Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-30 / 176. szám

1999. július 30., péntek Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Erdélyi ünnepségek. Háromnapos ren­dezvénysorozattal emlékeznek meg Er­délyben Petőfi Sándor halálának 150. év­fordulójáról. Segesváron ma rendezik meg a Petőfi-emlékhelyek 15. nemzetközi talál­kozóját. A központi ünnepség szombaton Fehéregyházán lesz. Itt avatják fel azt a Pe- tőfi-szobrot, amelyet Kiskunfélegyháza adományozott az erdélyi településnek. • PEN és Petőfi. A Magyar, a Román és a Romániai Magyar PEN Klub közös rendezé­sében kötetlen beszélgetést rendeznek a költészet mai hivatásáról vasárnap Maros- vásárhelyen Petőfi halálának 150. évfordu­lója alkalmából. • Díszvendégek. A ma kezdődő erdélyi Pe- tőfi-ünnepségeken jelen lesz Martonyi Já­nos magyar külügyminiszter, Hámori Jó­zsef, a nemzeti kulturális örökség miniszte­re, Ion Caramitru román kulturális minisz­ter és Markó Béla, a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség elnöke. Petőfi a naplóban Fiup Gabriella „A vég ott kezdődött, hol sose járt./ Seges­vár előtt. Még lendületben. / Ott hozták ne­ki a díszhalált...” - ha a cím nem segítene, akkor is tudnánk, Petőfiről szól Lászlóffy Aladár verse. Ez a költemény is ékesen bi­zonyítja, elevenen él Petőfi emléke, még ak­kor is, ha - egy nap híján - 150 éve halott. Az 1848/49-es szabadságharc krónikája szerint ’49 júliusában Mezőberényben éri utol Petőfit Bem hívó üzenete. A költő csat­lakozik a sereghez. Július 31-én - fegyverte­lenül, polgári ruhában - részt vesz a Seges­vár melletti fehéregyházi csatában. Eltűné­sébe, halálába sem akkor, de azóta sem tu­dott igazán belenyugodni a közvélemény. De minden feltételezés, minden találgatás ellenére az életrajzi lexikonok tényként köz­ük: 1849. július 31-én Fehéregyházán el­hunyt a szabadságharc költője, Petőfi Sán­dor. S most, 150 évvel a vesztes csata után július 31-én felavatják Fehéregyházán Petőfi szobrát. Az ünnepi rendezvények, alkalmi kiadványok között mindenképpen figyelem­re méltó, hogy a költő halálának tiszteletére ünnepi számot jelentetett meg a Magyar Napló, a Magyar írószövetség lapja. A folyóirat számtalan olyan írást tartalmaz, amelyek nélkül szegényebbek lennénk, ke­vesebbet tudnánk a költőről, a Petőfi-kuta- tás legújabb eredményeiről. Margócsy Ist­ván a romantikus Petőfit mutatja be, E. Csorba Csilla a Petőfi-illusztrációk történe­tét elemzi, Basics Beatrix Madarász Viktor Petőfi halála című festményéről közöl tanul­mányt., Tari Lujza a Petőfí-versek zenei kap­csolatairól ír. Sok más egyéb között olvas­hatunk arról is a Magyar Naplóban, miként fogadták a költő verseit külföldön. Kerényi Ferenc tanulmányában a Petőfi-kultusszal foglalkozik. A történeti visszatekintés mel­lett számba veszi a mostani - többszörös - Petőfi-évfordulók tiszteletére rendezett kon­ferenciákat, emléküléseket, megemlékezése­ket: Munkácson emlékszoba nyílt, Egerben a Petőfi nevét viselő iskolák találkoztak, Aszódon a Kárpát-medence Petőfi-kutatói... Holnap nemcsak Fehéregyházán, a 150 évvel ezelőtti csata helyszínen lesz megem­lékezés. Petőfi rövid élete során sokfelé járt, ahol megállt, ahol csak egyetlen éjszakát is eltöltött, mindenütt van emléktábla, relief, szobor. A kései utódok vihetnek egy-egy szál virágot minden emlékhelyre. Miskol­con a koszorúzás elmarad. A tér rendezése miatt most hiába keresnénk Petőfi szobrát... Két napig mondják a Petőfi-verseket Két évig készült a Bartók rádió harminckét órás irodalmi összeállítása Budapest (ÉM) - Petőfi Sán­dor több mint kilencszáz ver­sét szólaltatják meg kiváló magyar színészek július 31-én és augusztus 1-én reggel 7 és este 11 óra között a Bartók rádióban. A Magyar Rádió Rt. irodalmi szerkesztőségének munkatársai kétéves munkával, a Bartók rá­dió felkérésére készítették el ezt az egyedülálló műsorfolyamot, így tisztelegnek a kettős évfordu­ló, a forradalom és szabadság- harc, valamint a költő halálának emléke előtt. Az első, hasonló kezdeményezés, 1993-ban József Attila minden versét vitte a rádi­óhallgatók elé. Később ezt jelen­tette meg kazettán és CD-ROM- on az intézmény. Tudatosan vál­lalva a nemzeti művelődés klasszikus értékeinek megőrzé­sét, újrateremtését, rendszerezé­sét, a közszolgálatiság nem min­dig látványos, kevéssé hálás ap­rómunkáját remekművek sora került most hangszalagra. A munkatársak fölhasználták a Magyar Rádió Rt. archívumának legszebb felvételeit, a XX. századi magyar színjátszás nagyjait is megidézve. Petőfi Sándor több mint kilencszáz költeményének mintegy ötödét sikerült - nem egy esetben jelentős hangmérnö­ki munkával megmenteni -, felú­jítva a hallgatók elé vinni. Az életmű túlnyomó többségét az el­múlt két év során nyolcvanegy színész közreműködésével pótol­ták az alkotók. 1998. január 1-től 1999. július 31-ig a Magyar Rádió két adóján heti két-három alka­Ismeretlen szerző nyomata lommal már találkozhattak a hallgatók a most teljes egészében sugárzott műsorfolyammal. Ezen a szombat és vasárnap bárki bár­mikor a Bartók adóra hangol, és Petőfi-verseket hall. Ha csak ket- tőt-hármat érdemesnek talál a fi­gyelemre, már megérte! De az irodalom, a költészet barátai, a magyartanárok, a közművelődés v >;:,W/(opí')ü;<: Alföldi Róbert, Ascher Osz­kár, Balkay Géza, Bán János, Benedek Miklós, Bitskey Ti­bor, Bodnár Erika, Bodrogi Gyula, Csákányi Eszter, Csá­kányi László, Csomós Mari, Derzsi János, Dörner György, Dunai Tamás, Eszenyi Enikő, Gábor Miklós, Gállfi László, Galkó Balázs, Garas Dezső, Gáspár Sándor, Gera Zoltán, Görög László, Haumann Pé­ter, Hegedűs D. Géza, Helyey László, Hernádi Judit, Huszár László, Jordán Tamás, Kállai Ferenc, Kaszás Attila, Kaszás Gergő, Kern András, Kézdy György, Koltai Róbert, Ko­vács Zsolt. Kubik Anna, Kulka János, Kun Vilmos, Kútvölgyi Erzsébet, Láng Balázs, László Zsolt, Latinovits Zoltán, Lázár Kati, Lukáts Andor, Mácsai Pál, Major Tamás, Margitai Ági, Máté Gábor, Máti Erzsi, Medgyaszay Vilma, Molnár Piroska, Nagy Zoltán, Pap Ve­ra, Papp Zoltán, Pásztor Ti­bor, Pogány Judit, Rajhona Ádám, Rátóti Zoltán, Re­viczky Gábor, Rózsahegyi Kálmán, Rudolf Péter, Sinkó László, Sinkovits Imre, Szacs- vay László, Szakácsi Sándor, Szarvas József, Szilágyi Ist­ván, Szirtes Ádám, Szirtes Ági, Szvetlov Balázs, Tahi Jó­zsef, Tahi Tóth László, Takács Kati, Törőcsik Mari, Udvaros Dorottya, Vallai Péter, Vég­vári Tamás és Zsurzs Kati. szakemberei egyedülálló felvéte­lekhez juthatnak már a későbbi kiadás előtt, ha órás összeállítást kazettára rögzítenek Petőfi Sán­dor életművéből. Verssel virrasztók Harmadszor vesz részt csereháti turnén a débre ceni Szentgyörgyi Rozi előadóművész és együtte se, a Kuckó Múvésztanya. Az idei előadás-soro­zat előtt július 31-én, szombaton este Petőfi Sán­dor halálának 150. évfordulóján a társulat elin­dul Szászfáról, ugyanakkor a krasznokvajdai ér­deklődők is elindulnak Szászfa felé, éjfélkor a két csapat találkozási helyén irodalmi műsor kezdődik. Verssel, megzenésített költemények­kel virrasztva emlékeznek a magyar forradalom ra, a szabadságharc hőseire és Petőfi Sándorra. A következő napokban a Kuckó Múvésztanya Szászfán, Krasznokvajdán, Büttösön, Kányban, Perecsén, Szanticskán, Rakacán mutatja be leg­újabb vásári komédiáját, a Falu rossza ' " adást. Felvételünkön Szentgyörgyi Rozi (a legfelső sor­ban balra) és néhány kuckós utcazenész. Petőfi (tövis) koszorúi Brackó István Nem ágyban párnák közt... Se­gesvár után, Fehéregyháza mel­lett, Világos előtt... Százötven éve, 1849. július 31 -én hősi halált halt Petőfi Sándor magyar költő. Min­den kerek évforduló emlékezésre, főhajtásra késztet jeltelen sírjánál. A róla szóló közlések ellentmon­dásosak. Az ember mosolyog, ká­romkodik, bosszankodik, elége­detten csettint. A lánglelkű ka­masz, az izgága főnix különös te­remtménye a világnak, titkát ma is hüvelyezzük, költeményeit (újra) értelmezzük... A tragikus véget ismerjük. De ismerjük-e Petőfit? Orlai Petrich Soma képfestményt készített a költőről, aki házikabátban, pa­pucsban, pipázva modellt ült. A békés ejtőzés pillanatát megörökí­tő portrét egy másik, azóta is köz­kézen forgó ábrázolás követte: díszmagyarban, csizmában, acélos tekintettel. Gyaníthatóan hasonló, heroizáló szándékok vezették a későbbi aktorokat is. A nemzet szeme fénye (hányszor sajátították ki a nevét aktuálpolitikai indokok­ból?!) csak diadalmas, csak hatal­mas, csak optimista lehet... Fe- renczy Béni szobra éppen ötven évvel ezelőtt viták kereszttűzébe került. A bronzba öntött alak ki­csi, sovány, fejét leszegve lép, tal­pa alatt egy koszorú. A koszorú! A szobrot végül Gyulán állították föl egy csendes parkban. Ezt a Pe­tőfit a proletárdiktatúra nem vál­lalta. Oktalan, történelmietlen a „mi lett volna, ha..." kezdetű kérdéses meditáció. Fia egy békésebb kor­ban születik, ha apja mesterségét folytatja, ha tervei szerint Párizsba utazik, ha a végzetes napokban nem megy Bemhez, ha nem tárja mellét a kozákok fegyverének... ha nem zaklatták, és ha nem volt zaklatott akkor prózában is a líra legszebb húrjait pengette. Az Úti levelek vallanak erről. „Ebéd alatt kompánia alakult, kirándulni Diós­győrre s a hámorba. Nekem tet­szett ez legjobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de mégtöb- bet kaptam. O ez a bájos völgy, alig félórányira Miskolctól. A falun belül, ahol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egé­szen kősziklák közé szorúl, mere­dek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósán a Szinyva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének... Egész délután itt mulattunk, késő este értünk haza, én különösen elfáradva a kéjtől." Ez a tizedik, 1847. július 8-án Miskolcon szignált levél így kezdődik: „Ez ismét szép napja volt életemnek, nagyon szép. A természettel mulattam, az én leg­kedvesebb barátommal, kinek semmi titka nincs előttem. Mi cso­dálatosan értjük egymást, és ezért vagyunk olyan jó barátok. Én ér­tem a patak csörgését, a folyam zuhogását, a szellő susogását és a fergeteg üvöltését... Megtanított rá a világ misztériumainak gram­matikája, a költészet." Vers is íródott itt (Keresztúton állok), amely szótördelés nélkül is torokszorítóvá teszi. „Keresztúton állok, merre tartsak? Ez kelet felé visz, az nyugatnak. Akár merre megyek, mindegy nekem. Minde­nütt szomorú az életem. Miért nem tudom, hol vár a halál rám? Hogy egyenest azt választanám!" E sorokat olvasva a mindenség bírásának büszke tudatában koz- mikusság tágul a kép. A plebejus­nak bélyegzett, énekelhető dalo­kat szerző Petőfit így definiálja egyetlen hosszú mondatban a vi­lággal parolázó költő Juhász Fe­renc: „Mert Petőfi Sándor, ez a makacs és dacos, ez a könnyen- tombolni-tudó és pacsirta-röptü fiatal férfi, ez a kis dühös szakállal lezárt ős-szív arcú, ez a végtelen- ség-homlokú, ez az angyalszív-ar­cú, akinek alsó álkapocs-csücskén mint lila bogáncs, kis virágzó sza­káll dagadt, ez a fiatal férfi, kit oly kegyetlenül és oly reménytelenül löktek a földbe, akit oly korán rúgtak a földbe, ez a pikával-átdö- fött, ez a baltával agyonvert, ez a halállal virág-csikóként fehéren és harmatosán szembenéző, ez az eléghetetlen, a halál mindenség- közönyébe, soha-szét-nem-olva- dó, soha-át-nem-párolgó remény- csillag: életünk és reményünk csil­laga, kegyetlenül és föloldhatatla- nul világító égitestje magányunk­nak, a bennünk és körülöttünk vi­rágzó és tékozló temrészefnek, a bennünk és körülöttünk tajtékzó és piros lávát fúvó, lángoló föld­anyagot, égő csillag-anyagot fújó történelemnek." Petőfi nem élte meg a krisztusi kort, a glóriás zseni koszorúi ba­bérból és tövisből fonódtak. Rövid földi pályája ragyogó volt. Aztán égre kelt, csillaggá lett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents