Észak-Magyarország, 1999. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-23 / 222. szám

1999. szeptember 23., csütörtök ÍSZNFMMNRKQtiSlAS Kultúra / Hitélet 8 • Dráma. Három dráma című előadását mutatja be a Pécsi Sándor Guruló Színház szeptember 27-én, hétfőn délután 5 órától a miskolci Vasas Művelődési Központban. • Bábszínház. A miskolci Csodamalom Bábszínház évadnyitó előadását, a Játszó­téri mesét szeptember 26-án, vasárnap délelőtt 10 órától láthatja a közönség. • Díjak. A magyar dráma napján Kornis Mi­hály drámarói életművéért, Egressy Zoltán pedig Portugál című darabjáért Szép Ernő- jutalmat vett át kedden Wehner Tibortól, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumá­nak főosztályvezetőjétől az Új Színházban tartott ünnepségen Budapesten. Példaértékű oktatási program Budapest (ÉM) - Befejező szakaszába lé­pett az a Borsod-Abaúj-Zemplén megyét is érintő kísérleti PHARE-program, amely a cigányság társadalmi és munkaerőpiaci újraintegrációját és a funkcionális analfa­betizmus felszámolását kívánja elősegíte­ni. A húsz hónapos munka során szerzett tapasztalatokat összegző és értékelő meg­beszélését a szervező Magyar Népfőisko­lái Társaság szeptember 23-25-e között tartja meg a budapesti Griff Hotelben. A társaság a szlovén és dán társszer­vezetekkel közösen dolgozott a fejlesztési terven. A képzés tényleges lebonyolításá­ig tanárokat képeztek ki az alapvető funkcionális ismereteket nyújtó oktatás­ra. A programban végül 72-en vettek részt a célzott térségből, azaz B.-A.-Z., Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyéből. Az eredményeket még nem sike­rül teljes egészében értékelni, viszont a PHARE brüsszeli irodájának szakembe­rei már most referencia munkának java­solták a magyar oktatási programot, amely jövő januártól hivatalosan is elin­dul. A projekt befejezéséhez szükséges to­vábbi hazai támogatást az Oktatási Mi­nisztérium biztosítja. Alkotás - és egy baráti beszélgetés Egy önképző kör, amit el lehet hagyni, de elfelejteni nem Minden stílus felé nyitottak, nem zárkóznak el semmitől Fotó: végh Csaba Miskolc (ÉM - FK) - Újra lát­hatók a Diósgyőri Vasas Kép­zőművész Egyesület alkotói­nak munkái a miskolci Her­mán Ottó Gimnáziumban. Immár ötvenhat éves múlt áll mögöttük, de lendületük állandóan megújul. Ötvenhat év. Szép kor egy önte­vékeny képzőművészeti csoport­tól. Eredetileg képzőművész kör voltak, aztán a közelmúltban egyesületté keresztelték át ma­gukat, mivel kiváltak a Bartók Béla Művelődési Ház Képzőmű­vészeti Köréből. A két alkotó­gárda szinte ugyanaz, csak a ne­vekben van eltérés.- Az egyesületben több a régi tag, a körhöz inkább a fiatalok tartoznak, de mindkettő magját ugyanazok a személyek alkotják - magyarázza Pazár Éva rajzta­nár, a Diósgyőri Vasas Képző- művészeti Egyesület elnöke. □ Tehát szó sincs stílusbeli kü­lönbségekről, eltérő alkotási módszerekről. • Dehogyis! Senkinek sincs meg­mondva, hogy mit csináljon és legfőképp hogyan. Mindenki a maga útját járhatja. Ha arculat­ról beszélünk, akkor csak annyit lehetne mondani, hogy a termé­szet után alkotunk, nincs nálunk olyan, aki valamelyik absztrakt irányzathoz tartozna - persze ez nem azt jeleni, hogy nem is le­hetne. Nyitottak vagyunk, de ná­lunk a társaság is nagyon fontos. Főleg azoknak, akik már „kövületeknek” számítanak. □ És ki számít annak? • Én gimnazista korom óta tag­ja vagyok az egyesületnek, több mint harminc éve. Ez már jelent valamit. Többen vagyunk ilyen régi tagok, mi már - csak hal­kan mondom - főleg a beszélge­tés miatt járunk ide. Elmondjuk egymásnak a gondjainkat, segí­tünk a másikon. Aztán a nyár elszelel, és ilyenkor ősszel kőke­mény munkában vagyunk. Jön­nek a kiállítások, a tárlatok, amikre be kellene adni valami­lyen képet. Az alkotómunkát a kezdetek­től fogva Papp László festőmű­vész vezeti az egyesületben. Összetartóereje és kitartása nél­kül talán most már erről az mű­vészeti körről is csak múlt idő­ben lehetne beszélni.- Még a. vasgyári dolgozók közül kerültek ki az első tagok - em­lékszik vissza Papp László. - Kis idő után jöttek a fiatalok, akik szerettek volna felvételizni egy főiskolára. Néhány elment, né­hány itt ragadt. Ebben a gárdá­ban sok későbbi tanár és képző­művész munkálkodott. Emlék­szem, volt egy tagunk, szintén felvételire készült, formatervező akart lenni. Egyszer csak megje­lent az apja, és kért, hogy beszél­jem le a fiát erről az egészről, hadd tanuljon inkább valami hasznosat a gyerek. De a fiú sze­rencsére maradt, és remek terve­ző lett belőle. Az apja azóta meg­békélt, már ő is nevet az egé­szen. Az ilyen küzdelmes sike­rekre tényleg büszkék lehetünk. □ Az utánpótlás még mindig fo­lyamatos: jelentkeznek fiatalok. Mi csábíthatja éppen ebbe az egyesületbe őket? • Valamihez biztosan értettünk. Sikerült valódi közösséget for­málnunk, aminek semmi sem árthatott eddig. Akkora az összetartó erő, hogy még azok is visszajárnak, akik közben elköl­töztek vagy befutott, sikeres em­berek lettek. Van egy-két sza­badnapjuk és Budapestről átug­ranak Miskolcra, beülnek a régi terembe, csak úgy, beszélgetnek egy jót, rajzolnak is talán. Az önképző körben nem akarjuk megkötni senkinek a kezét, nincs semmiféle szabályrend­szer, amihez igazodni kellene al­kotás közben, emiatt sincsenek tehát gondok. Élünk, pedig nem egyszerű előteremteni a pénzt a működésre. Ezen túl persze nagy öröm számomra, hogy az egész megyére van kisugárzása a munkánknak. Sok iskolában tanítanak olyanok, akik itt kezdtek. □ Az már kiderült, hogy mit tett ezért a képzőművész-egyesületért. De vajon ön mit kapott ettől a sok embertől? • Mit? Hát szeretet. Szeptember 23. Szt. Kinusz pp., Szí. Tekla, Ila Szeptember 24. Szt. Gellért, Mercédesz, Gerda Szeptember 25. Szt. Kleofás, Szt. Eufrozina, Kende Szeptember 26. Évközi 26. vasárnap Szt. Kozma és Damján vtk., Szt. Jusztina Szeptember 27. Páli Szt. Vince, Szt. Adalbert Szeptember 28. Szt. Salamon, Szt. Pelbárt, Szt. Vencel Szeptember 29. Szt. Mihály, Gábor és Rafael főangyalok SZENTJEINK Szent Ciprián és Jusztina vértanúk Ünnepük: szeptember 26. Ciprián boszorkánymester volt, és va­rázsszereivel meg akarta nyerni Jusztiná­nak, a szentéletű keresztény hajadonnak a kegyeit egy pogány ifjú számára. A hí­res mester minden ügyeskedése megtörött Jusztina rendíthetetlen hitén és állhata­tosságán. Ez gondolkodóba ejtette Cipri- ánt. Lassan földerengett benne a keresz­tény igazság, megkeresztelkedett, és szigo­rú bűnbánó életet kezdett. Ciprián idővel szülővárosának, Antio- chának a püspöke lett, és a Dioklécián-fé- le üldözésben vértanúságot szenvedett. Jusztinával együtt lefejezték. Az V-VI. században költött részletekkel kibővítették ezt a hiteles élettörténetet, és ebből született aztán a középkorban Faust mondája. Szeptember 25-én van Szent Kleofás, a két távolabbi tanítvány egyikének ünne­pe, akinek Jézus megjelent föltámadása után az emmauszi úton. Porga Zsolt Sokat kapott, sokat ad tovább Miskolc (ÉM - CsM) - Egy évig a Continental Singers kalifor­niai irodájában dolgozott Tor- nay András. Most hazajött, és azt csinálja, amit eddig. Az új tapasztalatok hatása abban mérhető: mennyivel több ér­téket ad át másoknak. A miskolci Tornay András, a magyar Continental Singers irodavezetője a közelmúltban tért haza Amerikából. Egy évig a kinti irodában, a nemzetközi központban dolgozott. Két hét múlva újra útra kel, nemzetkö­zi „Continental” kórus vezetője­ként utazza végig Európát. Meg szerettük volna tudni, milyen új tervek és programok garma­dájával tért haza Amerikából. A válasza azonban először más­ról szólt. • Nagyon sok élménnyel és ta­pasztalattal gazdagodtam, de az az igazság, azért mentem oda, hogy pihenhessek. Több mint ötszáz koncert van a magyar Continental Singers mögött, és itthon a lakásom az iroda. Nem „zárhatok be” délután 5 órakor. A Ventura városban székelő központban azonban volt fix munkaidő - mellette szabad is. Sokat tudtam így utazni. És el­vihettem a szüléimét is, végre egy kicsit jobban megbecsülhet­tem őket. □ Mégis, mennyivel többrétübb a központban a munka? • A Continental Singers-kóru- sok, ez valószínűleg sokak előtt ismert, minden évben újraszer­veződnek az adott országokban - az idén mintegy hatvanban. És természetesen mindig más mű­sorral lépnek fel, ami a központ­ban születik meg, és ott koordi­nálják a munkát. Az idei prog­ram vezérfonala a „szeretet kül­detése” volt. Azonban nem lehet mindenütt pontosan ugyanazt a műsort előadni, mert másképp értik az emberek. Japánban pél­dául a lakosságnak csak 1 száza­léka keresztény, nekik még kü­lön harcaik vannak. Brazília és Olaszország is sajátos progra­mot kíván, hiszen ott a nagyon erős tradíciókkal küzdenek. De itthon is érezhető, az emberek manapság nehezen fogadják el az újat, mintha csak a tradíció­ban találnának biztonságot. □ Ugyanakkor az egyházak az ökumenizmus jegyében közeled­nek egymáshoz. • A Continental Singers nem tartozik egyik egyházhoz sem. Felekezetek közöttinek, vagy fe­lettinek nevezhetném. Azt vall­juk, nem egymáshoz, hanem Jé­zushoz kell igazodnunk. Ezért is a kulturális életbe bekapcsolód­va igyekszünk az emberekhez közelebb vinni a Biblia tanítása­it. Igaz, itthon ez a munka szin­te csak a kórusra szorítkozik. De jövőre, éppen az amerikai utam révén színházi ősbemuta­tót tarthatunk. Most fordítok egy, a barátságról szóló darabot, amelynek a jogát eddig egyetlen külföldi csoport sem kapta meg. □ Tehát mégsem csak az élménye­ivel gazdagabban érkezett haza... • Az sem lenne kevés. Volt időm verset írni, újabb kötet ki­adására készülök. Egy nyelvis­kola segítségével pedig már meg­tartottam első amerikanisztikai előadásomat. Fantasztikus él­mény volt. A diákok, akiknek a száraz tankönyvi szövegből nem nagyon lehet megtanítani New York legfontosabb jellegzetessé­geit, szinte szívták magukba, amit hallottak. Fényképek, tár­gyak, személyes élmények segít­ségével közvetíteni lehet az otta­niak gondolkodásmódját. Min­dez elvezet a legfontosabbhoz: hogy felismerjék, miért érdekes és érdemes nyelvet tanulni. így fér bele a nyelviskolai keretekbe az is, hogy country line dancing oktatás is lesz. Hiszen ők így él­nek, még New Yorkban is lehet­ne valahol péntek este a farme­rek sortáncát járni. De akinek sokat adtak, attól sokat kérnek számon. Nekem megadatott számtalan tapasztalat, felelőssé­gem, hogy átadjam másoknak. New York-i album, continentalos póló: átadott élmények Fotó: Czapák EGYHÁZI HÍREK • Búcsú és lelkigyakorlat. Az Avas-déli egyházköz­ség szeptember 26-án, va­sárnap tartja az Isteni Ige templom búcsú ünnepét. A fél 12-kor kezdődő szentmisén P. Ádám János tartományfőnök beiktatja az új plébánost, Hess Ist­vánt. Szeptember 23-ától 25- éig este 6 órára lelki- gyakorlatos beszédekre, szentmisékre várják a hí­veket. • Világszövetségi vendég. Alain Sell professzor, a Re­formátus Világszövetség ko­rábbi főtitkára a hét végén a Tiszáninneni Egyházkerü­let vendége lesz. Igét hirdet szeptember 26-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a miskol­ci deszkatemplomban. • Zenés áhítat. A felgyúj­tott tokaji zsinagógaépü­let helyreállítására rendez­nek ökumenikus zenés áhítatot szeptember 26- án, vasárnap délután 4 órakor a miskolci deszka­templomban. • Fakazetták. A mezőcsáti református templom csak­nem teljesen elpusztult fakazettás mennyezetéről tart előadást szeptember 26- án, vasárnap, a dél­előtt 10 órai istentisz­teleten Gyulai Éva muzeo­lógus. A helyreállítás köz­ponti támogatására már van ígéretünk, a munkát rövidesen elkezdik. • Megújult kápolna. A fel­újított nekézsenyi katoli­kus templomot szeptem­ber 25-én, szombaton dél­után 5 órakor szenteli fel Katona István püspök.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents