Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-14 / 189. szám

1999. augusztus 14., szombat ESZAK-miGYIIRORSIÁe Sziget-oldal 10 Elfogyott ötezer hordó sör és 8700 doboz cigi Budapest (MTI) - Rekord számú látogató, összesen mintegy 300 ezer érdeklődő vett részt az óbudai Pepsi Sziget kedden éjsza­ka befejeződött egyhetes rendezvényének idei programjain. A legtöbben pénteken jártak kint a szi­geten: akkor mintegy 58 ezren látogattak el a rendezvényre, és a szervezők minden napijegyet eladtak. Az elmúlt napokban 9400 kilogramm kenyér, 45 ezer hamburger, 1100 kilog­ramm sajt csillapította a szigetlakok éhsé­gét. A résztvevők 5220 liter tejet, 5600 liter kakaót, 54 ezer liter ásványvizet és 190 ezer liter üdítőt ittak meg. A sörből több mint ötezer hordót vertek csapra, a pezs­gőből pedig 2100 palackot adtak el. A do­hányosok az első hat napon összesen 8700 doboz cigarettát vásároltak. Negyedannyi detoxikálás Az egészségügyi bázison kedden késő dél­utánig az elsősegélynyújtóknak és orvo­soknak 2500-szor kellett beavatkozniuk: az ellátás többnyire belgyógyászati és se­bészeti jellegű volt. Orvosi segítségre volt szükség a tragédiával végződött körhinta­leszakadás, valamint egy combon szúrt fi­atalember, és egy perforálódott vakbél esetében. Összesen 78 beteget kellett kór­házba, illetve szakrendelőbe szállítani. Egy szigetlakó gyógyszerrel kísérelt meg ön- gyilkosságot. Két kábítószer-fogyasztót a drog utóhatása miatt kellett ellátni, kilen­cen pedig heroinelvonási tünetekkel kerül­tek orvoshoz. A tavalyinak csak egynegye­de, összesen 38 volt azoknak a száma, akik túlzott alkoholfogyasztás miatt a helyi de- toxikálóban fejezték be a szórakozást. Napi ötszázból kijöttek A közvélemény-kutatások szerint idén a látogatók 32 százaléka 20-22 éves, 22 szá­zaléka 18-19 éves, 19 százaléka 23-24 éves volt. A 17 évesnél fiatalabbak 14 százalé­kot, a 25 évesnél idősebbek 13 százalékot tettek ki. A legtöbben (40 százalék) vala­mely vidéki városból érkeztek. A főváro­siak aránya elérte a 32 százalékot, a közsé­gieké a 22 százalékot, míg a külföldieké 6 százalékra becsülhető. A szigetlakok 25 szá­zaléka a felmérés szerint naponta 500-1000 forintot költött. Voltak azonban olyanok is - számuk 5 százalékra tehető -, akik 5000 forintnál is többet elvertek egy nap. Alszunk rá egy évet Fotó: Czapák Veronika Bűncselekmény-mérleg Budapest (MTI) - Harmadannyi bűncse­lekmény történt az idei Pepsi Szigeten, mint az elmúlt évben. A fesztivál alatt tavaly 113 alkalommal, az idén viszont mindössze 45 esetben történt rendőrségi szempontból említésre méltó esemény. Jelentősen csökkent a lopások és a kábítószerrel való visszaélések száma. A rendőrök az idén kevesebben, de na­gyobb szervezettséggel láttak el szolgálatot a szigeten. Jobban látható volt a jelenlé­tük, továbbá több kutyát és lovat is mun­kába állítottak a helyszínen, mint eddig. Zenei ajánló: jövő héten Miskolc (ÉM) - A sziget-összeállítás miatt kihagytuk a zenei ajánlót és a hozzá kapcso­lódó nyerő játékot. A sorozat a jövő héten folytatódik. De azért sorsoltunk! Múlt heti játékunkat Hideg Judit (Nyékládháza) nyer­te. A club mix dupla kazettát postázzuk. Arctalan a tömeg, mégsem fogsz padlót Elkezdődött, egy hétig tartott és véget ért az idei Sziget. Azt mondják, jobb volt, mint valaha. Pörögtek a szigetlakok. Tuti volt a buli. Fotó: czapák veronika Szabó Nóra Budapest (ÉM) - Egy hétig pont ezt az igénytelenséget igénylem. Nagyon tuti - dünnyögi a srác, aztán meg­fordul, és alszik tovább. Hálózsákban van, hosszú hajá­ba falevélkék, meg száraz fűszá­lak furakodtak, minthogy feje már rég az áldott anyaföldön pihen. Na és! Az ifjonc hajléka amúgy jó tágas, a Francia Inté­zet fotókiállítás és amatőrfilm­vetítő sátra. A ponyvafalakról lazán lógnak Alain Dodelernek az ő szigete ihlette fotói. A má­sik hálózsák is mocorog, élede­zik a lakója, nagy igyekezettel próbál válaszolni a kérdéseim­re. Nagyjából ilyetén: Szerinted minek ez a sátor? Csak... Miért ilyen nagy? Valószínűleg a ha­tás kedvéért. Az ember bejön, körbemegy, aztán kimegy. Ha nincs saját sátra, csak zsákja, akkor marad. Én már három napja itt alszom. Ha hagynak... Roppan a fej, zsákbafiú alszik tovább. Édesen. Tovább a tömegben. Persze még nem az igazi ilyenkor 10 fe­lé. Majd később. Nagyszínpad mögötti back- stage. Nagy Réka, a Sziget Sun munkatársa mesél. Egyik fotó­sukat ugyanis szexuálisan zak­latta a Guanó Apes énekesnője: előre megfontolt szándékkal rá­ült a srác fejére és ott ritmikus mozgásba kezdett. Állítólag. Tovább a tömegben. Alakulgat. Pohár a köldökön Szembe két tizenéves. Hímne- műek, karkötőben. Színesben. Zöld, rózsaszín, sárga. Ezek ugyanis a napijegyek, csuklón hordva. X székesfehérvári, Y ba- latonfűzfői. Unokatesók. Moso­lyognak, lazák, egyszerűen be­szélgetős kedvük van, ha már megszólíttattak. Miért jöttek? Mindenért, általában. Hogy ne otthon rohadjon az ember. Klassz. Az Ignite volt eddig a legjobb. Holnap hazamennek: napfogyi is kell. Az ott mi ne­ked? X köldökéről vákuummal odaerősítve mered a műanyag söröspohár. Felest ma még nem is ittunk, de ha fogunk, akkor a két mellemen is lesz ilyen, kicsi­ben. Megnézed? Naná! Tovább a tömegben. Már me­legszik, piszkosul. Por, szemét­hegyek. Mindenki mosolyog. Egyenruha a térdig laza gatyó, bőséges póló. Kötelező a ba­kancs, fűző nélkül, lógó nyelv­vel. Neki is melege van. Esetleg szandál, nagyon lapos, nagyon bőr. Szembe jön Sólyomszem, megszólalásig, de komolyan! Még a tolla is helyén, vagyis a fején. Ágyékkötő, lábszárvédő, mokaszin. Sajnos nem tud ma­gyarul, angolul se igazán. De azért mosolyog, minden oké. Tovább a tömegben. Csapnál hosszú sor, mindenki nyugis, nincs miért izgulni. A csordogá­ló víz alatt női fej, egykor szőke lány dörzsöli a hajából a kék, zöld és lila különböző árnyalata­it. Ráérősen. Megjegyzi, ha igy megy haza, az anyja megöli. Srác odaszól, foghegyről: azt a kis időt legalább használd ki, és hagyd a fejeden, nekem tetszik. Tovább a tömegben. Internet- sátor már dugig. Egyik gépnél két lány, csinosak, napraforgóz­nak rájuk a srácok mindenfelől. Svédországból jöttek, Brigitte 18, Aaria 19. Másodszor vannak itt, tavaly a Balaton mellől egy barátjukkal ugrottak fel egy napra és - idézem - fantastic volt. Most itt vannak végig, és még fantasticabb. A Faithless miatt, meg egyébként is. Köz­ben üzennek haza. Minden nap, déltől éjfélig, olykor többször is. Ingyen van. Tovább a tömegben. Te mit cipelsz? Aki már bír, táncol a Sun City­ben. Vonaglik inkább. DJ is van, próbál lelket verni, tapsol, pogózik, ilyesmi. Senki nem fi­gyel rá, inkább a zenére. Na­gyon house, csak úgy dong. Tovább a tömegben. Fáj a lá­bam. Lesz, ami lesz, itt a Lelki Betérő. Szemek rád, szájak fü­lig. Hihetetlen, hogy még min­dig senkinek nincs rossz kedve, mindenki bizalommal áll veled szóba! Mondod, ki vagy, egyből széket tolnak alád és mondják. Nagyon fiatalok, nagyon kedve­sek. Mosonmagyaróvárról és Győrből jöttek, a vonaton keve­redtek össze. Egyiküknek sem volt sátra, de itt a Lelki Betérő­ben alhatnak, megengedik. Ottó nem ivott soha, tegnap nagyon kiütötte magát. Azzal a sárga furikkal hoztuk „haza”, mesélik kacagva. A sátor előtt tényleg szép sárga talicska, benne faha­sáb-imitációk, rajtuk mindenfé­le lelki nyavalyák felirata. „Te mit cipelsz? Segíthetünk? ” Test test ellen Sámán énekel. A srácnak tuti a hangja, tényleg sámánul szól, csörög hozzá kókuszdiócsörgő­vel. Közben betér egy langaléta osztrák fiú, kopasz, szemüve­ges, rózsaszín lánykaruha len­gedez a vádlija körül. Komo­lyan! Bekapcsolódik egy dob­bal, az Afrika sátorban vette. Beszélgetünk. Eldöntjük, hogy a krisnásoknál ebédelünk, az becsületkasszás. Aztán, ha lesz kedvünk, vért adunk és ka­punk egy szigetlakó igazol­ványt. Akkor menjünk az Irish Stage-be egy sörre. Vagy a Le- nin-kocsmába, de lehet a Ba­nánba is. Többség dönt. Egy­szerűen jó itt. Mindegy, ki vagy, befogadtak. Ahogy Sá­mán mondja: arctalan a tömeg, de nem foghatsz padlót, mert mindig van, aki elkap. Oda mész, ahova akarsz, nem drá­ga. Ezerötszázért ennyi koncer­tet, ingyen sátorhelyet? És hoz­záteszi: „Itt jöttem rá, hogy va­lamiért hihetetlen módon élve­zem ezt a test test elleni küz­delmet. Ennyi igénytelenség kell az embernek.” Sziget-falfirkák „Én nem haldoklóm, így élek!” „Aki utoljára elhagyja a Földet, kapcsolja le a villanyt és csukja be az ajtót maga után!” „A rendes ember nem dob­ja el a szemetet. A többinek meg tilos!” „Buli lészen máma. A Ti- bet standon 11-én Napfogyat­kozás meditáció. Elmélked­hetsz csodálkozás helyett!” Tobzódni a cikiben - nagy szigeti kis totál Kornya István Budapest (ÉM) - „A távolság mértéke a bolyongás" - mondta találón az életen el­merengő kispolgár egy Men- zel-fiimben. Hogyan más­hogy lehetne látni az életet egy kis cseh fürdővároská­ban, mint így. így - ahogy a P...i Sziget is kezdődik. Az ember bolyong elébb: tanács- talankodik, felmér, ődöng, ara­szol, kutyagol, sodródik, bámul, kutakodik, böngészi a programot, és nem talál semmit. Bánatában iszik egy sört. Aztán még egyet, aztán még... Lassan a sziget tér­képe a lábába száll, kezdi érezni a helyet, egy óra (három sör) múlva már tanácsokat osztogat az éppen érkezetteknek - otthon van. A szombat hajnal a miskolci Ápolókkal kezdődik, akik a kelle­ténél kicsit komolyabban veszik magukat a totális rendszerkriti­ka gyakorolásában, de az Ebola- himnuszuk az égre száll, felemel. Az énekest egy német társaság közepén látom újra. A nemzeti hovatartozások tisztázása után az egykor neves német Trió zenekar slágerének refrénjével sikerül is áthidalniuk a nyelvi szakadékot. (A refrén így szól: Da, da, da... Aha, aha, aha..). Aztán délutánig: snitt. Az irodalmi sátorban Tábor Ádám, Nagy Gabriella és Já- nossy Lajos olvas. És Ficsku Pál is, aki megragadja az alkalmat, hogy az általa szerkesztett Új Holnapnak adjon egy kis reklá­mot. „Vidéken próbálunk irodal­mat csinálni”, mondja szabad­kozva kissé: küzdelemre készül­ve valami eleve lehetetlennel már a méltó bukásra bazírozna? Vagy nem számít arra, hogy egy B.-A.-Z.-i ember - én - is hallja, amit mond? Azért: próbáljon si­kerülni. Az újgazdag kivagyiságnak az épített környezetünkben hosszú évtizedekre megkövülő ízléste­lenségeivel a szabadegyetemi sá­torban Szalai András építész­művészettörténész röhögteti a tömeget. Nem igaz, amit a terve­zők hangoztatnak, érvel Szalai, hogy minden - ami ízléstelen és az építészet évezredes alapjaival ellenkezik - az a megbízó kíván­sága. Nem, mondja, elkövetők az építészek - is. Csak egy példa: jártunkban-keltünkben figyeljük meg a vízelvezető csatornákat. Hogy miként kígyóznak a feles­legesen tagolt homlokzaton, mint futják körbe a funkciótlan tornyocskákat, mimód kanya­rognak a tetőtéri ablakok dzsun­gelében, hogy végül a bádogosok rémálmaként fussanak alá. - Százával dokumentálva a neo­és afterciki, avagy: a nagy ma­gyar overciki. Apropó ciki: Dolly Roll. Őket persze ezért hívják. Mert a ciki most nagyon megy. A Táncdal­fesztivál sátorban az italopop ha­zai „élcsapata” álmediterrán eszt- rádjával arat, mint még soha. A végére lagzilajcsis egyenritmus- ban kanyarított operettslágeregy­Úgy, ahogy máskor nem... velegre még a tarajos punkok is vonatozni kezdenek, de legdoktri- nerebb újbaloldali anarchisták - elég sörrel oldva az elvek szigo­rát - áhítattal üvöltik, hogy Jaj, cica eszem azt a csöpp kis... Aztán még egy kis levezető hajnali bolyongás marad a végé­re, de a cikkvégi konklúzió ezút­tal: elmarad. Fotó: Czapák Veronika

Next

/
Thumbnails
Contents