Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19 / 193. szám

1999. augusztus 19., csütörtök Mindennapi kenyerünk 7 Mértékkel egészséges Miskolc (ÉM - Hl) - A kenyér, ha meg­felelő mennyiségben fogyasztjuk, fontos tápanyagforrás. A szervezet összes kalóriaigénye felének összetett szénhidrátból kell állnia. A ke­nyér is ilyen, így nem károsítja egészsé­günket. Sőt, e jellemzőjének és B-vitamin- tartalmának köszönhetően fogyasztása, ha nem visszük túlzásban, egészséges - hallottuk Gulyásné Debreczeni Ildikótól, a Semmelweis Kórház dietetikusától.- Mivel azonban sok kalóriát tartal­maz, a normál testsúlyú személyeknek is meg kell állniuk a napi 20 dekagrammnál. Le kell számolni azzal a helytelen szokás­sal, hogy leveshez, főzelékhez, szinte min­denhez kenyeret eszünk - hívta fel a fi­gyelmet a szakember. Arról is szólt, hogy táplálkozásélettani szempontból annál jobb a kenyér, minél gazdagabb rostok­ban. Az élelmi rostok megfelelő bélmoz­gást hoznak létre. És van még egy elő­nyük: mivel a rostok nem szívódnak fel, ha barna, rozs-, graham vagy magvas, te­hát rostdús kenyeret eszünk, az kevésbé hizlal, mint az ugyanolyan mennyiségben fogyasztott fehér változat. Variációk kenyérre Miskolc (ÉM - Hl) - A szőlő legjobb lágy kenyérrel. A ropogós, puha kenyér tejjel is csodálatos. Felvágottakhoz a friss házi­kenyér passzol, melegszendvicsnek az ál- lottabb - tanácsolja Pirkó Béláné, a sajó- vámosi iskola konyhájának vezetője.- Ha másnapos, piríthatjuk a sparhelt tetején, leheletnyi olajjal vagy zsírral megkenve, de teflonban is. A jó bundáske- nyérhez nem kell más, csak tojás, só és szikkadt kenyér. A tojást felverjük, a sze­leteket beleforgatjuk, és olajban kisütjük.- Ha vannak otthon száraz kenyérszele­tek, nem kell drága szalvétát tennünk a rántotthús alá. A kenyérrel kibéleljük a tá­lat, és arra szedjük a frissen kisült húst. Jobban szívja az olajat, zsírt, mint a papír. A péknek mindig volt Nyékládháza (ÉM - FL) - A 83. évé­ben járó Nyeste István annak idején még kézi dagasztással készítette a kenyeret.- Csak az tudja igazán becsülni a minden­napi kenyeret, aki megtapasztalta, hogy kevés is lehet belőle - állítja a Nyékládhá- zán élő Nyeste István. Mezőkövesden szü­letett, a szakmát Miskolcon, a Hunyadi utcában működő Nagy Andor-féle kenyér­gyárban tanulta.- Tizenhat kemence volt és azokba kéz­zel dagasztottuk a kenyérnek valót. Hét­nyolc évig dolgoztam ott, aztán Nyéklád- házára jöttem. Elláttam Nyék, Ládháza, Mályi, Bükkaranyos lakosságát is. Éjfél előtt keltem, délután 5-6 óra körül pihen­tem le. Kézzel dagasztottunk, fával fűtöt­tünk. Ünnepekre ismerősöknek kenyér- lángost készítettünk. Csináltunk tepertős kenyeret is - mondja. Jusson mindenkinek! Nyeste István nyolc éven keresztül bírta az önállóságot, aztán nem tudta fizetni a bér­leti díjat és 1950-ben elment állami péksé­gekbe dolgozni. Ónodra, Mezőcsátra, Le- ninvárosba, végül pedig nyugdíjba került.- A legnehezebb időszak 1943-1944-ben volt, amikor jegyrendszert vezettek be. A lisztet kiutalásra kaptuk. A férfiaknak 50, a nőknek 30 vagy 40, a gyerekeknek 20 de­ka lisztet engedélyeztek. Volt 20, 30, 50 de- kás kenyérre jogosító jegy - próbálja feli­dézni emlékeit a nyugalmazott pékmester.- Csak azt kívánom, hogy mindig jusson minden asztalra elegendő kenyér - mondta a nyugdíjas pékmester. Nyeste István Fotó: Bujdos Tibor Kenyértörés a táplálkozásban Kenyérválaszték Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - NyZ) - A ma is ismert erjesztett kenyér a XVI. században terjedt el a magyar táplálkozásban. De mi volt előtte és helyette? A kenyér szerepe a honfoglalás korában nem volt olyan jelentős, mint ma. A téli szállások földjén termelt gabonából kásaféléket is főztek, a kenyeret pedig erjesztő­anyag hozzáadása nélkül, forró kövön sütötték meg. Ezt hívták lepénykenyémek. A földről árulták A korai középkorban kenyeret - ekkor a kenyér szavunk a le­pénykenyér és az erjesztőanyag hozzáadásával készült kenyeret is jelentette - a legfelsőbb társa­dalmi rétegek ettek, az alacso­nyabb osztályokhoz tartozók leg­inkább kásaételekkel csillapítot­ták éhségüket. A középkor végén változtak meg az étkezési szoká­sok: a források szerint egyre töb­ben ettek kása helyett kenyeret. A budai piac forgalmát szabá­lyozó, a XIII. századból származó jogkönyvből azt tudhatjuk meg, hogy a pékmesterek finom, a kö­zepes pékek közönséges kenyeret árultak Budán, a fekete kenyeret sütők pedig már csak a földről kínálták portékáikat. A XIV. szá­zadban a házi kenyérkészítés, a XVI. században pedig az erjesz­tett kenyér terjedt el a Kárpát­medencében. A XVII. századtól a kenyér szó már következetesen csak az erjesztett kenyeret jelöli. A XIX-XX. században többféle kenyeret készítenek. A változa­tosság a nyersanyagok és az elké­szítés sokféleségéből adódik. Bú­zalisztből a Kelet-Dunántúlon, az Alfoldön, Erdély egyes vidékein, rozslisztből Északkelet-Magyaror- szágon, a Duna-Tisza-közén, a Dunántúlon, árpából a Keleti- Kárpátokban, kukoricából az Al­föld északi peremén készítették az életet, a jólétet és a bőséget szimbolizáló táplálékot. A kenye­ret nők dagasztották és sütötték ­általában két-három hetente, 18-20 órát kellett rászánniuk a ke­nyérkészítésre. Volt olyan vidék, ahol az összes nyersanyagot egy­szerre keverték és dagasztották össze - ezt nevezik közvetlen módnak -, de volt olyan is, ahol először - közvetetten - kovászt készítettek, ilyenkor a liszt egy részét az erjesztőanyaggal kever­ték össze, és csak később adták a kovászhoz a többi nyersanyagot. Századunkban főtáplálék A kenyér mára főtáplálékká vált - bár mennyisége Erdélyben szá­zadunkban is sokáig elmaradt az egy főre jutó kukoricapulisz­Lepénykenyér A sült tészta legrégebbi faj­tája. Erjesztetlen volta miatt sokféle gabona - búza, árpa, rozs, kukorica, hajdina - le­het az alapanyaga. Sütésé­hez nem kell zárt tér, tésztá­ja liszt, víz és só hozzáadásá­val készül. káétól, Moldvában az 1930-as éve­kig évente csak párszor ettek ke- lesztett kenyeret az emberek -, hideg és meleg ételekhez esszük. Feketét, fehéret, alacsonyabbat, magasabbat, rúdformájút, köze­pén lyukasat, mert az erjesztett kenyér nem feltétlenül domború és magas, lehet - például Észak- Európában - ujjnyi vastag is. Kásaételek Táplálkozásszerkezeti szere­pükben a kenyér előzményei. A népi táplálkozás sűrű ká­sái önálló fogások voltak. Főzték kölesből, árpából, haj­dinából, kukoricából, ritkán búzából, vízben, vízben liszt­tel sűrítve vagy tejben. Ízesí­tették húsokkal, túróval, vaj­jal, lekvárral, mézzel. Az élet szimbóluma: az új búzából sütött kenyér Dr. Németh László: Mielőtt megvágnék egy kenyeret, keresztet rajzolok az aljára Miskolc (ÉM - SZ) - A nyári aratás után a friss búzából sütött új kenyér ünnepe kap­csán az idén 50. évfordulóját ünneplő társaság, a Miskolci Sütőipari Kft. vezérigazgató­jával, dr. Németh Lászlóval beszélgettünk. □ Napjaink táplálkozásának ter­mészetes részévé vált a kenyér. Adottként tekintünk rá, nem gon­dolva arra, mi lenne nélküle. A Miskolci Sütőipari Kft. vezér- igazgatójaként változott-e a ke­nyérhez fűződő viszonya a ko­rábbiakhoz képest?. • A kenyér igazi tisztelete, meg­becsülése itt alakult ki bennem. Szerencsésnek tartom azokat az embereket, akik egy olyan ter­mék előállításában vesznek részt, mint a kenyér. Hiszen ez adja az életet, ez az alapélelme­zés legfontosabb eleme. Erre próbálom felhívni munkatársa­im figyelmét is, hiszen nem egy csapágyat vagy csavart állíta­nak elő, hanem szinte egy csoda megszületésében vesznek részt. Nem véletlen, hogy számtalan kulturális érték foglalkozik az életadó kenyérrel, annak szim­bolikájával. □ Versenyt is hirdettek ezen érté­kek összegyűjtésére, melyek hiva­Dr. Németh László Fotó: Farkas M. tásukkal, illetve a búzával, a ke­nyérrel foglalkoznak. • A vártnál is nagyobb sikere volt a szakmánkban egyelőre egyedülálló, Rólunk szól elneve­zésű kezdeményezésnek. A ver­seny kiírására olyan sok pálya­munka érkezett dolgozóinktól, hogy terveinktől eltérően három kötetben foglaljuk majd össze ezeket: a verseket és nótákat, a bibliai idézeteket, illetve a szólá­sokat és közmondásokat. Egyéb­ként én magam is indultam a versenyen, a második helyezést értem el - mutatott a bibliai idé­zeteket összefoglaló munkájára. □ A közösségi szellem formálása is tekinthető egyfajta eszköznek, mely nagyobb piaci térnyeréshez segítheti a társaságot? • Céljaim egyike, hogy termé­künk jelentőségét tudatosítsam az emberekben. A holosztikus szemléletmódnak fontos szerepe van az életemben. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a termelésnek nem pusztán az anyagi, de szellemi, lelki vonat­kozása is nagy jelentőséggel bír. Utóbbi is egyfajta kézzelfogható termelőerő, mely a piaci ver­senyre is kihat. Fontos a termé­künk, a kenyér tisztelete, szere- tete, a céghez való hűség, a vál­lalatra való büszkeség, az együ­vé tartozás érzése, s a cégveze­tés elképzeléseivel való azonosu­lás. Ezek mind a cég „részei”, fontos termelési erők, melyek megléte teszi a céget egésszé, egészségessé. □ Hogyan értékeli jelenlegi piaci helyzetüket? • Miskolcon és környékén meg­határozó a cég szerepe, több, mint 60 százalékosnak mondha­tó jelenlétünk. A térségbeli mul­tinacionális cég mindegyikében, szinte kizárólag a mi termékein­ket találják meg a vásárlók. A megye határait is átléptük már: termékeink jól ismertek például a budapesti, nyíregyházi, debre­ceni vagy egri piacokon. Utóbbi­ak az egyetemi kutatások alap­ján kifejlesztett tartós, csak ter­mészetes anyagokat tartalmazó, valamint az egészséges táplálko­zást hirdető és segítő, vitami­nokkal, ásványi anyagokkal dú­sított tápanyagösszetételű ter­mékeinknek köszönhetők. □ Mennyire nyitottak az emberek a váltásra? Hogyan sikerül rá­venni őket, hogy a jól „bevált” és megszokott fehér kenyérről le­mondjanak időnként, s helyette például a szívre jó hatással bíró vitális bucit válasszák? • Elsősorban a fiatalok fogéko­nyak e termékeinkre. Megszok­tuk, a fehér kenyér évszázadok óta a gazdagság jelképe, ezt már szinte a génjeinkben hordozzuk. Viszont egyre nagyobb hangsúly kerül az egészséges életmódra és táplálkozásra is. Fontos a terme­lésben dolgozó szakemberek, táplálkozás-tudománnyal foglal­kozók, orvosok együttes fellépé­se e termékek elfogadtatása te­rén, de nélkülözhetetlen az álla­mi finanszírozású, társadalmi célú reklám is a tudatformálás gyorsításához, az egészséges táp­lálkozás kiterjesztéséhez. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk...” Miskolc (ÉM - FG) - Veczán Pál diósgyőri evangélikus lelkész úgy beszél a kenyér­ről, hogy előbb imát mond.- Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, vagy szó szerin­ti fordításban naponként - kezdi az Űr imádságával Veczán Pál di­ósgyőri evangélikus lelkész. Több az ételnél- De nemcsak a Miatyánkot idézhetném. A magyar ember számára a kenyér egyébként is többet jelent annál az ételnél, ami naponként az asztalunkra kerül. Gondoljunk csak a ke­nyérkereset, vagy megette a ke­nyere javát és hasonló kifejezé­sekre. Luther Márton a Kiskáté­ban a kenyér legszélesebb értel­mezését adja meg, amikor a Mi­atyánk negyedik kérését - a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma - megmagya­rázza. A mindennapi kenyérbe belefoglalja azokat a földi java­kat, amelyek az életünk fenntar­tásához szükségesek. Az ima közepe- Jézus nem véletlenül tanít bennünket imádkozni, és az sem véletlen, hogy ebben az imád­ságban ez a kérés középen he­lyezkedik el. Figyelmeztet és ta­nít, hogy nem periférikus kér­dés - folytatja a Miatyánk ma­gyarázatát a lelkész. - A ke­nyér, a mindennapi fáradozá­sunk gyümölcse Isten ajándéka is. A kérés megfogalmazása arra is figyelmeztet, hogy ebben nem­csak az én kenyeremről, a min­dennapi megélhetésemről van szó, hanem a mi kenyerünkről, a mi országunk, világunk ke­nyeréről. Vagyis azért imádko­zunk, hogy ne legyenek éhesek, rongyosak vagy éppen kiszolgál­tatottság okán kizsákmányoltak az emberek. Mert nem az a gond- és ezt Jézus tudja, és velünk is tudatosítani akarja -, hogy ke­nyérből nem jut elég, hanem az önzés bűne szakítja ketté a vilá­got: jóllakottakra és éhezőkre. Mit tehetünk az éhezőkért? - vetődik fel a kérdés. A lelkész szerint erre is választ ad Jézus. Kenyérszaporítás- Közismert az a bibliai törté­net, amikor Jézus az 5 ezer éhezőt megelégíti a pusztában. Sokan félreértik ezt a példáza­tot, még a kortársak is csak a megszaporított kenyeret látják, de a kenyér mögött nem veszik észre azt a szeretet, amely úgy tudja elosztani a keveset, hogy jut is, marad is. A jóllakott tö­meg királlyá akarja tenni Jé­zust, ő azonban ezt nem vállal­ja, nem ingyen kenyérrel akar­ja megoldani az éhező ember problémáját, hanem szereteté­vel váltja meg az embereket. Azért mutatta meg a kenyér­szaporítást, hogy végre megvi­lágosodjék a szemünk arra, hogy sem a kapzsiság, sem az önzés nem viszi előre a világot. Az ingyen kenyér nem megol­dás, csak a másik emberre né­ző szeretet segíthet a világon. Ameddig a szerzés ördöge ural­kodik rajtunk, a világ nagyob­bik fele éhes marad. Ezért vá­lasztja Jézus a keresztet, hogy megmutassa nekünk: egyedül a szeretet, ami képes eloszlatni a ránk nehezedő igazságtalansá­gokat, és megajándékoz minket az élet kenyerével - vagyis ön­magát adja nekünk. Ebben az áldozatban a kenyér felmagasz­tosul, és lesz az úrvacsorában Jézus teste, és lesz a mi min­dennapi kenyerünk, munkánk és verejtékünk eredménye, és lesz Isten felénkforduló szerete- tének jelképe.

Next

/
Thumbnails
Contents