Észak-Magyarország, 1999. június (55. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-14 / 136. szám

1999. június 14., hétfő Kultúra 8 m\m ín# HÍRCSOKOR • Biblia. A Bibliaismeret című könyvét mutatja be Dér Katalin és Horváth Pál szerző, valamint Honffy Pál felelős szer­kesztő június 16-án, szerdán délelőtt 11 órától a sárospataki Városi Könyvtárban. A bemutatót dedikálás követi. • A szabadkőművesség. Kiszely Gábor A szabadkőművesség című könyvét június 16- án, szerdán délután 3 órától mutatja be Miskolcon a Széchenyi utcai Kazinczy könyvesboltban. • Erzsébet. Erzsébet királyné címmel Ka­tona Tamás történész tart előadást június 17- én, csütörtökön délután fél 6-tól a a Miskolci Akadémiai Bizottság Erzsébet téri székházának klubjában. • Francia nyelven. Több nyári nyelvtan- folyamot is indít a Miskolci Alliance Fran- caise. Az intenzív kurzusokat szakképzett francia anyanyelvi és magyar nyelvtaná­rok tartják. Bővebb felvilágosítás a hely­színen (Kossuth u. 11.), vagy a 46/327- 687-es telefonszámon kérhető. k. kabai-képek. k. kábái lorant ne ve a miskolc alkotó körökben régóta is­merős, a fiatal bölcsészhallgató évek óta jelentkezik verseivel, szövegeivel. Most pedig képei láthatók az Ifjúsági és Sza­badidő Házban. Fotó: Végh Csaba Patak, a zarándokhely Sárospatak (ÉM) - Sárospatak minden bizonnyal bekapcsolódik az európai kul­turális vérkeringésbe, nemcsak a Zemplé­ni Művészeti Napok, nemcsak a Rákóczi- vár, vagy a most megnyílt gótikus kőtár kincsei miatt, hanem azért is, mert a vá­rost felvették az egész kontinenst átfogó Szent Erzsébet kulturális útvonal állomá­sai közé. A magyar szent emlékét őrző za­rándokút szervezője a luxemburgi székhe­lyű Kulturális Útvonalak Európai Intéze­te. A szervezet küldöttei már felvették a kapcsolatot a Rákóczi Múzeummal, és már meg is látogatták Sárospatakot. Az útvonalról Európában mindenütt hozzá­férhető kiadvány készül, bemutatva a za­rándokvárosokat, a szenthez kapcsolódó emlékhelyeket. A zene újhelyi hete Sátoraljaújhely (ÉM) - Zenei hét nyílik Sátoraljaújhelyben június 15-én, kedden este 7 órakor a Piarista Kollégium udva­rán. A programsorozat nyitókoncertjén Szamosfalvi Péter polgármester köszöntő­jét követően Steve Taylor-Szabó, Svédor­szágban élő magyar származású pánsíp- művész lép fel. A piarista templom ad helyet június 18- án, pénteken este 7 órától a barokk est­nek, melyen Bach, Vivaldi, Hándel, Tele­marni, Stradella, Marcello, Caldara, Caris- simi és Pergolesi művei csendülnek fel. A Szatmárnémeti D. Lipatti Filharmó­nia Kamarazenekarának hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők június 20-án, vasárnap este 7 órától a római ka­tolikus nagytemplomban. A koncerten közreműködik még a Constantina vonós szextett, valamint Ruha István és Fátyol Rudolf hegedűművészek. A művészet nyelvét mindenki megérti Steve Martin Picasso Párizsban című komédiája - szinkrontolmáccsal A miskolci vendégszereplés után a Vígszínházban is bemutatkozik az amerikai társulat Fotó: Dobos Klára Fiup Gabriella Miskolc (ÉM) - Miskolcon vendégszerepeit a The Cleve- land Play House. Steve Mar­tin Picasso Párizsban című komédiáját mutatta be az együttes csütörtökön és pénteken a Miskolci Nemzeti Színházban. A csütörtöki előadás előtt kö­szöntőt mondó két igazgató: a vendég, Peter Hackett és a házi­gazda, Hegyi Árpád Jutocsa egyaránt hangsúlyozta, semmi sem szolgálhatja jobban az or­szágok, nemzetek megismerését, a kölcsönös megértést, mint a művészet. Ráadásul a művészet nyelve nemzetközi, mindenki megérti. Ennek ellenére szink­rontolmácsról is gondoskodott a színház, a közönség pedig hasz­nálta a fülhallgatókat. Nem csak a nyelvtudás hiánya indokolta a fordítás szükségességét. Az an­golt jól beszélők is abban bízhat­tak, jobban hatnak a poénok, ha olyan valakitől hallják a párbe­szédeket, aki felkészülhetett az előadásra. A felkészülésben hiba nem volt. A szinkrontolmácsolást vállaló Fábri Péter azt is meg­próbálta egyértelművé tenni, hogy mikor melyik szereplő „magyar hangja”. Ugyanakkor kellően visszafogott volt, így a színpadi beszéd tónusait is érzé­kelhette a közönség. Erre nagy szükség volt, hiszen egyvégté- ben, egyetlen helyszínen zajlott a meglehetősen eseménytelen komédia. Néhány váratlan hely­zet okozott ugyan némi meglepe­tést, de a hangsúly elsősorban a szereplők párbeszédén volt. A festő és a fizikus Ebben a komédiában nem is akárkik vívják hatalmas szócsa­táikat. Az ifjú Albert Einstein (Dávid Colacci) és Pablo Picasso (Timothy Gúlán) találkozik ab­ban a bizonyos párizsi kocsmá­ban, a fürge nyúlról elnevezett, ma is létező szórakozóhelyen. A művészet és a tudomány lé­nyegéről, a relativitás hétközna­pi megnyilvánulásairól, a XX. század várható eseményeiről nemcsak a két jeles személyiség mondja el véleményét. Megszó­lal a kocsma kissé ledér alkal­mazottja, megszólalnak a vendé­gek: a műkereskedő, az állandó­an pisilni járó öreg nőszakértő. Végül megjelenik a jövő követe, a század harmadik nagy egyéni­sége, Elvis Presley (Scott Lane), aki megmutatja: új korszak kö­vetkezik a tudós és a festő életé­ben is, és kinek neve magasab­ban ragyog a csillagok között, mint a festőé és a tudósé. Mond­hatja Freddy, a kocsma tulajdo­nosa (Mike Hartman): „a művé­szet és a tudomány sikerei túl­ragyogják majd a politikusok és a kormányok eredményeit. Az a legcsodálatosabb, ahogy a sorok és a hangjegyek születnek a fe­jekben áramló gondolatok nyo­mán...” Hirdetheti a bölcs kocs- máros a tudomány és a művé­szet győzelmét a politika felett, ha a tudomány és a művészet képviselői kissé ütődöttnek tűn­nek, ráadásul jön az üresfejűnek látszó sztár, aki azonnal magára irányítja a figyelmet, aki könnyedén győzedelmeskedik a korábbi hősök fölött. Az ének értelme Mi már tudjuk, napjainkban is óriási jelentősége van a sztár­kultusznak. Persze, szó sincs itt komoly konfliktusról, komédia ez napjaink Amerikájából. Min­denütt elsül egy-egy poén, ahol csak lehet. De talán annál azért több tréfát rejthettek az előadás­ba, mint amennyit a közönség nevetett. Vagy a nyelvi nehézsé­gek korlátozták a jó szórakozást, vagy nem értjük az amerikai humort. Nem is kellene talán a megér­téssel foglalkoznunk. Hiszen ép­pen Picasso volt az, aki állítólag gúnyolta azokat, akik meg akar­ták érteni a művészetet. Mond­ván: „A madarak énekét miért nem akarják megérteni?” Hallgassuk a madarak éne­két! Gyönyörködjünk benne! Ha már nem fuldokoltunk a ne­vetéstől Steve Martin-komédiá­ját látva, és az értelmezéssel is felsültünk, gondoljunk hálával a The Cleveland Play House művészeire, hiszen megmutat­ták, milyen egy kortárs ameri­kai szerző műve egy pro­fesszionális amerikai színház előadásában. Majd máshol - legutóbb a Kelet-esten A barátok és a tanítványok is megszólaltak Fecske Csaba kötetbemutatóján Miskolc (ÉM - FG) - Fecske Csaba Majd máshol című kö­tetének bemutatóján a bará­tok mellett megszólaltak a tanítványok is. Tóth Olivér középiskolás diák például meglepetésnek elmondta a költőnek írt köszöntjét is. A Kelet-estek sorában a legutób­bi összejövetelen mutatták be Fecske Csaba legújabb, tavaly novemberben megjelent nyolca­dik, Majd máshol című kötetét. A költőtársak, barátok ugyan már ismerhették ezeket a verse­ket, de számukra is sok megle­petést tartogatott ez az est. Nem színészeket, nem profi előadóművészeket kért fel versei tolmácsolásra a szerző, hanem diákokat, mégpedig olyanokat, akik ismerhetik a költészetét. Tóth Olivér, a perecesi középis­kola diákja a Fecske-versek után köszöntésképpen elmondta saját, Fecske Csabának ajánlott versét is. Az egyetemista Szkiba Edit, akinek már nyomtatásban is megjelentek a versei, most Fecs­ke Csaba költeményeihez írt ze­nét, és saját gitárkísérettel adta elő az immár közös szerzeményt. T. Nagy József újságíró - az előadóként is gyakran bemutat­kozó jóbarát - szépen zengő hangján kívül a lényéből sugár­zó életbölcsességgel is gazdagí­totta a verseket. Szabó Bogár Imre költő beve­zetőjében Fecske Csaba költemé­nyeinek megértéséhez, értelme­zéséhez adott fogódzókat. Gö- römbei András irodalomtörté­nész véleményére, az ünnepi könyvhét miskolci megnyitóján is elhangozott szavaira utalt, melyek szerint az irodalmi mű nem lehet öncélú, valamit mon­dania kell a közönségnek, még­pedig eredeti formában. Szabó Bogár Imre szerint Fecske Csa­ba ritkán beszél a közösség ne­vében, de amit önmagáról mond, az olyan, mintha helyet­tünk mondaná. „Költészete sze­mélyes költészet, de a személyek mi vagyunk” - fogalmazta meg az előadó. Cseh Károly költő azzal kezd­te a beszélgetést, hogy a kötet címe: Majd máshol, ennek elle­nére ő itt és most kénytelen val­latni a szerzőt. Ez a vallatás per­sze egyáltalán nem volt kínos. Kezdődött feltételezéssel, hogy talán a korral jár az egyre több emlékezés. De nem! Fecske Csa­ba bevallotta, ő már gyermek­korában is gyakran nosztalgiá­zott. Arról is beszélt, hogy ki­maradt az élet javából, mert nem tudta igazán megélni a szép pillanatokat, mindig benne volt a félelem, hogy valami rossz következik. Szürke kis egérnek mondta magát a költő, aki egy kicsit mindig félrehúzó­dott, viszont ha verset vagy prózát írt, önmagával mindig szigorú volt.- Megszagoltam Isten lábát! - ütötte el tréfával Fecske Csaba a betegségére utaló kérdést. Majd néhány kórházi vers követke­zett, és utána mindjárt a mesék. Az utóbbi időben ezekben leli legnagyobb örömét, hiszen az unokái személyében ismét lettek múzsái, és első számú hallgatói és kritikusai is. Bár mint kiderült, önmagánál nincs nagyobb kritikusa - a Cseh Károlytól lopott kifejezés­sel élve -, nála párhuzamos az írás és az irtás. Folyamatosan gondozza kéziratait, újra és újra előveszi korábbi írásait, és a Majd máshol után készül a kö­vetkező kötet is. De arról majd máskor... Cseh Károly, Fecske Csaba, Szabó Bogár Imre és T. Nagy József Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents