Észak-Magyarország, 1999. február (55. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-08 / 32. szám

1999. február 8., hétfő észak-niacyarorszAg § Aktuális 3 Nyertek az előfizetőink Miskolc (ÉM) Nyertek az új és hűséges régi előfizetőink a decemberben meghirde­tett akciónkban. Mint megígértük: 101 nye­reményt sorsoltunk ki azok között, akik idén januárban még és már előfizetői voltak az Észak-Magyarországnak. A szerencsések névsorát lapunk keddi számában közöljük. Német farsang Sárospatak (ÉM BSZA) Farsangi bált rendezett szombaton este a Sárospataki Német Kisebbségi Önkormányzat. A ta­valy ősszel megalakult szervezetnek ez volt az első olyan rendezvénye, amelynek keretében a helyben élő németeket összehívhatták, és vendégül láthatták a környékbeli településeken élő sváb ki­sebbség tagjait is - derült ki Stumpf Bá­lintnak, a pataki német önkormányzat ve­zetőjének megnyitó szavaiból. Az eseményen részt vett Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisz­ter, valamint Kaltenbach Jenő a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa. A hercegkúti, sváb gyökerekkel rendelkező miniszter ünnepi beszédében elmondta: a szülőfalujában élő emberek megtanították a kemény munka tiszteletére, az összetartó közösség erejére, a család szeretetére, vala­mint a vallásba vetett hit fontosságára. A pataki német kisebbségi önkormányzat ak­kor lesz igazán jól működő szervezet, ha újra életre kelti népük elfeledett hagyomá­nyait és erős. összetartó közösséggé válik - zárta szavait Stumpf István. Nonprofit ügyintézőket képeznek Miskolc (ÉM - NyZ) - A Miskolci Humán Szolgálat Alapítvány nonprofit ügyintézők képzéséhez nyert támogatást az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól. Az igényt, szükséget kielégítő iskolarendsze­ren kívüli oktatás májusban indul be. Azon 16 és 25 év közötti miskolci, pályakezdő re­gisztrált munkanélküliek jelentkezését vár­ják, akik harmadik vagy negyedik osztá­lyos gimnazisták levelező tagozaton. Infor­máció kérhető telefonon a Regionális Civil Információs Központban (46/414-052), vagy személyesen ugyanott (Miskolc, Széchenyi út 14. I. emelet) ma délután 5 és este 7 óra között. (Holnapi számunkban lapunk is részletesen foglalkozik a képzéssel.) Mária néni és Jánosdeák Gábor polgármester Száz év jó egészségben Sárospatak (ÉM - BSZA) - Századik életévét ünnepelte tegnap Bodnár Józsefné, Mária néni Sárospatakon. Az idős asszonyt Jánosdeák Gábor a város polgármestere köszöntötte, és olvasta fel Göncz Árpád köztársasági elnök üdvözlő levelét is. Mária néni életének egy évszázada alatt 6 gyermeket nevelt fel, 12 unokája, 17 dédu­nokája, 3 ükunokája született. 1920-ban kötött házasságot férjével, akivel 66 éven keresztül élt boldog házasságban, 13 éve özvegy. 1927 óta lakik Sárospatakon. Az ünnepelttel egy háztartásban élő lánya, Braun Antalné kérdésünkre elmondta: édesanyja egész életében a családjáért dolgozott. Megélt két világégést, a máso­dik világháborúban elvesztette édesany­ját, testvérét. Az így árván maradt két csöppséget is magához vette, s fel is ne­velte őket. Egész életében azt tartotta szem előtt, hogy előbb mindig a gyerekek kapják meg, amire szükségük van, és csak azután következtek a felnőttek. Mária néni jó egészségnek örvend, gyógyszereket nem szed, kitűnő étvágya van, s minden nap gyakran szemüveg nél­kül - olvasgatja az Észak-Magyarországot. Jeges megmérettetés a napsütésben A fiúk erővel, a lányok inkább fifikával juthatnak gyorsabban előre Felsőhámor (ÉM - SzK) - Né­zők, próbálkozók, verseny­zők, oktatók, hozzátartozók - a hétvégén egyetlen közös őrület, a jégmászás tartotta őket kinn a csípős hideg el­lenére Felsöhámorban. Szombat, késő délután. Aki nem didereg, az vagy éppen forralt bort, teát kortyolgat, vagy a jég­fallal küzd. Olyan kivételesen jó helyzetben nemigen-látni mást, mint Illyés Pétert: egy viszony­lag „bélelt” mikrobuszban ko­mótosan szalonnát falatozgat.- Székesfehérvári vagyok, de Pestről érkeztünk nyolcán, mind­annyian ott tanulunk. Már ta­valy is eljöttem, de csak néző­ként. Most először ki is fogom próbálni, de versenyen nem in­dulok. Négy éve vagyok hegy­mászó. Ott is vannak ilyen hely­zetek, vannak jeges, sziklás sza­kaszok, de azért ez nagyon más. Itt nem kínálkozik más út a megközelítésre. Ott a kitartás dominál, itt inkább a technika. Hímer József főszervező csak azon szám indulóiról tud tájé­koztatni, amelyik elődöntőjén már éppen túl vannak. A leg­utolsó pillanatig lehet jelentkez­ni. A technikai versenyre 47-en neveztek be. Itt a csákánycsapá­sok száma és az idő együttesen számít. Eddig a legjobb ered­mény 3 perc, 19 csákányütéssel. Pillanatnyilag a jégfalon egy, csak egy legény. Ő az ellenpélda.- Üt, ahova csak lehet. Ez már inkább csépelés - kommen­tálja a főszervező.- Melyik volt a nap legmele­gebb pillanata? - érdeklődöm.- Amikor kisütött a nap. Plusz tizenhárom fokot mértünk - válaszol nevetve. - Az aztán szinte forró pillanat volt, hiszen ha felmelegszik az idő, az egész verseny veszélybe kerülhet. Pelikán Istvánból épp csak az arca látszik. Ruházatán az emb­léma: a Magyar Hegymászó Ok­tatók Egyesületének oktatója. Az indulás előtt álló egyik tanít­ványát, Lantos Edinát okítja:- Nektek, lányoknak, nem az erőtökkel kell haladni. Úgysem bírtok akkorákat ütni a csá­kánnyal, mint a fiúk. Arra ügyelj, hogy jól válaszd meg az előtted járók nyomát! Azért nem egyszerű séta... Fotó: Czapák Veronika Aztán felém fordulva mondja, de nyilván biztatásul is szánja Edinának:- Ő a legbátrabb lány.- Csak az a baj, hogy a selej­tezőn öt perc alatt mindössze a párkányig jutottam - hárítja el mosolyogva a dicséretet Edina, aki harmadik alkalommal küzd meg a jéggel. Amúgy két éve sziklamászó. Az újságírót is ellátják jó ta­náccsal, írjam meg, melyik sportbolt képviseletében vannak jelen. Merthogy - világosítanak fel - a jégmászás igazán a sport­boltok biznisze, számukra jó reklámlehetőség - ami persze azt is jelenti, hogy ők állják a költségek döntő részét. S hogy kinek lehet még bolt? Az egyik büfékocsi eladója, Bor­kúti Szilvia szerint bár a meleg italoknak volt keletjük, másból kevés fogyott. Az addigiakat te­kintve pedig a tavalyinak jó, ha ötödé volt a forgalom. Eredmények Férfiak 1. Fiegedűs Ferenc (HSC - Buda­pest) 2. Gábor F. András (Budapest) 3. Sántha Mergő (HASC - Miskolc) Nők 1. Nedeczky Júlia (Budapest) 2. Klich Zsuzsa (Budapest) 3. Hosszú Réka (Budapest) Karmester úr, akkor vágjunk bele! Ki táncruhában, ki pulóverben, de együtt ünnepelt a Ködmön-család A születésnaphoz természetesen torta is jár Fotó: Farkas Maya Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Családi ünnep az, ahol születésnapot kö­szöntének - mondta megnyi­tójában Ádám Ibolya, a mis­kolci ifjúsági ház igazgatója a Ködmön táncegyüttes 20. születésnapjára rendezett szombat esti házibulin. A családi album helyett diaképek villantják fel a múlt emlékeit. A fiatalabbak legalább olyan éi'dek- lődéssel nézegetik, mint a régiek.- Ha ugyanabban a ruhában lépnének fel a maiak, mint az elődök, vajon meg lehetne-e kü­lönböztetni őket? - kérdem az est legnagyobb tiszteletnek ör­vendő vendégét, az alapítót, Fü- geczky Róbertnét, Marikát.- Persze, egészen más stílus­ban és felfogásban táncolnak a maiak. És más a versenyköve­telmény is. Csak a lényeg nem változott: az együttesben élés sok mindenre megtanítja az embert. A szeretetteljes egy­másra figyelésre, a közös mun­kában megszületett közös siker örömére. Az öltözőkben nagy a sürgés­forgás. A „kisködmönök” haját Pállá Erika táncoktató tűzi egy­forma kontyba. A szülők közül épp a hajdani első táncosok egyikét szólítjuk meg: Bernáth- né Sólyom Ildikót.- Kilenc évig táncoltam a Ködmönben, az öcsémmel. Még férjhezmenetelem után is eljár­tam egy évig, de akkor már a pá­rommal. Most a lányunk az ak­tív ködmönös. Tudom, túlszár­nyal majd. Én tizenöt évesen kezdtem, ő óvodás korától. És az alkata is jobb a tánchoz. Az arcáról felismerem anyja után a kilencéves Barbarát.- Nagyon szeretek táncolni, az iskolában gyakran kérnek a lá­nyok, sőt a tanító néni is, tanít­sam meg őket egy-egy lépésre. A ruhatár előtt egyre nő a tö­meg.- „Nahát, cseppet sem változ­tál!” - „Hát a hajad, hova lett?” ­„Jól megemberesedtél!” - hallat­szik innen onnan. Fügeczkyné Marika kezében egyre szaporodnak a virágcsok­rok. Ám hirtelen - minden átme­net és virágcsokor nélkül - egy fiatalember ugrik a nyakába.- Csak most láttam a villa­mosról a plakátot: 20 éves a Ködmön. Gondoltam, benézek.- Remélem, itt is maradsz - mondja Marika. - Dehogy baj, hogy nem úgy vagy öltözve. Á lényeg, hogy együtt vagyunk! S hogy így együtt vannak, kez­dődik az aktívak bemutatkozó műsora. Előbb a kicsik, aztán a „közepesek”, majd a nagyok. Aztán a „nagy öregeket” is táncba szólítja Marika:- Megmutatjuk, hogy is kell ezt csinálni, jó? Párba és sorba állnak, mint rég. ■ - Jobb, bal, jobb, bal - osztja ki a kezdés rendjét. - Tudod, melyik a jobb lábad?! Amelyik felém esik! Aztán felszól a színpadra:- Karmester úr, vágjunk bele! És ezúttal szemet huny min­den hibás lépés felett. A végén maga is tapsol, s még hozzáteszi:- Aztán el ne felejtsétek, a kö­vetkező húsz évben se! Kölcsöngyűrűvel, igaz gyémántokkal A tállyai Turánszki-házaspár megerősítette 50 évvel ezelőtti fogadalmát Serfőző László" Tállya (ÉM) - Aranylakodal­mat ünnepeltek a hét végén Tállyán. A Turánszki-házas­pár vallja: a szegénységben sem voltak boldogtalanok. Kristóf Erzsébet Monokról járt Tállyára dolgozni. A köztisztelet­ben álló Eperjessy doktornál szolgált a negyvenes évek végén, amikor megismerkedett a tállyai Turánszki Ferenccel. Két évig tartó udvarlás után a férfi meg­kérte a kezét. Monokon esküdtek hűséget egymásnak 1949 február 5-én. Ezt most, ötven év elteltével megerősítették. Szombaton dél­után Krózser István római kato­likus kanonok celebrált szertar­tást a házaspár tállyai lakásán. Küzdelmes életünk volt - mondja Feri bácsi, aki a kőbá­nyában fizikai munkásként és a műszak után napszámosként ka­parta össze azokat a filléreket, amelyek szükségesek voltak a három gyermek becsületes fel­neveléséhez. - Amikor meges­küdtünk, annyi pénzünk volt, hogy vettünk egy ágyat. Soha nem voltunk boldogtalanok és mi tényleg szerettük egymást. Nálunk ismeretlen fogalom a ve­szekedés, a civódás. Bár előfor­dultak nézeteltérések, azokat együtt oldottuk meg. Nem álmo­doztunk, tettük a dolgunkat. A Turánszki házaspár egész­sége ma már nem a régi, de szel­lemileg frissek. Óhatatlanul fel­merül a banális kérdés, mi a hosszú élet titka? Nem kell korán meghalni - mondja Feri bácsi. - Komolyra fordítva a szót, nekem nem volt káros szenvedélyem, soha nem dohányoztam. Nem ittam le ma­gam, de vallom, hogy naponta egy pohár jó bor - gyógyszer. A friss levegő és a kemény mun­ka. valamint az emberek iránti szeretet edzi a lelket és a testet is. Addig, amíg érzem, hogy en­gem is szeretnek, miért halnék meg? Bár most mindenem fáj, teszek-veszek. A temetők tele vannak olyanokkal, akik ráér­tek meghalni. Nekem nincs ked­vem ilyesmihez. Erzsiké néni 75, Feri bácsi 83 éves. A feleség ötven évvel ez­előtt kölcsön kért gyűrűt húzott férje ujjára, mert nem volt pénz, hogy sajátot vásároljanak. Csak a két-két apró gyémánt volt iga­zi, amelyek a szemükben csillog­tak az oltár előtt. Most, fél év­századdal később, a gyémántok újra felragyogtak. Igazi gyűrűk­kel ajándékozták meg egymást. Feri bácsi és Erzsiké néni - akiknél ismeretlen a civódás Fotó: S.L.

Next

/
Thumbnails
Contents