Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-02 / 1. szám

1999. január 2., szombat Az aluljáró Nyikes Zita Semmi kecses báj, elegancia vagy finom­ság. Semmi manír. Kulisszák nélküli funkció. Egyszerű, dísztelen, mint a hétköznapi lét. Odavetve. Használatra kitalált tárgy, hogy megkönnyítse, biztonságossá tegye a gyalo­gosok közlekedését. Az egyik a miskolci „földalattik" közül. A vonattól és a vonathoz tartók benne, rajta keresztül mennek ráérő­sen, igyekeznek, sietnek vagy rohannak vége- láthatatldnul. Alig kerülheti ki valaki. Csak az első vágányról utazó, vagy a vágányokon át­vezető - csak a vasutasok számára fenntar­tott - „ tiltott" ösvényen célját érő. Aki mel­lőzni szeretné a lépcsőt. Semmi meglepő. Még a monoton merev­ségből kilátszó apró részletek is mindig ugyanazok: az A perontól a D peronig, a buszhoz felvezető lépcsőktől a kilencedik vá­gányig. Ritmusban rakott tejfényű neonfolyo­só, üres és merev tekintetek. Betonaljú padló, évek rakta foltok unják a falburkolatot, múlt­tartalmú „informo"-tábla, az érkező és az in­duló vonatok órára szögezett mutatói, to­vábbhaladva ide-odamutató tájékoztatónyi­lak. Kitöltve-kitöltetlenül multireklám-térfoga- tok, összecsukható elárusítóasztalok, újság-, virág- zöldségárus pavilonok. Tömegkönyvek, rozsdás, szélresodort tömegkukák. Ilyenkor télen szempergetve gőzölgő pattogatott ku­korica, mégis hideg, sötét és közönyös. Nyá­ron kissé melegebb, de a fény mindig termé­szetellenes. A szeletekre vágható időben és térben pedig mindenki ott van, mert alig lehet vala­ki, aki életében legalább egyszer ne lett volna rákényszerítve, hogy alámenjen a lépcsőn. Az aluljáróban ott van a műszakot teljesítő, kézi­táskáját lóbáló férfi, a munkába igyekvő csi­nos fiatal nő, a két gyerekét kézenfogó asszony, a toporgó néni úticsomagjai mellett, a nekiszépült fiatalember várakozásában, a hátizsákjában hetente hazaköltöző egyete­mista, hárman-négyen vastagtalpú egyforma­ságot mutatva, meggörnyedten már az ott­hon melegére vágyók, a pár perccel később érkezők, a cigarettára gyújtók, a boldogok, a boldogtalanok. Vagy nagyon sokan, és akkor eltömörödik a vízszintesen föld alá fektetett, téglalap keresztmetszetű szikár hasáb, vagy nagyon kevesen, és akkor félelmetes. Mert hiányzik belőle a kecses báj, az elegancia vagy a finomság. „Egy esztendővel megint öregebb lett a mi közös anyánk, Miskolcz városa, akit nem öregítenek meg az évek, hanem in­kább szépségben, erőben, vonzódást keltő bájban, szóval fiatalságban csak előbbre visznek. Nemzedékeket szült és temetett ez az örökfiatal anya, évszázadoknak hosz- szú során keresztül, hol ő védte fiait, hol fiai őt, mi, akik mai gyermekei vagyunk, kegyeletes hálával gondolunk testvéreink­re, kik a múltban a mi helyünkön álltak, kik a közös javak gyűjtésében fáradoztak, reánk rendezett viszonyokat, nagy családi vagyont hagytak erkölcseikben ügy, mint anyagiakban, s azon vagyunk, hogy ha­sonló érzelmekkel viseltessenek majdan irányunkban az utánunk helyünkre kö­vetkező testvérek, Miskolcz város jövendő gyermekei. A mi jó anyánknak nincs születésnap­ja, nincs nevenapja, az új esztendő kínál­kozik tehát olyan állandóan visszatérő családias évforduló gyanánt, melyre mint valami családi ünnepre, összehoz^ a közös asztalhoz bennünket a köszöntőmondás szükségének érzete. (...) A mi Miskol- czunk is afféle régi berendezés, jellege az egyszerűség, de azért lakályos, kellemes. Illik a lakóihoz, mely büszkén nevezi ma­gát polgári elemnek. S addig lesz boldog ez a város, míg megfér a maga polgári bő­rében és egy pár dandy-fia kedvéért nem szalad bele a nagyzásba. Sokba kerül ez, mert rendezkedés közben jön meg az ét­vágy és aztán nem kell az a miskolcziak- nak. Miskolcz városa bízvást elmondhat­ja, hogy a társadalmi asztalán, ahol annyian megelégedve ülnek, elfér mindig még egy-kettő De azért az egy-kettő ked­véért nem főzet külön czifra ételeket és nem forgatja fel a saját megszokott ké­nyelmét. Akinek túlságosan nagy az igé­nye, az ne maradjon Miskolczon." Borsodmegyei lapok, Miskolcz, 1899. január 2. Miskolci polgár 5 Óévbúcsúztatók a két világháború között „így mulatott Miskolc” - ezzel kezdődnek a Szilveszter éjszakai tudósítások Miskolc (ÉM - SZ) - A Borsod megyei és „miskolczi” lapok első januári számában a szín­ház művészeinek fényképes, vagy a város neves mesterei­nek, iparosainak, cukrászai­nak, föpincéreinek („Boldog új évet kíván kedves vendé­geinek Bandi a Szemere étte­rem föpincére") szöveges jó­kívánságai mellett gyakran adtak tudósítást a óévet bú­csúztató „tánczestélyekről", mulatságokról. Állandó tevékenység és foglala­tosság, szenzációkeresés és élv- hajhászat. Nem benne élés egy hűvös formák közé fegyelmezett előkelő életben, hanem kiélése az élet gazdagon rendelkezésre álló lehetőségeinek - jellemzi a ‘40-es évek elején a két világhá­ború közötti magyar társadalom legfelső szintjén élő, „urizáló hajlamú polgárságot” a társada­lomtudós, Erdei Ferenc. Szilveszter egyike volt azon társasági összejöveteleknek, me­lyek a polgári reprezentáció lehe­tőségét szolgálták. Az összejöve­telek alkalmával ennek fontos kellékei voltak a ruhadarabok, ékszerek, nem utolsó sorban a modorosság, a beszédtémák is. j Holdon ni Cici hlvan Kedves vendegem eh BANDI a S—ssrs éHtrtn ióplmcéwm | Ujcv • váron, mint m vármegye J kedven Vöiöa*é«éuek tooldoa o| trwct hlrAn orszn jrao «s oua áe Mwaksra I’ANNÓNIA KÁVÉHÁZ latinos? oskrutáa • *v*a v.nd*«elnrk ét Jól^znorónolnők aa| ével lilvás Slhornnky Pennfl lanmHnnnHmnMBnMc: Boldog ixf évet kivárt ti * ti ti* m höi£yti*n<iéft*in*k IIARRER JÁNOS hötfjyfodrámx Kommtith u. 1. Boldog uj évet kívánok vodü égőimnek é» JéktrkUluitk HOSENFELD JENŐ ;•/. AbbáiU ezillode, kávóbái ás étterem tulnj<lono»a Boldog uj évet kíván Igen Haltéit veadtgelaek j ifj. STEINER JÁNOS ' Abbáxla káivéhÁm Iéptaoér» í Kedven' vendégeimnek, i a merd »«d mnek én jö- Imrátniniunk ‘ 1 ooidod ui evet kívánok 1 id. Maucr Júzscl ________venriéglAw Jókívánságok, anno... Szilveszter éjszakai feljegyzé­seiben így ír például a Reggeli Hírlap újságírója 1929 január 1- jén, -csei aláírással: „Első utam a színházba visz. Itt igazi, hami­sítatlan, régi békebeli szilveszte­ri kép fogad. Zsúfolt nézőtér, megrakott páholyok, tömött kar­zatok. A ruhatár majdnem szűk­nek bizonyul a kabátok és bun­dák befogadására. A ruhatáros­nők roskadoznak a munka alatt. A büffébe is sok a dolog, de itt örülnek neki. A jegyszedőnők elemükben vannak. Úgy tépik a jegyeket, mint démonok a naiv s hiszékeny férfiszíveket. A néző­téren önfeledt szilveszteréji han­gulat hömpölyög végig. Jókedv, vigasság a páholyokban, ke­délyeskedés a karzatokon. Itt vannak az olcsó Szilvesztert haj­szolok.” 1937-ben ezt olvashatták az óé­vet búcsúztató éjjelről „...A Fel­sőmagyarországi Reggeli Hírlap munkatársa itt ül az óesztendő utolsó éjszakájában, frakkok, szmokingok és vakító ingmellek szemet kápráztató tarka forgata­gában, fényekben lobogó girlan­dok színkáprázatában, meseszí­nű lámpák tükrözésében, a szil­veszteri mulatság kellős közepé­ben és helyszíni tudósítást ad...”. Majd így folytatódik a be­számoló: „Azt így a toalettek, a mámor és a fények bizalmas szomszédságából hitelesen meg lehet állapítani, hogy 193ű-ból az 1937-ik esztendőbe a gazdasági konszolidáció jegyében pirkadt át az a bizonyos utolsó év és el­ső hajnal. Nemcsak azért, mert frakkok feketedtek és kemény ingmellek villogtak büszkén és nem csupán abból, hogy óvatos deciliter számra ömlött a pezsgő és cserrent-csuppant a bor és hogy hajnali öt óráig vala­mennyi kávéház, vendéglő és nyilvános helyiség az utolsó egérlyukig megtelt gipszkemény füsttel és átláthatatlan, gáztáma­dás számba menő alkoholgőzzel, nem csupán abból, hogy lakkci­pők fényeskedtek és estélyi ru­hák páválkodtak, - de sőt éppen az ellenkező jelekből. Abból kö­vetkeztettünk erre, hogy a köte­lező szmokingok egyenruhasze­rű egyformaságában itt is, ott is kiszürkéllett egy-egy uccai öltö­zék hétköznapisága.” Napjainkra ugyan eltűntek a frakkok, maga a szilveszteri éj­szaka azonban nem vesztett mu­latós jellegéből: maradtak a tö­mött éttermek, a dínomdánom, a füstköd. Összességében Miskolc azért egy jó város Molnár Attila, a Vadaspark vezetője beszél kedves helyeiről és emlékeiről Molnár Attila, a Vadasparkban Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - BAL) - Nem nehéz kitalálni, mi lehet Molnár Attila „kedvenc he­lye" a borsodi megyeszékhe­lyen: miután ö a Miskolci Va­daspark vezetője, értelem­szerűen a csanyiki állatkert áll a szívéhez a legközelebb. Mindamellett, tősgyökeres miskolciként, a város több, számára különösen kedves zugában otthon érzi magát. A város olyan, amilyen - meren­gett el beszélgetésünkkor az ál- latkertvezető. - Az itteni kör­nyezeti adottságok olyanná te­szik Miskolcot, ami egyedülálló az országban, de talán a konti­nensen is. A Szinva-patak végig­folyik a településen, amelyik a Bükk lábaihoz simul - jó lenne, ha ezek a környezeti értékek minél több ember számára való­di értéket jelentenének. Több épületet is említhetne mondandója - bevallott és gyak­ran hangsúlyozott Miskolc-sze- retete - alátámasztására, de nem fog felsorolásba. Az „én kedves helyem” mottó hallatán a Szemere-kertet idézi fel.- Az egyik kedvenc helyem, tagadhatatlan. Sok kedves él­mény, emlék fűz ide. Keretet ad az hozzá, hogy ide jártam isko­lába - a hetvenes évekről van szó -, ugyanakkor a szüleim munkahelye is a közelben volt. Azért is meghatározó számom­ra, hogy akkoriban egy nagyon jó rajztanárnőnk volt az iskolá­ban, oda hordott ki minket raj­zolni. Sok olyat lehetett akkor és ott tanulni tőle, hogyan lássa az ember a lakóhelyét, ha úgy tetszik, miként nézze a világot, a formák-színek mi módon épül­jenek be a gondolkodásába. Kedvenc „bútoraként” nevezi a Kühne-padot. Jól ismeri a mű­tárgy történetét, hiszen egyrészt a bükki természetjáró egyesület egykori alapítójának - Kühne Adolfnak - az emlékére készült a pad, másrészt, miután az Avason felállították, egy ideig a Vadas­parkban is állt. Utóbb visszake­rült eredeti helyére, az avasi templom alatti domboldalba. „Kidíszítve” - komorodik el a szakember -, ugyanis a névadó keresztnevére reagálva oda nem illő feliratokkal látták el a padot valakik: akiknek a gondolkodá­sát nehéz megérteni.- Összességében ez egy jó vá­ros - tartja Molnár Attila, hangot adva azon, érzelem diktálta hit­vallásának, miszerint „hamaro­san meg fogja ez a város önma­gát találni”. Művelődéstörténeti emlékek az Avas alján Miskolc (ÉM - SZ) - Miskolc belvárosát határolja az az ut­ca, mely amellett, hogy je­lentős a forgalma a város számos művelődéstörténeti emlékét is érinti. Uitz Béla nevét viseli ez az utca, mely mentén a sétában megpi­henő járókelőt aligha látni, sok­kal inkább az állandó autósfor­galom uralja az utcát. A jelző­lámpáknál megálló autókból pe­dig aligha van idő és lehetőség megszemlélni a környezetet. Pe­dig az Avas aljának ezen oldala több művelődéstörténeti értéket is magának tudhat. A névadó képzőművészeti al­kotásaival teremtett értékeket a jövő számára: az 1910-es években az expresszivitás és konstruktivi­tás vezérelte grafikáiról vált hí­ressé. Későbbi alkotásai a Ta­nácsköztársaság idejének plakát­művészei közé sorolták Uitz Bé­lát, aki ezután emigrációba kény­szerülve Bécsben alkotott tovább. A művész nevét viselő utca az Erzsébet tér és a Szemere utca között húzódik, „hátán hordva” a város Diósgyőr felé vagy on­nan érkező forgalmának jelentős részét. Ugyan a város történetének jelentős emlékei nem közvetle­nül az Uitz Béla utcáról kapják számozásukat, közelségük mégis szinte az utcához rendeli őket. A Városház tér irányából haladva jobbra például az Avas oldalán magasló, messze híres reformá­tus templom áll, melyet az avasi temetőkert ódon. szomorkás hangulata övez. A szembeni Er­zsébet tér mintha erre a dombol­dalra nyitna. Maga a tér az Avas oldaláról épült be, a Dió- szeghy-házzal szemközti fürdőjét 1892-ben kezdték építeni. Átellenben a város legkorábbi iskolája, a „scola” áll, mely 1899- től múzeumként fogadja a beté­rőt. Mellette korábban az avasi templomhoz szolgáló jobbágyok lakóházai sorakoztak. Az újkori emeletes épületek mellett elhaladva azokat egy újabb tér, a Béke mozi „előtere” szakítja meg. A mozi épülete he­lyén egykor vágóhely működött. Szemben pedig a századelő palo­tahangulatát idéző épületek ma- gaslanak a Rákóczi utcában. Ezután két iskolaépület előtt haladunk el: balra a vörös kera- mit téglából épült egykori „Erzsébet Izraelita elemi isko­la”, az országban századunk ele­jén legmodernebbnek tartott ok­tatási intézmény. 1925-ben a hit­község egy új iskola felépítésé­nek tervét fogadta el. Jobbra 1969-től áll itt a jelenlegi Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Szakközép- iskola magas oszlopokkal elkerí­tett épülete. Innen hamarosan elérjük a Szemere utcával határos sarok épülettömbjét, s az utca innen más nevet viselve halad tovább. (Cikkünk megírásához orrásként használtuk Dobrossy István Miskolc írásban és képekben I. című kötetét)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents