Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-05 / 154. szám

1999. július 5., hétfő ISZAK’MMYAflORSZAa* Aktuális 3 M SZAKÉRTŐI TELEFON A pályakezdő munkanélküliekről Szakértői telefon címmel új szolgáltatással szeretne olva­sói még jobb tájékozottságá­hoz hozzájárulni az Észak- Magyarország. Sorozatunkban egy-egy ak­tuális téma avatott ismerőjét hívjuk meg szerkesztőségünkbe, akivel olvasóink tele­fonon beszélhetik meg problémáikat, tehe­tik fel neki kérdéseiket. Második alkalommal július 7-én szer­dán 14 és 16 óra között hívhatják meghí­vott vendégünket, Tóth Editet, a Megyei Munkaügyi Központ munkatársát. A téma: a pályakezdő munkanélküli­ek teendői, lehetőségei. Akit tehát érint ez a probléma, és vannak megválaszo­latlan kérdései, kérjük, tárcsázza a 46/414-022-es telefon 271-es mellékén Tóth Editet. Ismerkedés az új diplomával Fotó: vajda Színesdiplomások Miskolc (ÉM - SZN) - Kilencvennyolc megyei pedagógus vehetett át szom­baton kis műsor és vendéglátás mel­lett arany-, ezüst-, vas- és rubindiplo­mákat a Központi Leánykollégiumban. A szeretteik körében ünneplő tanárok, ta­nítók, intézményvezetők 50, 60, 65, 70 év­vel'ezelőtt léptek arra a pályára, amelyet elhivatottság, fanatizmus, szeretet nélkül nem szabad választani. Ezt hangoztatta Szőlősi István, a Pedagógusok Szakszerve­zete megyei alapszervezeti szövetségének elnöke és Simon Istvánná megyei titkár, mielőtt az idős kollégákat a színesdiplo­mák átvételéhez szólították. Kormos Vilmos, a miskolci polgármeste­ri hivatal osztályvezetője arról szólt, hogy a pedagógusság az a pálya, ahol az ember megtanulhatja, mi az a felelősség az ifjú­ság, a család, a város és a haza iránt. Hegedűs László, a Sárospataki Comeni- us Főiskola főigazgatója pedig azt kérdezte, emlékeznek-e még az ünnepeltek az első tan­év végére, amikor fellélegeztek: sikerült. A színesdiplomások nevében Szabó Sándorné köszönte meg az elismerést, mondván: „Jobban meghatódtunk, mint amikor büszke fiatalként, tele vágyakkal és tervekkel átvettük az oklevelet. A rubinos, aki eljött A négy 70 éve végzett pedagógus közül Zá- dori Imre volt az egyetlen, aki 93 évesen maga vette át a rubindiplomáját és fogad­ta a gratulációkat.- A miskolci evangélikus gimnázium­ban vettem át a tanítói oklevelet 1929-ben - emlékszik vissza csillogó szemmel. - Nagy dolog volt ez akkor! Sokmindent átéltem, végigjártam a létrafokokat, aztán rangidősen, iskolaigazgatóként mentem nyugdíjba 46 évi munka után. Hiszi, vagy sem, egészséges vagyok, szeretek kertész­kedni és van egy málnásom is, amit rend­ben kell tartani. Fennállásának 45. évfordulóját ün­nepelte a Kiváló Együttes címmel kétszer is kitüntetett sárospataki Bodrog Néptánc­együttes szombaton. Fotó: Puskár Tibor Nemcsak műemlék, a tisztesség példája is Majd’ 500 évvel Fráter György után Sajóládra látogatott a római katolikus prímás Megszentelték az áthelyezett műemlék szobrot Fotó: Farkas Maya Sajólád (ÉM - SZN) - Az alsó- zsolcai hívek gyalog zarándo­koltak a sajóládi Sarlós Bol­dogasszony búcsúra, ahol a szentmise keretében Paskai László bíboros szentelte meg a felújított és áthelyezett Ne- pomuki Szent János szobrot. Az egykori sajóládi pálos kolos­tor priorja, később esztergomi érsek Fráter György legfőbb egyházi elöljáróként már nem látogatott vissza a faluba, ahol a tegnapi Boldogasszony-ünnepen mai utódja, Paskai László atya mintegy őt is megszemélyesítet­te. Balpataki Béla, a ládi plébá­nos hangoztatta ezt köszöntőjé­ben a szentmisén. Paskai László felidézte az evangéliumi történetet, Erzsébet és Mária, a két gyermeket váró asszony találkozását. Ahogy a Boldogasszony Erzsébet a Szent­lélek sugallatára már tudta, hogy Mária az ő urának anyja, úgy kell megvilágosodnia a mai emberekben is, milyen fontos Jézus Krisztus tanítása. Segít­ségre mindenkinek szüksége van, s mernünk kell megszólíta­ni „lelki édesanyánkat”, hogy legyen hitünk követni Jézust - mondta a prímás atya. A magyarországi egyházfő utalt rá: Jézus Krisztus születé­sének 2000. évfordulójára készül­ve a II. János Pál pápa az idei évet a szentatya évének nyilvá­nította, s felhívta a figyelmet: ezt az időszakot használja fel mindenki Isten megismerésére. Nepomuki Szent János azért halt vértanúságot, mert nem árult el egy gyónási titkot. A bí­boros mai példabeszédében a korrupció ellen protestált, a be­csület, a tisztesség és az emberi tartás értékéről beszélt, amely minden kísértésnél, fenyegetés­nél többet ér. Az áldozás után a Bodonyi Csaba tervei alapján a templom melletti kereszteződésben kiala­kított új térre vonultak az ün­neplők, ahol a műemlék Nepo­muki Szent János szobrot szen­telte és áldotta meg az esztergo­mi érsek, majd találkozott a tisz­teletére fogadást adó Varga Ist­ván polgármesterrel és a telepü­lési, valamint az egyházi önkor­mányzati vezetőkkel. A tizedik népfőiskolái szezon Patakon Sárospatak (ÉM - PT) - A Sá­rospataki Népfőiskola X. Nyári Szemináriuma tegnap nyitotta meg kapuit. A magyarság kultúrközösségé- nek történelmi hagyományairól, kulturális emlékeink megőrzésé­ről és továbbörökítéséről nem mondhatunk le - erről Balázsi Károly beszélt vasárnap délelőtt a Sárospataki Népfőiskola X. Nyári Szemináriumának meg­nyitóján. A népfőiskolát szervező pata­ki egyesület vezetői, és a részt­vevők a hagyományoknak meg­felelően előbb koszorút helyez­tek el Újszászy Kálmán szobrá­nál és sírjánál, majd a néhai professzor háznak udvarán mél­tatták életművét. Dobrik István egyesületi el­nök, Balázsi Zoltán esperes és Balázsi Károly tanár beszédeik­ben rámutattak: Újszászy pro­fesszor nyomdokába lépett törté­nelmi elődeinek, amikor megte­remtette a népfőiskolái mozgal­mat. A II. világháborút követő sötétséget hozó talaján, amikor végképp ki akarták ölni a nem­zettudatot, volt mersze „szürke” könyvtárosként továbbfolytatni, az akkor reménytelennek látszó küzdelmet. A fennállásának tizedik évfor­dulóját ünneplő pataki népfőis­kola az idén két szekcióban fo­gadja hallgatóit. Témaként az ezredforduló, a millennium tör­ténelemfordító szerepét dolgoz­zák fel. A művészeti szekcióban pedig a Nagyváradról érkezett tanítók ismerkednek meg az anyanemzet kulturális életével. Az idei tábor szombaton délután fejeződik be Sárospatakon. „Ha ez robban, akkor itt repül minden!” Meleg helyzet Hernádkakon: szénalángból fenyegető robbanásveszély Szabó Nóra Hernádkak (ÉM) - Szinte az egész utca egyszerre nyúlt a telefon után szombaton dél­ben, amikor észrevették a helyi benzinkúttól úgy 50- 100 méterre lévő mélyépítő kft. telephelyének lemez­épületéből feketén elögo- molygó füstöt. Még na­gyobb lett a rémület, amikor kiderült: odabenn ipari gáz­palackok vannak. A kormos arcú, csapzott, fáradt, fiatal tűzoltók komorak, de már próbálnak tréfálkozni. Igyekez­nek megszabadulni a vastag, tűzálló öltönyöktől, amikor a rekkenő hőségben megérke­zünk. Még ijedt a csend a kör­ben álló sokadalomban is, most kezd visszatérni az élet az erede­ti kerékvágásba Hernádkakon, mintha mindenki kifújná az ad­dig benntartott levegőt. A füstölgő, raktárszerú lemez­épületből három palackot kellett kimenteni; fejcsóválva nézik az emberek a kád vizében immár ártatlanul húsölő, hatástalaní­tott „időzített bombákat”. A jelzés után egy óra múlva zárták el a tüzet oltó vízcsapo­kat. Czető István lábát a mentő­autóban már megszabadították a fekete túzoltónadrág szárától, gyorsan ellátják a térdén lévő mély sebet.- Csak egy törött kólásüvegbe sikerült beletérdelnem. Komo­lyan mondom! - teszi hozzá látva tamáskodásomat. Már mosolyog, de még feszült. - Hú, de meleg volt! Ha ez robban, akkor itt re­pül minden! Az a rossz, hogy nem lehet tudni, a felforrósodott gáz mikor veti szét a palackot. Pesten egyszer a hűtés tizedik percében robbant, leszakította egy kollégának mind a két lábát. A telephelytől egy utca vá­lasztja el a házat, amelynek tu­lajdonosa, Hacsa József is meg­nyugodott már.- Borzasztó sötétség van az emberek fejében - szögezi le. ­Hőmérsékletmérés Fotó: vajda Többen látták, hogy a szomszéd telken szénát gyűjtöttek, elvit­ték lovasszekérrel, de a maradé­kot begyújtották, és itt hagyták. Ebben a hőségben! Miskolcról éppen hazaértem, éreztem a sza­got, alig egy perc múlva már a füstöt is láttam, azonnal nyúl­tam a telefonért. Veszélyes játék ez, nézze, itt vannak a lakóhá­zak, a benzinkút, a másik olda­lon a forgalmas főút. Állítólag már kihallgatják azt a felelőtle­nül szénát égető embert. Vajon a saját háza tövében tüzet gyúj­tott volna? Szabó Lajosné, a telephely társtulajdonosának felesége készségesen mutatja a nyomot, ahol a tűz a kerítésen át a kerti vécére, majd a szerszámokkal és alapanyagokkal teli műhely­re terjedt.- Éppen szennyvizet vezet­nek, itt készítik elő a csöveket, hogy a helyszínen már csak össze kelljen szerelni - magya­rázza. - Mi is itt lakunk nem messze. Olyan fekete füstfelhő volt, hogy csak az nem látta, aki vak. A kár? Nem tudom, még szerencse, hogy a nagy földgépek most kint vannak. Most kezdődhet a hercehurca a biztosítóval. Célba talált a nyílvessző és a kelevéz A Bodrogközi napokon központi téma volt az idegenforgalom Pácin (ÉM - BSZA) - A szar­vas mereven állt a füves te­rep közepén, figyelme a kö­zeli fák felé irányult. Aztán hirtelen lovak izmai feszül­tek meg, a‘lesben álló csapat vágtába lendült. Néhány halk zizzenés hallatszott, s máris négy nyílvessző állt ki az állat testéből. A szarvas azonban nem mozdult, továbbra is egykedvűen bámulta a pácini Bárókért zöldellő fáit. A Magyar Forrás Lovascsapat nem mindennapi teljesítménye pedig tapsot csalt ki a falu futballpá- lyáját körbevevő körülbelül két­ezer nézőből. A papírmasé állat­figura eltalálása nyíllal, vágtázó ló hátáról - nem kis feladat. A Bodrogközi Napok fő pro­Nyilasok Pácinban Fotó: Bódisz dukciójaként színre lépő lovas­csapat honfoglaló őseink harc­modorát elevenítette fel a kö­zönség előtt. A lovas és gyalo­gos jászát mellett viaskodtak „tökfejú” besenyőkkel, s volt néhány „jó dobása” a Petraskó Tamás által vezetett hadfiaknak a kelevézzel (dárdával) is. Mind­ezt a lovagláshoz nem túl sze­rencsés talajviszonyok mellett tudták produkálni, hiszen a pá­cini focipályán néhány hete még bokáig érő belvíz volt. Csaknem negyven teherautónyi homok kellett hozzá, hogy a te­rületet a hétvégén használni le­hessen. Barati Attila, a település pol­gármestere éppen a belvíz mi­att látja kétségbeejtőnek a Bod­rogköz helyzetét. A viszontag­ságos időjárás tönkretette a mezőgazdaság maradékait is. Ezért lenne mentőöv a térség­nek, ha a kezdeményező öt tele­pülésen (Karos, Karcsa, Pácin, Kis- és Nagyrozvágy) létrejö­hetne az a Bodrogközi Honfog­laláskori Emlékpark, amely esélyt adhatna a térségnek ar­ra, hogy múltjából értéket ko­vácsolva, az idegenforgalom se­gítségével kilábaljon jelenlegi kritikus helyzetéből. Éppen ezért a IV. Bodrogközi Napok szlovák-magyar árube­mutató és vásár korábban meg­szerzett nívóját idén a szervező pácini önkormányzat, valamint a Novico Vásáriroda arra is ki­használta, hogy felhívja a figyel­met erre a tervre. Az emlékpar­kot majdan éppen a bemutatón résztvevő és a hozzájuk hasonló „megszállott” emberek tennék élővé.

Next

/
Thumbnails
Contents