Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-10 / 185. szám

1999. augusztus 10., kedd Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Zengő anyanyelv. Zengő anyanyelvem címmel Faragó Laura ad népköltészeti műsort augusztus 12-én, csütörtökön este fél 6-tól a miskolci városháza udvarán. • Borgó-botok. A bot szeme címmel Borgó (György Horváth Csaba) alkotása­iból nyílik kiállítás augusztus 13-án, pénteken délután 5 óra 18 perckor a Miskolci Galériában. A tárlatot Wehner Tibor művészettörténész nyitja meg, közreműködik Selmeczi György zene­szerző. • Vígjáték Váradról. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékot mutatja be augusztus 12-én, csütörtökön este fél 9-től a Diósgyőri várban. Orgonahangversenyek Tiszaújváros (ÉM) - Déri András orgo­naművész, a Honvéd Művész Együttes Ze­nekarának vezetője ad koncertet ma, ked­den este 6 órától a tiszaújvárosi római ka­tolikus templomban, ahol első ízben szó­laltatja meg művész a hangszert. Déri András mellett közreműködik Kál- lay Gábor operaénekes, a Magyar Állami Operaház magánénekese, aki a hangver­senyen blockflőtén is játszik. Gyereknek lenni Fecske Csaba Gyereknek lenni szerintem jó. Minél messzebb kerülök tőle, annál csodálato­sabb. Az emlékezet vastag lakkrétege bo­rít be mindent. Túri Tímea, legalábbis amikor ezeket a verseket írta - zömmel 5-10 éves kora kö­zött - még az volt. Ma már - két év telt el a kötet megjelenése óta - tizenöt éves bakfis, kamasz-szíveken sebet ejtő nagy­lány. Személyesen nem ismerem őt, csak a címlapon látható önarcképről, mert Tí­mea nemcsak versel, hanem rajzol is: ő maga illusztrálta a kötetét, sőt a függelék­ben tucatnyi jobbnál jobb rajza látható szöveg nélkül. Janikovszky Éva írja a könyv „fülszövegében”: „Valamennyi gyerekek­nek írott könyvemben azt próbáltam meg­fogalmazni, hogy milyen gyereknek lenni. Túri Tímea verseit olvasva elbizonytala­nodtam. Lehet, hogy ő jobban tudja? Gye­reknek lenni ilyen, ahogy ezt Túri Tímea verseiben megírta?” Milyen hát gyereknek lenni, a Tímea által írt versek szerint? Bizony nem fel­hőtlen boldogság. Nem fenékig tejfel. Méz mellett cseppen a bürökből is. íme egy torokszorító versének a részlete: „Az lenne a legjobb, / hogy amíg én óvodá­ban vagyok, / szülnél nekem egy kiste- sót. // Tudod mit? / Te leszel a kiste- sóm. / Én leszek a kistesód. / Oázzál! // Anyu nem halsz meg nagykorodban? / Amíg el nem válók aputól, / itt alukálok kint. / Amíg el nem válunk... / Mert bent mindig kiabál. // Megmondom apu­nak, / hogy ne kiabáljon. / Mondd meg a télapónak, / hogy apunak hozzon vir­gácsot. // Kérdezd meg apucikától, / mi­ért kiabál minden nap? // Váljunk el aputól! / Voltál a válásban? // Harag- szók rád! / Nem leszel a kisfiam nagy­mamája!” Az Anyaleckéztetők című hosszú vers­ből idéztem, amit a dátum tanúsága sze­rint öt- és hétéves kora között írt. Drá­mai mélységeket villantanak fel sorai a gyermek őszinteségével, költői érzékeny­séggel. Tímea idén tavasszal részt vett a mis­kolci Teleki Tehetséggondozó Kollégi­um által meghirdetett „Diákpoézis - 1999” országos pályázaton, és a legfiata­labb pályázóként második helyezést ért el. (A díjnyertesek pályamunkáiból az ÉM összeállítást közölt a költészet nap­ján, ebben olvasható volt Túri Tímea verse is.) Túri Tímea szerintem meggyőző erejű tehetség, talán benne van egy Rimbaud, egy Weöres Sándor lehetősége, de hogy egyáltalán költő lesz-e, az még a jövő tit­ka. Szeretném, ha egykor, sokadmagam- mal együtt, olvasója lehetnék. (Dávid Kiadó, Szeged 1997.) Indul az Ile de Francé A potyautas című zenés vígjáté­kot láthatják az érdeklődők ma, kedden és ezt követően még há­rom este fél 9-től a miskolcta­polcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon. Ez a potyautas nem azonos azzal, aki évekkel ezelőtt egy léghajón próbált meg blic­celni, de a tavaly Tapolcán kifu­tott Ile de Francé személyzetét is sikerült mára megújítani. így a szervezők, a Kecskés és Tár­sai Műsoriroda munkatársai szerint azoknak is újdonság lesz ez az előadás, kik tavaly már tapsoltak itt A potyautasnak. Az előadás szereplői: Kecskés Tí­mea, Vida Péter, Molnár Sándor Tamás, Tóth Márta, Molnár Erik, Csiszár István, Halász Gá­bor, Bócz Annamária és Borbély Kriszta. Felvételünk a tegnapi próbán készült. Fotó: Farkas Maya Szent Margit Szent László városából Diósgyőrben vendégszerepei a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata IV. Béla (Medgyesfalvy Sándor) és Margit (Szőcs Erika) Miskolc (ÉM - FG) - Kocsis István Árpád-házi Szent Mar­git című drámáját mutatja be a Diósgyőri Várszínházi Esték című sorozat kereté­ben augusztus 11-én, szer­dán este fél 9-től a vár szín­padán a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. Kocsis István drámaíró neve mellett a nagyváradi előadás színlapján ott van Rossa Lászlóé is. A magyarázat pedig a követ­kező: „A Kocsis-mű színpadi megjelenítése nem a történelmi drámák hagyományos módján történik, melléje ugyanis min­tegy szerzőtársként szegődött Rossa László, aki színpadi alko­tóként is sokszorosan kiemelke­dőt teremtett (Csíksomlyói pas­sió, A lovagkirály). A gregorián hangzásvilágban és a középkori magyar népzenében gyökerező dalok és a kísérőzene koridéző, ugyanakkor a mai néző számára is izgalmassá, lebilincselővé teszi a játékot.” De a dráma, a zene mellett a színpadi látvány is különleges. Bölöni Vilmos díszletei között Novák Ferenc koreográfus, Kos- suth-díjas, érdemes művész, a Honvéd Művészegyüttes vezető­je rendezőként mozgatja a sze­replőket. A történelmi téma persze nemcsak arra jó, hogy felidéz­zük a tatárjárást, IV. Béla alak­ját, elmélkedjünk lánya, Margit életének példáján, hanem arra is, hogy ismét választ keressünk örök kérdéseinkre. Mit jelent a valódi hűség? Miként lehetünk hűségesek Istenhez, hazához, magyarsághoz?! Margit és a magyarok A Boldogasszony-szigetén va­gyunk, vagy ahogyan korábban nevezték, a Nyulak-szigetén, vagy ahogyan most ismerjük: a Mar­gitszigeten a kapitulumházban ez­rek hallgatják Margit nővért.- Isten szereti a magyarokat, törődik a sorsunkkal, gondun­kat viseli... Utasított engem, hogy figyelmeztessem király­atyámat, az országnagyokat és az egyházatyákat, hogy mielőbb élesszük újjá a magyar nyelvű irodalmat (Rövid szünetet tart, majd önfeledten.) A magyarok magyar nyelvű krónikájának egyik példányát mindjárt át is nyújtom nektek. A Domonkos­rendi apácák másolták le számo­tokra. Én magam a Szentírás magyarra való lefordításához láttam hozzá. Bocsássátok meg nekem, hogy el mertem vállalni e hatalmas feladatot. El kellett vállalnom, hiszen nem vállalko­zott rá nálam alkalmasabb írás­tudó. (Szünet, majd esetlenül.) Ne széledjetek még szét. Még hátra van Isten legfontosabb üzenete a magyarokhoz. Mit ta­nácsol Isten, hogy akkor is ké­pesek legyünk biztonságosan megvédelmezni országunkat, ha az egész világ összeesküszik és összefog ellenünk? Nem, nem felejtettem el, csak szavakba fog­lalni nem tudom...” Hiába minden erőlködés. Margit nem tudja elmondani a tömegnek Isten üzenetét. Elájul. Az ápolóházba viszik rendtár­sai, és mindjárt hívatják az or­vosfrátert. Hogy ez pontosan így történt- e? így. Legalábbis így írja le Ko­csis István Árpád-házi Szent Margit című drámájában. Válasz a váradiaknak Kocsis István drámaíró értel­mezése szerint Margit nem mondhatja atyja, IV. Béla sze­mébe, hogy nem tudja neki megbocsátani az 1241. évi vere­séget. Nem tud megbocsátani, mert az ő hite szerint valódi ki­rály, Isten akaratából uralkodó király vereséget nem szenved­het. „Margit elvárná atyjától, hogy bizonyítsa: méltóvá vált arra, hogy Isten közvetlenül szóljon hozzá, mint egykor Szent Lászlóhoz, és mint min­dig minden valódi királyhoz...” - fogalmaz Kocsis István. Az Árpád-házi Szent Margit nagyváradi bemutatója előtt arra a kérdésre is megadta a választ a dráma írója, hogy mit üzen Szent Margit a váradiaknak? „Elsősorban azt, hogy sose feledjék: Nagyvárad Szent Lász­ló városa... és Szent László, az égbenragadott figyeli, méltóak-e a mai váradiak a régi Nagyvá­rad, a szellemi központ Nagyvá­rad beavatottjaihoz, a hűsége­sekhez. Ha méltók, Szent László megsegíti őket...” Modem forma, ősi jelentés Tállya, Eger (ÉM) - Popovics Zoltán képzőművész ezekben a napokban Tállyán alkot, de alkotásai szülővárosában, Egerben is láthatók. Popovics Zoltán világpolgár. Egerben született, Budapesten nevelkedett, előbb Ausztráliá­ban telepedett le, majd Denver- be költözött. Szobrászatból Kan­sas Cityben szerzett diplomát. Később Finnországban ékszer­tervezőként a legkiválóbb ipar­művészek közé emelkedett, vé­gül visszatért oda, ahonnan elindult, Egerbe. Popovics Zol­tán a Tállyán működő Közép-eu­rópai Művésztelep tagja. A szür­ke hétköznapok használati tár­gyait művészetté lényegíti át. Az alkotások elveszítik eredeti funkciójukat, de új tartalmak­kal telítődnek. Popovics Zoltán alkotásaiból szombaton Egerben az egykori trinitárius templomban nyílt gyűjteményes kiállítás. A megnyitón részt vettek a tállyai művésztelep alkotói is. A tárlat szeptember 30-áig látogatható. Popovics Zoltán alkotása mögött Molly Ackermann New York-i művész, az alkotó, és Kerékgyártó István, a tállyai képzőművészeti tábor művészeti vezetője. Fotó: Serfőző László Guruló-ajánlat Miskolc (ÉM) - A Pécsi Sándor Guruló Színház idén is elindítja felvételi előkészí­tő műhelyét, tudtuk meg Szép Lászlótól, a társulat ve­zetőjétől. A műhelybe, ahol elsajá­títható a színpadi beszéd, a színészmesterség, a vers- és prózamondás, valamint a tánc alapja is, várnak min­den a 15. életévét betöltött fi­atalt. Jelentkezni személye­sen lehet minden hétfőn, szerdán és pénteken délután 4 órától a miskolci Vasas Művelődési Központban. A Pécsi Sándor Guruló Színház új évadjában is reper­toáron marad A muzsika hangja, A padlás, az Óz, a nai Y varázsló című musical, valamint A katonák, A kék­szakállú herceg vára és A vi­lágító torony című dráma is. Ezeket a darabokat bárhol szívesen bemutatják. A meg­hívásokat a társulat címén (3530 Miskolc, Vörösmarty u. 1.1/2.), vagy a 46/351-225-ös te­lefonszámon várják.

Next

/
Thumbnails
Contents