Észak-Magyarország, 1999. november (55. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-17 / 268. szám
1999. november 17., szerda Kultúra 8 • Gyerekidő a Rátkaiban. A Miskolcon élő Serfőző Simon író, költő Gyerekidő című kötetét mutatják be november 18-án, csütörtökön délután 5 órától Budapesten a Rátkai-klubban. A szerzővel Vasy Géza beszélget, a kötetből Torma Mari mutat be részleteket. • Az Oroszlánkirály Patakon. A trónszirt legendája címmel láthatja Az Oroszlánkirály történetét Sárospatakon A Művelődés Háza közönsége november 23-án, kedden. A nyíregyházi Mandala Dalszínház előadásai délelőtt 10, illetve délután 2 órakor kezdődnek. • A népmesekutatásról. Aki nem hiszi, járjon utána címmel hetedszer szervez népmesekutatóknak tanácskozást a békéscsabai életfa Kulturális Alaptvány; a fórumot november 19-21. között Miskolcon tartják. A program során a népdal, a ballada, a népmese és az ősvallás titkait kutató tudósok tartanak előadásokat. Gördeszkák a Kamarában Miskolc (ÉM - FG) - A Franciaországban élő Frenák Pál koreográfus társulata mutatja be a Gördeszkák című táncjátékot november 20-án, szombaton este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Frenák Pál 1987 óta Párizsban él, ott is folytatta az itthon elkezdett tánc- és színházi tanulmányait. Előadói pályafutása korábban elkezdődött, 1985-ben és 86-ban már a német Silva-balett szólistája volt. Saját együttesét Párizsban alapította. Az első, Titkos fegyverek című koreográfiáját 1990- ben Budapesten a Petőfi Csarnokban mutatták be. A következő. Tér című táncjáték ősbemutatója ugyancsak Magyarországon volt. De természetesen előadták Párizsban is. A Tér című koreográfia zeneszerzője, ahogyan a Gördeszkáké is, Kurtág György. Ezzel a táncjátékkal szerepelt már az együttes Moszkvában, Kijevben, Párizsban, Temesvárott, Franciaország több nagyvárosában, ezt mutatták be a Tei-Avivban rendezett Nemzetközi Kortárs Fesztiválon. Újabb darabjukkal, a Vadócok című koreográfiával is több európai városban vendégszerepeitek már, tavasszal a budapesti Trafóban is előadták a Vadócokat. A Miskolcon bemutatandó Gördeszkák a gyermekkor emlékképeire épül, ezt a világot jelképezik a darabban a gördeszkák. A személyes emlékek az elszigeteltségről, az erőszakról, az érzelmek önmagunkba fojtásáról szólnak. A Gördeszkák koreográfusa Frenák Pál. Táncolják: Christine Merli, Juhász Kata, Pascal Giordano, Frenák Pál, Gergely Attila, Zambrzycki Ádám. Zeneszerző: Kurtág György. A jelmez kivitelezője: Evelyne Rubert. Zongoristák győzelme Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének növendékei is részt vettek a közelmúltban tartott Országos Főiskolai Chopin Zongoraversenyen a szegedi konzervatóriumban. Zalán- ki Rita a második korcsoportban első helyezést ért el, és különdíjat is nyert. Bihari Andrea az első korcsoportban második helyezett lett, Bokor Ildikó pedig - szintén az első korcsoportban - különdíjat vehetett át a zsűritől. A zongorahallgatókat Kádas Cla- udia és Baranyai László készítette fel. A beavatás megtörtént, a döntés késik Vörösmarty Csongor és Tünde című drámája beavató színházi feldolgozásban Kovács Vanda (Tünde) és Magyar Attila (Csongor) Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - FG) - A diákok színházi beavatása megtörtént a Miskolci Nemzeti Színház legkisebb játszóhelyén, a Játékszínben tartott Csongor és Tünde-premieren, de a dráma nagy kérdései megválaszolatlanok maradtak. Ahogy a diákok visszautasítják a kötelező olvasmányokat, a színészek is fellázadnak a Vörösmarty korát idéző megkötöttségek ellen. Az első jelenetek után- nyilván a rendező, Hegyi Árpád Jutocsa szándéka szerint is - a művészek megállítják a történetet. Szerepükből kilépve a közönséget is bevonva közösen döntik el: a Tündét alakító Kovács Vanda legyen mai lány, Magyar Attila mint Csongor úgyancsak saját viseletében induljon el - ahogy a történelmi helytől és időtől függetlenül mindannyian elindulunk - megkeresni a boldogságot. Máhr Ági sem szereti Mirigy mesebeli boszorkányjelmezét, és a nézők is elfogadják érvelését: a gonosz bármilyen alakban itt járhat közöttünk. Végül arra jut: ha ellenzi a boldogságot, ha minden eszközt bevetve harcol a szerelem ellen, legyen takarítónő. Ő az, aki megpróbálja lesúrolni - a mesebeli virágzó almafa híján- a falra festett fát. Molnár Sándor Tamás pedig valóságos, Miskolc főutcájáról ismert személyt választ a mai Balga megmutatásához. Németh Györgyi leveti Ilma kényelmetlen angyalszárnyait, az ördögök utcagyerekek lesznek... A nagy jelmezcsere alkalmat ad arra, hogy a színészek a közönséget is beavassák az előadás megszületésének néhány részletébe. Mintha még próbálnának, úgy vitatkoznak a szereplők jelleméről, egymáshoz való viszonyáról. Közben azt is megmutatják, milyen fontos a jelmez, a smink, a zene, a fény helyes megválasztása. Az előadás irodalmi alapját - bár jelentősen rövidítették - lényegében nem változtatták meg. A dramaturg, Perczel Enikő az időmértékes lejtésű vers lüktetéséhez igazította az új szövegrészeket is. A színészek felkészültségét dicséri, hogy úgy mondják ezt a veretes, több mint százötven éve született szöveget, mintha sajátjuk lenne, mintha akkor, ott fogalmaznák mondatokká a gondolataikat. A jelmezcsere a színházi beavatáson túl csak a figyelemfel keltést szolgálja: íme, a klasszikusok örökérvényűek, rólatok is szólhatna ez a történet. De ennél többet nem akarnak, nem erőltetik a párhuzamokat, nem keresik a Vörösmarty-hősök mai megfelelőit. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy a három vándor: a kalmár (Sallós Gábor), a fejedelem (Kulcsár Imre) és a tudós (Varga Gyula) itt is, ahogy az eredeti műben is elsősorban jelkép, a pénz, a hatalom és a tudás megtestesítője. Tehát nem időre, történelmi korra, hanem eszmére, életszemléletre utal a megjelenésük. Ugyanilyen jelképes a műben szereplő hármas út is. Csongor, Magyar Attila és mindannyiunk nagy kérdése: melyik út vezet a boldogsághoz? A pénz? A hatalom? A tudás? A beavató színház lehetőséget ad arra, hogy a nézők döntsenek. De nem erről! Igaz, egyetlen esetben határozottan felteszik a kérdést, megszavaztatják velünk, hogy ki csábítsa el Csongort: Ledér vagy Mirigy? A nézők kívánságától függően az egyik este egy ifjabb, a másikon egy idősebb kurtizán próbálja meg eltéríteni útjáról hősünket. Ez a kettős megoldás csak arra a jó, hogy Mirigynek is megadatik a ledérkedés, Máhr Ági ismét megmutathatja milyen sokarcú, milyen nagyszerű színész. A nagy kérdés megválaszolatlan marad. Miután már elmegy a három vándor, amikor már nincs tétje a véleményeknek, akkor áll meg az előadás, és kezdődik el egy újabb beszélgetés Csongor döntésének helyességéről. Persze, nem lehet egyetlen előadásban végigjárni minden felkínált utat. Nem is kell, hiszen Vörösmarty nagyon jól megírta, a színészek pedig ugyancsak kiválóan megjelenítik ezt a drámát ahhoz, hogy értsük és megpróbáljuk megválaszolni az igazi kérdéseket. Dalversenydöntő Miskolc (ÉM) - Döntőjéhez érkezik november 18-án, csütörtökön a megyei francia sanzon- és olasz dalverseny a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban. A finálé este 6 órakor kezdődik a Miskolci Dixieland Bánd műsorával, ezt követik fél 7-től az elődöntőkön túljutott tucatnyi versenyző produkciói. Kulka János színművész és Horváth Ádám operaénekes fellépése után este fél 9-kor hirdetik ki a győztest, aki jövő tavasszal Franciaországba utazhat. A zsűriben Kulka János és Horváth Ádám mellett Alakszainé Oláh Annamária, Miskolc alpolgármestere és Sz'ívós Mária, az Egressy Béni Zeneiskola magánének tanára foglal helyet. A magyarság Európában Lakitelek (ÉM) - A Diósgyőrből származó Ács József Ferenc és a mezőnyárádi születésű Orosz István alkotásait is láthatja a közönség a november 20- án, szombaton délelőtt 10 órakor nyíló A magyarok Európában című kiállításon a Lakiteleki Népfőiskolán. A csaknem hetven alkotót felvonultató, december 11-ig látogatható tárlatot az országosan működő Művészetbarátok Egyesülete szervezte. A bemutatott művek egységes témája a magyarság, és annak történelme. Ács József Ferenc 1956-ban hagyta el az országot, és csak a közelmúltban települt vissza. Festményei már az egész világot bejárták. Orosz István érmeivel vált ismertté, noha eredetileg építésznek tanult. Mostanság a szobrászattal jegyezte el magát. Tünderkert. A kiállítás címe alapján Tündérkertté alakult át a Miskolci Bölcsész Egyesület Kont utcai galériája. A varázslatot Bodroginé Tóth Éva szárazvirág-kompozíció, Bohács Katalin képei és Sallayné Olejnyik Erzsébet szobrai vitték végbe. Az egyesület 10 éves évfordulós ünnepségsorozatának részeként megrendezett kiállítás november 22-ig, hétfőig látható. Fotó: F. M. Régen tévedett ekkorát a közönség Krausz Adrienné és a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Érthetetlen arányban osztódott el a taps a Miskolci Szimfonikus Zenekar Mesterbérletének nyitó koncertjén hétfőn este. Avatott zeneértők szerint egy női zongoristának háromszor akkora energiát kell fektetnie egy mű megszólaltatásába, hogy ugyanakkora sikert érjen el mint férfi kollégái. Krausz Adrienné kivétel ez alól. Megadatott az a képessége, hogy törékeny alkata ellenére férfiakat megszégyenítő hangszerkezelési technikával rendelkezik. Bartók II. zongoraversenyének megszólaltatásakor maximálisan ki is használta ezt az adottságát. Irigylésre méltó ön-Krausz Adrienné bizalommal adta vissza a Bartók által megálmodottakat, igaz, ehhez teljes támogatását adta a Lukács Ervin által briliánsán irányított Miskolci Szimfonikus Zenekar is. Krausz Adrienné képes volt elérni azt, hogy a befogadó a kezdeti drukk után - hiszen ez a Bartók opusz a szétszaladás, az eltévedés számtalan lehetőségét hordja magában - tökéletesen ellazulhatott és szabadon engedhette magába áramlani a muzsikát. Bár dinamikailag nem mindig volt tökéletes összhangban a szólista és a zenekar, de ennél nagyobb hiba soha ne forduljon elő egy hangversenyen. Ennek ellenére a kirobbanó tapsorkán helyett mindössze udvarias tenyérösszeütögetés jutott osztályrészül a művésznőnek, így bizton megkockáztatható az a kijelentés, közönség régen tévedett ekkorát Miskolcon. Bár az is gyanítható, a publikum népi Krausz Adrienné játékát, hanem Bartók muzsikáját nem értékelte a helyén. Annál nagyobb tapsvihar kísérte Erkel Hunyadi László nyitányát és Kodály Háry János szvitjét. Kétségtelen, mindkét produkció megérdemelte a tetszésnyilvánítást, de az is leszögezendő, a két mű előadása összesen nem igényelt fele any- nyi koncentrációt a zenekartól és mindvégig precízen irányító karmesterétől mint Bartók II. zongoraversenye. A színházban helyet foglalókat azonban ezúttal ez nem érdekelte, így összehasonlíthatatlanul nagyobb támogatásáról biztosította a köny- nyebb befogadhatóságot.
