Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-26 / 172. szám

1999. július 26., hétfő Itt-hon 5 HÍRCSOKOR • Szociális földprogram. A magtár tető- szerkezetének befejezése után adott be a szociális földmunkaprogramra újabb pá­lyázatot a csobádi önkormányzat. A tá­mogatásból a gépek javítására és tárolá­sára alkalmas helyiséget alakítanának ki. • Óvodai tetőcsere. A Területfejlesztési Ta­nácstól nyert pályázat segítségével fogtak hozzá az óvoda tetőszerkezetének cseréjé­hez Aszalón. A közel hárommillió forintból a szarufákat, a palát és - mint a munkák so­rán kiderült - a gerendákat is ki kell cserél­niük. Szeptemberre fejezik be a munkákat. • Koszorúztak Nagykinizsen. A Pro Partia Magyarország Felfedezői Szövetség vezető­képző táborának egy csoportja érkezett Sá­rospatakról Nagykinizsre a közelmúltban. A Szabó Jóska, a nagykinizsi kishonvéd kopja­fáját-és a református templomban lévő em­léktábláját koszorúzták meg. A gondnok Abaújszolnok (ÉM - NyZ) - Azért láto­gattuk meg Vaszily Vincét, a helyi tu­ristaház gondno­kát, hogy életéről beszélgessünk ve­le. Pár nappal ké­sőbb azonban az Vaszily Vince abaújszolnoki idős ember elhunyt. írásunk immár nem­csak portré - emlék egy emberről. Kötelességének tartja, hogy rendben tartsa a szobákat, lekaszálja az udvaron a füvet. Amikor egymásnak adják a kulcsot a láto­gatók, a takarítást sietősebben kell csinál­nia, de nem ódzkodik ettől. Ha ennyivel beérnénk, nem is mondana többet az aba­újszolnoki Vaszily Vince. Szerencsénkre azonban a beszélgetésen ott van a gondnok felesége is és „kivallja" a részleteket.- Jól van már - inti rendre az idős férfi a feleségét, és komótosan folytatja. - Ta­valy, vagy tavalyelőtt rengeteg vendé­günk volt. Még német turisták is. Szótár­ral beszélgettünk velük. Most azonban Szanticska elviszi őket. Mellékállásban csinálom én ezt, mert mellette itt van még most is a gazdaság. ‘38-ban szület­tem, a téeszben dolgoztam mindig. Az er­dőben - fakitermelő voltam, utána meg húsz évig állattenyésztő. De idehaza is volt mindig jószág. Meg szőlő, kukorica is a nyugdíj mellé. Van mivel foglalkozni. Kerülte az iskolát \ Alpolgármester is - kapjuk a háttérinfor­mációt. <- Hát annak csúfolnak... Öten vagyunk tagjai az önkormányzatnak. Ha beteg lenne a polgármester, nekem kellene átvennem a helyét. Amit tudunk, csináljuk, de örege­dünk már. Megy el a munkakedv - mondja. Amikor átsétálunk a turistaházba, hogy megnézzük, mire is ügyel, újabb részletek kerülnek elő az élettörténetből. A turistaház valamikor iskola volt, Va­szily Vince is ide járt annak idején, a negyvenes években. Virgonc kisfiú lehe­tett, mert az első napon, amikor nővérei magukkal vitték, hónuk alatt az összekö­tött, fűtésre szánt fával, nekifeszítette ma­gát a sárkaparónak: „Mindenemet nektek adom, csak ne vigyetek be!” - kiabálta.- Szigorú vagyok - tér vissza a gondno­ki feladatokhoz. - Megmondom a'gyere­keknek, hogy mit szabad és mit nem. De elviszem őket szánkózni is, a szánom után kötjük a szánkókat. Úgy érzem, min­denki élményekkel telve távozik innen. Az oldalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszám: 46/414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu Négy kontinens színes madarai Aszalón Póczos István tenyésztő szerint a legnagyobb boldogság, ha egy pici papagájfióka kikel Póczos István és unokája a barátpapagáj-fiókával Fotó: Bujdos Tibor Nyikes Zita Aszaló (ÉM) - Jelenleg tizen­hat-tizenhét fajta papagájt nevel és tenyészt hobbiból az aszalói Póczos István. A madarak Ázsiából, Afrikából, Dél-Amerikából és Ausztráli­ából származnak.- Monajon gyermekeskedtem, már akkor is foglalkoztam mada­rakkal, mezei fácánt, fürjet, szar­kát neveltem, gyógyítgattam. Az­tán volt egy hosszú szünet, és csak 1977-ben kezdtem újra, ami­kor már Aszalóra költöztünk - mondja Póczos István. - Először díszfácánokat tenyésztettünk, de nem sikerült a páratartalom be­állítása, és nem költötték ki a to­jásokat a nőstények. Több fácánt 'a miskolci Vadasparknak aján­dékoztam. Aztán vettünk egy pár hullámos papagájt. Színpompában, ricsajban Az udvaron lévő ketrecekben különböző színű, kisebb-na- gyobb papagájok tollászkodnak. Vannak köztük nevezetes és ér­tékes fajták is: Pennant, sárga­torkú, szilvafejú és feketefejű törpepapagáj. A barátpapagájok torkukat mutogatva fülsüketítő ricsajba kezdenek, amikor az aszalói madárvilágot bemutató sétán a közelükbe - és kicsinye­ik közelébe - érünk.- Jobbak a riasztónál - tréfál­kozik Póczos István felesége. A rekesztékek körbejárása közben néhány részlet a te­nyésztésről is elhangzik:- Szerettem volna piros papa­gájokat is nemesíteni, de hiába adtam pirospaprikát, sárgarépát, nem változott meg a színük. Most mégis van egy piros tollú, és telje­sen véletlenül alakult így. Egyéb­ként sok idő kell ahhoz, hogy az ember megtanulja: mi kell ahhoz, hogy a madár jól érezze magát. Olyan körülményeket kell biztosí­tanunk, mint az őshazában. Ter­mészetes odút, megfelelő élelmet, a szükséges páratartalmat. És fi­gyelni kell őket. Nagyon szeret­nek például fürdeni. Olyankor úgy viselkednek, mintha egy víz­esésnél volnának - meséli az aszalói madártenyésztő. Egyik hozza a másikat Nagy kihívás, hogy egy madár megtanuljon beszélni - neki is volt egy, amelyiknek csak úgy pörgött a nyelvén az „s” és az „r” hang de ez csak a kí­vülálló számára szenzáció. Az sem fontos a tenyésztőnek, hogy egy madár mennyire szí­nes, sokkal inkább az, hogy mennyi van belőle az or­szágban.- A legnagyobb boldogság mégis az, ha egy pici fióka ki­kel. Vagy az, amikor már meg is ül az ember kezén - állítja Póczos István. És hozzáteszi még azt is: számára a madárte­nyésztés nem több, mint hob­bi. A terveiről pedig annyit árul el, hogy most egy sárga rozellát szeretne. Cserélni. Mert - mint kiderül - a leg­több madár úgy kerül hozzá a fővárosi diszmadárbörzén, hogy egyiket eladja és rögtön vesz helyette másikat, vagy pe­dig elcseréli. Szikszó, millennium, pályázat Szikszó (ÉM) - „Szikszó és tör­ténelmünk nagy alakjainak, ese­ményének kapcsolata” címmel hirdet képzőművészeti és irodal­mi pályázatot a szikszói Millen­niumi Emlékbizottság a város általános iskolás és gimnazista korú fiataljai részére. Az alsótagozatos tahulók képző­művészeti vagy irodalmi alkotás­sal pályázhaüiak, az előbbi maxi­mum mérete az A/l-es papíré, az irodalmi művek pedig nem lehet­nek hosszabbak öt gépelt oldalnál. A felsőtagozatos és gimnazista diákok irodalmi alkotásokkal pá­lyázhatnak, ezek terjedelme nem haladhatja meg a tíz gépelt oldalt. A pályázatokat szeptember 15-éig kell eljuttatni a Millenni­umi Emlékbizottsághoz, érdek­lődni, további információkat kérni Pohubi Józseftől, a műve­lődési központ igazgató-helyette­sétől lehet. Megrövidítenék a hivatalt. A községháza korszerűsítését tervezik Nyéstán. A Területkiegyen­lítő Alap támogatásával a hivatal „felesleges” részei­ből mellékhelyiségeket hoz­nak létre. A közhasznú munkások, és árvíz, hóvihar idején a polgárvédelmi erők is hasznát vennék a helyisé­geknek. Fotó: Bujdos Tibor Táborozok a turistaházban Abaújlak (EM) - Fogyatékos gyerekek táboroztak július ele­jén az abaújlaki turistaházban. A nyíregyházi papnövendékek által szervezett táborba az or­szág különböző részeiről, vala­mint Erdélyből is érkeztek ven­dégek. Az ötvenkét fiatal felüdü­lését az abaújlaki önkormányzat Szikszótól Encsig ­Halmaj (ÉM) - Két pályázatot is benyújtott a halmaji önkor­mányzat, mind a kettőt egy tér­ségi kerékpárút építésével összefüggésben. A térségi kerékpárút a tervek szerint két ütemben valósul majd meg. Az első fázisban Hal­maj belterületéről a 3-as számú főútig építik meg a kerékpáro­sok közlekedősávját, körülbelül egy kilométer hosszan - tájékoz­is támogatta: ingyen adták a szállást, és naponta három-négy fő segített a főzésben. A turista­ház azonban ezután sem maradt üresen, személyes kapcsolatok révén, illetve a Máltai Szeretet­szolgálat közreműködésével sza­badkai gyerekek üdültek az aba- úji kisközségben. térségi kerékpárút tatott Tóth József polgármester. A második ütemben pedig a Halmajról induló szakaszt a Szikszó-Aszaló közötti kerékpár- úttal kötnék össze. Ezt később tovább folytatnák Csobád irá­nyába, mintegy öt kilométer hosszúságban. A végső elképze­lés pedig az, hogy Szikszótól En­csig olyan térségi kerékpárút alakuljon ki, amely összeköti a Cserehátot a Hernád völgyével. Sportöltöző mindenkinek Csobád (ÉM - NyZ) - Sportöltö­ző építésére-nyújtott be pályáza­tot a Sport és Ifjúsági Miniszté­riumhoz a csobádi önkormány­zat. Az új épületet az iskolás gyerekek is használnák. Két év­vel ezelőtt önerőből fogtak hozzá a sportöltöző építéséhez Csobá- don. A futballcsapat ugyanis fel­jutott a megyei másodosztályba, szükségük lett volna a hideg-me­leg vizes, zuhanyzós öltözőre, ahol a vendégjátékosok, továbbá a bírók is át tudtak volna öltöz­ni. Az önkormányzat azonban - forráshiányos lévén - nem tudta finanszírozni az építkezést, a fa­lakat ezért csak félig húzták fel. A közelmúltban beadott pá­lyázat segítségével befejeznék a félbemaradt építkezést, és a pá­lyát is rendbe tennék; de már nemcsak az - időközben ugyan „visszazuhant" - focisták, ha­nem az iskolások is használhat­nák a szabadidős létesítményt. Hernádkércs, Felsödobsza (ÉM - NyZ) - Két tizenéves lány vett részt a Szent Király Szö­vetséghez tartozó települések fiataljai számára szervezett versmondó-táborozáson Szentkirályszabadján. A szentistvánbaksai Erdődi Ani­kó és a felsődobszai Varga Haj­nalka jó közösségi munkája ju­talmaként jutott el egy hétre Szentkirályszabadjára. A Veszp­rém megyei településen egy hé­tig, közel húszán, délelőttönként irodalmi foglalkozásokon ele­mezték, értelmeztek különböző költeményeket, délután pedig kirándultak. Jártak Balatonal­mádiban, Zircen. Varga Hajnalkával, mivel megkeresésünkkor éppen egy másik táborban tartózkodott, csak telefonon tudtunk beszélni. Mint mondta: több dolog is tet­szett neki, az egyik az volt, hogy találkozott egy színésszel: a Szomszédok című sorozatból is­mert motoros rendőrrel, azaz Pintér Tiborral. Lelkesen be­szélt arról is, hogy a színpadi mozgást és a hangképzési tech­nikákat is gyakorolhatta. És az is élményt jelentett számára, hogy német tizenévesekkel an­golul beszélgethetett. A tizennégy éves Erdődi Ani­kót már otthonában látogattuk meg, és az élményei mellett ar­ról is kérdeztük: miért szereti a verseket?- Minden nagyon jó volt. Már levelet is kaptam a barát­nőimtől. Az is felejthetetlen volt, hogy az utolsó két este tábortüzet gyújtottunk. A gá­lán pedig egy vicces verset szavaltam el. Kiskoromtól fog­va szeretem a verseket. Azon belül a pedig rímeket. Ha jók a rímek, megtanulni is könnyebb egy-egy költeményt. Csokonai Vitéz Mihály a ked­venc költőm.Erdődi Anikó Fotó: Bujdos Tibor Rímekbe szedett Szent Király Szövetség

Next

/
Thumbnails
Contents