szombaton délelőtt 10 órakor pedig a Könyvmoly kerestetik című játék zárásaként kiosztják az „Év könyvmo­lya” címet és az ezzel járó jutalmat. Köpés a levesbe Miskolc (ÉM - FG) - Varga Rudolf most megjelent Köpés a levesbe című regényé­vel jól beleköpött a levesbe, az irodalom- elméleti alaplevesbe. írhatnak bármit a lexikonok, a műfajismereti tanulmányok, egyetemi jegyzetek, mindezeken túllépve Varga Rudolf az én-regények után megal­kotta a „te-regényt”. Ilyen nincs! - mondhatnánk. De van! - mondja, és mutatja is új regényét a szerző. Eddig ugyan azt hittük, az én beszél, a te hallgat. Aztán szerepcsere: aki eddig be­szélt, az most hallgat. Én vagyok én, te vagy te... Úgy általában. Mert a regények­ben másféleképpen is megszólalhatnak a szereplők. Én-regényben - az író fikciója szerint - a hős maga beszél. A szerző egyes szám első személyben fogalmazza meg, írja le a törté­netet. Az írói én egyáltalán nem biztos, hogy azonos a regénybeli énnel. Sőt! A me­moárokat kivéve nem azért ír egyes szám első személyben az író, hogy saját életét te­rítse ki az olvasó elé, viszont ez a nyelvta­ni megközelítés alkalmat ad a szereplő gondolatainak bemutatására, lélektani áb­rázolásának hitelesítésre. De az író ennél többet is tud. Képes belelátni mások fejébe, oda is elviheti az olvasót, ahová esetleg a regény főszereplője sem juthat el. Mintha átlátna a falakon, mintha valami magaslat­ról szemlélné és közvetítené az eseménye­ket. A legtöbb író ebből az omnipotens helyzetből írja le a regény cselekményét, mutatja be szereplőit, köztük nagyon gyak­ran saját magát is! Flaubert is megmondta: „Bovaryné én vagyok!” Varga Rudolf regényében is ott bujdo- kolhat valahol a szerző. A kutatókra vár a feladat, hogy kiderítsék, ugyan mi lehe­tett a célja az írónak a második sze­méllyel. Miért ő mondja meg a főszereplő­nek, hogy mit mond?! Miért használja a regényben - dicséretére legyen mondva mindvégig következetesen - a jelen idejű egyes szám második személyt?! Vegyük például az első mondatot! Meg... a királynőt is - sziszeged, az­tán gyilkos mosollyal arcodon leállítod az esztergagépet.” Bizony, nagyon csúnyán beszélnek a szereplők, de nem az a legnagyobb talány, hogy a regényben mi van pontok helyett. •k Varga Rudolf Köpés a levesbe - ezredvégi proliszívató - című regényét ma, hétfőn délután 5 órakor Ficsku Pál író, az Új Holnap felelős szerkesztője mutatja be a Miskolci Galéria Rákóczi-házában rende­zendő irodalmi esten. Ugyancsak erről a regényről lesz szó de­cember 2-án, csütörtökön délután fél 5-től a TIT-ben (Miskolc, Széchenyi u. 14.). Itt Fi- lip Gabriella újságíró mutatja be a kötetet. A tisztesség hosszú távon megtérül Rudolf Péter színművész III. Richárd és napjaink gazemberségéről Miskolc (ÉM - FG) - Lehet, úgy tűnik, az halad előre, aki becs­telen, de hosszú távon meg kell térülnie a tisztességnek, így vélekedik Rudolf Péter színművész, aki a Miskolci Nemzeti Színházban a III. Ri­chárd bemutatójára készül. □ A miskolci közönség eddig leg­inkább csak a televízióban lát­hatta. Ott viszont elsősorban ka­barétréfákban, showműsorokban. Nem zavarja, hogy most drámai hősként kell színpadra lépnie? • Nem tehetek róla, hogy újab­ban nem készülnek tévéjátékok. Színészt a magyar televízióban vagy régi filmek ismétlésében, vagy showműsorokban lehet lát­ni. Abszurd helyzet, hogy most nem tudnék olyan színészt mon­dani, akit új magyar film bemu­tatója kapcsán lehet megismerni! □ A televízióból egy jópofa, tréfás Rudolf Pétert ismerünk. Ehhez képest nagyon távolinak tűnik a III. Richárd-szerep! • Ezelőtt meg azon csodálkoz­tak, hogy egy ilyen lírai alkat, miként kerül a vidámabb műso­rokba?! Engem először olyan fil­mekből ismert meg a közönség, mint a Cha-cha-cha, a Szeren­csés Dániel, a Jób lázadása. Az egyikben a barátom lesz öngyil­kos, a másikban a szerelemben kell csalódnom, a harmadikban pedig a szemem láttára megy tönkre egy család és egy ország. Ezek után az volt a meglepő, hogy vidámabb és groteszkebb szerepekben is megmutatkoz­tam. Egyébként tényleg nem za­var semmiféle előítélet, hiszen csak az előadás minősít. A szno- béria egyik megnyilvánulásá­nak tartom, amikor műfajokat hasonlítgatnak össze, mintha nem ugyanarról a tőről fakadna egy-egy jó operett és egy komoly drámai alakítás. Rudolf Péter □ III. Richárdként a dráma ele­jén azt mondja: gazember lesz. Ez azért nagyon súlyos kijelentés, nem igazán könnyed program! • Amikor az ember kijelenti, hogy gazember lesz, bármilyen furcsán hangzik is, akkor hihe­tetlen szabadsághoz jut. Hirte­len megszabadul minden skru- pulustól. De ahhoz, hogy végig­csinálhassa a terveit, társak kel­lenek. A korszak is kedvez en­nek a magatartásnak. Közben az az elképesztő, hogy Richárd időnként rendkívül szeretetre- méltóan éri el - például a nők­Fotó: Éder Vera nél is -, amit el akar érni. Ha már arról beszélünk, hogy mi­lyen helyes kis fickó benyomá­sát keltem, meg kell jegyezni: a helyes kis fickók időnként na­gyon kegyetlenek... A groteszk látásmódom miatt hívnak a showműsorokba, és ugyanez fog­ja jellemezni III. Richárdot is. Ezen az előadáson elvileg röhög­ni kell majd. Nem Richárdon, nem a személyen, hanem azon a helyzeten, amit a cinizmus szül. Aztán az emberek morálisan helyre teszik ezt a történetet, vé­gül el kell jönnie a rendnek. □ Még akkor is bízik ebben a végső rendben, ha nap mint nap tapasztalja, hogy az halad iga­zán előre, aki a cél érdekében a becstelen eszközöktől sem riad vissza? • Nem könnyű az embernek a sor elejére verekednie magát. Én is megpróbáltam már né­hány kisebb becstelenséget, hát­ha könnyebben célhoz érek. De nekem nem vált be ez a mód­szer. Rosszabb lett tőle a közér­zetem, nem tudtam örülni az ilyen sikernek. Még a lódítás szó sem fért bele a szótáramba. Ebből nagyon sok bajom is volt már. Arra viszont rá kellett jön­nöm, hogy az igazság néha ár­talmasabb tud lenni, mint egy jól sikerült hazugság. Meg kel­lett tanulnom akár rendezőként, akár kollégaként, hogy bizonyos helyzetekben szükség van erre. De én hiszek abban, hogy hosz- szú távon mégis csak kell lenni valami nagy-nagy rendnek. Lá­tom én, ha valaki halad előre, pedig lopott, hazudott, csalt, a barátait csak azért tartotta, hogy felhasználja őket saját ér­dekében, az pedig folyton lema­rad, aki becsületesen él. Ennek ellenére, biztos vagyok benne, hogy végül elrendeződnek a dol­gok, eljön valamiféle végső har­mónia, kiegyenlítődés. □ Még akkor is ezt mondja, ha baleknak nézik, mert nem él a kínálkozó lehetősséggel? • ' Ha választanom kell, hogy egy helyzetben baleknak néz­nek, vagy igazságtalan vagyok, akkor még mindig inkább válla­lom a balekséget. Nem azért, mert olyan nagyon helyes srác vagyok, hanem mert valahogy jobb a közérzetem, ha egyenes úton járok. Látszólag nincs lét- jogosultsága a követekezetesség- nek, a tisztességnek, de én csak azt mondom: van. Lennie kell... Pályázat: elő az „érzelmeket” Miskolc (ÉM) - Az „Érzelmek” címet választotta pályázatához a Fényírda Kamaragalériája, s azok a középiskolások, akik ugyanezt a mottót választják, fo­tóikkal, grafikáikkal, szénrajza­ikkal, festményeikkel vehetnek részt benne. Az elérendő cél: hogy a leg­jobb munkák, alkotóikkal egye­temben, kiállítási lehetőséghez jussanak (és, ez benne a szép, ahhoz is fognak jutni) a miskol­ci belvárosban. A kiírók nem határolják el az „amatőröket” és a „profikat”, vagyis egyaránt várják kedvtelésből, vagy éppen képzőművészeti irányultságból, továbbtanulási célzattal készí­tett képeket és miegyebeket. a fiókokból! Egy szigorú feltétel akad csak: a beküldési határidő (no­vember 30., cim: Szécsi Zoltán fotóműterme, Déryné u. 18.). Mennyiségi limit viszont nincs, ha túl sok volna a kiállításért kiáltó pályamű, akkor a decem­ber 7-én kezdődő és január 9-ig tervezett (első) tárlatot óhatatla­nul továbbiak követik majd. Tanárkoncert Miskolc (ÉM) - A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola művészta­nárai adnak hangversenyt ma, hétfőn este 6 órától a Ze­nepalotában. Scarlatti, Sta- mitz, Mozart, Bach, Schu­mann, Schubert és Szkrjabin müveit hallhatja a közönség. MOZI Boridnak a világ sem elég Für Gabriella Nem lepődnék meg rajta, ha James Bond állandóan kike­ményített hófehér inge alatt Superman feszülő trikóját vi­selné. Annyit esik, zuhan, robban és szeretkezik egy szuszra a legújabb filmben, hogy akár földöntúli képessé­gekkel bíró hős is lehetne. Le­hetne, ha már nem lenne ele­ve az. Bond. Superbond. A legújabb James Bond-film, A világ nem elég története annyira egyszerű, hogy ha csak ezt akarták volna vászon­ra alkalmazni, akkor arra há­romnegyed óra is elég lenne, és akkor már el is nyúlna, mint a brazil szappanopera. De szerencsére nem így történt, és a pirotechnikusok meg a dísz­letek romjait eltakarító segéd­munkások kedvükre kiélhet­ték magukat. Vandalizmusáért mégis hálás a földkerekség. A kár még így is kisebb, mint egy nukleáris katasztrófa ese­tén. (Erről meg az olajról szól ugyanis a mozi.) De ez alka­lommal maga őfelsége titkos ügynökét is komoly kár éri. Csodálatos képességű autója csúfos véget ér. Ennyiben ki is merül a film rossz tulajdonsá­gainak listája, persze csak ak­kor, ha nem várunk mély filo­zófiát. De miért is tennénk ilyet? A 007-es történetekben nem ez a lényeg, hanem a ka­land. Kaland az elit köreiből. A tradíciókhoz hűen látvá­nyos és elegáns, veszélyes és hihetetlen, gyors és könnyed humorú lett ez a Bond-film is. A férfi sármos, a nők dekora­tívak, és még az epizódszere­peket is nemzetközileg ismert és elismert színészekre osztot­ták. Nagy tehát a körítés. Ta­lán az egész film az. Egy nagy, stílusosan tálalt zöldségestál. De abból legalább primőr. Hirdetés a Hungária és az R-GO legnagyobb slágereivel, U1IÚ ■' T> ■J !mm Miskolctapolca East Side Music Corner 1999. december 2.20 óra Belépő: 1968 Ft Jegyek kaphatók: Rádió GaCa. Catypio Kisvendéglő, Médiacentrum. TNS üzletek C&p ZJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents