Észak-Magyarország, 1999. június (55. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-23 / 144. szám
1999. június 23., szerda ÉM-Extra 7 # HÍRCSOKOR • Csatornahálózatra pályáznak. Szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére pályázik Tisza- keszi önkormányzata. Korábbi pályázataiknak köszönhetően a beruházáshoz szükséges mintegy 600 millió forint fele már rendelkezésükre áll. Ha jelenlegi pályázataik is sikeresek lesznek, ez év októberében elkezdenék az egy évig tartó munkákat. • Javítják az utakat. Aratásig szeretnék rendbe tenni a külterületi dűlőutakat He- jőkürtön. A víz által tönkretett külterületi utakat önkormányzati pénzből tolólapozzák és töltetik fel. Az aratójárművek és a terményeket szállító kocsik remélhetőleg már ezen közlekednek majd. tl> Iskolát szeretnének. Összevont első- rnásodik-harmadik osztályt indítana Kis- csécs önkormányzata. Ez 15-16 gyermekeit érintene, akik jelenleg autóbusszal járnak a girincsi iskolába. Az iskolai helyiség már megvan, Kiscsécs községvezetőinek törekvése valószínűleg 2000-ben valósulhat meg. Két nap a faluért Tiszapalkonya (ÉM - PT) - Legnagyobb érdeklődéssel a női focit várta a közönség Tiszapalkonyán, de a játék. végén a mezcsere ez alkalommal is elmaradt. A közelmúltban immár negyedik alkalommal megrendezett tiszapalkonyai falunapokon két napon át szórakozhatott a település apraja-nagyja. Bukovenszkiné Bárt- fai Erika testnevelő tanár vezetésével az idén kivették részüket a program szervezéséből a helyi iskola tantestületének tagjai. A péntek délutáni, vendégcsalogatónak szánt lovasfelvonulás után rézdomborításokat, virágkompozíciókat, és a helyi tanulók képzőművészeti alkotásait tekinthették meg az érdeklődők. Este néptánc, humorista, és dixieland szórakoztatta a közönséget. Vasárnap reggel horgász-, sor-, éis váltóversennyel folytatódott a mulatság;. Ezen a napon csaptak össze a helyi és szomszédos Oszlár bőrlabdát rúgó öregfiúi is. Kiss Lajosné polgármester egy gólt sem engedett be a kapuba Fotó: Puskár Tibor Bepótolt gyereknap Hejőbába (ÉM) - Megtartották a gyermeknapi rendezvényt június 16-án Hejő- bábán. Az eső ugyanis elmosta a korábbra tervezett eseményt. A múlt szerdán viszont kedvezett az idő a gyerekeknek, akik nem panaszkodhattak: számos izgalmas sportvetélkedőn vehettek részt, volt nagyszabású tornabemutató és főzőverseny is az iskola udvarán. „Én már végleg itt ragadtam” A hejőpapi háziorvos, aki először csak abban volt biztos: ide nem akar jönni Hejőpapi (ÉM - SzK) - Mong Judit, Hejőpapi és Hejőszalon- ta háziorvosa jól emlékszik, első benyomása alapján azt gondolta: bárhová inkább, csak ide ne. Ennek 13 éve. Azóta házat is épített Papiban, s biztos abban, hogy innen is megy nyugdíjba.- Csalódni fognak, ha azt remélték, arról számolok be, hogy hű, de jól érzem magam itt - kezdi Mong Judit. Akiről hamarosan megtudjuk:- az önkormányzat annyira szegény, hogy nem tudták biztosítani a rendelés feltételeit ahhoz, hogy ő vállalkozóként dolgozhasson tovább, így maradt továbbra is az önkormányzat alkalmazásában. De szegények az itt lakók is.- Sokszor nem is merem vállalni a beteg gyermekek itthoni kezelését, mert tudom, hogy a receptek beváltatlanok maradnak. Nem egyszer magam adtam pénzt orvosságra. „Pécsi vagyok”- De hát akkor miért telepedett itt meg? - firtatom.- Egész életemben minden főbb lépésemet az anyagi kényszer motiválta - vallja be Judit. Aztán belevág:- Pécsi vagyok, ott is jártam egyetemre. KISZ-feladatként elvállaltam egy kenyai hallgatótársam patronálását. Három év múlva összeházasodtunk. HáMong Judit a lányával rom gyermekünk született, de egyet közülük eltemettem. Judit az ország északi részében kapott állást, édesanyját és öccsét is rábeszélte a költözésre. Úgy gondolta, eztán ő tartja el őket. Letette a tüdőszakorvosi vizsgát is. Azt nem láthatta előre, hogy néhány hónapos kisfia agyvelőgyulladást kap.- Egy ideig reménykedtünk, hogy felgyógyul, hogy lehet fejleszteni, de lebénult, a külvilággal való kapcsolata is úgyszólván megszűnt. Tizenkilenc éves koráig élt, intézetben, ahol minden hétvégén meglátogattuk. A megpróbáltatást a férje nem tűrte, Bécsben vállalt munkát, a házaságuk megromlott. Judit a Dunántúlra költözött, hátha akkor többször találkoznak. Fotó: Bujdos Tibor- Amikor végleg elhagyott, már megvolt a három gyermek. A legkisebb megtréfált: minden észlelhető jel nélkül hordoztam a szívem alatt négy hónapon át. A nőgyógyász már azt közölte velem: öt hónap múlva szülünk. Juditot édesanyja „hazahívta”, Miskolcra. Részlegvezetői főorvosi állást is kapott a tüdőgondozóban. „De hiába a főorvosi cafrang, ha kenyeret nem adnak ért”. Akkor szólt egy ismerőse, Papiban orvost keresnek, és szolgálati lakást is adnak.- Kizárólag a könnyebb megélhetés vitt rá. No meg a mulatt gyermekeim, akiket Miskolcon igen sokszor ért hátrányos megkülönböztetés. És hát sok rosszat elmondtam a falura, s mindig akad, aki megbánt, aki miatt többször gondoltam úgy, el innen, de ez az a falu, amely befogadott bennünket. A fiam is azzal marasztalt: ő itt van otthon. Durvabetonos otthon Pedig a most 26 éves Martin - aki egy főiskola után most párhuzamosan két egyetemet végez - is megingott egyszer: talán Kenya az igazi hazája. Anyja kölcsönt vett fel, hogy fia odautazhasson, találkozhasson az apjával, aki csak évente egy levelezőlappal jelzi: számontartja magyarországi gyermekeit... Martin két hónap után hazajött. A 22 éves Liliána, aki a Bölcsész Egyesület színháztudományi szakára jár, legfeljebb turistaként látogatna Afrikába.- Én európai vagyok, és magyar - jelenti ki öntudatosan. Azt már felváltva sorolják édesanyjával: annak ellenére, hogy belevágtak egy hitellel terhelt építkezésbe, s hogy tulajdonképpen Judit ügyeleti díjából élnek, sok helyre eljutottak, amiért igen szerencsésnek érzik magukat. A legemlékezetesebb utakra éppen az Észak- Magyarország előfizetői kedvezményezettjeiként tudtak elmenni.- Az is igaz, teszi hozzá Judit, hogy a mi - egyelőre durvabetonos - otthonunkban csupán karácsonykor és születésnap kerül kóla. A fiúk a pincében dolgoznak Klub és konditerem a nagycsécsi fiataloknak, hogy ne kívánkozzanak el innen Első gyakorlat a lábgépen: összeszerelés közben Kertész Tibor, Orosz Tamás, Lukács Tamás, Kertész József Fotó: Bujdos Tibor Nagycsécs (ÉM - SzK) - Ha néhányan erősen összefognak, akár még erősebbek is lehetnek - gondolták a nagycsécsi fiatalok, s lám, ott jártunkkor már az egyik erősítő gépet szerelték. A kezdeményezés néhány fiatal agyában fogant meg, de ők is azt vallják: ha nem áll melléjük Orosz Tamás újdonsült képviselő -, akkor még ma is csak álom lenne a pinceklub és a konditerem. Maga Orosz Tamás is mindössze 25 esztendős.- Amikor ősszel bekerültem a helyi képviselő-testületbe, rögtön el kezdtem hajtani az ügyet. Csakhamar megszültetett a döntés: klub céljára átengedik a falu fiataljainak a pincehelyiséget. Pénzt persze nem remélhettünk, hiszen szegény az önkormányzat - sorolja az ifjú képviselő, egyébként, cégtáblája szerint, non stop autószerelő kisiparos. Tamás, miként munkáját is vég nélkül végzi, a helyiség megszerzésénél sem állt le. Pályázatot írt, és el is nyert félmillió forintot, amely segítségével sporteszközöket: pingpongasztalt, erősítő gépeket vettek. Szabódik, miközben átkísér a klubba:- Most nem sok ott a látnivaló, mivel épp átalakulóban van minden. A klub számára megkaptuk az épület földszinti előterét a napokban, így a pincét kiürítettük, abból lesz az edzőterem. De a gépeket még ki sem csomagoltuk, mert előbb a falakat kell rendbe tennünk. Amikor vakolták, festették a fiúk, tél volt, nem valami híresre sikeredett, s most a nagy esőben át is ázott. A pincében kivételt gyakorolnak velünk. Legalábbis az ajtón felirat hirdeti: Belépés csak tagsági igazolvánnyal! Mint megtudjuk: 25 tagot számlálnak, a tagsági díj egy százas havonta. Odabenn hárman vannak, köztük Kertész József, az egyik kezdeményező, a miskolci Baross Gábor Szakközépiskola tanulója. Mutatja a kifüggesztett házirendet, a helyi zenekar felszereléseit (ők is itt szoktak gyakorolni), s a két rossz konvektorból általuk összebarkácsolt egy használhatót. Közösen hozzálátnak az egyik gép kicsomagolásához, s lelkesen próbálják összeillesztgetni a rajz alapján az alkatrészeket. Tamás inti őket:- Aztán óvatosan, mert csak ez az egy ötvenezerbe került! Tudom, mert magam vásároltam tegnap a Metróban - teszi hozzá. Azt viszont nem tőle, hanem a még fiatalabbaktól tudjuk meg, hogy a félmillió forintos összköltség felét önrészként három testületi tag, Kasmiczki Lajos alpolgármester, Péli István, és Orosz Tamás képviselői illetményéből „dobták össze”. Tamás épp csak hozzáteszi: „egy ilyen csóringer faluban lét- fontosságú, hogy jól érezzék magukat a fiatalok, ne kívánkozzanak el innen. Akkor még van esély a jobbulásra.” „Mi nem csak a postást váijuk” A gyermekgondozás nem jelent dologtalanságot, ha többre is van hajlandóság Hejőkürt (ÉM - FL) - Aki nem éri be a gyessel, és a hajlandósága is megvan a család jövedelmét gyarapító foglalatoskodásra, munkába kezd. A szülők példáját látva a gyerekek is dolgos emberekké vál(hat)nak. Hejőkürtön a gyesen lévő Csató Dénesné a TVK-ban lakatosként dolgozó férjével együtt két és fél és 3 és fél éves kisfiút nevel. A feleségnek 14 300 forintot postáznak, a családapa 45 ezer forintot visz haza havonta. A háztartás rezsije átlagosan 45 ezer forint.- Nemesbikkről kerültem He- jőkürtre, beleszülettem a mező- gazdasági munkákba. Nagy portánk, öt hektár földünk van, két Csatóné, gyermekével Fotó: b t. gyerekünk és a kiadásainkhoz mérten kevés jövedelmünk. Férjem sem ül munkája után itthon ölhetett kézzel és én sem a gyerekek mellett - mondja Csató Dénesné. Az elmúlt évben borsót termeltek piacra. Idén 24 sertést tartanak, öt kecskéjük van. A baromfiudvarban 20 kiskacsa, 15 liba, 26 tyúk kárál és 150, napos kakast vettek. A kert elején fóliasátor áll, amelyben paprikát, karalábét nevelnek.- Igriciben dolgoztam cipőfelsőrész-készítőként, de az üzemet felszámolták. Aztán megszülettek a gyerekek és elhatároztuk, hogy itthon maradok - folytatja a fiatalasszony. - Én bánok a jószágokkal, a férjem a TVK-ban végzett munkája mellett öt hektár földet művel saját gépeinkkel. Búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, borsót termel. A 3 és féléves kisfiam már megy az apja után, fogja a lapátot, villát, próbálja, amit a munka során elles - mondja. A TVK-ból hazaérkező férj ebédel, aztán mindjárt átöltözik, mert következik az otthoni munka. Trágyázás, takarmánydarálás, etetés...- Nehéz most, mert nyakunkon vannak a hízók, a sok ígéret ellenére sem tudjuk eladni, csak 130 forintot adnának kilójáért. Mégis csináljuk, mert a kis fizetésből nemigen tudnánk megélni. Mi nem a postást várjuk, hogy hozza már a segélyt! A saját munkánkból akarunk megélni és így felnevelni a gyerekeinket - jelenti ki Csatő Dénes. Belső munkák. Plusz 3 tanterem mel, vizesblokkal, irodahelyiségekkel és aulával bővíti iskoláját az önkormányzat Igriciben. Az összességében több mint 40 millió forintos, állami és megyei alapokból is támogatott beruházással augusztus közepén készülnek el. Fotó: Bujdos Tibor
