Észak-Magyarország, 1999. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-07 / 208. szám

1999. szeptember 7., kedd Itt-hon 6 Tiszaújváros és Mezőcsát környéke HÍRCSOKOR • Vissza az iskolát. A kiscsészi önkor­mányzat átalakította a polgármesteri hi­vatal épületét. Áttértek a propángázzal történő fűtésre, a hivatal régi helyiségé­ben tantermet alakítottak ki. A követke­ző tanévtől a jelenleg Girincsen tanuló al­sósok már abban tanulnak. • Járdát építenek. Nagycsécsen a 35-ös út mellett 300 folyóméter járdát építenek, és megkezdték a faluház felújítást. Áttérnek a gázkazános fűtésre, álmennyezetet építe­nek, kicserélik a nyílászárókat és festenek 3 millió forintnyi önerőből. A munkálatokkal szeptemberben végzenek. • Az út a legsürgősebb Hejőszalontán. A hejőszalontai főút 26 millióba kerülő fel­újításához kész a terv, a költségvetés, de a pénz hiányzik. Az önkormányzat „gyűj­töget", hogy a pályázatokhoz szükséges önerőt biztosítsa. A tanyára járó Dollártanya (ÉM- FL) - Szakmája szerint szobafestő­mázoló, foglalkozá­sát tekintve posta­galamb tenyésztő és baromfinevelő a Miskolcról Dollár­tanyára naponta járó Kovács László. Dollártanya köz­igazgatásilag Ne- mesbikkhez tarto­zik, megközelíteni viszont csak a mezőcsáti út igrici elágazásától lehet: egy darabig bi­tumenes, aztán már egyáltalán nem por­mentesített, hanem nagyon kátyús úton. Mégis itt épített házat, mellé baromfineve­lőt és galambdúcokat Kovács László.- Nyolcvanéves édesanyám itt él a ta­nyán. A háza mellé építkeztem: házat, a hobbimnak galambházat emeltem és egy baromfinevelő telepet hoztam létre. A két testvéremmel gyermekkoromtól foglalkoz­tam Miskolcon postagalambokkal. Het- ven-nyolcvan most is van belőlük. Nyer­tünk már velük kerületi, egyesületi szin­ten díjakat. Kiemelkedett testvéreim kö­zül István, mert az ő galambja 1967-ben Bécsben az olimpiára is éljutott. Szeret­jük a galambokat, nem úgy, mint a kárte­vőik. Közülük elsőként kell‘említenem a vadászokat, s csak másodikként az állo­mányt ritkító ragadozó madarakat - mondta. Baromfival foglalkozva Turnusonként 2000-5000, Bábolnáról szár­mazó fehér hibrid csirkét nevelnek a ke­reslettől függően. A legjobban fejlődőeket öthetes korukban, 1,7-1,8 kilós állapotban vágják le, de van amelyik 2-2,2 kilogram­mosra is megnő.- öt éve csináljuk, megvan a kialakult vevőkörünk Miskolcon, Ózdon. A barom­fi iránti kereslet megcsappant, mert ke­vés a vásárlóerő és sok a vadvágás. Azok­ra a baromfinevelőkre gondolok, akik nem tartják be a törvényeket: náluk állat­orvos nem látja a baromfit, a tollat, a vért, a beleket nem szállíttatják el az erre a célra létrehozott SZATEV-vel. így keve­sebb költséggel nevelnek és olcsóbban ad­nak el - mondta. Kovács Lászlónak egy közép- és egy álta­lános iskolás gyermeke van. Ezért csak ki­járók a tanyára, de mire ők felnőnek, szán­dékukban áll kiköltözni Dollártanyára.- Szeretek az állatokkal foglalkozni és remélem, akkorra az utunkat is megcsi­nálják - sorolja. Az oldalt szerkesztette: Faragó Lajos Telefonszáma: (46) 414-022/213 E-mail: farago@iscomp.hu Kovács László „Sok kisgyereknek fogtam a kezét...” Demeter Józsefné a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetést érdemelte ki Faragó Lajos Gelej (ÉM) - Ötven évet töl­tött a katedrán Demeter Jó­zsefné tanító. Augusztus 20-a alkalmából Göncz Árpád köz- társasági elnöktől vette át munkája elismeréseként a ki­tüntetést, és idén kapta meg aranydiplomáját is.- Amikor a kitüntetés átadásá­hoz szólítottak a Parlamentben, szinte minden erő kiment a lá­bamból. Könnyebb volt végigta­nítanom egy egész napot, mint a köztársaság elnökéhez kimenni. Nagyon meghatódtam - mondta Demeter Józsefné. Az elismerést kiérdemlő taní­tó Tiszabábolnán parasztcsalád­ban született. Öten voltak test­vérek, közülük ketten lettek pe­dagógusok. Bátyja, néhai Vályi András a hejőpapi iskola igazga­tójaként ment nyugdíjba. Deme- terné, született Vályi Erzsébet Egerben az angolkisasszonyok­nál tanult, s a már államosított intézményben vette át tanítói oklevelét 1949. június 2-án. Két Demeter józsefné Fotó: végh Cs. évet dolgozott Tiszadorogmán, 1952-től pedig Gelejen. Beosztott pedagógus, majd 20 évig igazga­tó volt. 1983-tól nyugdíjas, de még az elmúlt tanévben is ta­nított.- Sok mindent megéltem és sok mindent végeztem el ebben a 700 lelket számláló kis faluban. Legelsősorban tanítottam. Aztán szerveztem szabadtéri játékokat, vittem versenyekre, kirándulni, táborozni a gyerekeket. Ahogyan ezt minden korosztályomba tarto­zó pedagógus tette. Mellette vol­tam könyvtáros, a kultúrotthon igazgatója, „népszámláltam”... Sok kisgyereknek megfogtam a kezét, beletettem a ceruzát, meg­simogattam őket. Megéltem a körzetesítést, amikor a felsős gyerekeket méltatlan körülmé­nyek között utazásra kényszerí­tették. Én végig itthon marad­tam, a legkisebbekkel. Tanítvá­nyaim közül többen lettek taná­rok, mérnökök - sorolja. A kitüntetésről értesülve elő­ször a falubeliek gratuláltak ne­ki, aztán sorra telefonáltak a messzebbre került volt tanít­ványok. Bakonyi Andrásné Hejőke- resztúr polgármestere:- Meleg szeretettel emlékszem Erzsiké tanító nénire. Tanítvá­nya voltam és pedagóguspályá­mat is a vezetése mellett kezd­tem. Mindig szigorú volt és kor­rekt. Nála mindig a gyerekek vol­tak az elsők - emlékszik vissza. Az iskola jelenlegi igazgatója Kékediné Barczi Mária:- Tanítványa és kollégája vol­tam Erzsikének. Nagyon szere­tem, mert kedves, odaadó peda­gógus. Odaült a gyerekek mellé, és nagy türelemmel dolgozott. Engem nemcsak tanulni, hanem tanítani és iskolát vezetni is meg­tanított. Huszonöt éven keresztül dolgoztunk együtt - mondja a ge- leji iskola igazgatója. Demeter Józsefné nagy kert­jében mindig talál elfoglaltsá­got. Sokat olvas, de legszíveseb­ben öt unokájukkal foglalkozik. Büszkén mutatja az aranydiplo­májához mellékelt vers utolsó sorát: „Ezüst hajú nagymamát / Köszöntik az unokák. / Éljél soká boldogságban / Gyönyör­ködj az unokádban, / Új diplo­más NAGYIKA / Mehetsz újra SULIBA.” Ennyi pénzért jobb utat várnak Hejőkeresztúrban Hejökeresztúr (ÉM - FL) - Ti­zenöt évet vártak a falubeli­ek arra, hogy felújítsák tele­pülésük ugyancsak megká- tyúsodott főutcáját. A felét most megcsinálták, de nem elfogadható minőségben. A mezőcsáti elágazástól a falu közepéig, a római katolikus templomig készült el az útjavítás, és a mellette lévő csapadékvizet elvezető árkok tisztítása. Több mint 10 millió forintba került, az önkormányzat 1 millió forintnyi önrésszel szállt be. A megyei köz­útkezelő közhasznú társaság vé­gezte a munkát, egyáltalán nem közmegelégedésre.- Ennyi év után, ennyi pén­zért jobbat vártunk. Az autósok mondják, hogy hullámos az út, de mi, gyalogosok is látjuk, hogy megáll rajta tócsákban a víz. Ha biciklivel lehajtok róla, a padka és az út szintkülönbsé­gétől felborulhatok - panaszolta egy idősebb falubeli.- Sürgősen meg kellene építe­ni a folytatást, a falu közepétől a muhi elágazásig terjedő sza­kaszt is, de ilyen rossz minősé­gű munkához az önkormányzat még egyszer nem adja az önere­jét - nyilatkozta Bakonyi And­rásné polgármester. A Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Állami Közútkezelő Kht. fej­lesztési és építtetői osztályának vezetője, Vastagh Sándor szerint a műszaki átadás előtt nem „illik” minősíteni egy munkát. Az út még nincs készen. Kivitele­zésével a Svitelski Kft.-t bízták meg szeptember 27-ei átadási ha­táridővel. A műszaki átadás so­rán a közútkezelő szakemberei elvégzik az ilyenkor előírt vizsgá­latot. Az utat megfúrják, mintát vesznek, azaz a szabványokban előírt paraméterek alapján minő­sítik a munkát - mondta. Már a felezővonal festését ké­szítik elő Fotó: Végh Csaba Szezonzárás a strandon Mezőcsát (ÉM - FL) - Tizen­nyolc éven át bérlője, ta­valytól tulajdonosa a csáti strandfürdőnek Zarándi Já­nos. Az önkormányzat azzal a feltétellel adta el a család­jának, hogy 2000-ben egy új medencét építenek hozzá.- Strandunk vize hasonlít a polgári és a hajdúnánási mi­nőségéhez, leginkább reumati­kus megbetegedések gyógyítá­sára alkalmas. Ezért jönnek hozzánk visszatérő vendégek nemcsak Miskolcról, Kazinc­barcikáról, hanem Németor­szágból is - mondta idősebb Zarándi János. A strand környékén 170 hét­végi ház épült. Tulajdonosaik, bérlőik között nemcsak mis­kolciak, hanem németországi­ak is vannak, tábort a mező­csáti és a tiszakeszi általános iskola üzemeltet.- Az elmúlt télen a hóteher alatt beszakadt a kúszónövé­nyekkel szépen befuttatott sza­badtéri kertünk. Tavaszra ki­javítottuk és építettünk egy gyermekmedencét is. Nyáron a belvízről terjedő hírek ritkí­tották meg a vendégek sorát. Összességében rossz szezont zárunk. Az önkormányzattal kötött szerződés előírja, hogy 2000-re egy új medencét kell építünk. Megvalósításához a megyei területfejlesztési ta­nács támogatásában remény­kedünk. Szeretnénk megépíte­ni egy vendégházat is egy buszra való csoport fogadásá­ra. Látványos programokkal, bográcsban főtt, helyi ételkü­lönlegességekkel akarunk több vendéget idecsábítani - beszélt terveikről a családfő. Kifizetődő a dohány termesztése Hejőbábán A régi hagyomány ápolására már csak kevesen vállalkoznak á faluban Hejőbába (ÉM - NZ) - A bábái talaj adottságai kedveznek a dohánytermesztésnek. Ennek köszönhetően a hatvanas évek közepéig 56 család fog­lalkozott dohánnyal. Mára há­romra apadt a számuk. Marada Bélánénak a szülei vol­tak dohánytermesztők, tőle örö­költe a termelés fogásait.- Dohánytermelő családban nőttem fel, így természetesen el­sajátítottam a termesztés forté­lyait. A férjemmel, a fiammal és a menyemmel négyen csináljuk, főmunka mellett. Én például a polgármesteri hivatalban dolgo­zom. Korábban háromféle do­hányt termeltünk: a boriit, a kertit és a pallagi sárgát. Most csak az utóbbit igényli a nyír­egyházi fermentáló - mondja Maradáné, majd - bizonyítandó, hogy a dohány milyen munka- igényes növény - vázolja a ter­mesztés technológiáját.- Kezdődik a munka kora ta­vasszal, a palántaneveléssel fó­lia alatt. Aztán májusban kiül­tetjük, ahogy az időjárás engedi. Az idén ez hármunkra szakadt, a férjemmel és a fiammal együtt csináltuk. Ma már gépesítve van a kiültetés, csak adagolni kell a palántát. Aztán locsolni, ha történetesen kevés az eső. Ezt még a régi módon csináljuk, hordókban visszük a vizet a földre. A felnövekvő növényt há­romszor kell megkapálni. A so­rok közét lóvontatta ekekapával műveljük, utána kézi kapálással tesszük rendbe a sorokat. Sok vesződséggel jár, amíg beérnek a levelek és következhet a törés. Utánfutóval szállítjuk haza, és itthon felfűzzük, majd felkötjük a szárítóba. Aztán október vé­gén, novemberben szoktunk cso­mózni. Válogatni is kell, három osztályba soroljuk a termést a minőségtől függően. Van aljnö­vény, középső és hegylevél.' Ré­gebben kötegeltünk, csomóztuk, most már egyből rakhatjuk zsá­kokba - tájékoztat Maradáné. A pajtákban szárad a dohány. Egy-egy pajta öt méter hosszú, ezekben 800 fonálon száradnak a dohánylevelek Maradáéknál, jö­vedelmük kiegészítéséért.- Mennyire kifizetődő? - ér­deklődünk végül.- Meglehetősen - mondja Ma­radáné. - Tízezertől harminceze­rig vásárolja fel mázsáját a do­hánytermeltető az osztályba so­rolástól függően. Elképzelhető, hogy mennyi levél kell egy má­zsához szárítás után. Meg kell dolgozni a bevételért, no és ki­adásaink is vannak az év folya­mán. Alkalmi segítőket is kell fogadnunk, mert a munkát ak­kor kell elvégezni, amikor az ideje van. Maradáék viszonylag kis te­rületen - négy hektár szántóval rendelkezik a család - sok mun­kával nagyon szép bevételt biz­tosítanak maguknak. A dohánypajtában szárad a jövő évi füstölnivaló Fotó: végh Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents