Észak-Magyarország, 1999. október (55. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-07 / 234. szám

1999. október 7., csütörtök Kultúra / Hitélet 8 HÍRCSOKOR • Három műfaj. Rajzok, festmények, fo­tók címmel Pecze János rajztanár alkotá­siból nyílik kiállítás október 8-án, pénte­ken délután 4 órakor a Sárospataki Refor­mátus Kollégiumban, a Gyűjtemények Repozitóriumában. • Utaznak az Ördögszövők. Székelyföld­re, Balánbányára utazik ma a Bodrog Néptáncegyüttes Ördögszövő Gyermek- tánccsoportja. A Sárospataki Táncművé­szeti Iskolában tanuló gyermektáncosok a Botorka Nemzetközi Néptáncfesztiválon vesznek részt, majd egyhetes útjuk alatt több székelyföldi városban is fellépnek. A polgárháború képei Miskolc (ÉM) - Horna Kati fotókollekció­ja a Spanyol Salamancai Polgárháborús Archívum gyűjteményéből (1936-1939) - ezt a szokatlanul hosszú, ám sokatmondó címet viseli a Miskolci Galéria legújabb kiállítása. A ma, október 7-én délután 5 órakor kezdődő megnyitón Miskolc pol­gármestere köszönti a megjelenteket. A különleges fotókat pedig Fernando Perpi- ná-Robert spanyol nagykövet ajánlja a kö­zönség figyelmébe. Probléma nincs, csak kihívás A környéken élők megbecsülik az ötéves putnoki Holló László Galériát Ujváry Mária, a Holló László Galéria vezetője Fotó: végh Csaba Putnok (ÉM - FK) - Ötödik születésnapját ünnepli a na­pokban a putnoki Holló Lász­ló Galéria. Annak idején nem a képtár szerezte a képeket, hanem éppen ellenkezőleg történt. Százötven műtárgy keresett egy galériát. • Ujváry Zoltán egyetemi tanár ajánlotta fel képzőművészeti gyűjteményének százötven da­rabját Putnoknak öt évvel ez­előtt, ám nem volt képtár, ahol ezeket az alkotásokat méltókép­pen be lehetett volna mutatni - emlékezett vissza a kezdetekre Ujváry Mária, a Holló László Galéria vezetője. - Az önkor­mányzatnak volt akkor egy csa­ládi háza, amit halálakor a vá­rosra hagyott Lendvainé Seres Sarolta. A vezetőség rögtön dön­tött. így jött létre a galéria. □ Azóta eltelt öt év. A város mennyire szokott hozzá a kép­tárhoz? • Gondoltam már arra, hogy egy piaci napon be kellene küldeni egy közvélemény-kutatót a tö­megbe, és megkérdezni minél több embert arról, ismer-e min­ket, egyáltalán tudja-e, hogy van egy galéria a városban. Biztos va­gyok benne, hogy a legtöbben igennel felelnének. Szerencsére az itt élők is szívükön viselik a sorsunkat. Az első szóra üvege­zik a grafikákat, készítik a tárló­kat, hozzák a karnist és a füg­gönyt, fektetik a padlót és még sorolhatnám. Teszik mindezt in­gyen, pusztán szívességből. Na­gyon sokat köszönhetünk a helyi­eknek és a környéken élőknek is. □ A látogatottságban is megmu­tatkozik ez az odafigyelés? • A megnyitóinkon rendre meg­telik a galéria. Az utána követ­kező napok csendesebbek, de rendszeresen érkeznek iskolás csoportok. Azt gondolom, min­denképpen sikernek számít az, hogy a művészek örömmel tér­nek vissza hozzánk, szeretik az itteni családias légkört, a beszél­getéseket, a nyitottságot. Szeren­csére a közönség is visszavárja a neki különösen tetsző alkotókat. □ Milyen megfontolások alapján választják ki a meghívott művé­szeket? • Az alapításkor megfogalmaz­tuk, a helybéli és a térségben élő művészek bemutatása a célunk, és ez a mai napig is így van. Őket akarjuk felkarolni, lehetőséget biztosítani nekik a szereplésre. Ugyanakkor francia, felvidéki, er­délyi kiállítóink is voltak már. Igyekszünk minél többet láttatni a művészetből, de a helyi értéke­inket tartjuk a legfontosabbnak. □ Milyen értékekre gondol? • Az alkotó képzőművészek mellett tehetséges gyerekek is élnek errefelé. Tervezzük, hogy alkotótábort indítunk a következő években, talán a művészeti alapoktatás is bein­dulhat egyszer. Egy alapít­ványt is szeretnénk létrehozni, amely a gyerekek tanfolyama­it, oktatását finanszírozná. A fiatalokra koncentrálunk te­hát, mert be kell hozni őket a galériába, hogy lássák a művé­szek alkotásait. A gyerekek nem nézik meg maguktól ala­posan, mi is van a falakon. Rá lehetne nevelni őket arra, hogy értelmet keressenek a látvány mögött. A szülők min­denesetre örülnének, ha a gye­rekek képességeit fejleszteni tudnánk. □ A galériák helyzete ma egyál­talán nem irigylésre méltó, ren­geteg gonddal kell megbirkózni­uk. Ez öt évvel ezelőtt sem volt máshogy. Mi az, ami mégis képes életben tartani ezt a képtárat? • Csak a kihívást látjuk a mun­kánkban. A problémák jönnek, és mi azért vagyunk itt, hogy megoldjuk őket. Előbb vagy utóbb helyrezökkent minden és remélem, ez továbbra is így lesz. Nem görcsöltünk soha, egyik nehézség miatt sem, akár anya­gi vagy technikai eredetű volt is. Nyugodtak voltunk, ennyi az egész. Én már csak a betegséget tartom igazi gondnak. Minden más legyőzhető. Október 7. Rózsafüzér Királynője, Amália Október 8. Magyarok Nagyasszonya Szt. Benedikta, Koppány Október 9. Szt. Dénes, Szt. Ádám, Szt. János Október 10. Évközi 28. vasárnap Borgia Szt Ferenc, Gedeoni Október 11. Placida, Etel, Hont, Brigitta, Gitta Október 12. Szt. Edvin, Miksa, Rezső Október 13. Szt. Kálmán, Szt. Edvárd, Szt. Ede SZENTJEINK Areopagita Szent Dénes vértanú Ünnepe: október 9. Egyike volt ama keveseknek, kik Szent Pál prédikálására megtértek Athénben. (Ap. Csel. 17, 34) Többet nem tudni róla. A későbbi legendák azt beszélik, hogy Athén első püspöke volt, aztán Rómába ment, majd I. Szent Kelemen pápa megha­gyására Galliába, s több éven keresztül Párizs püspökeként működött, s a neve alatt forgalomba került híres könyveket írta. Majd Rusztikus áldozópappal és Ele- utérius diakónussal együtt dicső vértanú­ságot szenvedett, s lefejezetten is 2000 lé­pésnyire vitte fejét. Areopagita Szent Dé­nes Franciaország védőszentje, és a tizen­négy segítő szent egyike. E napon ünnepeljük még: Szent Ábra­hám pátriárkát, akinek történetét a Szentí­rásból (Móz. 1.11, 27 - 25,11) ismerjük. Porga Zsolt Szegedi újrakezdés miskolci atyával Tóth Alajos szervezi újra a felsővárosi minorita rendi életet (Nem végleges) búcsú a templomtól, a hívektől... Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - DK) - „Isten ve­letek!" - visszhangozták a mi­norita templom falai. Ez nem „Menjetek békével" minden­kori búcsúzás volt. Inkább a menni készülő köszönő áldá­sa volt ez a maradóknak: Lojzi atya Szegedre megy... Az elmúlt hét a búcsúzás jegyé­ben telt Tóth Alajos (vagy ahogy nagyon sokan ismerik: Lojzi atya) számára. Hétfőn érte mond­tak szentmisét paptársai a mis­kolci minorita templomban, a kö­vetkező napokban pedig sorra járta a családokat, ahová baráti szeretettel hívták, hogy szűk kör­ben is elköszönjenek tőle. A hét végén ugyanis Szegedre költözött.- Nem kis dolog, ha valaki már nem éppen fiatalon új fela­datot vállal - mondta a „búcsúmisén” Kartal Ernő, a templom minorita plébánosa. - Ráadásul Lojzi atya életének nagy részét Miskolcon, illetve a környéken töltötte. De remélhe­tőleg hamarosan átveszik a mun­kát a fiatalok, és akkor Lojzi visszatér ide...- Lehet, hogy csak vigaszta­lásképpen említette Ernő atya a korai visszajövetelt - mondja Lojzi atya. - Mert bár szívesen vállaltam ezt a küldetést, de bi­zony nehéz szívvel hagyom itt a várost, és ezt a templomot: 1960 és '65 között már itt káplánkod- tam. Aztán 17 évig a mindszenti templomban, majd 8 évig Felső- zsolcán voltam plébános, '90-től pedig újra a minorita rendház az otthonom. Azt hiszem, a Mis­kolcra való visszatérésem bi­zonytalan, nem nagyon tudom, ki vehetné át a helyem... De ha tehetetlen leszek, mindenkép­pen visszajövök. Már meg is mutattam a kriptát a templom alatt, amit végső nyughelyül szeretnék... Szerencsére azonban most jól van Lojzi atya, bár súlyos szív­műtéten esett át a közelmúltban.- Kezd visszatérni az erőm, úgyhogy elkezdhetem a munkát. Tulajdonképpen már egy hónap­ja Szegeden kellene lennem, de csak most indulhatok. A Felső­városba megyek a minorita plé­bániára. Az épületet jogilag már korábban visszakapta a szerze­tesrendünk, de kölcsönadtuk a piaristáknak, amíg a város fel nem építi az ő rendházukat, templomukat. Ugyanis eredeti­leg a tudományegyetem épülete volt az övéké, de azt nem kap­hatták vissza. Nyáron kiköltöz­tek, így üres lett a ház. Valaki­nek menni kellett, hogy beindít­sa a rendi életet, s ez a valaki én -lettem. Kötelességtudatból megyek, de biztos meg fogom szeretni Szegedet. Azt azonban megígértem, hogy havonta egy­szer hazajövök. Kármel-búcsú Miskolc (ÉM) - A miskolci kármelita templom Avilai Nagy Szent Teréz búcsúja október 17-én, vasárnap lesz. A búcsút megelőzően lelki- gyakorlat tartanak október 14-én, 15-én és 16-án délután 5 órától. A beszédeket Med- vegy János kazincbarcikai plébános és Kozák Pál dia­kónus mondja. Lelki tanévnyitó Miskolc (ÉM) - A Keresztény Ér­telmiségiek Szövetsége és a Mis­kolci Egyetem tanévnyitó rendez­vénysorozatot szervez. A megnyi­tó október 11-én, hétfőn este há­romnegyed 7-kor kezdődik az egyetem B/2-es épületének Kék­termében. Veczán Pál evangéli­kus lelkész köszöntője után a Va- gantes Trió ad koncertet. Másnap este 6-tól a Damaszkuszi Szent Já­nos Kórus énekel, este 7-től Ba­logh Zoltán református lelkész, a miniszterelnök tanácsadója A jö­vő egyházpolitikája címmel tart előadást. Sillye Jenő Kristályóri­ás című oratóriumát a Cédrus énekegyüttes október 13-án este 6 órától mutatja be az érdeklődők­nek, majd Sándor Frigyes evangé­likus lelkész az evangélium éle­tünkben betöltött szerepéről be­szél. A másnapi vendég este 6-tól Gus Eyere angol countryzenész, 7 órától pedig Kuklay Antal katoli­kus pap, művészettörténész és Pi- linszky-kutató. Pénteken este 6-tól levetítik a Babette lakomája című filmet. A programsorozat záró­rendezvénye, a lelki évnyitónak számító ökumenikus igeliturgia vasárnap délután 4 órakor kezdő­dik. Itt Kádár Péter, a deszka­templom lelkésze és Pásztor Zol­tán római katolikus pap, a kassai magyarok lelki vezetője, majd Eperjes Károly színművész szól az egybegyűltekhez.

Next

/
Thumbnails
Contents