Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-26 / 21. szám
1999. január 26., kedd Kultúra 8 Meghalt Kalász László Kellett nekem hetes távoliét után vissza-hazajön- nöm, s a Te halálhíredet vennem. Talán, ha még szülőfalumban maradok, 180 kilométerre Miskolctól, ma is élnél, noha a két dolog összefüggésben aligha lehet egymással. De hátha, de mégis. Mintha a sors csak arra várt volna, hogy félországon át visszacsattogván a vonat - föl se virradjon a nap - szeretett feleségeddel megüzenje, hogy a Hetek költői közül Raffai Sarolta és Ratkó József után - Czine Mihály halálhírének döbbenetéből föl sem ocsúdván - Te is elmenj. Te, aki - hetünk közül - valamennyien tudtuk, az igazi, lélekből való költő Te voltál. Az igazi lírát a Te verseid virágozták. Hogy mások nagyobb hirre-rangra tettek szert? A hangjuk messzebb, erősebben hangzott? A Kossuth-díjat is megkapták, megkapják akár, amire Te is joggal számítottál? Az nem a tehetségeden múlott. Nem a versesköteteiden; a legutolsó még a Te szerkesztésedben, jóváhagyásoddal épp az idei karácsonyi könyvvásárra jelent meg. Gyönyörű köteti Nagy jövő mögöttünk - írtad a könyv címéül. S valóban, ezt a jövőt megharcoltad, megvívtad, vesztes nem maradtál. Nem maradsz, mégha a halálnak sikerült is legyűrnie. De nem a költészetedet, nem a lírát. Az „hüppenve száll", „s ha majd kihullok az időből - Írtad - engem virágzik helyemen". Megrendített a halálhíred. Búcsúzni Tőled azonban nem tudok, nem akarok. Lesújtottan állok, állunk sokan, akik szívből szerettek, tiszteltek, hogy ez megtörténhetett... SERFŐZŐ SIMON •k Kalász László szalonnái tanár, könyvtáros, József Attila-, Radnóti-, Szabó Lőrinc- díjas és B.-A.-Z. megye több kitüntetésével elismert költő életének 66. évében - 1999. január 25-én - türelemmel viselt betegség után csendesen elhunyt. Temetése 1999. január 28-án, csütörtökön délután 1 órakor a szülőfalu, Perkupa temetőjében lesz. Elkobzott ikonok tárlata Debrecen (MTI) - Oroszországból csempészett és többnyire a magyar-ukrán határon elkobzott nagy értékű ikonokból rendeztek kiállítást a debreceni Déri Múzeumban. A vám január 26-ai világnapja tiszteletére rendezett tárlaton mintegy félszázat mutatnak be abból a csaknem kétszáz ikonból, amelyet a vámosok 1991 óta foglaltak le, s jelenleg letétben őriznek. A legkorábbi alkotás a XVI. századból származik, a többi XVII-XVIII. századi, illetve a XIX. század elejéről származó műalkotás. Közülük a legértékesebb műtárgy piaci ára eléri a félmilló forintot. A kiállítás február végéig tekinthető meg. Erő a táncban, öldöklésben, ölelésben A West Side Story című Bernstein-musical bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Nem kellett közelebb hozni napjainkhoz az 1950-es évek Amerikájában játszódó történetet, hogy értsük: miről szól a West Side Story. Mára elveszítette egzotikumát a musical alapjául szolgáló konfliktus. Majoros István rendezőkoreográfus sem erőltetett semmiféle aktualitást, mégis olyan kínosan ismerős mindaz, ami a színpadon történik, ezért nevet olyan zavartan a miskolci színház közönsége, mintha már-már sírna. A West Side Story miskolci bemutató előadása közben nem sokat tapsolt a közönség. A nevetések is szégyenlősen visszafogottak voltak. Csak nem lenne illendő ünnepelni a fergeteges táncot, ha az verekedéssé fajul! Ugyanígy a legszellemesebb megjegyzéseken sem lehet felszabadultan nevetni, ha a poén kíméletlenül durva. Ennek ellenére az előadás végén hatalmas taps köszöntötte a művészeket: a színészként, énekesként, táncosként egyaránt elismerésre méltó szereplőket, a zenészeket, Kesselyák Gergely karmestert, Juhász Katalin jelmeztervezőt, Majoros István rendező-koreográfust, és mindazokat, akik közreműködtek az előadás létrehozásában, de nem lehettek itt - mint például Dávid Attila jelmeztervező -, vagy a színházi szokások szerint ilyenkor is háttérben maradnak. Nagy feladatra vállalkozott a Miskolci Nemzeti Színház, amikor műsorra tűzte Leonard Bernstein klasszikusnak számító, az 1957-es ősbemutató óta mindig teltházakat vonzó musicaljét. Műfaji meghatározásként a musical szót használjuk, pedig az operák között is számon tartják a West Side Storyt. A zenemű többrétegűségét mutatja, hogy egységet teremt a különböző zenei irányzatok, a szimfonikus költemények, az olykor agresszív dzsessz, az andalító tánczene, a vérbő latin-amerikai muzsika között. Ennek a többműfajú igénynek kellett megfeA Puerto Rico-iak csapata. Középen Anita szerepében Kovács Vanda. Fotó: Dobos Klára lelnie a zenekarnak. De a színpadi szereplők feladata sem volt egyszerűbb. Itt nem lehetett elkülöníteni az énekkart és a tánckart. A „banda" minden tagja egyforma természetességgel szólalt meg az ének és a tánc nyelvén. Pontosabban úgy sikerült kiosztani a szerepeket, Majoros István rendező-koreográfus úgy tudta mozgatni az embereket, hogy ne legyen feltűnő az esetleg hiányos ének- vagy tánctudás. Ezért érezhettük úgy, hogy rendkívül sok fiatal, tehetséges, több műfajban is otthonosan mozgó tagja van a miskolci társulatnak. Ehhez az - ezerszínűsége ellenére is - egységes összhatáshoz jelentős mértékben hozzájárultak Juhász Katalin jelmezei. Nem öltöztette „egyenruhába" a két ellentétes tábor tagjait, nem festette koromfeketére a színesnek mondott Puerto Rico-iakat, nem adott farmert, cowboy-kala- pot vagy nemzetiszín zászlós pólót a „született" amerikaiakra, mégis megtalálta azokat a finom eszközöket, melyeknek köszönhetően a külsőségekben is kifejeződött a hovatartozás. Dávid Attila a forgószínpad adta lehetőségeknek - és saját leleményének - köszönhetően egy színpadra építette az amerikai külváros minden jellegzetes Maria és Tony. Képünkön Vekerle Andrea és Tóth Sándor. helyszínét, és a forgatókönyv által megkívánt tereket: a rakpartot, a tánciskolát, a bódé-csehót, a lepusztult szükséglakásokat. Csak a távolban látszottak a metropolisz fényei, és időnként feltűntek a csillagok is. A főszerep természetesen Mariáé és Tonyé, a premieren Péter Cecíliáé és Tóth Sándoré volt. (A további szereposztásokban Vekerle Andrea, Kovács Marcella, illetve Nyári Zoltán és Sztankovszky Miklós mutatkozik be mint Maria és Tony.) Meghatóan szép a találkozásuk, szerelmük tisztasága gyönyörűen kifejeződik énekük szépségében is. Tony holttestét együtt viszik ki a színpadról a két ellenséges csapat tagjai. Maria ott marad egyedül. De nem ő a legnagyobb vesztes. Neki, ha csak egy napra is, megadatott a boldogság - anélkül, hogy az álmodozáson túl bármit is tennie kellett volna érte. Anita - a premieren Kovács Vanda - viszont két lábbal áll a földön. De hiába minden ereje, elevensége, szépsége, józansága, ő még azzal sem vigasztalhatja magát - és bennünket sem hogy mindenki megkapja a sorstól, amit megérdemel. Az ünneplés viszont megillette Kovács Vandát... Százesztendős kortesnóták, kampányhírek A megye és Miskolc támogatásával megjelent az Acta Archivistica 6. Miskolc (ÉM - FG) - Választási dokumentumokat, közöttük néhány kortesnótát is közöl a B.-A.-Z. Megyei Levéltár Acta Archivistica-soro- zatának most megjelent 6. kötete. A G. Jakó Mariann és Hőgye István által szerkesztett kötet sajtóbemutatóját január 22-én, a magyar kultúra napján a megyeházán tartották. A kutatók hasznos munkaeszköze, a közéleti emberek, a politikai élet szereplői számára pedig tanulságos olvasmány lehet az 1995-ben indított levéltári Acta Archivistica-sorozat most megjelent 6. kötete. Az 1848 és 1948 közötti választási dokumentumokat tartalmazó kötet segítségével a történeti kutatásokkal foglalkozó 18 év alatti fiatalok - akik még nem használhatják a levéltárat - hozzájuthatnak a korabeli levéltári anyaghoz. De az idősebbek munkáját is megkönnyíti a tematikus összeállítás. Dobrossy István levéltárigazgató a kiadványt bemutatva kiemelte, hogy a város és a megye egyaránt hozzájárult a kiadás költségeihez. Kohold Tamás, Miskolc polgármestere megköszönve a levéltárosok munkáját elismerően szólt azokról, akik hozzájárulnak nemzeti kultúránk gazdagításához. Ódor Ferenc, a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés elnöke többek között arról is beszélt, hogy ez a kiadvány - tudományos hasznán túl - figyelmezteti is a közélet mai szereplőit a felelősség- teljes munkavégzésre, hiszen nemcsak a jelen, de az utókor is megítéli tetteiket. A megőrzött és a most közölt kézírásos dokumentumok igényessége példaként szolgálhat mindannyiunk számára. A kötet szerkesztői: G. Jakó Marianna, a megyei levéltár igazgatóhelyettese, és Hőgye István, a műemléki védettséget élvező Zempléni Levéltár igazgatója a dokumentumokhoz illesztett mutatókon túl elemző tanulmánnyal tette tartalmasabbá a kötetet. Az új kiadvány sajtóbemutatóján szó esett a levéltár további terveiről, megjelenés előtt álló köteteikről. Elhangzott az is, hogy a Közös évszázadok egy régióban című, kétnyelvű Kas- sa-Miskolc-album várhatóan februárban jelenik meg. Szirmay lesz a követünk, Az idegen nem kell nekünk; Ne ígérjen össze-vissza, Menjen Vas megyébe vissza. Éljen Szirmay! Ősz hazafi, hű Szirmay nekünk csak jót akar tenni, nem hazudik, nem ígérget, Azért híven szeret minket. Éljen Szirmay! A domaházi díj Domaháza (ÉM) - A Domaházi Hagyományőrző Együttes kapta a Muharai Elemér Népművészeti Szövetség díját a szombaton megrendezett Újévköszöntő néptáncantológia és kalákatánc fesztiválon. A Muharai Elemér Népművészeti Szövetség minden év elején megrendezi az újévnyitó kalákatáncot, hová az előző év legjobbjait hívják meg. A budapesti Almássy téri szabadidőközpontban megtartott rendezvényen adják át a szövetség két díját. A legjobb együttesvezetői címet ez évben a Szanyi Hagyományőrző Együttes vezetője, Töreki Imre kapta. Az év együttese díját a Domaházi Hagyományőrző Együttesnek ítélték. Az együttes vezetője és alapítója, Elek Menyhért hangsúlyozta: 1971 óta dolgozna Ózd vonzáskörzetében, nehéz körülmények között, ezért is igen nagy öröm az elismerés. Ugyanakkor nem ez az első nagy sikerük. Tavaly is számos külföldi és hazai nagysikerű rendezvényen, válogatott csapatok között léptek fel. Két, tavaly Fülöp Ferenc-díjjal kitüntetett szólótáncosuk, Vincze Tamásné és Kisbenedek Ferenc pedig külön műsorral lépett fel a hétvégi rendezvényen.