Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-07 / 156. szám
1999. július 7., szerda iSZM-MAOYUIORSZia# Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Lysistrate Gorsiumban. Aristophanes: Lysistrate című drámájának bemutatójára készülnek a táci Gorsiumban. A korhű környezetben, az antik város romjainak természetes díszletei között színre vitt darabot Pécsi Ildikó rendezi. Az első előadást július 9-én tartják. • Nemzetiségek. Nemzetiségek a forradalom és szabadságharc időszakában címmel nyílik kiállítás július 10-én, szombaton délelőtt 11 órakor a monoki Kossuth Emlékmúzeumban. A kiállítást Her- mann Róbert, a Hadtörténeti Intézet munkatársa nyitja meg. Kétnapos kórusjubileum Tokaj (ÉM) - Kétnapos kórustalálkozóval ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját Tokaj Város Vegyeskara. Vendégükként fellép a programokon a Sátoraljaújhelyi Református Egyház Vegyeskara, a gyöngyösi Cantus Corvinus Koncertkórus és az olasz Coro Alpe Adria Treppo Grande-Udine is. A díszhangversenyt július 10-én, szombaton délután 5 órától tartják a Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola aulájában, majd kórusbált tartanak este 9-től a Széchenyi Kollégiumban. A program július 11-én, vasárnap is folytatódik. A római katolikus templom reggel 9 órakor kezdődő ünnepi miséjén is - melyet Gyulai László kanonok celebrál - közreműködnek a kórusok, majd 11 órakor a Kossuth téren örömzenével zárul a találkozó. Törődésben Filip Gabriella Babits-idezetet illesztett Törődésben című könyve elejére M. Takács Lajos Ede- lényben élő író, irodalomtörténész: „... Előttem sanda jövő, körülöttem népek nyomora, tikkadt / gyűlöletek hálója, önös kormányok öröklő / versenye, vér, vér, vér...” Előszó helyett idézi a szerző Babits Mihály A sziget nem elég magas című versét. A költővel fogalmaztatja meg szándékát: a maga módján, íróként, irodalom- és művelődéstörténészként igyekszik enyhíteni a népek nyomorán. Nem tud azonnal gyógyító csodaszert a „törődésben” élő népek bajára, de törődik velük. Elsősorban a kárpátaljai magyar irodalom és művelődés történetével, az ott élő és élt szerzők írásainak bemutatásával foglalkozik. M. Takács Lajos a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-orosz szakán szerzett diplomát. Egy ideig lapunk munkatársa is volt, de aztán visszatért az egyetemre, ahol az orosz és szláv nyelvészeti tanszéken tanított. Két évig a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetem magyar lektora volt. Később orosz irodalmat tanított a debreceni egyetemen. Ede- lényben öt évig a gimnázium igazgatója volt. Ma már nyugdíjas, így több ideje van saját kutatásaira. Az Edelényi Füzetek című sorozat 19. darabjaként megjelent Törődésben című kötetben M. Takács Lajos 1990 és 1999 között publikált írásait gyűjtötte egybe. Ezek közül több is az Észak-Magyarország korábbi irodalmi mellékletében, a Kilátóban jelent meg. Az első fejezet első írása (Regénysors, írósors, sorsregény) Kovács Vilmosról szól. Pontosabban a kárpátaljai író Holnap is élünk című regényéhez írta utószóként ezeket a sorokat M. Takács Lajos, aki 1991-ben Ungváron megkapta a Kovács Vilmos-irodalmi díjat. Hogy ki is volt Kovács Vilmos? Nem sokat tudunk róla, hiszen magyarországi kiadó eddig még nem adta ki sem regényét, sem versesköteteit. Ebben az összeállításban két részletet olvashatunk a regényből. Ugyanígy a többi, a kötetben bemutatott, Magyarországon alig-alig ismert magyar írótól is találunk szemelvényeket. M. Takács Lajos elsősorban azokról ír, akik rászorulnak a törődésre. Sokan vannak ilyenek. Nyugdíjasként sem pihenhet a mindig nyugtalan szerző. (M. Takács Lajos: Törődésben. Sorsok, művek, históriák. Edelényi Füzetek 19. Edelény, 1999.) A Három rózsa, Kazinczy és Hermész Minisztériumi kitüntetést kapott a könyvünnepen a Kazinczy könyvesbolt Miskolc (ÉM - FG) - A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a 70. ünnepi könyvhét alkalmából a szakmai munka elismeréseként Her- mész-díjjal tüntette ki a miskolci Kazinczy könyvesboltot.- Nem hiszem, hogy pontokba lehetne foglalni, mitől jó egy könyvesbolt. Terület, kötetszám, forgalom és más hasonló, számmal kifejezhető adatokkal nehéz lenne meghatározni a kiemelkedő szakmai munkát - mondja Szabó Lajosné, a Bibliofil-hálózat miskolci Kazinczy könyvesboltjának vezetője, akit azért kerestünk fel, hogy gratuláljunk a Hermész-díjhoz, és feltegyük a kérdést: milyen a jó könyvesbolt.- Ilyen! - tárja szét a karját az üzletvezető. És mintha tudta volna, hogy most kell jönnie, egy idős úr érkezik a válasszal. Drazsét hoz Pufinak. Mindenki Pufiként ismeri az egyáltalán nem pufi könyvesboltost.- Nagyon szépen köszönöm, hogy meg tetszett rendelni nekem ezt a könyvet - hálálkodik a vendég. Mutatja is a nótalexikont, amit már nagyon régóta keresett, és most közvetlenül a kiadó küldte el a címére.- Ez csak természetes - hárítaná el a hálálkodást a boltvezető. - Számunkra az a legfontosabb, hogy minden olvasó kapja meg a maga könyvét. Nem tudunk mindent megrendelni, ma már több mint négyszáz kiadó jelentet meg könyveket, de odafigyelünk az egyedi igényekre. Jelenleg több mint 10 ezer különféle könyvünk, térképünk, CD-nk, hangkazettánk van, tehát bőséges a kínálat. Itt mindig megtalálják olvasóink a helyi kiadványokat is. A város legforgalmasabb helyén, a „villanyrendőrnél”, az egykori Három rózsa fogadó földszintjén van a könyvesbolt, így nagyon sokan megfordulnak itt. Persze, mindig vannak, akik csak nézelődnek, olvasgatnak. Vagy éppen egy-egy könyvbemutató miatt, dedikál- tatni jönnek. A boltvezető szerint az utóbbi időben megváltoztak a könyvolvasási szokások. Kevesebb szép- irodalmi mű fogy, viszont a szakkönyveket, lexikonokat most is keresik. Sem az ünnepi könyvhét, sem a ballagás nem lendíti meg különösebben a forgalmukat, viszont az adventi időszakban nagyon sokan keresik fel őket. Szerencsére még mindig a könyv a legnépszerűbb karácsonyi ajándék. Hermész, görög isten, Zeusz és Maia fia. Az irodalomban legtöbbször mint a nyájak védelmezője szerepel. A homéroszi Odüszszeiá- ban elsősorban az istenek hírnökeként jelenik meg. Hírnökként válhatott az utak és kapuk védelmezőjévé, őt tartották a tolvajok és kereskedők istenének is. A boltvezető Szabó Lajosné 32 éve dolgozik a Kazinczy könyvesboltban. Ez az első munkahelye, bár gyerekkorában nem arról álmodozott, hogy boltvezető lesz. Sokáig versenyszerűen úszott, aztán tanítóképzőbe készült. Leérettségizett a miskolci Kossuth Lajos Gimnáziumban, de nem adta be felvételi kérelmét a főiskolára. Elkezdett gyors- és gépírást tanulni, rengeteget olvasott, és bejárt a Kazinczy könyvesboltba is. Itt dolgozott a nő----w— vére barátnője, ő szólt, Á ' amikor eladót VÍV' - 'wm kerestek. ÜV*7 ' "TV? Nagyon sokat köszönti, ' i* hetfik Márti néninek, Fárbás Károlynénak - emlékszik vissza egykori boltvezetőjére a mai boltvezető. - Szigorúan és jó példával nevelt bennünket. Tőle tanultam meg a szakma alapjait, bár később elvégeztem a könyvesboltos iskolát, és a boltvezetői kurzust is. Megszerettem ezt a szakmát és ezt a helyet is, ’78-ban lettem Márti- ka helyettese, és nyugdíjazása, 1989 óta vezetem a boltot. Szabó Lajosné a könyvesboltos legfőbb erényének az emberismeretet és az emberszere- tetet tártja, és persze a könyvek ismeretét is.- Nem múlik el nap, hogy ne olvasnék. Most fejeztem be éppen Az ember és a kutya című novellagyűjteményt. Kozma-képek Kozma István nagybányai származású festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás július 8-án, csütörtökön délután 5 órakor a Miskolci Galériában. Kozma István kilenc éve él Mezőkövesden. Azért ezt a várost választotta otthonául, mert itt még felleli azt a folklórt, ami mindig is művészete mozgatója volt. Kozma István textilművészként végzett a kolozsvári főiskolán, később az ötvösművesség majd a festészet felé fordult. Fiatalon fedezte fel Hollósy Simon művészetét és azóta is őt tartja példaképének. Boróka Fesztivál Aggteleken Aggtelek (ÉM) - Egész héten át tartó programsorozat, a Boróka Fesztivál veszi kezdetét július 12-én, hétfőn az Aggteleki Nemzeti Park szervezésében. A hét folyamán kiállítással, ütőskon- certekkel, kabaréelőadással, abszurd színházi esttel, veterán járművek kiállításával és kézműves-foglalkozásokkal várják az érdeklődőket. A fesztivál programjai közül kiemelkedik a 16-án, pénteken induló háromnapos rézfúvós-ta- lálkozó öt fellépő együttessel és szombat délután fél 6-kor kezdődő St. Martin koncert a Baradla- barlang Hangversenytermében. „Az élőzene gyakorlatilag megszűnt” Dolák-Saly Róbertnek már sikerült megbékélnie a „hülye dalaival” Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - A L'art Pour l'art társulat miskolci vendégszereplése előtt a Diósgyőri várban Dolák-Saly Róberttel, a négyesfogat egyik alapítótagjával (másik is már csak egy van a kvartettben) természetesen sok mindenről beszélgettünk, de leginkább a csapatról nem. □ Az 1981-es táncdalfesztiválon Bornai Tibor, a KFT együttes billentyűse két előadót is megajándékozott egy-egy dallal: Ács Enikőt és Dolák-Saly Róbertét... • 1980-ban a KFT valamelyik elődtársulata a KÖJÁL-ban próbált, ahol nekünk éppen volt egy country-zenekarunk. Összetalálkoztunk, elkezdtünk beszélgetni, és egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy kapkodjuk ki egymás szájából a szavakat. Abszolút egymásra voltunk hangolódva, tökéletesen egyezett a zenei ízlésvilágunk. Laár akkor szólt Bornainak, hogy „ezt a srácot jegyezzük meg”. Nem felejtettek el. □ Egy idő után megalakult a DSR Bánd, majd elmúlt, azóta pedig két kivétellel elég nagy a csend. • 1990-ben jelent meg az Őskor című lemezem tizennyolc dallal, ami felölelte azokat a megnyilvánulásokat, amelyeket a nyolcvanas években elkövettem. A csendre pedig csak annyit tudok mondani, lemezgyárak által soha nem voltam elkényeztetve. Akkoriban nem adták ki a zenéimet, amit meg ma zenének neveznek, az nem az. □ Megszűnt a zene? • Az élőzene gyakorlatilag megszűnt. A rádiónak és a televíziónak sikerült lezüllesztenie a kultúrát, hiszen teljesen letörölték a játszandók listájáról mindazt, amit még értékként tisztelhettünk. Sajnálom a mostani fiatal nemzedéket és a miénket is. Magunkat azért, mert hovatovább nincs mit hallgatnunk, őket meg azért, mert azt hiszik, zene, amit hallgatnak. Pedig nem. Ami Dolák-Saly Róbert kazettáján hallható - az zene □ Egy időben divat volt a visszatérés. Nincs még tervben a DSR Bánd újjáélesztése? • Az nincs, mert én már nem az vagyok itt a kilencvenes évek végén, aki azokat a dalokat megírta. Azon viszont erőteljesen töröm a fejem, hogy egy mixatúrát létrehozzak az akkori és a mostani zenei világomból. Már a társak is megvannak, akikkel színpadra állnék. Csak az a bökkenő, hogy nem tudom, kellene-e ez valakinek, mert az zene lenne, és az már baj. De ha a társulat helyzete stabilizálódik, akkor nincs kizárva, hogy egy éven belül zenészként is pódiumra lépek. □ Addig maradnak a „hülye dalok"? • Ma már ezt is kicsit másként látom. A folyamat úgy zajlik, hogy írunk egy jó zenét, és addig agyalunk, amíg szövegben valami eszméletlen képtelenséget nem társítunk hozzá. Egy ideig sajnáltam is a zenéimet, mert úgy éreztem, ez a sok hülyeség méltatlan a muzsikámhoz, de aztán rájöttem - ahogy Karinthy írta -, hogy a humor a teljes igazság, azóta békében élek a Három testőr és a jetivel meg a többi dalommal.
