Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-05 / 285. szám
1998. december 5., szombat Műhely 19 r1 'J - J | * I / JÄ’ÄiiiijjäÄ Cseh Károly Havazás után Kallódó képeslap régi nagy havak idejéből Tél-meszelt táj. A sok tető fölötte: mennybolt, feliéi jő cserepekre törve. Csendben fénylik mind, elültek a neszek: ilyen az, mikor Ö itt lent lépeget. Ilyen volt, mielőtt a hosszú, konok fagyok szigora helyett áldást hozott, s dorombolt a hó, mint kemencepadka szélén szundító mesebeli macska, mely álmában zörgő ezüst dióval játszott: világló, nagy teliholddal, s hirtelen éji égre nyújtózkodva, mint Gogol pajkos ördöge, ellopta. Tornay Mari VARJÚSZÁRNYAS tollhavazás fürészporköd télüszök vajútoll meg jégvirág. tollhavazás fejemen fürészporköd szememen télüszök a telkemen télruhámon varjúszárnyas jégvirág. SEGÍTSETEK EZEK A KIHŰLTSZEMŰ KÖVÉRMACSKÁK EGYRE KÖZELEBB SETTENKEDNEK Fecske Csaba Mese Lábnyom, a hóban: kusza, tétova írás, testmeleg mese Akkor is Szeretni Belefeledkezni - mintha tükörbe - minden arcba, akkor is, ha önmagát az ember, mint lenyúzott bőrt, végül visszakapja Hirdetés I íft AKCIÓ! Kedves Vásárlóink! Ha december 1. és 24. között könyvesboltunkban 5000 Ft fölött vásárol, ajándéksorsoláson vehet részt. Házikönyvtárat nyerhet! 1. díj: 150 0000 Ft értékben 2. díj: 100 000 Ft értékben 3- díj: 50 000 Ft értékben könyvutalvány Sorsolás december 31-én, I a nyerteseket levélben értesítjük. i BIBLIOFIL Országos Könyvesbolthálózat • Miskolc, Kazinczy könyvesbolt Széchenyi u. 33. Tel.: 46/342-908 • Kazincbarcika, Fő tér 2. Tel.: 48/315-087 • Mezőkövesd, Mátyás király út 118. Tel.: 49/411-228 • Sátoraljaújhely, Dózsa Gy. út 3. Tel.: 47/321-640. ü*t*tefreáei &úaz*uc*í&! „Kőnyomással” sokszorosított művészet Miskolc (ÉM) - A Modern magyar litográfia (1890- 1930) című kiállítást ugyan már csak e hét végén tekinthetik meg az érdeklődök a Miskolci Galéria RákóczLhá- zában, de elkészült a kiállítás hoz kapcsolódó tanulmánykötetet is.- A galéria időről időre jelentet meg katalógusokat, monográfiákat, de a komoly tanulmánykötetek sorában ez csak a második - mondta Dobrik István igazgató a kötet bemutatóján. Az első könyv is A magyar sokszorosított grafika száz éve című kiállítássorozathoz kötődik, a szecessziós könyvillusztrációkról szól. Miskolc korábban is, ma is jelentős bázisa a grafikának. Ezért gondolták úgy néhány évvel ezelőtt a szakemberek, hogy többéves kiállítássorozat keretében feldolgozzák a grafika történetét. Az persze természetes volt, hogy nemcsak kiállításokat rendeznek ebből az apropóból, hanem kutatásokat is folytatnak. és ezek eredményét aztán kötetbe rendezik. A most megjelent - Baykay Éva szerkesztette - kiadvány a modern magyar litográfia történetének első áttekintése. Röviden már a bevezetőből is megismerhetjük a kőnyomtatás „fejezeteit“, a bővebb tartalmi fejezetek pedig elmélyülni engednek egy-egy résztémában. „A feldolgozott 19. századi előzmények után immár nem a hagyományos témák és műfajok szerint követjük nyomán a kőnyomtatás századfordulós alakulását, hanem a funkcióhoz kötött, egykori szakkifejezéssel a dekorativ grafika problémáit is felvillantjuk a művészi litográfia elsődleges kutatása mellett - olvashatjuk az új könyv bevezetőjében. - A 19. századi, többnyire halvány színekkel tónusos alapra készült kőnyomatokat hazánkban csak lassan váltotta fel a színes litográfia. A technikát ugyan röviddel azután felfedezték, hogy Alois Senefelder a mélynyomásszerűen maratott kőből 1798-ban áttért a síknyomású megoldásra, s ezzel merőben új, kémiai eljáráson alapuló módszert vitt a sokszorosító grafikák körébe. A litográfia csak lassan lett az önálló művészi alkotások autonóm médiumává. Goyánál etikai, humán mondanivalóval, Daumiernél közvetlen, propaga- tív hatásával kötődött a politikai eseményekhez. Manet is először akkor fordult a litográfiához, amikor Miksa császár kivégzése című képét betiltották, amit így kezdett el terjeszteni. A litográfia a múlt században sokáig megmaradt a festmények és rajzok színes, nagy példány- számú, olcsó közvetítőjének. Az 1890-es években lett Toulouse-Lautrec művészetében önálló és igazán nagykorú művészi sokszorosító technika a színes litográfia. Az ő hatása alól és a Nabik köréből indult Rippl-Ró- nai József, aki egyenesen Párizsból hozta Magyarországra a modern litografálást. Technikai újítások a 19. század során folyamatosan gazdagították a sokszorosítás lehetőségeit. De Picasso, Chagall, Miro és sok jeles grafikus tovább vitte a színes litográfia művészi alkalmazását, ami Hartung, Tapi- es, Rauschenberg, és mások Utóival napjainkig életben tartja a kőnyomatot mint művészi sokszorosító eljárást...” Rippl-Rónai József:_______________________________ A Nemzeti Szalon kiállításának plakátja, 1897 Czóbei Béla: ___________________ R ippl-Rónai József portréja, 1920-as évek Molnár Farkas:____________ E mberiség, 1922 KrónJenó: Vértes Marcell: Molnár-C. Pál: Kompozíció I., 1922 Lap a Dancing mappából, 1924 Csók, 1932 k. Csorba Piroska Az aranykor vége Anyuska a kerek, alacsony asztalra állít. Az arcunk így éppen egyforma magasságban van. Két illa tos tenyerébe fogja az arcomat, és megcsókol mindkét oldalról. Én átfűzöm karjaimat a nyakán, és visszacsókolom az édes, piros száján.- Ez már nem illik egy nagyfiúhoz - mondja, és a tükör felé fordítja a fejemet. A tükörben anyuska és én. Göndör fekete a hajunk, fehér a bőrünk, kék a szemünk. Egészen egyformák vagyunk, csak anyuská- nak kontya van. Tetszik nekem, hogy egyformák vagyunk a tükörben.- Régen a görögök azt hitték, hogy az ember kétfejű és négylábú lény volt - meséli Anyuska. Ez tetszik nekem. Kacagok. Most nekünk is két fejünk van és négy lábunk. Tapsolni kezdek örömömben, és kérem: mondja tovább.- Azután az istenek megharagudtak a kétfejű, négylábú lényekre és kettévágták őket. Azóta boldogtalanok... No, ne légy szomorú! Mosolyogj, hiszen nekünk két fejünk van! - kérlel Anyuska, és mind a ketten kacagunk. így már nem vagyunk egyformák. Nekem elölről kiesett egy tejfogam. Fürödtünk és Anyuska a sampon habjából nagy tornyot rakott a hajamra. Megrántottam a fejemet, hogy lerepüljön a hab, és beütöttem egy kicsit a számat a kád szélébe. Sós íze lett a számnak és kijött a fogain. Anyuska nagyon örült neki, elrakta egy kis bársonydobozba. A bársonydobozt elzárta a fiókba, ahol Apuska képeit őrzi. Apuska már nagyon régen meghalt. Még csak pár hónapos voltam, nem emlékszem rá. Anyuska régebben sokat mesélt róla, olyankor könnyes lett a szeme. De kár, hogy nincs velünk! - szokta mondani. Én összeráncoltam a homlokomat, mert nem akartam Anyuskát elszomorítani, azzal, hogy megmondjam, én egyáltalán nem bánom, hogy Apuska meghalt. Olyan jól megvagyok Anyuskával. El se tudom képzelni, hogy Anyuska esténként nem ül az ágyam szélén, hogy nincs velem mindig. Már régóta nem emlegeti Apuskát, a fényképeit is elzárta a fiókba. Anyuskának csak én vagyok, és ez így van jól. Vele vagyok nappal és éjjel, a kis heverőmet odatolta az ágya mellé. Szeretem nézni, amikor a fürdőszobában megmosakszik, és kontyba tekeri a haját. Anyuska olyan szép, mint Hófehérke, és én vagyok az ő kis királyfija. Ezt ő szokta mondani. Kis vitézemnek is szokott nevezni, meg hercegemnek. Nagyon lágy, meleg hangja van Anyuskának. a meleg hangján azt mondja nekem:- Ma van a nagy nap.- Miféle nap? - duzzogok, mintha nem tudnám.- Is-ko-lába kell men-ni - szótagolja Anyuska.- Nem akarok iskolába menni - jelentem ki határozottan.- Hatéves lettél, kis vitézem, ez a világ rendje - sóhajt Anyuska, és rámadja az illatos, fehér inget, a sötétkék nadrágot meg a kabátkát. Minden ruhadarab után kapok egy puszit, és a legvégén beletrombitál a nyakamba. Ezt szeretem a legjobban. Ezt este szoktuk csinálni, fürdés után, mese előtt. Anyuska beletrombitál az én nyakamba, jó csiklandós a puha szája, nevetek, és én is visszatrombitálok az ő nyakába, 6 meg visongat. De most nem lehet játszani, menni kell. A hátitáskának se örülök, pedig én választottam, és annak se, amit együtt raktunk bele tegnap délután: a füzeteknek, a bőr tolltartónak, az uzsonnazsáknak. Pedig Anyuska azt mondta, meglepetést is tett bele. Anyuska eljött velem, aztán itthagyott. Idegen gyerekek kiabálnak körülöttem, szeplősek és csúnyák és ugrálnak. Rossz szag van ebben a teremben, és a padom is kemény. A gyerekek akkor hagyják abba a kiabálást, amikor bejön egy öreg, szemüveges asszony. Ö a tanítónő, tudom, Anyuska mondta. Nem tetszik nekem, sipítós a hangja, karcolja a fülemet. Nagyon megörülök, amikor megszólal a csengő, és a tanítónő kimegy. Előtte még azt mondja, hogy együk meg az uzsonnánkat. A táskámból előveszem a fehér vászon- zsákot. Anyuska varrta, belehímezett egy szívet. Érzem a zsákon Anyuska illatát. Belenyúlok, szép fehér szalvétába csomagolva egy szendvics lapul benne, egy alma meg egy tejcsokoládé. A kedvencem. Kiveszem a szendvicset, kihajtogatom a szalvétából. Már harapnék bele, amikor valaki meglök, a zsömle kiesik a kezemből az olajos padlóra. Sírva fakadok és kiszaladok a teremből. Kiabálnak utánam, de nem hallom. Már kinn vagyok az utcán, futnak velem a fák és a házak. Anyuska hangja dobol a fülemben: Belépésnél balra nézz, kis vitéz! A szemem fátyolos a könnyektől, alig látom az autókat, a tülkölésük is összefolyik a fülemben. Angyalok vigyáznak rám, míg hazaérek. Az ajtónál fölágaskodom, lenyomom a kilincset. Nem nyílik. Ó, hiszen van nekem kulcsom, Anyuska adta, aranykulcsocska az én aranyomnak, mondta. Piros zsinóron lóg a nyakamban, a fehér ing alatt. Remegő kézzel kikotorászom, s már nyitom is az ajtót. Anyuska bizonyára fél az idegenektől, azért csukta magára az ajtót. Én se akarok idegeneket, őt akarom, Anyuskát, senki mást. Többé nem megyek iskolába, soha többé nem megyek. Ügyesen kétszer balra fordítom a kulcsot, nyílik a zár, s már röpülök is befelé lábujjhegyen. A szobaajtó nyitva áll, a redőny majdnem egészen leengedve. A félhomályban meglátom Anyuskát, az ágyban vergődik, mezítelen kétfejű, négykezú, négylábú lénnyé változva nyög és kacag. A gyönyör és a kin szaga tölti be a szobát. A szám kinyílik, a torkom bedagad, a világ elsötétül előttem.
