Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-25 / 20. szám

1999. január 25., hétfő • Madách - bábokkal. Ez év tavaszán vár­hatóan Budapesten is fellép az a francia társulat, mely tavaly Franciaországban bábelőadásként mutatta be Az ember tra­gédiáját. A Madách-év tragédia-bemuta­tói között kissé szokatlannak, de roppant különlegesnek számított a bábelőadás. • Eszperantókongresszus. Az 55. Eszpe­rantó Ifjúsági Világkongresszust 1999. au­gusztus 9-től 16-áig Magyarországon, Zán- kán rendezik meg - kaptuk a hírt Orosz János miskolci eszperantistától. A konfe­rencia témája az emberi kommunikáció története és jelene. Ez a világtalálkozó már a harmadik ilyen esemény hazánkban. A rendezők most kb. 600 résztvevőre szá­mítanak a világ minden részéről. • Cs. Szabó hagyatékáról. Cs. Szabó Lász­ló irodalmi hagyatéka a pataki könyvtár­ban címmel tart előadást Kiss Endre József könyvtáros lelkipásztor a Lévay József Közművelődési Egyesület szervezésében január 26-án, kedden délután 5 órakor a református egyházkerületi székház nagy­termében (Kossuth u. 11.). Bartók amerikai éveiről. Bartók Béla Amerikában töltött éveiről hallhattak azok az érdeklődők, akik részt vettek a Há­mori Waldorf Iskolában szombaton rende­zett előadói esten. Az Agatha Fasset visz- szaemlékezései alapján írt nyolc történetet Fenyő Ervin budapesti színművész, Fehér- né Magyar Ágnes és Nagy Zsófia miskolci hegedűművész adta elő. Fotó: Végh Csaba Ágyő Jenő Brackó István Bár az 1999-es műsorújságban még az ol­vasható, hogy hétfőtől péntekig öttöl fél hétig Csiszár Jenő uralja a Petőfit; a tény azonban az, hogy az Apukám világa ko- nyec, fine, ende, sfirsit, kaputt... Hallgattam, s meghallgattam az utolsó két adást, utolsók s nem utolsóak voltak. Önmarcangoló, magakellető, keserédes búcsúnak tűnt. Mintha Jenő kibújt volna a bőréből, nem örömében. Megszólaltak a kollégák, akiknek kendőzetlen véleménye szerint a közszolgálati Petőfi rádióba nem illett ez a műsor, de hallatták hangjukat a rajongók is: Jenő, te egy Isten vagy. Nos, ez a kései sirató nem sírja vissza e gyors észjárású, merészen asszociáló nagy kommunikatív képességgel bíró le­mezlovast. Szándékkal nem nevezem őt riporternek, műsorvezetőnek; talán azért, mert konzervatív vagyok. Engem spéciéi kifejezetten bosszant, ha közszereplő rosz- szul használja Arany János nyelvét. Jenő ■úr bizony gyakran vétett a nyelvhelyes­ség ellen, s erre még a szándékos bakizás röhögtető szándéka sem ad felmentést. Ez ugyan formai kérdésnek tűnhet, de a dolgok összefüggenek. Bukott hősünk - s ez már tartalmi felvetés - felemás néze­teket vallott a drogról, a szexről, az embe­ri kapcsolatokról, továbbá megszavaztatta a hét „bunkóját" s a tinédzserek számára adott tanácsokat az átkosból ismert Okos Kata is elkövethette volna. A heti öt na­pon át nyomott másfél óra sok volt, betelt a pohár. Jenő új helyen kereshet új gaz­dát. Gondolom lesz jelentkező hiszen a közszolgálatis közszereplés fölértékelte Csiszár Jenő ázsióját. Helye lehet egy ki­sebb kereskedelmi adón, viheti magával a hallgatóit, csinálhatja a rétegműsorát, de ne adja az ég, hogy a jobb sorsra érdemes ifjak és idősek tőle tanuljanak szép szót és erkölcsöt. Kultúra 8 Tabaren mester tréfái és trágárságai A Veszedelmes levelek Szabados Ambrustól és Tóth Barnabástól Szabados Ambrus és Tóth Barnabás Fotó: Bujdos Tibor Miskolc, Kisgyőr (ÉM - FG) - Az elsősorban gyerekeknek ajánlott Háry János-történe- tekkel és a Tabaren mester csínytevései című vásári ko­médiával vendégszerepei ma Kisgyőrben Szabados Amb­rus és Tóth Barnabás. Az irodalmi összeállítások, a Villon-est, a Háry-előadás után a miskolci előadóművész, Szaba­dos Ambrus és partnere, Tóth Barnabás tavaly ősszel új bemu­tatóval, egy vásári komédiával rukkolt elő: Tabaren mester csínytevései. A premiert ugyan nem vásárban, hanem egy mis­kolci gimnáziumban tartották. Ki is az a Tabaren mester? Van, aki Tabarinként ismeri, pedig 1584-ben így anyakönyvez­ték: Antoine Girard. A híres francia vásári komédiás - való­színűleg - zenekísérettel elő­adott tréfás jeleneteivel a farce műfajának nagy népszerűséget szerzett Párizsban. A farce ma már legalább annyira ismeretlen, mint az iga­zi vásári komédia. A vásárok sem olyanok, mint lehettek a XVI. vagy a XVII. században. Ennek ellenére egy-egy fesztivá­lon most is megjelennek az ut­cai komédiások. Ott még valódi sokadalmat találnak. Viszont az iskolákban, kultúrházakban már magáért az előadásért megy a megfelelő nagyterembe a kö­zönség. A premiernek helyet adó gimnáziumban is ugyan­azon a színpadon tartották a be­mutatót, mint ahol az ünnepsé­geket, és a hagyományosnak mondható iskolai színielőadáso­kat szokták. így nem volt - nem is lehetett - igazán a helyén a komédia. S talán éppen azért, mert egy iskola dísztermében szokatlan a trágárság, először kissé meglepődtek a diákok Ta­baren mester, Pipándi és a töb­biek párbeszédeit hallván. Bár a farce-ok lényegéhez tartozik a hétköznapi téma, és az erősen trágár tréfálkozás... A kezdeti megilletődöttség után az ifjú közönség jókat neve­tett a sok-sok poénnal dúsított komédián. A két előadó dicsére­tére legyen mondva, hogy az öt-, más források szerint hatszerep­lős történetet ketten adták elő. Mégpedig úgy, hogy az állandó szerepcserék nem kényszerűség­nek tűntek, hanem újabb és újabb okot adtak a nevetésre. A veszedelmes levelek című Taba- rin-tréfa végül is megtalálta a he­lyét. Bár az egyáltalán nem biz­tos, hogy az ifjú közönség értette a közelmúlt történelmi, politikai eseményeire vonatkozó tréfákat. Kisgyőrben ma délután fél 5-től felnőttek láthatják a ko­médiát. Ők talán még - vagy már - tudnak nevetni a nálunk is oly sokáig létezett szocializ­mus fonákságaira utaló meg­jegyzéseken. farce (társz): francia vígjá­ték, bohózat. A XIV. - XVI. században élte virágkorát. Rövid, egyetlen csattanóra kihegyezett, de számos helyzetkomikumi ötletre épülő, népi fordulatokat bő­séggel alkalmazó jelenet, tréfa. Cselekményül általá­ban a szerelem furfangjai, a házasságtörés, a képmuta­tás ravaszságai szolgáltak. Kipellengérezte a frivol asszonyokat, a kalandéhes férjeket, a kéjsóvár vénem­bereket, de nem kímélte az üresfejű nemeseket, a szem­forgató egyházfiakat, a kapzsi és tudatlan fiskáliso­kat sem. Szabó Lőrinc három híján összes verse A Miskolci Egyetem kutatóhelyén tovább folyik a költő hagyatékának feldolgozása Miskolc (ÉM - DK) - Három versre ugyan már a Szabó Lő­rinc „összes" megjelenése után leltek rá a kutatók, mé­gis teljesnek mondható a há­romkötetes, Kabdebó Lóránt irányításával szerkesztett ki­advány, amelynek bemutató­ját az elmúlt hétvégén tar­tották a miskolci városházán.- Normális esetben nem lenne fontos, hogy a kiadványt külön is bemutassuk - mondta a Szabó Lőrinc-kutató Kabdebó profesz- szor. - Hiszen az, hogy az Uni- kornis Kiadó által a Magyar Klasszikusok sorozatban megje­lentetett kötetek olyan szépek, hogy olvasatlanul is díszei lehet­nek a könyvespolcnak, nem kü­lönleges dolog. És nem lenne nagy esemény a kiadás akkor sem, ha Szabó Lőrinc összes verseit mindig lehetne kapni a könyvesboltokban, mint Adyt, Petőfit, Aranyt­űé nem lehet! Esemény tehát azért az új könyv megjelenése, mert jelenleg szinte biztosan nem létezik olyan bolt, ahol Miskolc város nagy szülöttjének költeményei megvásárolhatók lennének. Utoljára ugyanis 1982- ben jelent meg - Domokos Má­tyás gondozásában - Szabó Lő­rinc verseinek gyűjteménye. Ám ebben nem szerepelt min­den költemény, voltak, amelye­ket politikai okok miatt „felejtettek ki" a szerkesztők. Ráadásul azóta nem csak a poli­tikai helyzet változott, de folya­matos volt a Szabó Lőrinc-kuta- tás is, sorra kerültek elő újabb és újabb versek. 1990-ben meg is jelent egy „összesszerű" Vers és valóság címmel, szintén Kabde­bó professzor munkásságának részeként, de ennek lényegét nem a versek, hanem a költő ál­tal írt! versmagyarázatok adták.- A mostani kötetben Szabó Lőrinc összes befejezett verse szerepel - mondta a professzor. - Benne alkalmi versek, zsengék és gyerekversek is. Ez mondható az első autentikus Szabó Lőrinc­Kabdebó Lóránt az új kötettel versgyűjteménynek. Az iroda­lomtörténeti értéke tehát az a kö­tetnek, hogy alapkiadás, ezt fog­juk a továbbiakban csiszolgatni, bővíteni. Már van is három vers, ami a könyv megjelenése óta ke­rült elő. Az Internet-klasszikusok sorozatban azonban felkerül az egész anyag a „világhálóra", már ezzel a kiegészítéssel. Hogy Miskolcon tartották a könyvbemutatót, annak nem csak az az oka, hogy a költő itt született. Sokkal inkább az, hogy - persze a kötődés apropóján - a Miskolci Egyetem Bölcsészettu­dományi Karán (melynek dékán­ja a professzor) kialakulhatott a Szabó Lőrinc kutatóhely, ahol Kabdebó Lóránt tanítványaival együtt - köztük Lengyel Tóth Krisztinával, aki a most megje­lent kötetnek a professzor sze­rint egyenrangú szerkesztője - végzi a kutatómunkát.- Szabó Lőrinc a nagy ma­gyar klasszikusok közé tartozik. Kutatni kell, a legkisebb fecni is fontos lehet, ami tőle származik. És ahogy Debrecen a Csokonai- kutatás központja, úgy termé­szetesnek gondolom, hogy Mis­kolc Szabó Lőrincé... A fényírda „termékei" címmel nyílt meg Szécsi Zol­tán (balra) portrékiállítása pénteken a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. A Fotógaléria falain Miskolc művészvilá­gának neves és a város „névtelen" figurái láthatók. Végvári Lajos művészettörténész megnyitójában arról beszélt, hogy Szécsi a hagyományos fotográfia elemeit használvj mégis mai portrékat készít. A kiállítás február 28-ig hétköznapokon 9-19 óráig, szombaton 13 óráig tekinthető meg. Fotó: Végh Csaba Népszerű Zenei Esték Miskolc (ÉM) - A Népszerű Zenei Esték hangversenysoro­zat következő koncertjét ma, hétfőn este fél 8-tól tartják a Miskolci Nemzeti Színházban. A műsor első felében Brahms: d-moll zongoraversenye csen­dül fel Emanuelle Arciulli olasz zongoraművész előadásá­ban, majd Mendelssohn IV. „olasz" szimfóniáját hallhatja a közönség. A koncerten Gra- ziella Contratto svájci karmes­ter dirigálja a Miskolci Szim­fonikus Zenekart. * EMANUELLE ARCIULLI 1965- ben született. Fiatal korától aktívan koncertezik, több te­kintélyes intézmény meghívá­sának tett eleget hazájában. Nemzetközi debütálása a sváj­ci olasz rádió segítségével tör­tént: 14 nemzet hallhatta egyik koncertjének élő közvetítését. Ő nyitotta meg az 1996/97-es évad Chopin Gesellschaft-ot Bernben, ahol a világon elő­ször mutatta be Liszt Années de Pelerinage addig kiadatlan változatát, melyet ő maga fe­dezett fel Weimarban. Reper­toárja főként a bécsi klasszi­kusokra épül. A Bari-i Konzer­vatórium zongoratanszékének vezetője. GRAZIELLA CONTRATTO 1966-ban született Svájcban. Hétévesen kezdett zongorázni, tizenegy évesen hegedülni. Diplomát 1995-ben szerzett a Luzerni Akadémián. Több ze­nekarral is dolgozott, négy éve a Freiburgi Akadémiai Zene­kar vezető karmestere. Ő diri­gált 1996 márciusában H.W. Henz „Knastgesonge" című operájának ősbemutatóján. Tavaly év elejétől Claudio Ab- bado zenei asszisztense.

Next

/
Thumbnails
Contents