Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-05 / 3. szám

1999. január 5., kedd Kultúra 8 Az olvasáshoz nem az idő, a türelem hiányzik A téli szünetben a tévézés és szánkózás mellett azért olvasgattak is a diákok Fotós siker. A zsűri különdíját nyerte el Pekingben Arnold Éva fotóri­porter, a Humanity Photo Awards '98 el­nevezésű nemzetközi fotópályázaton. A Magyar Távirati Iroda Rt. Fotószerkesztő­ségének munkatársa Hagyományőrzők cí­mű, öt képet magába foglaló sorozatával érdemelte ki az elismerést. A fotókat, amelyek egy sváb esküvő jellegzetességeit örökítették meg, a Komárom-Esztergom megyei Leányváron készítette. Miskolc (ÉM - DK) - A mai gyerekek szívesen lapozgat­nak színes újságokat, de még a lexikonok is hama­rabb a kezükbe kerülnek, mint egy Jókai-kötet. Nem az idő, a türelem hiányzik in­kább a regények olvasásá­hoz. A szobából halk kuncogás hal­latszik. Az ötödikes Máté a Gar- field című füzetecskét olvassa, s a lomha macska történetén jól szórakozik. Pedig kapott komo­lyabb könyveket is karácsony­ra... Kisferkó szintén ötödikes. Ő a téli szünetben - édesapja ajánlására - a Robinsont kezdte olvasni, de egyelőre nem na­gyon tetszik neki. Ráadásul sok­kal jobban kedveli a regények­nél az ismeretterjesztő irodal­mat, így inkább a „Brehmet” böngészgette. Húga, a harmadi­kos Zsuzsika elolvasta ugyan a karácsonyra kapott vidám me­seregényt, de főként azért a sa­ját maga írta „könyveket” néze­geti... Pedig rengeteg könyvük van, hiszen a szülők sokat ol­vasnak ma is. A számítógéppel és a rengeteg televíziós prog­rammal, valamint hobbijukkal, a zenéléssel magyarázzák, hogy gyermekeiket kevésbé kötik le a könyvek. •k- Volt olyan osztály, amelyikkel magyarórán bementünk a könyvtárba, hogy ott válassza­nak a diákok könyvet a szünet­re - mondja az arnóti tanár úr.- Több osztálynak adtam házi feladatként, hogy olvassanak el egy szabadon választott könyvet, volt ahol a kötelező olvasmány befejezése volt a feladat. Az osztály hozzáállásá­tól függ, mivel indítottuk el őket a szünetre... * A harmadikos gimnazista Zsófi Jókai Az aranyember című re­gényét olvasgatta, mert az most a kötelező olvasmány.- Csak a feléig jutottam, mert Regények helyett inkább lexikonokat nézegetnek a mai gyerekek olyan hosszú - magyarázza nem túl nagy lelkesedéssel. Sokkal szívesebben olvasott volna művészettörténeti köny­veket (építész szeretne lenni), vagy a karácsonyra kapott Zi- lahy-kötetet. De ezeket még megelőzi néhány további köte­lező olvasmány... Biztos abban, hogy osztály­társai közül sokan nem „rágják át” magukat a feladott Jókain. A másik felét ő is in­kább megnézi videón, bár tud­ja, hogy a film nem egészen fedi a könyvet. De ez mindegy- szól a „kamaszszáj” -, mert a-tanára olyanokat szokott kérdezni, hogy mi van a 384. oldal 7. sorában. Arra pedig ha elolvasná sem tudna vála­szolni... ■k- Talán az is gond, hogy mi, ta­nárok kevés irodalmat ajánlunk- kezdi Judit, a miskolci pedagó­gus. - A kötelező irodalom pedig „kötelezőségénél fogva” nem na­gyon fogja meg a gyerekeket. De azt hiszem, nem arról van szó, hogy nem szeretnek olvasni! Szeretnek ők, csak nem úgy, mint mi. Vagy legalábbis nem azt. Peti fiam például a lexiko­nokat bújja, azokból olvas egy- egy részt. A hosszabb terjedel­mű művektől „megijed” ő is és Zsuzsi lányom is. A tévében per­sze szívesen nézik az olyan jelle­gű történeteket, amelyeket mi Fotó: Bujdos Tibor gyerekkorunkban még örömmel olvastunk... • Némileg fájó a tanárnő számá­ra, hogy gyermekei nem szeretik - olvasni - a történelmi regénye­ket. Viszont büszke arra, hogy hatodikos lánya esténként előve­szi a József Attila-kötetet, és elol­vas egy-egy verset. Ezt viszont ő nem tette ilyen idős korában... Könyvek karácsonyra A „pettyes” meg a „csíkos” könyveket a mai felnőttek ol­vasgatták szívesen kamaszko­rukban. Ám úgy tűnik, a mai gyerekek könyvespolcáról sem hiányoznak a „klasszikusok”: a miskolci Fókusz könyváru­ház vezetője szerint az ifúsági könyvek kiadásánál jellemző tendencia a visszatérés a régi, kedves kötetekhez. De a kiseb­bek olvasmányainál is így van ez, hiszen lehet bármilyen jó­pofa illusztráció és kedves szö­veg a modern mesekönyvben, mégsem lehet „kiütni a nye­regből” például Benedek Elek gyűjteményes köteteit. Hiszen amit ismert és szeretett a nagymama vagy az anyuka, azt szeretné megismertetni gyermekével is. Kivétel akkor adatik, ha például egy tanár veszi a fáradságot, és ajánlja valamelyik kortárs művet. Ilyenkor diákok hada lepi el a boltot, és csak szerencsés esetben jut mindenkinek a kötetből. Mindenesetre a vásárlások alapján úgy tűnik, karácsony­kor sok fa alá került könyv. • Cseh kastélyok. Csehország néhány szép kastélyáról készített olyan filmet a Cseh Televízió, amely nemcsak az épüle­tekkel, hanem azok történetével is meg­ismertet bennünket. A műsor különle­gessége, hogy megszólaltatja azokat az arisztokratákat és leszármazottaikat, akik valaha e kastélyok tulajdonosai vol­tak. A négyrészes sorozat első részét ma, kedden este fél 9-től vetíti a Spektrum Televízió. • Szenei Molnár Albert életműve. Ötvös László debreceni kutatólelkész tart elő­adást Szenei Molnár Albert bibliafordító­ról ma, kedden délután fél 6-tól az edelé- nyi könyvtárban. Az esten közreműködik az aggteleki és zubogyi énekesekből álló Örömhír kórus. • Természettudományos napok. Második alkalommal rendez természettudomá­nyos napokat a miskolci Lévay József Re­formátus Gimnázium január 5. és 8. kö­zött. A megnyitót ma, kedden délután 3 órától tartják: Zsudel László a szupraveze­tésről tart előadást, majd iskolatörténeti kiállítás nyílik. Klasszikus kínálat Budapest (MTI) - A Hungaroton Classic újdonságainak sorában szerepel a jószeri­vel csak szakmai körökben ismert Elisa- beth-Claude'Jacquet de la Guerre francia zeneszerzőnő (1664-1729) csembaló darab­jaiból válogatott felvételgyűjtemény Elek Szilvia előadásában. A kiadói ismertető szerint: a régi zene kedvelőinek érdeklődésére tarthat számot a Bach-kortárs, Johann Pachelbel (1653- 1706) áriáit és duettjeit közreadó CD is a Maiina János vezette Affetti Musicali együttes elődásában. A lemez közreműkö­dői Zádori Mária, Németh Judit, Kállay Gábor és Kovács István. A magyar zenetörténet régi adósságot tör­lesztett Istvánffy Benedek (1733-1778) Szent Benedek miséjének első kiadásával. A mű­vet az Orfeo Zenekar szólaltatja meg Vashe­gyi György vezényletével, a Purcell Kórus, valamint a régi zene jeles fiatal magyar elő­adóművészeinek közreműködésésével. A Honfidal címmel megjelent CD és ka­zetta a reformkor és a szabadságharc énekköltészetét teszi közkinccsé a Vagan- tes együttes előadásában. A folklór iránt érdeklődőknek ajánlja a ki­adó a Hallgassátok meg, magyarim! című népdal-, és a Sárosi Bálint gyűjtötte Hangsze­res magyar népzene című CD-s albumokat. A kortárs komponisták közül Bozay Attila, Dubrovay László, Huszár Lajos, Madarász Iván, Maros Rudolf, Márta Ist­ván és Tihanyi László szerzői albuma mellett, A Tamás-templom karnagya cí­mű Bach-életrajz Írójának, Láng György­nek Héber hegedűversenye szerepel a ki­adói füzérben. Az első magyar musical, az Egy szere­lem három éjszakája dalait tartalmazó CD szintén a téli újdonságok egyike. Tolnay Kláritól emléklemezzel búcsúzik a Hunga­roton. A válogatásban többi között sanzo­nok, valamint musicalrészletek szerepel­nek. Az álmaimban valahol, az össze­csendül két pohár című filmslágerek mel­lett színpadi előadások duettjei hallhatók Mensáros Lászlóval, Páger Antallal és Le- hoczky Zsuzsával. Hagyományos teltház hagyományos vastapssal Új karmester debütált a Miskolci Szimfonikus Zenekar Újévi koncertjén Bánhegyi Gáöor Miskolc (ÉM) - A Miskolci Szimfonikus Zenekar igyek­szik évről évre kicsit meglep­ni az Újévi koncert közönsé­gét. Idén két újdonságot is felfedezhetett a Miskolci Nemzeti Színház közönsége: ezúttal vasárnap tartották a koncertet, és nem Kovács László, a zenekar művészeti vezetője, hanem Kesselyák Gergely vezényelt. Bevallva-bevallatlanul az Újévi koncert nem elsősorban hangverseny, hanem társadal­mi esemény. Éppen emiatt itt jegyzendő meg: a megyeszék­helyen generációváltás köze­leg, hiszen meglepően sok kon­certlátogató tartozott a húsz környéki korosztályba. Köztük többen olyanok, akik először látogattak el az immár hagyo­mányosnál is hagyományo­sabb eseményre. Nekik min­den vicc új volt, márpedig a poénok közé is tartozik egy pár, amelyet lassanként a ha­gyományos jelzővel lehet éke­síteni. Abszolút új volt azonban a karmester. Kesselyák Gergely nem ismeretlen a miskolci kö­zönség és a zenekar előtt sem. Ennek ellenére a fiatal dirigens kissé idegesnek tűnt. Ezt leve­zetendő ifi. Johann Strauss Ta­vaszi hangok című habkönnyű, lehelletfinom keringőjét a szo­kásos szolid elegancia helyett úgy dirigálta el, mintha Wag­ner Lohengrinje lett volna a fel­adat. Ez a túldirigáltság egé­szen addig jellemző volt Kesse­lyák Gergely vezénylésére, amíg színpadra nem léptek a szólisták. Sáfár Mónika és Kovácsházi István tökéletes választásnak bizonyult. Bár nem illik, mégis a bonvivánnal kezdődik az is­mertetés: Kovácsházi István vérbeli színpadi ember. Ura a gesztusainak, a mimikájának akkor, amikor a közönséget kí­vánja elvarázsolni. Ugyanak­kor az elért hatás alól nem is tudja kivonni magát, éppen ezért újrázik. A siker tökéletes, a békebeli operettjátszási ha­gyományok felelevenitődnek, a hangulat isteni. A tenor simu- lékony, hősszerelmes típusú,' ennek híja csak egyszer érző­dik, hiszen a „Hej cigányában akkor mulat igazán a magyar úr, amikor a - „hogyaszongya”- „...kacagjon is”-ban megjelen­nek az énekhangban a vissza­fojtott igazi, súlyos férfiköny- nyek, ehhez azonban kemé­nyen recsegés artikuláció szükségeltetne. Sáfár Mónika fantasztikus. Igazi mai nő. Olyan, amilyenre évekig áhítoztak a férfiak, és akitől megrettennek, mert már jelenvaló. Sáfár Mónika maga az egyenjogú nő. Egész egysze­rűen vonzó. Egyetlen pillantá­sával, finom mosolyával hatal­mas ívű érzelmeket képes meg­jeleníteni, ugyanakkor egyet­len szemöldökösszevonásával, ajkának megfeszítésével átvál­tozik a céltudatos egyéniséggé, aki egyrészt tudja, mit akar, másrészt azt is, mindezt hogy képes megvalósítani. Nyoma sincs benne az operettszínpa­don megszokott primadonná­nak, akinek olyannyira egysze­rű fekete-fehér reakciói van­nak, amitől első pillanatban megjelenik a pátyolgató-védel- mező, az élet zegzugos rejtel­mein átvezetni kívánó apaösz­tön, a második pillanatban vi­szont nyílik a zsebben a bics­ka, miszerint hogy lehet valaki ennyire nem értelmes. Szóval Sáfár Mónika színpadra vará­zsolta a mai kor primadonná­ját, akiért - bátran bevallható - sokkal érdemesebb egy élet­revaló bonvivánnak három fel­vonáson át veszkölődni. Ráadá­sul Sáfár Mónika gyönyörű zöngékkel ellátott szopránnal rendelkezik. Szerencsére ha­mar az operetthez simította kissé operás artikulációját, így a tudósító számára ő lett az est kellemes meglepetése. No meg a Ködmön formációs táncegyüttes, akik először az ik- szedik - a hangulathoz tökélete­sen passzoló - koreográfiát vezet­ték elő a Kék Duna keringőhöz a falatnyi színpadrészen, másod­szor pedig a századelő hamisítat­lan varázsát jelenítették meg a Porgy és Bess táncfantáziában. Miután egy gálahangverseny­ről nem illik még kicsit sem rosszat írni, ezért még egy pozi­tívum a zenekarról, ami szintén a Porgy és Besshez kapcsolódik. Gershwin alighanem ábrándo­sán elmosolyodott kis felhőcské- jén, amikor meghallotta a klari­nétszólistát, hiszen meglepően ritkán lehet hallani ezt a hami­sítatlan, cinikus-sírósan nyúj­tott hangszerkezelést, amitől - többek között - igazi blues a blues.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents