Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-11 / 8. szám

1999. január 11., hétfő fSlSK-MASYARORSZÍG % Kultúra 8 • Zárva a vár. A Diósgyőri vár és a Déry- né-ház - a téli időjárás miatt - átmeneti­leg nem látogatható. További informáci­ót az Ady Endre Művelődési Házban (tel.: 46/379-640) kérhetnek az érdeklődők. • Képeslapos tárlat. Borsod vármegye te­lepülései régi képeslapokon címmel a Szerencsi Múzeum képeslapgyűjteményé­ből összeállított kiállítás nyílik január 15- én, pénteken délután 5 órakor a tiszaúj- városi Városi kiállítóteremben. • Közlöny-kettős. A Művelődési Közlöny helyébe 1999. január 1-jétől két hivatalos lap lépett: az Oktatási Minisztérium Ok­tatási Közlöny elnevezéssel, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Kultu­rális Közlöny címmel adja ki az új lapot. Ha eljönnek a sárkányok Fecske Csaba Ha eljönnek, akkor bizony baj van. Össze kell szedni minden bátorságunkat és erőnket, hogy legyőzzük a mesevilág ret­tentő szörnyét. Hacsak nem akarunk szé­gyenben maradni. Persze, a mesehős bá­tor és ügyes. És erős. De ha az önerő nem elegendő, elő gyorsan a zseblámpát, villantsunk vele hármat, és apa máris ott terem, hogy a segítségünkre siessen, amint azt, még a kezdet kezdetén meg­ígérte. Mert a mesében az a jó, hogy az igazság mindig győz, a legkisebb fiú le­bírja a sárkányt, kiszabadítja a király­lányt. A mese izgalmas, szép, és mindig igazságot szolgáltat a gyöngébbnek és a kisebbnek. A Debrecenben élő fiatal költő és lap- szerkesztő Szénási Miklós igaz, szép me­séket ír. Hogy ért a gyermekek nyelvén, azt már a korábbi Növésben vagyok cí­mű gyerekverskötetében is bizonyította. A Ha eljönnek a sárkányok című könyve tizenkét mesét tartalmaz, az év minden hónapjának megvan a maga meséje janu­ártól decemberig. Az egymást követő hó­napok, váltakozó évszakok hangulatát megidéző bensőséges történetekben a népmesék hagyományaira építve mo­dern, mai meséket teremt. Természete­sen vannak a műfajnak törvényszerűsé­gei, amelyeket nem árt, sőt ildomos be­tartani, de az igazi meseköltő túl tud lép­ni ezeken anélkül, hogy a műfaj megkér­dőjeleződne. Szénási igazi meseköltő, egyéni mesevilágot teremt, ahol minden a helyén van és minden a szív melegét sugározza. Titokzatos, szeretnivaló világ ez. Az egykor, elveszített Éden. A januári mese például a Zöld Alvóé, aki Bence szobájában egy polcon lakik. Hogy kicsoda Bence? Nem más, mint a mesélő kisfia, e bűbájos mesék inspiráló­ja, társszerzője húgocskájával, Bogival együtt. Szerepel a mesékben Gyikon Oleff és Kopóczi Elemér, Lipemlopom Aurél, no meg Bence és Bogi, akik tulajdonképpen valóságos személyek, de nekik még sza­bad átjárásuk van a valóságból a tündér­világba és viszont, mondhatnám potenciá­lis mesehősök: gyermekek. Nekem a december meséje tetszik legjob­ban, amelyben Dörreni úr az erdőbe megy, hogy kivágja a kis fenyőfát karácsonyra, ám ez nem sikerül neki, sőt még az autója is odavész. Vagyis, mint ahogy az a mesé­ben dukál, elnyeri méltó büntetését. Ezek a mesék líraiak, erejük inkább a hangulatteremtésben, mint a cselekmény­szövésben van. Kidolgozottságuk novel- lisztikus finomságú. Szénási sajátos han­gú meseköltő, könyvét jó szívvel ajánlom kicsiknek és nagyoknak. A fantáziamoz­gató illusztrációk Urbán Tibor munkái. (Felsőmagyarország Kiadó, 1998.) A kötet illusztrációit és a borítót Urbán Tibor képzőművész készítette Petra a Merlinben A Miskolci Nemzeti Színház a Petra von Kant keserű könnyei című darab­bal vendégszerepei Budapesten - ja­nuár 13-án és 14-én - a Merlin Szín­házban. Petra von Kantot Margitai Ági alakítja. A dráma további szerepeit Máhr Ági, Olasz Ági, Kovács Vanda, Falvay Klári és Szitás Barbara játssza. Rainer Wemer Fassbinder művét tavaly ősszel Fehér György rendezésében tűzte műsorra a miskolci színház. Az évadnyi­tó premiert október elején tartották a Csarnokban. Az előadás decemberben, az immár tize­dik alkalommal megrendezett gödöllői országos stúdiószínházi találkozón el­nyerte a Kentaur Színházi Alapítvány díját. Felvételünkön Szitás Barbara, Margitai Ági és Olasz Ági. Fotó: Dobos Klára Nyírségi premierek és igazgatójelöltek Kultúránk napja Miskolc (ÉM) - Miskolc kultúraközvetítő intézmé­nyei a Himnusz születésé­nek évfordulójára emlékező magyar kultúra napját idén is gálaműsorral köszöntik. A város ismert művészeti csoportjai - zenészek, szín­játszók, táncosok - vesznek részt a műsorban. A Rónai Művelődési Központban ren­dezendő ünnepi műsor janu­ár 21-én, csütörtökön dél­után 3 órakor kezdődik. Nyíregyháza (MTI) - Január­ban két premierdarabot mutat be a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház Társulata. Az elsőt, Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara című művét január 8-ától játsszák. A darabot Bal József rendezte. Az előadás a nyírségi színház egyik legnépszerűbb vezető művészé­nek, Szabó Tündének a jutalom­játékja. A többi szerepben Szal­ma Tamást, Simor Ottót, Szabó Mártát, Réti Szilviát, Megyeri Zoltánt, Mészáros Árpádot, Ró­bert Gábort, Perjési Hildát és Petneházi Attilát láthatják a színházkedvelők. A másik premier időpontja ja­nuár 16. Akkor Bródy Sándor: A tanítónő című műve kerül szín­re. A darab rendezője Léner András. A főbb szerepeket Gá- bos Katalin, Bárány Frigyes, Zu- bor Ágnes, Mezei Zoltán, Hot- váth László Attila, Kerekes László és Hetey László alakítja. Nyilvánosságra hozták a szín­ház megüresedő igazgatói poszt­jára pályázó jelöltek nevét is. Az információ szerint Bede-Fazekas Szabolcs, Salamon Suba László és Tasnádi Csaba szeretné betöl­teni a hat sikeres év után saját elhatározásából távozó Verebes István tisztségét. Az új igazgató -, akinek sze­mélyéről előreláthatólag febru­árban döntenek - július 1-jén veszi át a teátrum irányítását, de tavasszal már részt vesz a társulat tagjainak szerződteté- si munkájában, illetve az új évad műsortervének az össze­állításában. Debreczeny-képek Debreczeny Zoltán festőművész alkotá­saiból látható kiállítás mától február 20- ig Miskolcon a Mini Galériában (Kos­suth u. 11.). Debreczeny Zoltán 1952-ben született Veszprémben. Építőipari műszaki főis­kolán szerzett diplomát, hivatását ma is gyakorolja. Festeni - autodidaktaként - 1982-ben kezdett. Tíz évvel később alapí­tó tagja volt a Frekvenciák nevű nemzet­közi képzőművészeti csoportnak. „Az érthető közlés kényszere hajtja Deb­reczeny Zoltánt, aki nem dagályos beszé­dekkel vagy morális tanmesékkel trak­tál, hanem történeteket, eseményeket, irodalmi, mindennapi-filozófiai megálla­pításokat rajzol és fest - írja róla Kádár János Miklós festőművész. - Festői érte­lemben egyformán távol áll a banalitás­tól és az akadémizmustól, és minden egyéb izmustól is...” Szénási Miklós Januári mese Január meséje Zöld Alvó me­séje. Zöld Alvóé, aki nem párna, nem maci, nem béka, de egy ki­csit mindegyik. A szeme két kis fekete pont, éppen akkora, hogy láthassa a világot éjjel is, nappal is. Zöld Alvó egy polcon lakott, Bence szobájában. Napközben né­ha ide-odatették a felnőttek is, meg a vendégségbe érkező gyere­kek is, de amikor eljött az este, mindig ott volt a kisfiú ágyában.- Aludj jól - mondta búcsúpu­szi után az anya, és lekapcsolta a lámpát. Hirtelen sötét lett a szobában, de mire Zöld Alvó szeme meg­szokhatta volna, elaludt. (...) Egyszer, karácsonyon túl, hús- véton még innen a kisfiút elvitték a szülei vendégségbe a nagyszü­lőkhöz. Ők nagyon szerették vol­na, ha Bence náluk alszik. (...) A szülők hazamentek, Bence meg ott maradt nagyapánál és nagyanyánál a második emeleti la­kásban. Nagy meglepetésére itt is úgy alakult minden, ahogy otthon szokott: vacsora, fürdés, esti mese egy színes mesekönyvből és jóéjt- puszi. (...) Nehezen jött álom Bence sze­mére. Ez a sötét idegen sötét volt, más tárgyak vették körül, más za­jok. Ráadásul hiába nyúlt a párná­jához, sehol sem talált senkit.- Zöld Alvói Bárcsak itt lennélI - suttogta a sötétben és igazából azt szerette volna, ha otthon le­het, a saját szobájában, a saját ágyában. Zöld Alvó ezalatt Bence otthoni ágyában forgolódott. Az ő sze­mére is nehezen szállt álom, mert hiányzott a kisfiú kicsi kezének érintése. A szülők neki, a kis zöld figurának egyetlen szóval sem mondták, hogy Bence hol van, Zöld Alvó pedig mindenféle rém- séges dolgokat képzelt el. Lehet, hogy az autóban felejtették a kis­fiút? Vagy nem szállt be a liftbe és most a lépcsőházban kóborol? Zöld Alvó hirtelen hangokat hallott. Mintha valaki nagyon-na- gyon-nagyon-nagyon messziről a nevét mondta volna.- Ki szólít? Hahó? Ki szólít? - kérdezte, de nem kapott választ. Ekkor nagy levegőt vett, lehunyta a szemét és azt mondta:- Nincs mit tenni, odaálmodom magam, most rögtön. Azonnal. Azzal lehunyta a szemét és amikor kinyitotta, egy idegen szo­bában volt, egy idegen ágyon, ahol egy ismerős kisfiú forgoló­dott.- Hát te hogy kerültél ide? - ült fel Bence és lecsúszott róla a paplan.- Azt álmodtam, hogy itt va­gyok - mondta Zöld Alvó. - Hol vagyunk most? Rablók fogságá­ban? Vagy erdei vadászházban?- Nagyanyánál meg nagyapá­nál. Ez a kisebbik szobájuk. Nem is gondoltam, hogy milyen nehéz lesz nélküled aludni.- Nehéz? Miért lenne nehéz? Te nem tudtad, hogy az Alvók mindig ott alusznak, ahol a gaz­dájuk?- Az Alvók? Miféle Alvók?- Van Kék, Piros, Sárga, Rózsa­szín, Barna, Bordó, Lila, Narancs Alvó, ahány színe csak van a szi­várványnak, még annál is több ki­lenccel.- Te milyen Zöld vagy?- Én? Nem Fűzöld, meg nem Tengerzöld. Csak egyszerűen Zöld.- És te is itt vagy velem mindig?- Ha alszol. Ilyen alkalom, mint most, csak egyszer lehet.- Milyen alkalom? - ráncolta homlokát a sötétben Bence.- Hogy este van, ébren vagy és mi itt beszélgetünk. Mindig csak akkor beszélgethetünk, ha már te. is, meg én is alszunk. Minél mé­lyebben, annál jobb.- Te Zöld Alvói - mondta gya­nakodva a kisfiú. - Ezt én nem ér­tem. Ha alszunk, hogyan beszél­gethetnénk?- Á, ez roppan egyszerű. Ha al­szol, ott vagy az álmok birodalmá­ban. Ott éled az életed, én meg, mint alvó iparos, veled megyek. Sőt. Tudod ugye, hogy mindig én szoktam hamarabb elaludni? Ez azért van, mert átmegyek az ál­mok országába és intézkedem, hogy szíves szóval fogadjanak, ha megérkezel.- Érdekes, én erre reggelente sohasem emlékszem - mondta Bence.- Ennek így kell lennie - mond­ta Zöld Alvó. - Ez a szabály. Ezért mondtam el neked, hogy most már sohase feledd el és tudd, mindig ott vagyok veled.- Álmos lettem - húzta magára a paplant Bence és kezével Zöld Alvó után nyúlt, hogy magához ölelje. De ahogy kinyújtotta a ke­zét, a szeme azonnal lecsukódott, és elaludt. Másnap reggel Zöld Alvót nem találta sehol, ebből megértette, hogy Zöld Alvó helye otthon van, a szobájában, a polcon. Délután érte jöttek a szülei és hazavitték. Bence azonnal bero­hant a szobájába és megsimogat­ta a kis zöld figurát:- Este, ha majd elaludtunk, ta­lálkozni fogunk. Zöld Alvó nem szólt erre egy szót sem, de Bence úgy látta, mo­solyog. Talán még kacsintott is hozzá, hogy az ám, csak legyen itt az este, majd meglátod, micsoda szép álmok várnak ránk.

Next

/
Thumbnails
Contents