Észak-Magyarország, 1999. június (55. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-28 / 148. szám

1999. június 28., hétfő Itt-hon 5 HÍRCSOKOR • Kisgépre pályáznak. Univerzális kisgép­re adott be pályázatot a nyéstai önkor­mányzat a területkiegyenlítő alaphoz. A közel egymillió forintos kisgépet az út- szélek, járdák, parkok gondozására hasz­nálnák, de hótolót, fűnyírót és egy kisko­csit - ezzel a szelektív hulladékgyűjtést oldanák meg - is vásárolnának hozzá. • Korszerű világítás. A homrogdi önkor­mányzat is pályázik a település világításá­nak korszerűsítésére. A közelmúltban be­adott pályázat eredményképpen korszerű világítótesteket remélnek. Nemcsak a költségekkel takarékoskodnának, hanem a biztonságos közlekedés feltételeit is megteremtenék. • Könyvtárbővítés. Az épület rekonstruk­ciójára nem kapott támogatást a csobádi iskola a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítványtól, kárpótlásul azonban könyv- vásárlásra 30 ezer forintot adományoztak az intézménynek. A 41 alsó tagozatos cso­bádi kisdiák számára lexikonokat, ismeret- terjesztő könyveket vásárolnak majd. Az aranygyűrűs Szikszó (ÉM - NyZ) - Azt a diákot, aki a kö­zépiskolában végig ki­tűnő volt, a szikszói gimnázium Tehetsé­ges Diákokért Alapít­ványa megjutalmazza. Idén Dobos Enikő kapta meg a szorgal­mas diáknak járó aranygyűrűt.- Négy éve adnak gyűrűt a kitűnőknek. Amikor az elsőt ad­ták át, már akkor tudtam, hogy én is sze­retném majd megkapni - meséli Dobos Enikő, a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium, Szakképző és Általános Isko­la első hatosztályos gimnáziumi osztályá­nak érettségizett diákja. - A szüleim pe­dagógusok, édesanyám tanítónő, édes­apám pedig itt, a szikszói gimnáziumban matematika-fizika szakos tanár. Elvárták tőlem, hogy teljesítsek. De én is elvártam magamtól. Azok közé, akik jók A legfőbb indoknak mégis az tűnik, hogy Enikő már kiskorától kezdve tovább akart tanulni. De - mivel a szülei pedagó­gusok és a nővérének is az egyik diplomá­ja tanári oklevél - úgy gondolta, tanár nem lesz. Felvételizni viszont nem akart, mert tartott a stresszes helyzettől - ahogy mondja: nem tudta, hogy idegesen hogyan lehet teljesíteni -, így azért tanult, hogy menteséget szerezzen. Megkérdezzük, hogy miért nem csak azokból a tantár­gyakból készült maximálisan, amelyekről tudta, hogy szükségesek a mentességhez, így válaszol:- Szerettem volna mindenből jó lenni. Jó érzés azok közé tartozni, akik jók. Di­cséretet, könyvet kaptunk, kirándultunk - sorolja, és nem emlékszik olyan esetre - legalábbis az utolsó két évben -, amikor kétesre állt volna valamiből.- Tanulni szeret? - kérdezzük.- Nem különösebben, De szükségem van rá, hogy elérjem a céljaimat - felel ambiciózusan. A karrierre, sikerre, felelős beosztásra és családra vágyó fiatal lány már túl van érettségin, pontjai, nyelvvizsgája és érett­ségi eredménye alapján pedig több mint valószínű, hogy a Miskolci Egyetem Gaz­daságtudományi Karán kezdi majd az el­ső évet szeptemberben. Az oldalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszám: 46/414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu Idegenben tanultak az idegenforgalomról A műemlékek bevonásával fejleszthető a turizmus - ezt látják a szlovákok Szanticska (ÉM - NyZ) - A vidéki turizmusról szerve­zett kétnapos szimpóziu­mot a Kassa és Vidéke Járá­si Hivatal Regionális és Kul­turális Osztálya az elmúlt héten Szanticskán. A turiz­mus feltételeinek megtere­metése Szlovákiában - ez volt a téma. A szlovákiai Cserehát és Bódva völgye kapcsolata Szanticskával nem újkeletű. Ismeretségük, ba­rátságuk egy közös pályázat el­készítésével együttműködéssé is alakult a közelmúltban, a Kár­pátok Eurorégió pályázatán Szövésóra az új csűrben Szlovák vendégek Fotó: Végh Csaba nyerve ugyanis a népi mestersé­gek felélesztéséhez kezdtek hoz­zá. Szanticskán a népi csűrt - mely egy fafaragó műhelynek és egy szövőháznak ad otthont - már fel is avatták, Tornán pedig a közeljövőben kezdik építeni a mézeskalács-sütödét és a gyé­kényfonó műhelyt. A mesterségek házaiban kár­pátaljai, szlovákiai, erdélyi és magyarországi magyar gyereke­ket oktatnak majd, létrehozva egy határ menti mikrorégiót. A szlovák vendégek múlt heti látogatása azonban csak annyi­ban kapcsolódott a korábbi előz­ményekhez, hogy jelen voltak a csűr avatásán. Á szimpóziumon a szlovák idegenforgalmi tör­vényt készítették elő - Szlováki­ában most alkotják majd meg ezt a jogszabályt -, és a turiz­mus feltételeinek megteremtésé­ről tanácskoztak. Összesen negyvenen: vállalkozók, önkor­mányzatok képviselői, polgár- mesterek.- A konferencia első részét Tornán tartottuk, a másodikat pedig itt - mondja Mester Mik­lós, a Kassa és Vidéke Járási Hivatal elöljáró helyettese. - A lehetőségekről beszélünk, me­lyek nálunk is adottak. Főként a műemlékek kihasználásáról. Tornán is van tájház, szeret­nénk majd bővíteni, és az egy­kori Abaúj-Torna vármegye me­gyeházáját is szeretnénk felújí­tani. Itt is azt látjuk, hogy a műemlékeket jobban ki lehet használni a turizmusban. Infor­mációs központként, szálloda­ként. Nem utolsó sorban pedig azért is jöttünk, hogy lássuk Szanticskát. Nálunk is lehetne ilyet csinálni. Azt pedig több turizmussal foglalkozó vendég is elmondta, hogy Szlovákiában máshogy áll­nak hozzá a falusi turizmushoz. Mint említették: nehéz például a magánvállalkozókat bekapcsol­niuk a vidékfejlesztésbe. Gesztus a pedagógusoknak Kázsmárk (ÉM - NyZ) - Ha­gyomány, hogy a kázsmárki általános iskola tantestülete egy közös tanulmányi kirán­dulással fejezi be a tanévet. Idén Egerben jártak. Az intézményt fenntartó önkor­mányzatok - a kázsmárki, a lé- hi és a rásonysápberencsi - a pedagógusok éves munkáját kö­szönik meg az egynapos tanul­mányi kirándulással. Az utazá­sok azonban nemcsak a köszö­netét fejezik ki, hanem - ahogy Bukonevszky László iskolaigaz­gató fogalmazott - az önkor­mányzat és az intézmény közöt­ti jó kapcsolatot is erősítik. A pedagógusok most az egri látni­valókat járták végig, az elmúlt években viszont már voltak Sze­geden, Ópusztaszeren, Budapes­ten és Szlovákiában is. Rossz járdák. Az összeszakadozott felületen nehezen tudnak közlekedni a főként idős monajiak, az önkormányzat ezért terve­zi a település járdáinak fel­újítását. Fotó: Végh Csaba A Magtárban fogadnak Gagyvendégiben Gagyvendégi (ÉM - NyZ) - Szállás eddig is volt, nemré­gen pedig fogadót adtak át Gagyvendégiben. A Csereháti Településszövetség vendége­in kívül turistákat is várnak. A Csereháti Településszövetség tizedik évfordulója alkalmából tartott jubileumi ünnepségsoro­zat egyik eseménye volt, hogy fa­lusi fogadókat, vendégházakat adtak át, avattak fel. A vendéglá­tó-rendszer a Csereháti Komfort és Kényelem (CSER-KÉK) nevet kapta, és Gagyvendégit is érinti. Gagyvendégiben már eddig is volt lehetőség, hogy a szövetség egy-egy rendezvényére érkezett vendégek a volt Vendéghy-kúria - most a Csereháti Telepü­lésszövetség központja - egyik gazdasági épületéből átalakított szálláshelyen töltsék az éjszakát. Az étkezőhelyiség viszont hiány­zott, így egy-egy konferencián a tárgyalóteremben terítettek meg. A Magtár Éttermet a koráb­ban alkatrészraktárnak használt építményből alakították át. Abla­kokat vágtak rá, az álmennyeze­tet pedig fagerendákkal támasz­tották alá. A népies ihletésű bel­ső térben harminckét személyt tudnak étkeztetni, de mint Szűcs Ferencné, a szövetség gondnoka elmondta: nemcsak a szövetség rendezvényein kívánják az új he­lyiséget hasznosítani. A gáztűz­helyet, a hűtőládákat és a mikro­hullámú sütőt a közeljövőben be­állítják, és akkor a turistákat is tudják fogadni. Egyelőre viszont csak hidegkonyhás étteremként működnek. A fogadót Szűcs Ferencné mutatja be Tanévüket értékelték Csobád (ÉM - NyZ) - Tanévzáró értekezletet tartottak az encsi Óvoda, Körzeti Nevelési Tanácsa­dó, Szakmai Szolgálat és Bölcső­déhez tartozó intézmények Cso- bádon múlt héten. Az encsi intézmény és a tagin­tézmények - a fügödi, a gibárti, az abaújdevecseri, az abaújkéri és a csobádi óvoda - óvodapedagógu­sai éves értekezteleiket tartva végigjárják intézményeiket, így jutottak el Csobádra. A tanév­zárón az éves munka összesíté­sére és értékelésére gyűltek össze. Emellett azonban szakmai és tech­nikai kérdések is felvetődtek. Töb­bek között a megújult csoportnap­lók vezetése és a jellemzések elké­szítésének új módja. Egy darab lekváros Szanticska Szikszón Szikszó (ÉM - NyZ) - Pár hónappal ezelőtt, a térség­ről szóló írások összegyűj­tése után tértünk be egy kávéra a szikszói Garbóczi Cukrászdába. Akkor lel­tünk rá a Szanticska teasü­teményre.- Pál Pista barátom jött be hozzám tavaly egy üveg sze­derlekvárral, és kérte, hogy készítsünk már valamilyen rágcsálnivalót. Több napig is elálló süteményt, mert vendé­gei vannak - meséli a süte­mény létrejöttének okát tömören Garbóczi Ferenc szik­szói cukrász. - Az aznapi teendők elvégzése után végül ezt improvizáltuk. A kisülést és a kóstolást követően nevet kellett választanunk, úgy gon­doltuk, hogy ha már így ala­kult, nem is hívhatjuk máshogy, mint Szanticska. » ............... Improvi­záltunk. A kakaó a szederlek­vár miatt került a Szantics­kába. Garbóczi Ferenc A szanticskai szederlekvár meghatározta a sütemény töb­bi összetevőjét, a kellemes íz­hatás követelte például a ka­kaós tésztát. Hogyan pótolják a szanticskai lekvárt? - kér­dezzük. Kiderül azonban, hogy a süteménybe való szedret most már helyben, Szikszón főzik lekvárrá. És még annyival egészül ki a történet, hogy bár ismerik a szikszói cukrászdába járók a tea­süteményt, nem fogy belőle A „Szanticskák" Fotó: Végh Csaba több, mint a többi süte­ményből. A szanticskai Pál Istvánt és Garbóczi Ferencet azonban nemcsak a sütemény köti ösz- sze. Hogy mikor találkoztak először az nem derül ki, de elmondja Garbóczi Ferenc, hogy tavaly mindketten - és még hárman a térségből - pályáztak a Szanticska központú, kistérségi fejlesztő programon. . Az együtt­működésük azóta is folya­matos, hiszen nyertek a tíz éves térségfejlesztő pályáza­ton. Ennek köszönhetően újult meg például a szikszói cuk­rászda is. Hogyan készül? Hozzávalók 1 kg Szanticska süteményhez: 3 tojás, 16 dkg vaj, 16 dkg por­cukor, 26 dkg liszt, 3,3 dkg bú­zakeményítő, 3 dkg kakaó, 5 dkg fondan, reszelt citromhéj, szederlekvár A vajat a cukorral habosra keverjük, egyenként hozzáüt­jük a tojásokat, majd a lisztet, a keményítőt, a kakaót és a reszelt citromhéjat is hozzá­keverjük. A tésztát töltőzsák­ból kis piskótaformákká for­mázva sütőlapra nyomjuk. 180 fokos sütőben sütjük. Kihűlve egyet-egyet egymás felé fordí­tunk és megtöltjük a lekvár­ral. A tetejüket fondannal dí­szítjük. Fotó: Végh Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents