Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-28 / 174. szám
1999. július 28., szerda ÉSZH-mfiVIMSZfii# Itt-hon 6 • Intézmények réme. Önkormányzati intézményekre specializálta magát az az ismeretlen tettes, aki az elmúlt napokban hárofn hegyháti településen, Borsodbó- tán. Sátán és Nekézsenyben tört be iskolákba, óvodákba, szociális otthonba. Volt, ahol csak vandálságával okozott kárt, másutt, sajnos, pénzt is talált, s ami rosszabb, magával is vitte azt. A nyomozást az ózdi kapitányság folytatja. • Millenniumi játszótér. Készül a sajómer- cseiek jubileumi parkja és játszótere, amiben csupa fából készült, hangulatos eszköz szolgálja majd a helybeli gyerekek szórakozását. A határidő ugyan szűkös, a munkálatok pedig nem a tervek szerint haladtak, Ádám László polgármester mégis bízik abban, hogy az augusztus 20-i faluünnep kapcsán felavathatják az új létesítményt. Az altatónővér Ózd (ÉM - SZN) - Mi akkor dolgozunk jól, ha a beteg is emlékszik, ki állt a fejénél a műtétje alatt. Ha se jó, se rossz élménye nem fűződik a beavatkozáshoz, csak annyit tud, hogy műtőágyra fektették és megszúrták - vallja Lipter Katalin. Az ózdi Almási Balogh Pál Kórház jubileumi ünnepségén egyike volt a 12 megjutal- mazottnak.- Még nem sikerült kiderítenem, hogy kinek jutottam eszébe, de bevallom: ennyi év után jólesett, hogy gondoltak rám - mondja, amikor kis szabadkozás után rááll a beszélgetésre. Hogy mennyi az ennyi? 1962-ben kezdte az ózdi intézményben, ahogy ő fogalmaz: legalul, mint „kisnővér”. Oda ment, ahol szükség volt rá, minden osztályt végigjárt. Közben adódott számára továbbtanulási lehetőség az anesztézia területén, és ő élt vele. Harminc éve végzett, és azóta sem bánta meg, hogy szakasszisztens lett.- Szerintem ez a legszebb szakma a házban, és egyáltalán nem tartom hálátlannak, bár sokan ezt gondolják. Nincs közvetlen kapcsolatunk a beteggel, a maszk el is takarja az arcunkat, mégis sokszor van, hogy inkább ők ismernek meg engem - árulja el Katalin. Ha lehet, marad- Sok kórházban megfordultam, sokáig azt hittem, a pestiek a miénkhez képest nyugatiak, de ma már tudom, hogy nem kell szégyenkeznünk - szögezi le az aneszteziológus asszisztens. - Szépen és jól dolgozunk, bármilyen összehasonlításban megálljuk a helyünket. Persze, azt nem mondom, hogy nem lehetne még jobban, de én nagyon szeretek itt dolgozni és újra ezt választanám. Pedig nem volt mindig úgy, hogy csak asszisztálni kellett, hiszen a ’90-es évekig minden felelősség rá és kollégáira hárult. Akkor még nem volt altató szakorvos, csak anesztéziában jártas orvosok, akiktől instrukciót lehetett kérni. Ügyelet, műszak, régebben hétvégén, szombattól hétfőig egyfolytában, s készenlét otthon, ha esetleg mindkét műtőre szükség volna. Mégis, az ember abba fárad el, ha nincs feladata. Hosszú történet ez a 37 év, sok minden beleférne, de sürgős dolga lévén Katalin nem vállalja, hogy belefogjon.- Ez bizony más világ, mint az íróasztal melletti nyolc óra. A család is kénytelen elfogadni ezt. De amíg az egészségem engedi, én már itt maradok. Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) - 414-022/202 E-mail: nszabo@iscomp.hu Borsodban nyugszik majd a „vadócnaiva” Szeleczky Zita temetésére készül a magyar színésztársadalom - és Nekézseny A színésznőre legtöbben klasszikus filmszerepeiből emlékszünk Nekézseny (ÉM - SZN) - A jövő héten hétfőn, délután egy órakor temetik a 84 éves korában elhunyt Szeleczky Zitát, a korabeli magyar film egyik legszebb díváját Nekézsenyben. Az élete utolsó éveiben is több mint 2000 verset tudó egykori legenda, akinek hangját számtalan hanglemez őrzi, családi szálakkal kötődött a borsodi településhez. Idősebb testvérei még Nekézsenyben születtek, ő maga azonban már a fővárosban. Ide, a családi sírba hozatták nemrég Amerikából nővére, Olga hamvait és ide kerül most ő is, noha ehhez a kicsi hegyháti településhez más kötődése talán sohasem volt. Amikor az idén januárban a művésznő - Los Angelesből 50 év emigrációt követő végső hazatérte után - beköltözött abba az érdligeti villába, amelyet számára 11 millió forintból újított fel az ottani önkormányzat, minden vagyonát és értékét, az emigrációban töltött évek emlékeit, teljes könyvtárát, lemezeit és különleges fellépőruháit is magával hozta, s ez a hagyaték Érd tulajdona lett. A holminak túl kicsi a villa, ezért az önkormányzat egy kiállítótermet épít hozzá. Ilyesmit Nekézseny község nem tudott volna felajánlani a ’44-ben külföldre került, utóbb a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével kitüntetett Szeleczky Zitának. Azt azonban már súgta-búgta a napokban az egész falu, hogy „itthon” temetik el a hírességet, akit Nekézseny legalább annyira a magáénak tart, mint Érd. Nekézsenyben a nagyapa, Né- gyessy Barnabás földbirtokosként élte mindennapjait családjával - derült ki Klementné Bíró Anikó két éve, még Hollywoodban készült interjújából. Az egerputnoki vasútvonal építőmérnöke, Zita édesapja így ismerkedett meg a Négyessy-lánnyal, akit később feleségül vett. Az idősebb testvérei még Borsodban születtek, Zita azonban már Budapesten látta meg a napvilágot. Szeleczky Zitáról lapunk másfél éve közölt nagyriportot. Emlékének ápolására egyre jobban készültek a helyi általános iskolában, Kiss Éva tanító vezetésével. A.faluban élnek még a Né- gyessy-család mai leszármazottai, a színésznő családjának tagjai, őket azonban tegnap nem sikerült elérnünk. Füzér Ferenc polgármestertől azonban megtudtuk, az önkormányzat már megrendelte a koszorút a magyar film, színművészet, operett és költészet egyik nagyasszonyának sírjára. Szeleczky Zita, színésznő • 1915. április 20-án született, Budapesten • 1999. július 12-én hunyt el • A második világháborút megelőző évtizedben számos sikeres vígjátékban, zenés filmben szerepelt, a korszak, nagy színészeinek egyikeként, legendás partnerekkel (például: Sok hűhó Emmiért, Rózsafabot, Zenélő malom, Gül Baba, Eladó birtok. Egy éjszaka Erdélyben). • Színpadon a Nemzeti Színházban, az Operettszínházban és a Madáchban lépett fel. • Méltatói szerint kiemelkedő tehetséggel alakította „vadócnaiva" szerepeit. Remek tábor volt, csak nem nemzetközi Sajóvelezd (ÉM - SZN) - Minden megvolt. Sátrak, programok, bulik, finanszírozás. Legalábbis a magyar részről. A szlovákok ugyanis az utolsó pillanatban visszamondták a közös táborozáson való részvételt és a vendéglátást egyaránt. Harminc szlovák fiatalt vártak Tornagörgőről azok a velezdi gimnazista, főiskolás és egyetemista lányok-fiúk, akik elhatározták, remek táborozást csapnak a határ innenső és túloldalán is. Szabó Enikő és Tóth Lajos már jártak Szlovákiában, szerették volna elmélyíteni a kintiekkel való kapcsolatukat, s úgy gondolták, egy magyar-szlovák barátságtábor erre kitűnő alkalmat kínál. Tavasszal még nagyon tetszett az ötlet a szlovák partnereknek is, végül azonban az utolsó héten lemondták a programot, anyagi nehézségekre hivatkozva. Pedig a velezdi szervezők szeretettel látták volna őket úgyis, ha nem kapnak viszontvendéglá- tást. A Sajómentiekért Alapítvány megnyerte az ügynek az Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat támogatását. Nagy csalódás volt mindenkinek, hogy így alakult - tudtuk meg Bakó Józsefnétől, az alapítvány polgármesteri hivatali összekötőjétől. Az ő 14 éves fia is részt vett azonban a táborozáson és rendkívül jól érezte magát. Igaz, hogy a saját falujuk kellős közepén sátoroztak a fiatalok... Volt, aki néhány méterre aludt az ágyától a sátorban, de a lényeg a jó társaság, a hajnalig tartó szórakozás volt. Elutaztak az egri várjátékokra, a szilvásvá- radi lovas fesztiválra, s ha már így történt, „csak azért is” jól érezték magukat 47-en, szerdától vasárnapig. Nádasdiak busza. Új és kényelmes autóbuszokat pott a közelmúltban a Borsod Volán ózdi igazgatósága. Az ön- kormányzat támogatásának eredményeképpen állt munkába egy korszerű helyi busz, amely Szentsimonba közlekedik a jövőben. Továbbá, a már meglévők mellé, egy újabb, légkondicionált Scania is érkezett az Ózd-Budapest vonal személyforgalmának kiszolgálására. A képünkön látható mutatós jármű pedig néhány hete fut Ózd-Borsodnádasd és Ózd-Mezőkövesd között, nádasdi telephellyel. Fotó: Györfi György Lengyel cserkészek a magyar hegyekben Farkaslyuk (ÉM - SZN) - Ezekben a hetekben két turnusban 80 lengyel gyermek és fiatal tanyázik, tíz kísérővel, a far- kaslyuki ifjúsági táborban. Valamennyien Ózd testvérvárosából, Chorzówból érkeztek. Amolyan kis esti fesztiválra készülődnek éppen a lengyel vendégek, papírjelmezeket fabrikálnak, a rekkenő hőség elől a hűvös központi épületbe húzódva. Jöttünk- re, persze, azonnal felajánlják: máris uniformist öltenek és bemutatják, hogyan is zajlik az igazi lengyel kiscserkészek élete. Nem éppen „időszerű” viselet, de nem bánják, jókedvű játékba fognak.- Ennyit igazán ki kell bírnia egy cserkésznek - mosolyognak a kísérőik, Magdaléna Hadrian és Anna Konka, mindketten egyetemisták. Aztán mesélnek az egri és aggteleki kirándulásokról, az ózdi strandolásról, s hozzáteszik: a szép bükki környezetben eldugott táborban remekül érzik magukat. Igaz, Lengyelországban is van jó hegyi levegő és vadregényes környezet, de ez mégis más! Az, hogy Magyarországon táborozhatnak, már önmagában is nagy élmény a 10-17 évesekből álló lengyel csoport tagjainak. Harmadik éve táboroznak lengyel cserkészcsapatok Farkaslyukon Azt éppenséggel sajnálják, hogy pont akkor utaznak el, amikor megjelenik a róluk szóló írás, de nem keseregnek, végül is akkor érkezik az őket váltó második csoport, megintcsak két hétre. Idén már harmadszor táboroznak itt a Katowice-ipar- vidéki lengyel városból érkezett gyerekek. - A két település kitűnő kapcsolatának ez is fontos része - erősíti meg Richter Péter, a tábor magyar felelőse. Éppen indulnánk, amikor befut a gépkocsijuk, egy lengyel gyermek lába sérült meg, őt vitték elsősegélyre a városba. De semmi komoly: csak ami a tábori élettel együtt jár. Másnapra az Arlói- tóhoz terveztek gyalogtúrát, de igaz, ami igaz, kicsit félnek a szeszélyes időjárástól.- Lengyelországban a korábbi politikai érában is meghagyták a cserkészmozgalmat, ezért arrafelé ennek komolyabb törtéFotó: Antal István nelme van - informál Richter Péter. - De ma már nem kötődik olyan erősen a vallási alapokhoz, mint régen, legalábbis mi nem vesszük észre. Igaz, a tavalyi csapat templomba is elment, a mostani vendégeink eddig ezt nem igényelték. így is igyekeztünk változatos programot biztosítani számukra - a Mobilitás Ifjúsági Szolgálattól kapott 480 ezer forint segítségével -, remélem hát, nem unatkoztak...