Észak-Magyarország, 1999. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-27 / 225. szám

1999. szeptember 27., hétfő Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Megfogyva bár, de törve nem címmel Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos előadóest­je szeptember 28-án, kedden délután 5 óra­kor kezdődik a miskolci Református Egy­házkerületi Székházban (Kossuth u. 17.). • Három dráma című előadását mutatja be a Pécsi Sándor Guruló Színház szep­tember 28-án, kedden délután 5 órától a miskolci Vasas Művelődési Központban. • Őrizzük meg gyermekeinket a fizikai és szellemi pusztító hatásoktól címmel Kecser György tart előadást szeptember 28-án, kedden délután 5 órától a miskolci Bocskai Szabadegyetemen, a bölcsész egyesületben. Szó, szó, szó - Szószóló Miskolc (ÉM - FG) - Szó, szó, szó - idéz­zük Hamletet, ha a szavak, a beszéd re­ménytelenségéről szólunk. Szó, szó, szó - idézzük Shakespeare-t, mert klasszikus. Shakespeare-t, a színházi szerzőt, Hamle­tet, az irodalmi hőst most a színház, az irodalom és a sok-sok szó, valamint Gyar­mati Béla miatt citáltuk a Szószóló című kötetről szóló ajánlásunk élére. Gyarmati Béla Szószóló című írásai elő­ször az Észak-Magyarországban jelentek meg. Most pedig kötetbe rendezve - a Fel- sőmagyarország Kiadó gondozásában, a Well PRess Kiadó Kft. kivitelezésében - dacolnak ezek a tárcák az újságírás mú­landóságával. A szerző mint zsurnaliszta pontosan tudja: a napilapok cikkei nem az örökkévalóságnak íródnak, de ennek elle­nére sem lehet lemondani a teljesség igé­nyéről. „Meddig él egy újságcikk? - teszi fel a kérdést egyik írásának indításaként a szerző. - Egy napig - ha nem születik már eleve holtan. Az újságíró szakmai élete - jó, ha tízezer nap. Közben persze többször meghalunk. Már akik életre-halálra képe­sek csinálni. De hát leszigetelt idegrend­szerrel talán nem is lehet ezt... Jól csinálni semmiképp. A „jól” itt azt jelenti, hogy lel­kiismeretesen. Mert az újságíráshoz első­sorban nem telefon, fax, íróasztal, magne­tofon és szövegszerkesztő kell, hanem hit­tel, valódi érdeklődéssel figyelő ember, ki­nek megnyílnak az ajtók és a szívek...” Gyarmati Bélának megnyílnak az aj­tók, megnyílnak a szívek. Tanulmányai­nak, olvasmányélményeinek köszönhető­en az irodalomban is otthonosan mozog, jól ismeri Rezeda Kázmért, Szinbádot, Es­ti Kornélt... Szívesen idézi Szép Ernőt, Márait, Krúdyt, Karinthyt, Adyt... Nyír­egyházi rádiósként, miskolci hírlapíró­ként nagyon sok emberrel találkozott. A szerkesztőségek után megnyílt számára a színház is. Színidirektorként drámaírók, rendezők, színészek szolgáltatták számára a jobbnál jobb történeteket. így amikor - immár nyugdíjasként, de soha nem nyu­godva - visszatért az újságíráshoz, ezer­nyi példával tudta alátámasztani mondan­dóját, tiszta fényű tükörben tudta megmu­tatni mindennapi ügyeink nem minden­napi tanulságait, bonyolultabb összefüg­géseit. Ügy lett-a szószólónk, hogy közben a véleményformálás, az egyéni stílus - a szólóban elmondott szó - felelősségéről, és az irodalmi mértékről sem mondott le. A Szószólóban című válogatásban már csak a köteteim idézi a napilapos soroza­tot. Minden írás - egyedi címével - el­nyerte önállóságát. Fejezetekre tagolódott, könyvvé rendeződött a sok-sok - „veleje” miatt értékes - szó. * Gyarmati Béla Szószólóban című kötetét ma, hétfőn délután 5 órakor mutatja be a Miskolci Galéria Rákóczi-házában Gyön­gyösi Gábor újságíró. Az írásokból részle­teket hallhatunk a szerző előadóművész barátai, Koncz Károly, Tóth Barnabás, Szabados Ambrus tolmácsolásában. A be­mutató háziasszonya Körtvélyesi Erzsé­bet, a Well-PRess Kiadó igazgatója lesz. Hirdetés------------------------­Remekművek a TVK- Mesterbérletben! A magyar zeneirodalom remekművei szólalnak meg a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában, nemzetközi rangú előadókkal. A közreműködők között van: Vásáry Tamás, Szabadi Vilmos, Krausz Adrienn, Kovács László és Kelemen Barnabás. A 4 koncertre bérletek válthatók a Filharmóniánál 3000, 2600, 2200 és 1400 Ft-os áron. (Miskolc, Kossuth u. 4.;*■; 329-600.) Második vonalban, várva a főszerepre Ioan Horvat Bugnariu: a hosszú hallgatás után a művészeknek van miről szólniuk loan Horvat Bugnariu és felesége, Corina a miskolci tárlaton Fotó: v.j. Miskolc (ÉM - FK) - A kolozs­vári kapcsolat. így is lehetne nevezni loan Horvat Bugnariu és felesége, Corina kiállítását a Miskolci Galériában. A gra­fikus és a textilművész két különböző világot képvisel, mégis jól megférnek együtt. • A kolozsvári loan Andreescu Képzőművészeti Akadémián ta­nítok, abban az intézetben, amelynek már évek óta nagyon jó kapcsolata van Miskolccal - mondja magyar kötődéséről loan Horvat Bugnariu. - Volt már kiállításom Kaposvárott és Budapesten is, de a legjobban mégis Miskolcon érzem magam, mert itt tényleg lehet alkotni. A tanítványaimat is ezért hozom el rendszeresen. □ Ezúttal textilművész feleségé­vel közösen állítja ki munkáit. Két alkotó ember hogyan fér meg egymás mellett nap mint nap? • Szerencsés találkozás a mi­énk. A művészházasságok gyak­ran nem működnek igazán jól, de mi kivételek vagyunk. Har­monikusan kiegészítjük egy­mást. Egyezik a filozófiánk, ugyanazokat a könyveket olvas­suk. Stílusainkban azonban kü­lönbözünk. Ő a természet köze­lében, vidéken nőtt fel. A nagy­mamájával szőtt együtt, ott bo­londozott a fonalakkal, mint egy kiscica. Ez a játékosság ma is meglátszik a munkáin. Ellen­ben én igazi városi gyerek vol­tam. Felnőttként sokkal érzéke­nyebb vagyok a szociális prob­lémákra, a körülöttünk lévő vi­lág hibáira. □ Mi a legnagyobb hiba? • Kelet-Európába betört a kóla­civilizáció, de ez teljesen idegen mitőlünk. Csak egy szubkultú­ra, mégis milliókat érint. Úgy érzem, ellene csak a művészek tudnak igazán fellépni, és mi meg is tesszük ezt. Igyekszünk rávilágítani arra, hogy meny­nyire nem illik bele a mi éle­tünkbe. □ De eljuthat-e ez a sokasághoz? • Sajnos kevesen vannak, akik észreveszik próbálkozásainkat. A művészeknek ezért valamiféle egységet kellene létrehozniuk itt, Európa keleti szelén, hogy hatékonyabban adhassuk át a gondolatainkat. Ennek elsősor­ban anyagi akadályai vannak. Nagy távolságokat kell áthidal­ni, hogy a személyes találkozá­sok is létrejöhessenek. Mert az nagyon fontos, hogy lássuk a másik műveit, ne csak beszél­gessünk róluk. Az igény valós, és megvalósításra érett, hiszen képesek vagyunk egyformán gondolkodni. □ Milyen eredményei lehetnének az összefogásnak? • Párizs újra átköltözhetne Bu­dapestre. Csak másodikként jegyzik a „keletieket” Európá­ban, pedig nyugodtan játszhat­nánk a főszerepet is. Persze, mi is megyünk arra, amerre nyílik a világ, nem kerülhetjük el a nagy áramlatokat, mégis, bí­runk valamivel, amiből nincs annyi a nyugatnak. □ Ősi tradíciók? • Én inkább a mélyen keresés kifejezést használnám. A tradí­ciónak mint szónak a szocializ­musban átalakult a jelentése, nem arról szólt, mint eredetileg. Akkoriban sok művész nem lép­hetett ki a nyilvánosság elé, be­felé rezonáltak, felhalmozták az élményeiket. Most, hogy előttük is megnyílt az út, tele a zsákjuk, van mit eladni belőle. Hatalmas tartalékok halmozódtak fel. □ Önben is felgyűltek a tapaszta­latok? • Nekem szerencsém van, hi­szen folyamatosan volt munkám az akadémiának köszönhetően. Akkor is ki lehetett játszani a fi­gyelőket. Egy sportanyagot ké­szítettem, Körforgás volt a címe. Ha egyenként nézték, mindig ugyanazt a motorost látták, összeségében azonban a minden­napok egyformaságáról szólt. A Román Képzőművészeti Szövet­ség díját is elnyertem akkori­ban. Most az eldobott tárgyak érdekelnek, azokat gyűjtöm. Mindig ugyanaz jut róluk az eszembe. Nem oda nézünk, aho­va kellene, de ha mégis, akkor többet is láthatnánk, mint amennyi megmutatkozik. Anyanyelvi Konferencia: 2000-ben Marosvásárhelyen Budapest (MTI) - A tervek szerint 2000 augusztusában, Marosvásárhelyen tartja IX. Anyanyelvi Konferenciáját a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. A tudományos tanácskozáson az anyanyelvűség és a nemzeti identitás az integrálódó Európá­ban témakört elemzik - közölte Komlós Attila, a társaság ügyve­zető elnöke. A tanácskozás témájáról, ide­jéről és helyéről a csütörtöki el­nökségi ülésen döntöttek. A rendezvénynek az Anya­nyelvi Konferencia alapításának 30. évfordulója, és a határon túli helyszín is kiemelt jelentőséget biztosít. A Marosvásárhelyen tartandó eszmecserén várhatóan 200 résztvevővel képviselteti magát a társaság magyarországi, nyu­gati, valamint a szomszédos or­szágokban élő tagsága. Az ügyvezető elnök rámuta­tott: az elnökségi ülés a konfe­rencia előkészítésén túl foglal­kozott a társaság idei munkájá­val is. Pomogáts Béla elnöki be­számolójában úgy fogalmazott: fontosnak tartaná, ha a Magyar Állandó Értekezlet a jövőben be­vonná munkájába az egyetemes magyar művelődésben szerepet játszó nagy múltú szervezeteket, köztük a Magyar Nyelv és Kul­túra Nemzetközi Társaságát is - közölte. A társaság vállalja a szór­ványmagyarság nyelvi és kultu­rális gondozásának ügyét, a jö­vőben találkozót szervez a ma­gyar szervezetek számára - er­ről is döntöttek az elnökségi ülésen. Bendegúz, az akadémikus Szeged (ÉM) - Bendegúz nem az a gézengúz tücsök, aki min­dig csak zenél, zenél. Legké­sőbb ősszel elkezdi szorgalma­san gyűjteni a tudásmorzsá­kat. Hiszen ő a Szegeden szé­kelő Bendegúz Gyermek- és If­júsági Akadémia jelképe. Az akadémia levelező tagjai pedig - természetesen - diá­kok lehetnek. Több tárgyban, több fordulóban mérhetik ösz- sze tudásukat, és emellett plusz szórakozást is nyújta­nak a feladatlapok a lazítás­nak szánt rövid, vidám törté­netekkel. Bendegúzzal levélben tart­ják a kapcsolatot az érdeklő­dők. És ez a legfontosabb: nem csak a legjobbak számára, de az egy-egy tantárgy iránt külö­nösen érdeklődő „jók vagy kö­zepesek” számára is élményt jelenthet a tudáspróba - és ajándékot is. Az ez évi versenyre szep­tember 30-ig lehet jelentkezni, bővebb felvilágosítás a 62/453- 848-as telefonon kérhető. Konfár-képek Konfár Gyula Munkácsy-dí- jas festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap délután a lillafüredi Palotaszálló galé­riájában. A Lillafüred Alapít­vány által szervezett, Vasár­napi kiállítás és koncert című sorozat keretében olyan mű­vész mutatkozik be, akit már sokan szidtak, de ennél is töb­ben dicsértek, akinek eljutot­tak képei a vüág távoli vidé­keire: Angliába, Japánba, Tai- peibe... Konfár Gyula a hatvanas évek elején társaival együtt megalakította a Kilencek ne­vű művészcsoportot, amellyel maga ellen fordította a kora­beli kritikát. Pedig 1960-ban már a Velencei Biennálén is szerepelt, sőt, 1968-ban Mun- kácsy-díjjal tüntették ki. Al­kotásai megtalálhatók a ha­zai és külföldi köz- és magán- gyűjteményekben. Most pedig Lillafüreden is láthatunk né­hány Konfár-festményt. Ökumenikus filmszemle Budapest (MTI) - A Fórum Film Alapítvány rendezésében nemzetközi ökumenikus film­szemlét tartanak október 1. és 15. között Budapesten. A Nem­zeti Kulturális Örökség Minisz­tériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram által támogatott szemle fórumot kíván teremteni azon művészileg értékes és val­lási témájú alkotásoknak, ame­lyek alapvetően a türelem, az egymás nézeteinek elfogadása, valamint megértése jegyében születtek. Az alkotások temati­kája a történelmi egyházakhoz kapcsolódik. Eszperantó Miskolc (ÉM) - Az eszperantó fejlődése 1887-től napjainkig címmel tartanak előadást szep­tember 28-án, kedden délután 5 órától az Észak-magyarországi Eszperantó Szövetség Klubjában (Miskolc, Széchenyi u. 35.).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents