Észak-Magyarország, 1999. március (55. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-08 / 56. szám

1999. március 8., hétfő Itt-hon 5 • A hősök emlékére. Az első és a máso­dik világháborúban elesettek tiszteletére készül hősi emlékmű Szemerén. A ter­méskő alap már áll, az aljzatra tervezett faszerkezet a tavasszal készül el, hallot­tuk Tóth Lászlótól, Szemere polgármeste­rétől. • Munkahelyteremtés. Munkahelyteremtő beruházásokat tervez az abaújvári önkor­mányzat. Felvették a kapcsolatot a nyíregy­házi Start vállalattal, segítségükkel varro­dát és kertibútorfonó üzemet létesítené­nek. A vállalat csökkent munkaképességű embereket alkalmaz, az önkormányzatnak az épületet és a munkafelszerelést kell biz­tosítania. A szükséges gépeket pályázati úton kívánják beszerezni. • Megválasztották az év vállalkozóját. Szabó Dénest, a Holz-Wood Kft. ügyveze­tő igazgatóját választották az év vállalko­zójának az abaúji vállalkozók farsangi bálján. A január 29-én Encsen, negyedik alkalommal tartott rendezvényen a címet az Encs és Térsége Vállalkozói Klub tagja­inak szavazatai alapján ítélték oda. Tizennyolc dédunoka - kilencvenhárom év A fügödi Zselenkó Zsuzsa nénit váratlanul érte a születésnapi köszöntés Zsuzsa néni a csokorral, mellette Simon Istvánné házigondozó Encs-Fügöd (ÉM - Hl) - Ko­pogtak, majd az invitálásra beléptek a látogatók Zselen­kó Jánosné otthonába. A vi­rágcsokorral, tortával, gyü­mölcskosárral érkezett ven­dégek - a polgármester ve­zetésével - köszönteni jöt­tek. Zsuzsa néni 93. születés­napjára tartogatták a megle­petést.- Valóban meglepetés volt - me­séli a fekete kendős néni kis há­zának konyhájában az üvegezett ajtó előtt üldögélve. Fekete kere­tes szemüvegén megcsillan a napfény.- Ritka alkalom, hogy ennyi­en vannak a házban, pedig négy gyermekem, tiz unokám van...- És nem tizenhat, hanem ti­zennyolc dédunokája, a múltkor rosszul számoltuk! - szúrja köz­be nevetve Simon Istváné házi­gondozó, aki minden nap meglá­togatja Zsuzsa nénit.- Bizony, nem vagyok már fi­atal - fűzi a szót az asszony, és szomorkásán hozzáteszi: - Ré­gen mindent megcsináltam, sze­rettem dolgozni. Ma már csak bottal megy a járás, ázzál is ne­hezen. Kicsit kimegyek a ház elé, a falat fogva sétálok. Ami­kor még élt a férjem, más volt az élet... A vastag szemüveg mögött fé­nyek gyúlnak. - Szép szál ember volt az uram, mellette olyan kis asszonykának látszottam. 1926- ban házasodtunk össze, ha újra kezdhetném, akkor sem választa­nék mást. Devecserben szolgál­tunk mindketten, ott ismerked­tünk meg. Milyen kedves ember volt már akkor is! Ő kocsisként dolgozott, én mostam rá. Szépen udvarolt, és a házasságkötés után sem változott meg. Nem ült a kocsmában, nem kaptam ki tőle sosem. Sokat dolgoztunk. Arató- munkások voltunk, kézzel arat­tunk, kötni hajnalban mentünk. Azután vettünk ki földet, ma­gunknak termeltünk. Négy gye­rek mellett is bírtam a munkát. Később az uram a téeszben újra kocsis lett. Nemigen szórakoz­tunk, de kétszer elmentünk Mis­kolcra moziba. Hogy mit néz­tünk? Igen-igen régen volt már, csak arra emlékszem, hogy na­gyon tetszett. Sokszor hívtak minket lakodalomba is. Utoljára még jót mulatott a férjem, majd rövidre rá meghalt... Most már csak üldögélek itt, a kisszéken, de a tévében az Esmeraldát és a Hagyomány lesz- Hagyományt kívánunk te­remteni azzal, hogy minden évben felköszöntjük Encs egy-egy településrészén a leg­idősebb embert - hallottuk Menyhért Béla polgármester­től. - Nem újkeletű elgondo­lás ez, régi tradíciót elevení­tettünk fel. Tulajdonképpen a fügödi Idősek Klubja vetette fel most az ötletet. Zsuzsa né­ni fényképe is bekerült a vá­ros emlékkönyvébe. A polgármester arról is beszámolt, hogy Encs mind a négy településrészén mű­ködik idősek klubja, önszer­veződéssel jöttek létre, a ve­zetők önkéntesen dolgoznak. A városban van időskorúak gondozóotthona, 25 férőhe­lyes, de minden rászoruló­nak biztosítják az étkezést. Jól működik a házigondozó szolgálat, a gondozók név szerint ismerik az időseket, tudják, mi a problémájuk, mi a kedvenc ételük. Bestiát mindig megnézem. Hogy micsoda sorozatok azok, micsoda életek! Aki igazgat Novajidrány (ÉM ­Hl) - Foglalkozott egészen kicsikkel, kicsit nagyobbak- kal, és már több mint húsz éve még nagyobbakkal. Tóth Gézáné novajidrá- nyi iskolaigazgató vezetőként sem ad­ta fel a tanítást. Mondja, Sosem akart mást csinálni, mint gyerekekkel foglalkozni.- Óvónői, tanítói és tanári diplomát is szereztem. És mindhárom végzettségem szerint dolgoztam is, így jól ismerem min­den gyermekcsoport problémáit. Pályája Ináncson kezdődött, óvónőként tevékenykedett. Majd Hernádvécsére ment, ott alsótagozatosokat tanított. A Novajidrányi'Körzeti Általános Iskolába 1977-ben került igazgatónak, de tanári hi­vatásához ragaszkodott: felsősöknek tanít azóta is történelmet. Úgy véli, csak így maradhat közel a gyerekekhez. Ami változott- Az eltelt több mint húsz év alatt sok minden megváltozott. Régen négy tanter­mes kisiskola volt a miénk, délelőtt és délután tanultak a gyerekek. Majd, 1980- ban megépült az új, tágas épület, körzeti intézmény lettünk. A tárgyi feltételek is sokat javultak. Van tornatermünk, a konyha kétszáz személyre főz, a település idős embereit is ellátja. És a tanulók... Ma már azoknak a gyerekeit tanítjuk, akik valamikor szintén ebbe az iskolába jártak, minden szülőt ismerek. Szerencsé­re az országos tendenciától eltérően ná­lunk emelkedik a tanulólétszám, most 250 diákunk van, de szeptembertől harminc­cal többen leszünk. Kinőttük az iskolát, fontolgatjuk a bővítés lehetőségeit. Mesél a jó eredményekről, a szakkörök­ről, a pezsgő iskolai életről, a szorgalmas diákokról, majd szabadkozik: mindez nem csak egyedül az ő érdeme.- Itt minden pedagógus a gyerekek ér­dekeit tartja szem előtt. Sok végzett tanu­lónk a legjobb városi iskolákban is meg­állja a helyét. Tóth Gézáné arról is szól, hogy családja nem pedagógusdinasztia, ongai tanárai hozták meg a kedvét ehhez a pályához. Lányai is hasonlóan döntöttek. Az oldalt szerkesztette: Halmos Ildikó telefonszáma: (46) 414-022/214 e-mail: halmos@iscomp.hu A mérai postáról és a hírekről Méra (ÉM) - Mérai olva­sónk, Csáji József azért ra­gadott tollat, hogy bepil­lantást engedjen a falu mindennapjaiba. Mint fogalmaz, a lakosság jó közérzetéhez sok minden hoz­zátartozik, még az is, hogy a postai alkalmazottak hogyan dolgoznak.- Szerencsére a mi postása­inkról a legnagyobb megelé­gedés hangján beszélhetek. Minden tevékenységük, ame­lyet a község lakóinak érde­kében végeznek, kifogástalan. Ugyanilyen dicsérettel szól­hatok helyi médiánkról, a Mérai Hírekről is. Az újság 500 példányban készül Nagy Péter helyi képviselő szer­kesztésében. Nagyon örülünk a lapnak, mert eddig sokszor többet tudtunk az Or­szággyűlés tevékenységéről, mint saját testületünk mun­kájáról. Eddig négyévente egyszer, a választások előtt kaptunk lehetőséget, hogy meghallgassuk tájékoztatásu­kat, közben pedig csak plety­kák és találgatások szintjén, pontatlanul jutottak el hoz­zánk az információk - fogal­mazott. Verseny lesz Novajidrány (ÉM) - Körzeti matematikaversenyt rendez­nek március 17-én a Novajid­rányi Körzeti Általános Isko­lában. A megmérettetésen 25 iskola tanulói vesznek részt. Épül a rendőrkapitányság. Bár már tavaly no­vemberben elkezdődött az Encsi Rendőrkapitányság építése, most, a hideg idő végeztével felgyorsult a munka. Az alapok már állnak. A tervek szerint az épületet legkésőbb jövő év áp­rilisában adják át. Fotó: Vajda János Pályázatból csűr, csűrből múzeum Mogyoróskán Mogyoróska (ÉM - Hl) - Új látványossággal gazdago­dott Mogyoróska. A falu ha­tárában régi, de felújított csűrt állítottak fel. A csűr­ben mezőgazdasági múzeum alakul. A csűr a mogyoróskai önkor­mányzat és egy helybéli alapít­vány közös akciójának eredmé­nye. Az önkormányzat ugyanis nyert egy, az értékek megmenté­sére kiírt pályázaton. Szerettek volna rendbe tenni a faluban egy csűrt. Ebből a tradicionális épülettípusból ugyanis valami­kor nagyon sok állt a települé­sen, mára viszont legtöbbjük tönkrement. A mogyoróskai táj­védelmi alapítvány tehát kere­sésbe fogott. Felkutatták, hol van olyan eladó építmény, amely megvásárolható és a cél­nak is megfelel. Ama bizonyos népi építészeti alkotásra végül a közeli Regécen bukkantak. Mogyoróskán ugyan­is nem akadt olyan, amelyik al­kalmas a felújításra, illetve meg is válnak tőle a tulajdonosok. A regéci csűrt tehát az alapítvány megvásárolta, az önkormányzat pedig a pályázati pénzből felújí­totta. Az elkorhadt részeket ki­cserélték, és bár zsúpfedelet ter­veztek, végül náddal fedték - hal­lottuk Hegedűs Zoltántól. Mogyo­róska polgármestei'étől. A falu első embere arról is be­számolt: ugyan az építmény is emlék az utókornak, nem hagy­ják üresen. Agrármúzeumot ren­deznek be benne, hogy az odalá­togató megismerhesse a környék hagyományos mezőgazdasági esz­közeit, tárgyait. A polgármester azt is elmondta, távlati terveik között tájház kialakítása is szere­pel. Figyelik a pályázati lehetősé­geket, és ha alkalom adódik, megpróbálnak pénzt szerezni. A csűr Regécről „költözött" Mogyoróskára Fotó: Vajda János

Next

/
Thumbnails
Contents