Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-14 / 11. szám
1999. január 14., csütörtök Kultúra 8 HÍRCSOKOR • A világ nyelvei. A világ nyelveiről ad átfogó összegzést az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, A világ nyelvei címet viselő könyv. Az első részben 764 nyelvvel, rokoni kapcsolataival, történetével, szerkezetével, nyelvjárásaival foglalkoznak. A második rész mintegy 6000 nyelvet sorol föl a nyelvet beszélők számára és földrajzi helyére, valamint az adott nyelv rokonságára vonatkozó adatokkal együtt. • Füst Milán fordítói díj. A Magyar Tudományos Akadémia Füst Milán Fordítói Alapítvány nagydíját megosztva, Hannu Launonen finn írónak és költőnek, valamint Jávorszky Béla műfordítónak adták át. Az alapítvány immár 50. elismerését Szabolcsi Miklós akadémikus, a kuratórium elnöke nyújtotta át. Tehetségek kerestetnek Miskolc (ÉM) - A budapesti Wimmer Line Design Stúdió 1999-ben (immár hatodik éve) ismét meghirdeti tehetségkutató versenyét 3-17 éves korú fiatalok számára. A regionális elődöntő 1999 márciusában Miskolcon lesz. A következő kategóriákban lehet pályázni: 1. egyéni tehetségek különböző témákban (ének, vers, zene, tánc, modell stb.); 2. csoportos verseny különböző témákban - megfelelő nevezési díjjal; 3. rajzpályázat, melyre 3 darab A/4- es méretű, tetszőleges technikával készült rajzot kell beküldeni. Jelentkezni február 28-áig lehet a következő címen: Wimmer Line Design Stúdió, 1525 Budapest 114., pf.:10/73. Bővebb információ kérhető az 1/395-23-95-ös telefonszámon. Ha, akkor kedvvel Kornya István A cím persze mindenre igaz, bármit is csinálunk, így a főzésre is, s ezt ajánlja Polcz Alaine pszichológus könyvében: Főzzünk örömmel! Könyve háziasszonyoknak íródott. Abból indul ki, hogy ha már főzés szerepe a nőé, akkor az ne keserítse meg az életet - a nőét, mert az aztán kihat a férjre, társra, családra, mindannyiuk hangulatára. Nem szorgalmaz társadalmi változást (bár van egy-két epés megjegyzése a férfiakat illetően - jogosan), és egyéb tekintetben sem reformer. Értem ezalatt, hogy nem térít valamely egyedül üdvözítő táplálkozási trend'nevében, s nem is átkozó- dik. (Kedvencem egy elmesélt reggelije: tö- rökösen főzött fekete, nagy szem érett füge és egy kupica könnyű pálinka - egy re- formkonyhásnak ennek már csak a hallásától émelyegni kezd a gyomra. De kiáll a szója mellett, mert olcsóbb, egészségesebb.) Szakácskönyv ez - több is meg kevesebb is annál - épp ezért a műfaj javából való. Kevesebb, mert nem szájbarágós szamárvezető: alapokra, fontosabb titkokra, forszokra és fifikákra tanít. Ad recepteket is, több százat. Aztán magára hagy. Kísérletezz! - nem győzi ezt súlykolni végig, és: Alkoss! De arról is ír Polcz Alaine, hogy mi mindent tanult családja közelebbi és távolabbi nőtagjaitól, milyen tudás hagyományozó- dott rá, s hogy mi az, ami a modern táplálkozástudomány eredményeiből átvehető, anélkül, hogy gyökeresen meg kellene változnunk, ki kellene fordulnunk magunkból. Hogy ne dőljünk be az újabb és újabb mosogatószereknek, hogy ne szaggassa idegeinket az ünnepek előtti vásárlási hisztéria, hogy miként ne fogyókúrázzunk... Lebegjen mindig szemünk előtt: egészségesen, gyorsan és olcsón. Az első leginkább tudomány és hagyomány kérdése, a második stratégia, a harmadik pedig... nem feltétlenül a szegénység beismerése. Fordítsuk előnyünkre, ami a hátrányunk. Ne szűkölködjünk, beosztok legyünk. Javakban dúskálva - szó se róla, nagyon jó - nem nagy kunszt főzni, ám semmiből, kevésből változatos ételeket varázsolni, az méltó elismerésre - és sok pénzbe se kerül. S mindeközben anekdoták, mesék neves és névtelen asztaltársakról, szülőföldről: Erdélyről és annak ételeiről. Megismerjük Polcz Alaine világát - ettől több ez, mint egyszerű szakácskönyv. És véleményét mond mindarról, ami a főzéssel kapcsolatos - az életről. Hogy mi a sava-borsa, erről ír. Csak jó ügyben segít a mogyorófa ág Vasárnap bemutató előadást tartanak a miskolci Csodamalom Bábszínházban Kukacok a „színpadon". A bemutató előadás vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik.Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Nyolc évvel ezelőtt már láthatta a miskolci gyermekközönség, hogyan segít a mogyorófa ág a kedves kislánynak barátja kiszabadításában. Persze, akik akkor látták a Csodamalom Bábszínház előadását, már kinőttek a tündérmesékből -, nem is őket várják a most vasárnapi premierre...- Leginkább talán az alsós gyerekekhez szól ez az előadás, és persze az óvodásokhoz - kezdi Simándi Anna, a darab rendezője. - A Csodatévő mogyorófa ág korábbi előadásához képest nem változik sok minden. Az alap ugyanaz, eredetiek a bábok is, szerencsére szépen megőrizték őket a bábszínházban.-' Némi változás van azonban a dramaturgiában: korábban volt a darabban narrátor, most nincs. Úgy éreztük, ma már nem olyan „szájbarágós” világot élünk, nincs szükség arra, hogy a történetet külön el is magyarázzuk a gyerekeknek. Ráadásul a mai kicsik azért valamivel rafináltabbak, mint nyolc évvel idősebb társaik. Pedig nyolc év igazából nem sok idő. Mégis, a számítógép, a televízió másféle gondolkodásra szoktatja a mostani bábszínházlátogató korosztályt. A mesét azonban a mai gyerekek is szeretik. így bizonyára tetszeni fog nekik a történet, amelyben a jóságos manócska 250. születésnapjára egy csodatévő mogyorófa ágat kér ajándékba az erdő szellemétől. Ez az ágacska csak akkor segít, ha jó ügyet szolgál. A manócska kölcsön adja annak a kislánynak, akinek kis barátját elrabolta a gonosz boszorkány. Végül természetesen kiszabadul a kisfiú, a kislány pedig visszaadja az ágat a manónak, hiszen neki már segített. A darabban - amelyet Bánd Anna állított össze népmeséi motívumok alapján - sok báb szerepel, de olykor bábszínész mozgatóik is látszanak. Díszletekként is emberek „szolgálnak”, a sziklák például úgy készülnek, hogy a bábszínészek szövet alá bújnak. Úgyhogy fizikailag nem könnyű ez az előadás a közreműködő hat színésznek és két műszaki munkatársnak. De persze arra törekszenek, hogy a közönség ezt ne érzékelje, csak nézze a kedves tündérmesét, ami ebben a bizony nem nagyon „tiszta” világban feltöltődési, kikapcsolódást jelenthet felnőttnek és gyereknek egyaránt. Zenés üdvözlet iskolásoknak Miskolc (ÉM) - Képeslapok Magyarországról címmel rendez ifjúsági hangversenyt a Miskolci Szimfonikus Zenekar ma délután 3 órakor a miskolci Ady Endre Művelődési Házban. A zenés üdvözletek átadása a Kelet-Magyarország Filharmónia Kht. újszerű kezdeményezése, bár régi céljuk elérését szolgálja. Ez a cél pedig a jövő hangverseny-látogatóinak kinevelése. Mint Gonda Ferenc, a kht. ügyvezetője elmondta, a hangversenyen a művelődési ház közelében lévő iskolák tanulói vesznek részt. Ezért olyan műveket választottak, amelyekkel az 5-8. osztályosok az ének-zene órákon is foglalkoznak, ismerik azokat. Ám élőben hallani más élmény, mint ha csak a CD szól, és az ismertetőt is más megközelítésben tartják, mint az iskolában. És úgy is válogattak, hogy a történelmi Magyarország különböző tájegységeinek hangulatait idézze fel a zene - mint amikor olyan képeslapot kapunk, amelyet CD-ként le is játszhatunk. A hangverseny - amelyet az önkormányzat is támogat - egy sorozat kezdete, évadonként 3-4 előadást terveznek. A lehetőség természetesen mások előtt is nyitva áll. Gonda Ferenc mindehhez hozzátette: örömmel játszanak a fiataloknak, hiszen a korábbi ifjúsági rendezvényeik is eredménnyel jártak. A felnőtt koncerteket egyre több fiatal látogatja, és közülük sokan a gyerekkori hangversenyeken szerették meg a műfajt. Alkotók a szeretet nyelvén Kletz László: Konstruktív meditáció I—IX. Szekszárd (ÉM) - A szeretet nyelvén - ezen a címen nyílik kiállítása a Diósgyőri Képzőművész Stúdiónak a magyar kultúra napján Szekszárdon, a Művészetek Házában. Bár a hat kiállító művész munkái más-más műfajt képviselnek és más-más stílusban készültek, megvan bennük a közös: a szépség, a mívesség szeretete. • A tárlaton J. Homola Krisztina grafikusművész, Kletz László képzőművész, Koscsó László grafikusművész, S. Marján Ida grafikusművész, Szlif- ka Anna festőművész és Veres Attila festőművész mutatkozik be a szekszárdi közönségnek. Szépirodalom megyehatárok nélkül Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szerzők írásai az Új Hevesi Naplóban Eger, Miskolc (ÉM - FG) - A szomszédos megye irodalmi és képzőművészeti folyóirata, az Új Hevesi Napló címe szerint ugyan hevesi, tehát elsősorban az ott születő irodalmi műveket közli, az ottani kiállításokat mutatja be, de számtalan megyénkhez kötődő alkotó is szerepel lapjain. Az irodalom, a képzőművészet többféleképpen felosztható, csoportosítható, egyik lehetséges szempont a területi elv, bár nagyon nehéz megyei vagy városi skatulyákba sorolni a verseket, novellákat, festményeket, grafikákat... A gondolat egyébként sem áll meg a települések határainál. Ráadásul az alkotók életük során több helyen megfordulhatnak. Mint bárki más, ők is többször változtathatják lakhelyüket, így például a ma már borsodinak számító Káló Béla is hazajár Hevesbe. „Nem mondanám ma már, hogy Eger az én városom, vagy hogy Heves az én megyém, noha gyökereim és fiatalságom kétségkívül e városhoz-tájhoz kötnek, s élő és halotti szálak is kapcsolnak még e mérműves helyhez, a környező falvak parasztpolgáraihoz, a kispolgári-klérusos múlt olykor anakronisztikus világához” - olvashatjuk Káló Béla A városjárás kelleme című, az Új Hevesi Napló VIII. évfolyamának 4. számában megjelent írásának bevezetőjében. Ugyanabban a lapszámban Cs. Varga István is városjárásairól számol be, igaz, ő amerikai útjáról hazatérve - „az oly kedves és rokonszenves Egerben” - vetette papírra élményeit. Az egriként számon tartott - bár kapuvári születésű - irodalomtörténész már régen a fővárosban, az ELTE Tanárképző Főiskoláján tanít, de nemcsak Egerbe jár haza, hanem Ede- lénybe is, hiszen egykor az Izsó Miklós Gimnáziumban tanított. Sőt, Miskolcon is itthon van. Egykor rovatvezető volt az itteni irodalmi lap, a Napjaink szerkesztőségében. Hogy milyen jól ismeri a megyénkben élő alkotókat, ezt bizonyítja többek között az 1997-ben megjelent Hevesi és borsodi tájhazában című tanulmánykötete is. Az Új Hevesi Naplóban rendszeresen olvashatjuk a Mezőkövesden élő költő, Cseh Károly verseit, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán tanító Tusnády László magyar-olasz szakos tanár, költő, műfordító alkotásait, a Szentendrén élő, de Miskolcon is tanító Losonczi Miklós művészettörténész írását... A felsorolás hónapról hónapra folytatható, bővíthető.Új Hevesi Naplók - címlapjukon borsodi alkotók neveivel
