Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-04 / 2. szám

1999. január 4., hétfő ÍSZAK-MAGYARORSZÁG & Aktuális 3 Vízkereszt, a sok száz éves ünnep Miskolc (ÉM - DK) - „Hármas csodá­val ékes napot ünnepiünk" - hirdeti a vízkeresztkor elhangzó egyházi ének. Urunk megjelenése „hármas ünnepének" külső jegye a vízszente­lés, amelyet a napokban tartanak a katolikus templomokban.- A „vízkeresztet” két századdal korábban kezdte ünnepelni a kereszténység, mint a karácsonyt: a második század óta folya­matosan megemlékeznek a hívek Urunk megjelenéséről - mondta el Tóth Alajos atya az elmúlt szombaton este a miskolci minorita templomban tartott - vízszente­léssel egybekötött - szentmisén. Az ünnep hármas tartalommal bír. Egyrészt a napkeleti bölcseket köszönt­jük, akik a kisdedben felismerték a várva várt királyt, és ezt ajándékaikkal ki is nyilvánították. Fontos eleme az ünnepnek Krisztus megkeresztelkedése a Jordán fo­lyóban: Jézus ekkor nyilvánította ki ma­gát a zsidó népnek. (Innen ered a hagyo­mány, hogy a Jordánból merített vizet ma sem kell megszentelni, hiszen abban Krisztus megmerítkezett.) És e nap misz­tériumához tartozik a kánai menyegző csodája is, hiszen Jézus ekkor nyilvání­totta ki, hogy Isten fia, saját hatalmával képes teremtésre -, például a víz borrá változtatására. Vízkereszt ünnepe eredetileg január 6-a, de számos országban - így hazánkban is - a január 2-8. közé eső vasárnapon tartják. A templomokban ilyenkor vizet szentel­nek, hogy emlékeztessék a híveket keresz­ténységükre. Természetesen a vízből min­denki vihet haza, hogy otthon aztán házát is megszentelje. Sokan a papokat kérik otthonuk megsze'ntelésére. Ez a hagyo­mány pedig az egykori - a bölcseknek a Kisjézusnál tett - családlátogatást idézi... Vízszentelés a minoritáknál Fotó: Dobos Huncut bájjal köszönjön el a század! A gyerekekre nem volt panasz a téli szünetben Miskolc (ÉM - NyZ) - A mese­moziba és a korcsolyapályá­ra több gyerek ment el a téli szünetben, mint korábban, nem szaporodott azonban a balesetek, kéz- vagy lábtöré­sek száma a „szabadság" ideje alatt.- Igyekezzetek eltávolodni a pa­lánktól! - hangzanak kicsit szi­gorúan az utasítások. A téli szü­net utolsó napján pedig a gyere­kek még egyszer nekirugaszkod­nak a jégköröknek: még mindig bátortalanul vagy már bátrab­ban csúszkálnak a miskolci jég­pályán.- Vasárnap délelőtt is már több mint százan jöttek be - tud­juk meg a jegypénztárban. La­pozgatva az összesítőfüzetben pedig az is kiderül: december 20- a után ugrásszerűen emelkedett a belépők száma. Általában több mint százan, de volt olyan délu­tán is, amikor ötszáztól is töb­ben korcsolyáztak itt. A mozgás mellett szívesen vá­lasztják a „mozizást” is szünidő- ző iskolások és szüleik. A film­színházak üzemvezetői pedig ezt figyelembe véve állítják össze a műsort. A miskolci Békében például két héten keresztül néz­hették Az Egyiptom hercege cí­Körök az utolsó szüneti napon mű mesefilmet, de volt vígjáték is a matiné előadások kínálatá­ban - tudatta Frank Judit üzemvezető. Hogyan telt a szünidő? - kér­deztük a rendőrség, a tűzoltó­ság, a mentők munkatársaitól és a megyei kórház gyermekse­bészetén. Mindenhol tömör in­formációt kaptunk: a gyerekek­re nem volt panasz. Talán a hi­deg miatt is visszafogottabban viselkedtek - mondták. Csak mindennapos ügyek történtek, a kéz- és lábtörtés pedig nem a szünidőhöz, ha­nem a csúszós-havas télhez köt­hető... Ódor Ferenc számára a jövő a múlt felidézése közben.- Egy pap barátomnak írok ép­pen arról, hogy mi történt velem az elmúlt évben. Még Gyulán is­mertem meg. most Szarvason él. És mindig abban a pillanatban kapok levelet tőle, amikor szük­ségem van rá. A jövő évi „terveit” feszegetve pedig elsősorban magánéletéről beszél:- Pesszimistán tekintek a jövő évre. Ennek pedig az az oka, hogy tavaly májusban olyan dol­gok történtek velem, amelyek mi­att „szétestem”. Konkrétan nem akarok róla beszélni, de még nem tudtam megoldani. Valamiben mindig előjön, vagy olyan embei’- rel találkozom, vagy ezt idézi fel, amit olvasok. Ezt szeretném hely­re tenni. Beszélgettem már róla a barátaimmal, de a döntő pillanat­ban egyedül kell maradnom. Ezenkívül mivel fantasztikus csa­ládom van, és csodálatos „fickó” a kedvesem, szeretnék velük több időt tölteni. Bízom a szeretetük- ben, a figyelmükben, és ők is az Kovács Vanda enyémben. A barátaim miatt is le­hetne lelkiismeret-furdalásom, el­hanyagoltam őket egy kicsit, és nemcsak a munkám miatt nem ta­lálkoztam velük gyakrabban. Az emberen mindig lendít, ha a ma­gánélete rendben van, ezért úgy ér­zem erre is jobban kell figyelnem. Fogadkozni? Nem szoktam. Úgy ér­zem egyensúlyban vagyok önma­gámmal. A sport, a futás vagy a táncórák segítenek ebben, ezért nincs példáid fogyókúraőrületem. Csodavárás Bánfalvi Ágnes, pedagógus visszakérdezett:- Hogy mit várok az új évtől? Csodákat, már csak azt lehet - hangzik az egyértelmű és határo­zott válasz, mely így folytatódik:- A nagyvilágban békét, orszá­gunkban egyetértést. Szeretném, ha a pedagógusok megítélése nem a politikai csatározásoktól függne. Sajnos az élet minden te­rületén a pénz lett a meghatározó- az ok, az eszköz, a cél. A peda­gógusok sokáig restelltek a pénz­ről beszélni. Úgy voltak vele, Bánfalvi Ágnes mint Nagy László: „nekem a ké­rés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem”. Ha pedig még 1999- ben is a nemzet napszámosai ma­radunk, legalább hajtsanak fejet a munkánk előtt azok, akik ma könnyedén bírálnak bennünket. Csodákat várok. Szeretnék söté­tedésben félelem nélkül hazain­dulni. Szeretném a jövő kará­csonyt sírás nélkül eltölteni. Mert ha a hontalanok és éhezők tömegeire nézek, elszomorodik a szívem - tehetetlen vagyok. Jó lenne, ha a XX. század nem a fé­lig rá jellemző barbárságával kö­szönne el, hanem a modernségé­vel, eleganciájával és huncut bá­jával. Szeretnék sok-sok napsü­tést. De ne csak a Nap ragyogjon, hanem mi is. Jusson a fényből a gyerekeknek, a kollégáknak, jus­son a családnak és a barátoknak. Édesanyámnak, akitől a szakma szeretetét örököltem, nyugodt nyugdíjas éveket kívánok. Ma­gamnak pedig? Továbbra is ked­ves, szorgalmas, tehetséges tanít­ványokat. És... és még várok né­hány csodát az élettől. I nkább pihentem, és otthon voltam. Néz­tem a tévét, mert az is­kolaidő alatt nem na­gyon jut rá idő, csak hétvégén. Van a köze­lünkben egy dombocska is, oda is kimentem a barátaimmal szánkózni, csúszkálni. A korcsolya­pályán most csak két­szer voltunk itt a pa­pámmal, de ez is jó volt. Mert a mozgás a lényeg. Igaz, hogy ez a szünet utolsó napja, de már van kedvem iskolába menni. Gyakoroltam is a szünetben, és nagyon szeretek iskolába járni. Soltész Gábor (8), tanuló E z már a harmadik téli szünetem volt. Jó volt, mert esett a hó. Még amikor iskolába jártunk, akkor is szán­kóztunk az osztálytársa­immal, de a szünetben is. Meg játszottam a kis­testvéremmel otthon. Kirakóztunk, építet­tünk. Korizni csak két­szer jöttünk ki. A jégen néha még elesek, de azt hiszem már megy. A nyári szünet talán jobb, mint a téli, mert akkor lehet például a strandra járni, de a téli sem unal­mas. Az viszont igaz, hogy jóval rövidebb. Budavári Bettina (8), tanuló N agyon vártam a téli szünetet, mert szeretem a telet. Szeretek hógolyózni, hó­embert építeni, és a fák is gyönyörűek, zúzma- rásak ilyenkor. Minden hétvégén kijártam kor­csolyázni, otthon pedig játszottam a testvérem­mel. Persze, tanultam is. Amikor megkezdő­dött a szünet, egy hétig minden délután egy órát gyakoroltam. Nem nagyon örülök neki, hogy holnap már iskolába kell menni. Nyáron jobb, mert hosszabb a szünet. Földesi Zsuzsanna (10), tanuló A szünet első napjai az ünnepi készü­lődés jegyében teltek. Nálunk a karácsony es­te fényét a találkozás, az együttlét öröme adja, szüleim ugyanis 150 ki­lométernyire laknak, s ilyenkor van rá mód, hogy oda utazhassunk. Nem mondhatom, hogy sikerült felfrissülnöm. Egyrészt most tanulom gyakorlatban az autóve­zetést, másrészt több osztály dolgozatát is ki kellett javítanom. Sőt, a szilvesztert is az iskolá­ban töltöttem, igaz, mu- latás céljából. Molnár Attiláné (33), pedagógus Rendeződő vársors. a Kincstá ri Vagyoni Igazgatóság hasznosítási taná­csa a közelmúltban összeült, hogy megbe­szélje Miskolc önkormányzatának a Diós­győri vár vagyonkezelésére benyújtott pá­lyázatát. A tanácstagoknak tetszett a pá­lyázat, amit így elfogadásra javasoltak. A végső döntés azonban a szakminisztériu­mok kezében van, de minden bizonnyal nemsokára elkezdődik a szerződéskötési folyamat a várossal. Fotó: Vajda János Miskolc (ÉM - Hl, NyZ, SZ) - Mit vár az új évtől? - kérdez­tük a megye közéletének is­mert szereplőit. Ódor Ferenc, a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés elnöke az óév utolsó napjaiban is sokat dolgozott. Munkája közben nyilatkozott la­punknak. Fordulópontok- Szeretném, ha a megyei és a megyét megközelítő úthálózat fej­lesztése folytatódna, illetve hogy a Kassa-Miskolc tengely közötti útszakasz, valamint a vasúti összeköttetés tekintetében is te­hetnénk lépéseket - mondta. A megyei közgyűlés elnöke­ként a megyeháza érdekeit is szem előtt tartotta: - Örülnék annak is, ha minél kevesebb in­tézményt kellene a megyének át­vennie a helyi önkormányzatok­tól. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az önkormányzatok maguk is erősek. És várom azt is, hogy elérkezzünk a 2000. évbe, hiszen a hasonló fordulópontok az em­beriség történetében ritka pilla­natok. Ezért is remélem, hogy a megyében található régészeti emlékek jelentőségéhez mérten, méltóképpen tudjuk majd meg­ünnepelni a millenniumot. Összességében azt kívánom, hogy 1999-ben legyen okunk jó­kedvűnek lenni. És végezetül azt is várom az új évtől, hogy a Diósgyőr jól szerepeljen a labda­rúgó-bajnokságban, de a Fradi nyerje azt meg! Helyre tenni Kovács Vanda színművésznőt a kérdéssel éppen egy levél írása közben zavarjuk meg. És mint mondja, kicsit idegenül hangzik • Képviselői fogadóóra. Fogadóórát tart január 8-án délután 2 és 6 óra között Tál­lal András országgyűlési képviselő Mező­kövesden, a polgármesteri hivatalban. Bejelentkezés hétköznap reggel 9-től dé­lig a 49/411-286-os telefonszámon. • Banknévváltozás. A Hypo-Bank Hungá­ria Rt. a jövőben Hypo-Vereinsbank Hun­gária Rt. néven folytatja - egyébként vál­tozatlan - tevékenységét - áll a pénzinté­zet minap kiadott közleményében. K eveset van együtt a család, minden­ki lót-fut, nagyon kellett már egy kis szünet. Ezt a két hetet főleg gyerme­künk igényeihez igazítot­tuk. Régóta ígértük már neki, hogy megnézzük a Csodák palotáját. És ha már Pesten voltunk, el­mentünk a Természettu­dományi Múzeumba is, mert Máté fiunk a dínók bűvöletében él... Persze nem maradt el a nagyta­karítás, meg sütés-főzés, de mái' ez is kikapcsoló­dás, hiszen egészen más­fajta elfoglaltság, mint az iskolai munka... Sándorné Milus Klára (35), pedagógus

Next

/
Thumbnails
Contents