Észak-Magyarország, 1999. június (55. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-28 / 148. szám

1999. június 28., hétfő ÉSZAK-MAGYAROftSZÁG # Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Párbeszéd. Majoros Valéria fotóművész és Barák Péter computergrafikus alkotásai­ból nyílik közös kiállítás Párbeszéd címmel július 1-én, csütörtökön délután 5 órakor a miskolci Rákóczi-házban. A tárlatot Aknai Katalin művészettörténész nyitja meg. • Czine Mihály emlékezete. Czine Mi- hályra emlékezik Pálfy G. István a Lévay József Közművelődési Egyesület legköze­lebbi rendezvényén, melyet június 29-én, kedden délután 5 órától tartanak Miskol­con, a Tiszáninneni Egyházkerületi Szék­ház nagytermében (Kossuth u. 17.). Három magyar film Karlovy Vary-ban Budapest (MTI) - Három magyar alkotást is bemutatnak az idei Karlovy Vary-i nem­zetközi filmfesztiválon, amelynek hivata­los versenyprogramjában Jancsó Miklós: Nekem lámpást adott kezembe az úr Pes­ten című munkája szerepel. Az East of the West szekcióban tűzik műsorra Szomjas György Gengszterfimjét, valamint Tompa Gábor: Kínai védelem című munkáját. A csehországi városban július 2. és 10. között megrendezendő - immár 34. - must­rán várhatóan 14-16 film verseng a feszti­vál nagydíjáért, a Kristályglóbuszért. MOZI A múmia Für Gabriella Nagyapáink kedvenc rémálmai újra rio­gatnak. A vámpír, a farkasember és Fran­kenstein teremtménye után most a múmia is visszatért. Most már tényleg csak a gé­lem hiányzik, de ami késik, nem múlik... Mi is az a múmia? Belső szerveitől meg­fosztott és tartósított halott. És itt van a kutya elásva. Helyesebben a szarkofág, mert az Imhotep névre hallgató címsze­replő még nagyon is eleven volt, amikor háromezer éve mumufikálták, mert félre­lépett a fáraó szeretőjével. Szerelme azon­ban elpusztíthatalan az imádott nő iránt és történjen bármi, újra fel akarja éleszte­ni a már szintén mumufikálódott kedve­sét. Aki ilyen csúfosan hal meg, az persze nem lesz az erény szobra, ha visszatér. A katasztrófa két kutatócsoport képében ér­kezik Egyiptomba még a ’20-as években. Angolok és amerikaiak vetélkednek a kin­csekért, míg végül a szigetország csinos könyvtárosnője, tudtán kívül, fel nem tá­masztja Imhotepet. A múmia öl, pusztít és nyomorba dönt, az egész arab világ kifor­dul sarkából. A megmaradt ásatók, persze az angolok, pedig megpróbálják megfékez­ni a borzalmakat. Felejtsük el az ideges járású, koszos géz­be bugyolált vézna színészeket. Ez a múmia már nem az a múmia. Ez egy tökéletes szá­mítógépes trükk és talán éppen ezért olyan hihető. Ne felejtsük el viszont a belevaló hőst, aki mindennel szembeszáll és minden­re van egy szellemes megjegyzése. A film készítői jobbat nem is választhattak volna Brendan Frasernél, akit a Kőbunkó című film vicces címszereplőjeként ismerhetnek a legtöbben. Szerepe csak annyiban tér el az előbb említettől, hogy rövid a haja és folya­matosan tud beszélni, de mi kell több egy ideális kalandhősnek? Az angolok sem le­hetnének már ennél angolabbak. Az albioni jellemnek összes sztereotipiája felvonul, mégsem erőltetetten, hanem mesterien ada­golva, hogy a legtöbbet lehessen a karakte­rükből hasznosítani. Ügyetlenek, de okosak, visszafogottak és kalandra éhesek. Ja, és még valami. A végén a főhős és a főhősnő... Na mindegy. Ennyi sablon igazán belefér. A múmia minden szempontból figye­lemre méltó alkotás. Horroron még nem nevettek ennyit és humoros kalandfilmen sem ijedeztek még ekkorákat. A látvány lenyűgöző, a kellő pillanatokban megfele­lően naturális, a történet dinamikus és a közönség jól szórakozik. Halálosan jól. A pifferó, a dulsaina és a tárogató Egy francia zenekar barangol a négyezer éves fafúvós hangszer nyomában Az Une Anche Passe Miskolcon a Galéria udvarán fújta Fotó: végh Csaba Miskolc (ÉM - FK) - A zene ünnepén Miskolcon látta vendégül az Alliance Francai- se az Une Anche Passe dél­francia fúvósegyüttest. Ma­gyarországi turnéjukon Sze­ged és Debrecen után ez volt a harmadik állomás. Hangu­latos muzsikájukkal a Föld­közi-tenger népeinek zenéit hozták el a Rákóczi-udvarba.- Sete városában, ahonnan az együttes származik, él még egy régi föníciai hagyomány, egy hajós párbajtorna, amit mindig egy különleges régi oboafajta megszólaltatásával indítanak el. Ez a hangszer és annak a hang­ja keltette fel húsz éve egy bará­tommal az érdeklődésünket - mondta el az együttes vezetője, Laurent Audemard. - Annyira megfogott aztán ez az oboa, hogy elkezdtem keresgélni a ma is élő formáit és azt tapasztal­tam, hogy a Földközi-tenger mellett élő népeknél mind fellel­hető, csak más-más néven és el­térő méretekben. Az olaszok pél­dául pifferónak, a spanyolok dulsainának nevezik. Tíz évvel ezelőtt állt végül össze az együt­tes, főleg rézfúvósokból. Vannak köztünk olyanok, akik dzsesszt, esetleg sanzont játszottak vagy az utcán zenéltek előtte. A társa­ság tehát elég vegyes. Magyarországon a tárogató ennek a régi oboának a megfele­lője. Az Une Anche Passe termé­szetesen már ezzel a hangszerrel és a vele játszott zenével is talál­kozott.- Bartók Béla közvetítésével ismertük meg a magyar népze­nét és az ő művei alapján ját­szottuk. Később azonban eljutot­tunk Erdélybe, ahol egy fiatal muzsikusnak bemutattuk őket. Ő nem tudott kottát olvasni, de amikor játszani kezdtünk rögtön felismerte a dalokat és előadta őket úgy, ahogy az eredetileg hangzik, ahogy ő ismeri. Telje­sen más volt. Azóta mi is egy ki­csit máshogy játsszuk. Egy má­sik zenésszel is megismerkedtem Nagybányán, amikor dallamokat gyűjteni jártam ott. Az öregúr kiapadhatatlan forrás volt. Tőle is rengeteget tanultam. A mun­kának persze még koránt sincs vége. Legközelebb a csángó dalo­kat kezdjük el kutatni. Igyekeznek bejárni az összes országot, ahonnan dallamokat vettek át. Jártak Spanyolország­ban, Egyiptomban, Törökország­ban, Görögországban és Románi­ában is. Ez persze nem olcsó mu­latság, Magyarországra például a Francia Művészetet Támogató Egyesület, az AFAA és a Renault támogatásával jutottak el.- Érdekesek a külföldi tur­nék. Sok zenésszel és együttes­sel ismerkedünk meg. Állandó­an cseréljük a CD-ket és a kottá­kat, és persze keressük az obo­ánk megfelelőjét. Nagy álmunk, hogy 2000-re összegyűjtsük az összes formáját ennek a hang­szernek, és egy nagy koncertet rendezzünk, Négyezer év az obo­ával címmel. A zenekar azonban nemcsak a különböző népek zenéit dolgozza át jellegzetes dzsesszes stílusába, hanem ismert filmek zenéit is. így történt ez Kusturica Cigá­nyok ideje című munkájával is.- Jugoszláv alkotásról van szó, aminek tipikusan szerb ze­nét komponáltak - folytatta La­urent Audemard. - Amikor Sze­geden előadtuk, az ott élő szer- bek meg voltak hatódva. De mindegyik népcsoport nagyon örül, ha felismeri a saját dalla­mait a zenénkben. Barlangfesztivál először, de nem utoljára A világörökség részét képező Baradla-barlangban egyedülálló rendezvényt szerveztek Aggtelek (ÉM - NyZ) - Elő­ször rendezték meg a Barad- la Kórusfesztivált a hétvé­gén. A barlangfesztivál való­színűleg nemcsak az Aggte­leki Nemzeti Parkban és ha­zánkban, hanem a világon is premier volt. Az Aggteleki-Jósvafői Hagyo­mányőrző és Művészeti Napok szervezői idén több programra is várják az érdeklődőket. Egyedülálló barlangi koncerte­ket, fesztiválokat, hagyomány- őrző rendezvényeket, kézmű­ves és művészeti táborokat rendeznek. Az évre elosztott események közül - mivel a világon sem tud­nak hasonlóról - kiemelkedik az elmúlt hétvégén - az Aggteleki Nemzeti Park és a Miskolci For­rás Kamarakórus Alapítvány ál­tal - megrendezett Baradla Kó­rusfesztivál. És bár az elnevezés a mérsékelt öv legnagyobb és legdíszesebb cseppkőbarlangjára utal, az eseményt több helyszí­nen tartották. A pénteki meg­nyitón az aggteleki szabadtéri színpadon az összes fellépő kó­rus - a budapesti Musica Lu- dens Kamarakórus, a fóti Man- dák Kórus, a Pécsi Mecsek Kó­rus, a Nyíregyházi Cantemus Gyermekkar, a budapesti Prelu- de Kórus és a miskolci Forrás Kamarakórus is - bemutatko­zott. Szombaton a Baradla-bar­langban tartották a koncerteket - délelőtt az Óriások-termében, délután pedig a Hangversenyte­remben -, vasárnap pedig az aggteleki, a jósvafői, a szögligeti és a boldvai református temp­lomban.- A hangversenyterem kínálja magát a koncertezésre. De nem­csak a zseniális akusztika miatt, hanem a környezet is egyedülál­ló és lenyűgöző. 1997 őszén kon­certeztünk itt, akkor született az ötlet, hogy rendeznünk kellene egy kórusfesztivált - beszél az előzményekről Üszögh Lajos, a Forrás Kamarakórus Alapít­vány alapítótagja. Közben a Nyíregyházi Cante­mus Gyermekkar vonul fel a Hangversenyterem színpadára, és Palestrina, Gallus, Kodály, Bartók és Kocsár műveket szó­laltatnak meg. A közönség pe­dig bármennyire is késztetést érez elragadtatása kifejezésére, tapsolásba csak intésre kezd. Felvétel készül ugyanis az elő­adásokról.- A hanganyagot árulni fog­juk. Most először még nem akar­tunk nemzetközi fesztivált szer­vezni, de jövőre megpróbáljuk. Ezidőtájt van ugyanis a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny Debrecenben, a világ különböző részeiről érkező kórusok pedig mindig legalább egy héttel ko­rábban itt vannak - sorolja ter­veiket Üszögh Lajos. Néptánc Gyöngyvirágtól lumbhullásig Tábor, fesztivál, utánpótlás csoport - avagy az Avas és az iskolások Miskolc (ÉM - EM) - Ez a hét­vége a népművészet jegyé­ben zajlott, a miskolci Rónai Művelődési Ház Avas Néptánc­együttese azonban ezután sem rakja sarokba a táncos csizmákat. És nemcsak fellép­nek, de tanítanak is: tábor­ban, utánpótlás csoportban. Avas Néptáncegyüttes terveiről Tóth György művészeti veze­tővel és Göcz Roland néptáncok­tatóval beszélgettünk. • Nyáron is nagy néptáncos élet van Miskolcon, az Avas Néptánc­együttes is fellépett e hét végén a Borsodi Fonón. Ezelőtt egy héttel pedig mi rendeztük meg a Gyöngyvirág Gyermek Néptánc Fesztivált, amelyen a miskolci és a Miskolc környéki általános iskolák néptáncegyüttesei léptek föl. Láthattuk például Onga, Mád, Sajóbábony, Nyékládháza gyermek néptáncosait. E rendez­vénnyel olyan együtteseknek szerettünk volna fellépési lehe­tőséget biztosítani, amelyek ed­dig nem vettek részt nyilvános szereplésen. Az volt a célunk, hogy megismertessük a gyere­kekkel a színpadi előadás örö­mét és az egészséges verseny- szellemet. Mindenki kapott dí­jat, az első három helyezést elért csapat még vásárlási utal­ványokat is. □ Miből telt minderre? • A jegybevételből és a nevezési díjakból csak minimális bevételre tettünk szert, a Rónai finanszíroz­ta a rendezvényt. El kell monda­ni, hogy az Avas Néptáncegyüttes elég nehéz körülmények között működik. A miskolci önkormány­zat Mecénás alapja idén 200 ezer forinttal támogatja munkánkat, ebből egy matyó koreográfiát ké­szítünk, illetve a ruhatár bővíté­sére fordítjuk. De a pénzhiány miatt sajnos sok lehetőségtől el is esünk. Például tavaly nyáron az együttes - egyetlen magyar fellé­pőként - meghívást kapott az Azori-szigetekre, de a közel 1 mil­Az Avas Néptáncegyüttes lió forintos utazási költséget nem tudtuk előteremteni. Felléptünk ugyan Görögországban, de ott sem volt elegendő a pénz, így a táncosok a sajátjukból egészítet­ték ki a költségvetést. □ A szűkös anyagiak valószínű­leg nehezítik az utánpótlás kine­velését is. • Mindent megteszünk azért, hogy az Avas Néptáncegyüttes megfeleljen régi hírnevének ­hiszen 1983-ban elnyerte a Végle­ges Kiváló Együttes címet. Az el­múlt két évben lezajlott egy nagy generációváltás, a régi együttes helyét az ifjúsági cso­port vette át. Szeptembertől új utánpótlás csoportokat indítunk, 8 évestől 14 éves korig várjuk a néptáncot szerető gyerekeket. □ Az utánpótlást szolgálja a néptánctábor is? • A táborba már elsősorban kö­zépiskolásokat várunk. Inkább népszerűsíteni kívánjuk a nép­táncot, előképzettség nélkül is le­het jelentkezni. Egyébként szé­kelyföldi táncokat oktatunk majd a július 19-től 25-ig tartó héten a Hermán Ottó Emlékparkban megrendezett táborban, amelyre a Rónaiban lehet jelentkezni. □ És mikor látjuk legközelebb az Avas föllépni? • Minden augusztusunk nagyon zsúfolt. Sok falunapra, búcsúra, Szent István napi rendezvényre kaptunk meghívást. Bízunk bem ne, mindenhol sikert aratunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents