Észak-Magyarország, 1999. március (55. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-02 / 51. szám

1999. március 2., kedd Itt-hon 6 HÍRCSOKOR • Kevesebb jut segélyre. A tarcali önkor­mányzat által elfogadott 233 millió forin­tos idei költségvetésben 25 millió forintos hiányt rögzített a képviselő-testület. A hi­ány pótlására az önhibáján kívül hátrá­nyos helyzetbe kerültek támogatására fenntartott keretből kér támogatást a község vezetése. A kevesebb bevétel mi­att ötmillió forinttal kevesebbet költhet­nek segélyezésre. • Épül az új tanterem. A rendkívüli hideg és havas időjárás ellenére a közelmúltban megkezdődött a mádi általános iskola tan­terem-bővítése. A megyei fejlesztési tanács­tól és központi céltámogatásból kapott 61 millió forint segítségével hat új tantermet hoznak létre, és így három helyett egy épü­letben folyhat majd az oktatás. • Elmaradnak a felújítások. A tiszalúci képviselőtestület jóváhagyta a 300 millió forintot meghaladó idei költségvetést, melyben nem számolnak forráshiánnyal. A büdzsé tartalmazza a pedagógusok bérfejlesztését, de nem teszi lehetővé, hogy a korábban tervezett intézményi felújításokat elvégezzék. Ádám Ferenc Golop (ÉM - SFL) - Még nem végezte el az általános iskolát, ami­kor édesapja magával vitte azokra a helyszí­nekre, ahol villanysze­relőként munkákat vál­lalt. Ferenc már tízéve­sen érdeklődést muta­tott a láthatatlan ener­gia iránt, korán megis­merkedett a vezetékek szövevényes háló­jával. Iskolai pályája nem véletlenül tere­lődött a villamosipar felé. A tanműhely szakgyakorlatai - számá­ra - rutinfeladatnak bizonyultak. Sokszor unta a gyerekesnek tűnő elektromos kap­csolásokat. Igaz, nem egyszer érte olyan áramütés, amely néha akkorát taszított rajta, mint akit lórúgás ért, de ezt saját fi­gyelmetlenségének tulajdonítja. Sajnos - mondja - az a vezeték, amelyikben áram folyik, semmiben sem különbözik attól, amelyikben nem folyik áram. De ez ben­ne a szép. Az ember agyában rögződik az óvatosság. Szülőfaluját soha nem hagyta el, leszá­mítva azt az időszakot, amikor néhány hónapig a fővárosban dolgozott. A hatvankilencben született két gyer­mekes családapa, a település képviselő- testületének legfiatalabb férfitagja. Rábe­szélésre indult a választásokon, bár az ön- kormányzati munkáról fogalma nem volt. Azt azonban érzékelte, hogy egyfajta álló­vízhez lehet hasonlítani a község hétköz­napjait. Frissítés Nem árt a frissítés - gondolta. - Nem is­merem az előző testület munkáját - jegyzi meg - ezért nem alkotok véleményt. Az viszont tény, hogy mi csapatmunkában dolgozunk. A polgármesternőnk rendkí­vül képzett, vannak jó elképzelései, de nem erőlteti ránk az akaratát. Ádám Ferencnek is vannak megvalósít­ható tervei. Véleménye szerint a falusi tu­rizmus lesz az idegenforgalomnak az az ága, amely kiemeli Golopot a zajosnak egyáltalán nem mondható, unalmas hét­köznapokból. Reméli, hogy a településen már ebben a választási ciklusban, min­denki által érzékelhető javulás tapasztal­ható majd az élet minden terén. S hogy magánálmai teljesülnek-e? Egy­szer szeretné látni Görögországot. Ádám Ferenc Az oldalt szerkesztette: Puskár Tibor Telefonszáma: (46) 414-022/217 E-mail: puskar@iscomp.hu A pataki szellem indította útjára A művésztanár Hornyák Pál idén hatvanéves, és készül a huszonötödik kiállítására Képein a pasztellszíneket kedveli Fotó: Puskár Tibor Mezözombor (ÉM - PT) - Nem hiszek az izmusokban. Ha azonban mégis meg kel­lene határozni, mely irány­zathoz tartozónak vallom magam, akkor az impresszio­nizmust jelölöm meg - mondja Hornyák Pál. A mezőzombori általános iskolá­ban rajzot és technikát oktató férfi hatvan éve Kassán látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon vé­gezte, és itt szerezte meg peda­gógiai alapképzettségét is. A rajz és képzőművészet iránti vonzódását néhai tanárainak, Nagy Dezsőnek és Debreceni Zoltánnak köszönheti. A legtöbb biztatást tőlük kapta, hogy aktív pedagógusként se hagyja abba a festészetet. Hornyák Pál tanárként nem ért egyet a most alkalmazott Nemzeti alaptantervvel. Szerin­te heti egy rajzóra kevés ahhoz, hogy a még tiszta jellemű gye­rekbe beleplántálják a szép irán­ti szeretet. De alkalmatlan ez az idő arra is, hogy megnyilvánul­jon a tanulók fogékonysága, te­hetsége a képzőművészetek terü­letén. Pedig, ha a pedagógus ide­je korán nem ismeri fel a tanít­ványaiban rejlő tálentumot, ak­kor Szinyei Merse Pálokat, Csontvárykat veszíthet el a nemzet anélkül, hogy valaha is tudomást szereztünk volna léte­zésükről. Hornyák Pál számára ez a ta­vasz dupla jubileum, hiszen most lesz hatvanéves. Március 5-én pe­dig a felsőzsolcai általános iskola galériájában huszonötödször ál­líthat ki önálló alkotóként. A ké­pek témája egyébként többnyire tájkép és csendélet. A művek színvilágára a pasztellszínek jel­lemzőek. Festői életútja során Hornyák Pál mintegy ezer képet alkotott a legkülönbözőbb techni­kával. Számára a téma határozza meg a megjelenítés módját. A megálmodott látvány lemezre, vászonra vagy papírra vitele nem tart sokáig. Amíg belső lá­tással magában ki nem érleli az eltervezett témát, nem nyúl a ce­ruza vagy az ecset után. Egy kezdeményezés nyomán a helyi általános iskola udvarán történelmi szoborpark létrehozá­sába kezdett a művésztanár. El­sőként az aradi vértanúknak ál­lított emléket. Az idén az ‘56-os forradalomra emlékező művel folytatódik a sor. A millennium­ra készülve pedig már befejezés előtt áll ezeréves történelmün­ket megörökítő olajképe. Hetvenhét évesen most újraszületett A gyűjtő túlélte a gázrobbanást, a kőzetgyűjteményre azonban ráomlott a múzeum Tállya (ÉM - SFL) - Encsy György február 23-án ünne­pelte hetvenhetedik szüle­tésnapját. Másnap, huszon­negyedikén - szerdán - újra megszületett. Ezen a délutánon hatalmas deto­náció rázta meg a levegőt, de még a közeli szomszédok sem gondolták, hogy a katasztrófa oly közel történt hozzájuk. A kő­bányában robbantottak - vélték sokan. Tévedtek. A köztiszteletben álló Encsy György több mint fél évszázada gyűjti a Zempléni-hegység ásvá­nyait. Amikor néhány megköve­Pusztított a robbanás sedett növénylenyomatot is ta­lált, érdeklődése kibővült. Szor­galmának és nem utolsó sorban szerencséjének köszönhetően olyan kövületekre bukkant, amelyek komoly értéket képvi­seltek. Nagyon büszke volt a lepke, madár, rovar, hal, növé­nyi lenyomatok mellett arra a csíborra és teknősre, amely tel­jesen épen vészelte át évmilliók viszontagságait. Kövekbe zárt flóra és fauna - ezek jellemezték gyűjteményét. Kanadától Japá­nig jöttek az érdeklődők, gyako­ri vendégek voltak tárlatán mi­niszterek, egyetemei tanárok, diákok, újságírók és televíziós stábok, valamint a laikus érdek­lődők. Az említett napon a múzeum melletti kis konyhában barká­csolt valamit, amikor a gázpa­lackból szivárgó probán-bután berobbant. A feszítőerő pille­ként fújta el a mészkőből rakott válaszfalat, ami tönkretette a múzeum mintegy hetven száza­lékát. Beomlott a tetőszerkezet. Encsy György a robbanás közép­pontjában állt, szinte minden a nyakába szakadt, és csodával határos módon csak a kézfején, valamint az arcán szenvedett csekély pörkölődést. Az éppen arra sétálók húzták ki a romok alól, a mentőautóhoz már saját lábán jutott el. Megúszta. Egye­lőre nem tudni, hogy az ásvá­nyok, csiszolatok, féldrágakö­vek, régészeti leletek és kövüle­tek milyen károsodásokat szen­llyen volt a gyűjtemény védték. Ez a romok eltakarítása után lesz megmondható. Csak reménykedni lehet abban, hogy az unikumokban bővelkedő gyűjteményt még egyszer, az eredetihez hasonló pompában láthatja a nagyközönség. Fotó: Serfőző László Megérkezett a Szamosról a szennyes ár Letakarították Tokaj körzetében a gátakat, felhalmozták a homokot és a zsákokat fM-.A Hatalmas hótömeget kellett eltolni a töltéskoronáról Fotó: P. T. Tokaj (ÉM - PT) - Az enyhe időjárásnak köszönhetően hetven centiméterrel ugyan emelkedett a Tisza Tokajnál, azonban az elsőfokú készült­ség elrendeléséhez szüksé­ges szint eléréséhez még majd egy méter kellene. Erről Siku Albert az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazgatóság (Évízig) tokaji szakaszmérnöksé­gének vezetője számolt be la­punknak. Szerinte a szombaton délután megjelenő zavaros víz jelezte: megérkezett a Szamos levonuló árhulláma. Ez azonban nem járt további vízszint emelkedéssel. Siku Albert kérdésünkre el­mondta: kilencven kilométer hosszan megtisztították a hótól a gátak koronáját és a védművek­hez vezető utakat, illetve a gátőr­házak környékét. Az elmúlt évvé­gi vészhelyzet megszűnése után pedig azonnal fel töltötték az elő­írások szerinti indulókészlet: százharminc köbméter homokot raktároztak el a megfelelő gátsza­kaszokon, huszonnyolcezer zsá­kot és négyezer fáklyát szállítot­tak a védművek raktáraiba. A szakaszmérnökség vezetője úgy véli: a legnagyobb baj az len­ne, ha gyors olvadás kezdődne a Tisza és a Bodrog felső vízgyűjtő területén. A rendelkezésére álló legutolsó adatok ugyanis arról szólnak, hogy a Tisza ukrajnai szakaszán átlagosan 100-200 milli­méter, a védett völgyekben pedig 400-600 milliméter csapadék hal­mozódott fel hó formájában. Azt nagyon nehéz megjósolni - állí­totta -, hogy mire számíthatunk akár csak egy hét múlva is az ol­vadás és az azt követő árhullám tekintetében. Azt azonban tudat­ta: a belvíz elleni küzdelem meg­indult, és egyrészt a zsilipeken keresztül, ahol pedig erre nincs mód, szivattyúkkal emelik át a folyóba az olvadás utáni belvizet. A Taktaközben 14 köbméternyi folyadékot képesek kiszi­vattyúzni másodpercenként, de jelenleg csupán 1,2 köbméternyi kapacitást használnak ki, ugyan­is ennyi víz olvad ki a hóból.

Next

/
Thumbnails
Contents