Észak-Magyarország, 1999. március (55. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-11 / 59. szám
1999. március 11., csütörtök ísra-Mttmestssái# in-hon 6 HÍRCSOKOR • Kitisztíttatnák a patakot. Környezetvédelmi foglalkoztatás címén 10 helyi lakos közhasznú foglalkoztatására pályázik Bódvaszilas önkormányzata. Ha sikeres lesz a pályázat, májustól kitisztíttatnák a községhez tartozó patakok medrét és a vízelvezető árokrendszert. • Csatlakoznának Szitáshoz. Bővíteni szeretnék Szilason a helyi családsegítő szolgálatot. Az újabb elképzelések szerint három település - Komjáti, Nádaska és Szentand- rás - is csatlakozna az intézményhez. A létszámbővítéshez, és más kiadásokhoz szükséges anyagi fedezet előteremtésére pályázatot nyújt be a szolgálat. A háziorvos Hídvégardó (ÉM PTA) - Amikor Pázsit Tamás két éve Hídvégardó háziorvosa lett, meg kellett barátkoznia azzal, hogy falun gyakorlatilag nincs rendelési idő. A nap bármely órájában rendelkezésre kellett állnia, mint ahogy elődjének is, 23 éven keresztül. Pázsit Tamás, miután elvégezte Debrecenben az orvostudományi egyetemet, 3 éven át dolgozott belgyógyász szakorvosként Miskolc egyik kórházában. Az alacsony kórházi fizetések azonban, mint annyi más szakorvost, őt is arra késztették, hogy máshol, vidéken találja meg a számítását. Nem volt túl sok választási lehetősége: alig akadt üres állás a falvakban. Ráadásul saját szempontjai mellett, figyelembe kellett vennie felesége érdekeit is, aki fogorvosként keresett munkát. A lehetőség Hídvégardón kínálkozott.- Hídvégardó kedves kis település, de időre volt szükség amíg megbarátkoztam új, választott otthonommal - árulja el Pázsit Tamás. - Szokatlan volt minden. Az emberek pontosan azt várták el tőlem, mint az előző orvostól, sőt még talán többet is. Talán pont a fiatalságom miatt, be kellett bizonyítanom, hogy nem vagyok „zöldfülű”. Mára megszerettem az ittenieket, remélem, hogy ők is lassan megszoknak engem és megbíznak bennem. Stresszes, de jó iskola A beilleszkedés nehézségei mellett a szakmai kihívásnak is meg kellett felelnie. Bár a betegségek 80-90 százaléka gyakori, enyhe jellegű, az esetek maradék hányadában annál különfélébb problémákat kell orvosolni. S minthogy a szlovák határ közelében fekvő Hídvégardó távol esik minden várostól, nem mindig van lehetőség rá, hogy szakrendelőbe küldje a beteget az orvos. Ráadásul nem is szívesen utazgatnak az ottaniak. Sokan egy napig sem kockáztatják meg, hogy „egyedül” hagyják háziállataikat. Még akkor sem, ha nagyon fontos lenne a mielőbbi szakellátás, kórházi kezelés. A helyi háziorvos segítségét azonban ettől függetlenül, és ezzel együtt is igénylik az emberek.- Sokszor nyomaszt a stressz, mégis nagyon jó „iskola” falusi orvosnak lenni - állapítja meg a háziorvos. - A nagynéném szintén egy kis településen praktizált egykor. Amikor később Debrecenbe került, nem egyszer döbbenten nézték a kollégái, hogy milyen természetességgel „kap le” azonnal például egy beteg körmöt, amikor az ilyesmi nem tartozott a szakterületéhez. A helyében mások tovább küldték volna a beteget, de ő megszokta, hogy falun magának kellett segíteni önmagán és másokon. Az oldalt szerkesztette: Papp Tímea Telefonszáma: (46) 414-022/216 e-mail: pappt@iscomp.hu Pázsit Tamás Bemutatták a holland „Tornanádaskát” Szakmai tapasztalatcseréről érkezett haza a napokban a nádaskai delegáció Készülőben az intézet harmadik családias háza Fotó: Vajda János Tornanádaska (ÉM - PTA) - A napokban érkezett vissza Hollandiából a tornanádas- kai speciális iskola és a megyei gyermekvédelmi szak- szolgálat delegációja. A tornanádaskai intézet a kilencvenes évek elejétől partneri kapcsolatban áll a holland szakemberekkel. A történet mesébe illően kezdődött: a szabadságát Magyarországon töltő holland házaspár érdeklődését felkeltette a Hadik-kastély. Amikor meglátogatták az épületet, meglepetten tapasztalták, hogy az egy gyermekintézetet rejt magában. Azóta ahogy tudnak, segítenek a gyerekeken; ruha-, és más használati cikkekből álló adományokat épp úgy küldtek már, mint bútort vagy transzporterautót. Ezúttal az intézet szakmai fejlődését próbálták segíteni azzal, hogy közös tapasztalatcserére hívták a tornanádaskai intézmény és a Holland Pedagógiai Intézet munkatársait. Egy gyermek, egy nevelő A holland partnerek már korábban ellátogattak Magyarországra, ezen tapasztalatok alapján állították össze a programot a magyar delegációnak. A látogatás 12 napja alatt tucatnyi intézet életébe nyert betekintést a csoport.- Iránymutató tapasztalatokat szereztünk Hollandiában. Az ottani szakemberek csodálatos módszereket alkalmaznak. Ezek egy része nálunk is megvalósítható; a korlátot az anyagi lehetőségek jelentik - vallja Kerekes Ferenc, intézményigazgató. Figyelemreméltóak például a hollandok komplex személyiség- fejlesztő módszerei, különösen azok, amelyek segítségével figyelemmel kísérik minden gyermek fejlődését. Az egyéni fejlesztésre is nagy hangsúlyt fektetnek: a gyermekekkel külön- külön foglalkoznak. Ezt szeretnék Tornanádaskán is bevezetni, mivel eddig ott csak csoportos foglalkozásokat tartottak. Ehhez azonban bővíteni kellene a személyi feltételeket, hiszen az egyéni foglalkoztatás úgy a leghatékonyabb, ha minden gyerekre jut legalább egy nevelő. Egyelőre a dolgozók átcsoportosításával próbálnak eleget tenni a kihívásnak. Az eszköztár fejlesztése is fontos lenne, bár ahhoz, hogy a holland „testvérek” szakműhelyeinek magas színvonalát elérjék Tornanádaskán, valószínűleg évtizedekre lenne szükség. Hasonló holland kezdet Hasonlóan a tornanádaskaihoz, egyes holland intézetek is egy kastélyépületben kezdték el a működésüket. A külföldi kollégák így mutatták be ezeket az intézményeket: „Hollandiában ez Tornanádaska.” Mára azonban már egyetlen gyermek sem lakik a régi épületben, bár továbbra is a patinás épületek adják az intézetek központjait. A „lakók” a helybeli és más közeli települések családiházaiban, kisebb-nagyobb központjaiban élnek.- Tornanádaskán is elkezdődött egy ehhez hasonló folyamat - mondja az igazgató. - Már két családias házunk működik a faluban és most kezdtünk egy harmadik felújításába. Sajnos a pénzünk elfogyott, pedig már csak a fűtés és víz bevezetése lenne hátra. Most a pályázati lehetőségek között kutatunk, hátha akad olyan, amelyiknek a segítségével befejezhetjük a házat. „Egy robaj, és már mindenhol állt a víz!” Komoly bajba sodorta Szendrőt is a hét elején a hirtelen jött áradás Emberek a gáton Fotó: Vajda János Szendrő (ÉM - PTA) - „A Bód- va szendrői szakaszán harmadfokú árvízvédelmi készültség van. Minden férfi segítségére szükség van a gátaknál..." A polgári védelem felhívását kedden harsogta a városban egy autó hangszórója - az előző nap átszakadt a Bódva-patak gátja. Hétfőn reggel már látszott, hogy vészesen emelkedik a folyó vize. A közelben lakók azonnal jelezték aggodalmukat a polgármesteri hivatalnak. A helyi vezetők maguk is meggyőződtek róla: ha már gumicsizmaszárig el lehet süllyedni a gát földjében, csakugyan nagy a baj. A gát megerősítésének azonnal nekiláttak. Egy órán belül harmadfokú készültségben volt a város. A híd melletti töltés már aznap átszakadt, több udvarba betört a hirtelen kiáramló folyó. A Bódva-híd mellett kedden nagy a sürgés-forgás. A férfiak láncot alkotnak, úgy adogatják egymásnak a köveket, hogy azzal is nehezítsenek a gátra rakott súlyos homokzsákokon. A híd mellett egy idős asszony álldogál, szemével követi a víz sodrását. A ház sarkánál áll meg a tekintete - már odáig ér a folyam.- Sok árvizet átéltem, de eddig még egyetlen egyszer sem jött ilyen közel a viz a portánkhoz - mondja Bodnár Gyuláné. Csak egy robajt hallottam, és két perc múlva már mindenhol állt a viz. Rosszabb ez, mint a tűz! Azt el lehet oltani, de a víz utat tör magának, ha úgy akarja megállíthatatlanul. Egy utcával arrébb még rosszabb a helyzet. Épp hogy csak fél méter van a hirtelenjében kialakult „tó” és a lakóházak között. Eredménynek számít már ez is, amit nagy harc árán értek el az emberek. Egész éjszaka fáradhatatlanul hordták az utcabeliek a homokzsákokat a gáthoz. A bajban mindenki összefogott, nem csak a férfiakra maradt a munka, a nők épp úgy cipekedtek, mint az idős, beteg emberek.- A sajátunkról volt szó, persze, hogy mindent megtettünk. Úgy néz ki, hogy talán sikerült megerősíteni a gátakat, de sokáig tart még, amíg visszaáll minden a megszokott kerékvágásba - mutat rá Kis Béláné.- Azt, hogy mit jelent egy ilyen árvíz, csak az tudhatja, aki átélt már ilyet - mondja Pál- falvi Józsefné. - Mi is sajnáltuk a szabolcsiakat, de igazán csak most jutnak tiszta szívünkből eszünkbe, hogy nekünk is meg kell küzdeni a vízzel. Talán szerencsésebben megússzuk, mint a bodrogközi települések, de a tanulságot nálunk is le kell vonni: a folyó gátját most már csakugyan ideje megerősíteni! Hibaelhárítás különleges búvárokkal Bódva: harminc centivel a rekordja alatt Fotó: Vajda János Edelény (ÉM - PTA) - Évtizedek óta nem látott mértékben emelkedett meg néhány nap alatt a Bódva Edelény- ben. A víztömeg három napja teszi próbára az edelényi gátakat. Ha kis mértékben is, tegnap még mindig emelkedett a Bódva folyó vízszintje Edelényben. A szerdán délután mért 3 méter 60 centiméteres szint mintegy 30 centiméterrel közelítette meg a Bódva eddigi legmagasabb, 1974-es rekordját. A gátak eddig bírták a strapát, bár a Bódva és a Kővágó utcák közti szakaszon átszivárgóit a víz. Ezeken a helyeken homokzsákokkal erősítik meg a gátat. Három napja küzd a polgári védelem a belvízzel, négy nagyteljesítményű szivattyú működik éjjel-nappal. A Balajthoz vezető összekötő utat tegnap lezárták, két épületet kénytelenek voltak elhagyni a tulajdonosaik, és többszáz juhot is át kellett telepíteni. Mint utóbb kiderült: nagy mennyiségű víz szivárgott át a Bódva kastélykert felőli átereszénél. A víz azonban eltűnt a régi homokbánya és a holtmeder üregeiben. Csak akkor derült fény a problémára, miután ezek a járatok már megteltek vízzel. Miután az utat kereső víz veszélyeztette az István király utca végén élőket, azonnali segítségre volt szükség: a polgári védelem különleges búvárcsoportja tegnap délután ereszkedett a folyó mélyére, hogy kijavítsa a hibát.
