Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-01 / 281. szám

1998. december 1., kedd Itt-hon 5 Tin«ú|vároi Tiszaujvaros és Mezőcsát környéke • Nyugdíjas-találkozó. A tiszapalkonyai önkormányzat december 11-én, pénte­ken délután három órától rendezi meg a község időseinek idei találkozóját. Az ál­talános iskola tornatermébe 450 nyugdí­jast várnak, akiket az óvodások, az általá­nos iskolások és az ónodi népdalkör mű­sorával köszöntenek és vásárlási utal­vánnyal ajándékoznak meg. • Csak az útpadka van hátra. Hejőbábán befejezték a 350 méter hosszúságú Petőfi és a 250 méteres Tulipán út aszfaltozását. A beruházáshoz négy millió forint telepü­lésfejlesztési támogatást kaptak, önerő­ből 2,7 millió forintot biztosítottak hoz­zá. A kivitelezők jelenleg az útpadkát építik, de azzal is végeznek még az igazi tél beköszönte előtt. • Bővült a faluház. Oszláron 9 és fél mil­lió forint saját erőből bővítették a faluhá­zat. Az új szárnyban fodrászüzlet, az ön- kormányzat intézményeit kiszolgáló mo­sókonyha, az óvoda személyzete részére szociális blokk kapott helyet, továbbá két garázs. Egyikben a falugondnoki mikro­busz, másikban a helyi tűzoltóegyesület járműve pihen. Kárpátaljaiak innenről Hejőbába (ÉM - NZ)- Szépi Magdolna és férje úgy érezte, hogy gyermekeik jövője nem igazán biztosít­ható Kárpátalján. 1993-ban Beregszász­ról áttelepültek Ma­gyarországra. Hejőbá­bán élnek és itt érte őket az otthonhagyot­takat sújtó árvíz híre.- Mindketten zenetanárok vagyunk. Jó­magam magyar nyelvet és irodalmat taní­tottam pályakezdőként a 47 évi kényszer- szünet után Beregszászon megnyílt ma­gyar nyelvű gimnáziumban. Otthon annyira nehéz volt a helyzet, hogy az át­költözés mellett döntöttünk gyerekeink érdekében - kezdte körülményeik ismer­tetését a kárpátaljai tanárnő.- Áttelepülésünk nem ment könnyen - folytatta. - Lakás és munkahely lehetősé­gét kellett igazolni a hatóságoknál. Hejő­bábán énekszakos tanárt kerestek és szol­gálati lakást is biztosítottak, a férjem pe­dig trombita szakos tanári állást kapott Tiszaúivárosban. A nagyobbik fiúnk a ti- szaújvárosi gimnáziumban tanul, lá­nyunk ugyanott nyolcadikos, legkisebbik lányunk Eszterke, velünk van. Aztán jött az árvíz- Azt az érzést nem is tudom hirtelen megfogalmazni. A férjem Visk szülötte. Édesanyja még ukrán állampolgár, de itt lakik velünk, a nagyszülők viszont ott. Az árvíz híre borzasztó volt. A tévében hal­lottuk először, hogy Mező vár mellett Visk szenvedett a legjobban. Szépi Magdolna most is zokogva idézi fel azokat a napokat:- Láttuk a tévében az összeomlott háza­kat és nem tudtuk, mi van a mieinkkel. Él­nek, összeomlott a házuk, megvannak még? Közben a faluban és a szomszédos te­lepüléseken gyűjtés indult és mi vállal­tunk, hogy szállítjuk a jólelkű emberek ajándékát. Annyit, ami a személykocsinkba belefér. Hozzáraktuk a saját családtagjaink számára vásároltakat is és vittük. Az ukrán hatóságok nagyon körülményesen, csak az adományokat „megvámolva“ engedtek to­vább bennünket, de a viski emberek na­gyon köszönik a hejőbábai, nemesbikki, he- jőpapi emberek együttérzését és szeretetét - mondta a Kárpátaljáról származó tanárnő. Az oldalt szerkesztette: Faragó Lajos Telefonszáma: (46) 414-022/213 „Kisemberek középiskolája vagyunk” Alapításának 35. évfordulóját ünnepli a mezőcsáti gimnázium és szakközépiskola Faragó Lajos Mezőcsát (ÉM) - Névváltoz­tatáson már többször át­ment a dél-borsodi régió középiskolája, de küldetése nem változott. Megmaradt és működik kevéspénzü em­berek tehetséges gyerme­keinek szerény iskolája­ként. A Mezőcsáti Kiss József Gim­názium és Közgazdasági Szak- középiskola az elmúlt hét vé­gén jubileumi megemlékezést tartott a névadó, mezőcsáti köl­tő születésének 155., a gimnázi­um alapításának 35. és a név­adó ünnepség 5. évfordulója al­kalmából. Az iskola névadójáról az el­múlt század elején azt jegyez­ték fel, hogy „féltő gonddal, ugyanakkor érzelmek nélkül ítélt művet és alkotót, egyetlen mércéje volt: a tehetség.” Kiss József mezőcsáti szülő­házával időközben dózer „végzett”, de újabban több me­zőcsáti intézmény vette fel a nevét. A gimnázium és közgaz­dasági szakközépiskola öt éve, a tehetség gondozásának eltö­kélt szándékával.- A valamikori mezőváros­ban már a múlt század „80-as éveiben felvetődött középiskola létesítésének terve, de ebből csak 1934-ben született meg egy polgári iskola. Ennek 1948-as megszűnését követően 1963-ban indult útjára a gimnáziumi képzés. A közös igazgatású ál­talános iskola és gimnázium egyetlen osztállyal és két kö­zépiskolai tanárral kezdett - idézte fel a történteket Kiss Lászlóné igazgató. Az intézményt 35 éve alapító és építő Juhász Sándor igazga­tó 1996-ig tartó munkálkodása eredményeként tizenöt osztá­lyossá vált az iskola. Most is hangsúlyozta, kisemberek kis gimnáziumaként és szolgálatá­ra. A valamikori egyetlen osz­tályból mára 14 osztályossá fej­lődött az intézmény. A négyosz­tályos gimnáziumi képzésen túl öt évvel ezelőtt útjára indítot­ták a hatosztályos, tehetséggon­dozó gimnáziumi oktatást. Az 1984-től hagyományosan, két ágazaton folyó közgazdasági képzésük mellett beindították a pénzügyi ügyintézői szakmai képzést. Megnövedett igényt elégítenek ki a hagyományos levelező gimnáziumi oktatásuk­kal és újabbakat a most felava­tott, mintegy nyolc millió fo­rintból megvalósított szakkö­zépiskolai tanirodával. Az egykori diákok nevében a gimnázium mai tanára, Kissné Ádám Éva idézte fel emlékeit, majd e szavakkal folytatta:- Itt és most valami más van születőben: a hagyomány adta kötődés. Mi, tanárok, diákok nem pusztán a csáti gimnázi­umba járunk, s gyűjtjük a ma­gunk igen értékes, de tulajdon­képpen szokványemlékeit, ha­nem a Kiss József Gimnázium­ba - mondta a csáti gimnázium egykori tanulója, mai tanára Kissné Ádám Éva. Kis gyümölcstermésből kevés a cefre Ároktő (ÉM - FL) - Kevés pá­linkát főznek az idén. Kevés gyümölcs termett, de azok száma is folyamatosan csök­ken, akik még készek leha­jolni a cefrébe való gyümöl­csért. Molnár Ede 1984-ben épített szeszfőzdéjében az elmúlt hét csütörtökén éppen a szentend­rei Diósi Dénes és a budapesti Pordán Ferenc főzette a pálin­kát, Úgy kerültek ide, hogy egyiküknek Ároktőn, másikuk­nak Tiszacsegén van hétvégi háza és gyümölcsöse. Pordán Ferenc a Tisza áradása miatt most csak százötven kilométe­res kerülőűton, „ködös albioni időben” tudta Ároktőre szállí­tani a cefréjét, mégis ezt a szeszfőzdét választatta.- Itt szakértelem, patikatisz­taság, rend és jó hangulat van. A környéken termő gyümöl- A szeszfőzdésnek főzés közben is a műszereken a szeme Fotó: V. J. csők pedig majdnem biotermé­kek. Nem fertőzi ezeket az au­tók kipufogó gáza - állítják egybehangzóan. Molnár Ede szeszfőzdés is örül a messzire terjedő hírnév­nek, de annak nem, hogy idén kevés volt a' gyümölcs. Cefré­nek való még kevesebb gyűlt össze, mert tapasztalatai sze­rint a fiatalabb korosztályhoz tartozók egyre kevésbé hajlan­dók lehajolni a gyümölcsért, holott a „levét” ugyancsak fo­gyasztják. A szeszfőzdében töltött hosz- szú várakozás közben falu-or- szág-világ dolga szóba kerül. Miközben a cefréjét felöntő a végeredményt várja, lovas ko­csival már érkezik az újabb szállítmány. Aztán besegítenek a cefre átvedrezésében és együtt kóstolják meg a friss pá­linkát. Nyers még az, de di­csérni illik. Az első foltokat Buddha varrta meg Tiszaújváros, Mezőcsát (ÉM - FL) - Négy éve alakult meg a tiszaújvárosi Tiszavirág foltvarrókör. Most Mezöcsá- ton mutatják be nagy ér­deklődést kiváltó mun­káikat. Egy régi monda szerint Buddha, a róla elnevezett világvallás köz­ponti alakja készítette az első foltmozaik-terítőket. Hívei szo­kás szerint selymeket ajándé­koztak neki vallási áldozatul. A szegényeknek nem volt nlódjuk drága áldozatra, ezért csak egy- egy darabkát tudtak tiszteletére adni. Buddha szíve megesett raj­tuk, és hogy áldozatuk ne men­jen kárba, elrendelte: a foltocs­kákból templomi szőnyegeket varrjanak. A foltvarrás az évszázadok so­rán elterjedt világszerte. Nyo­mait középkori lovagok nyereg­tartóin, főúri és templomi zász­lókon láthatjuk. Angliában a gyári munkások feleségeit a sze­génység vitte rá, hogy textilma­radékokból takarót varrjanak. A módosabb réteg asszonyainál is divatba jött a foltvarrás. A nők számára a közös kézimunkázás adott kikapcsolódási és szórako­zási lehetőséget. Napjainkban újraéled a kézi­munkának ez a fajtája. A Folto- zók Világszövetségéhez csatlako­zott a Magyar Foltozó Céh is, amelyik 1997-ben Tiszaújváros- ban rendezte meg a II. Országos Foltvarró Kiállítást. A tiszaújvárosi Tiszavirág Foltvarrókör most a mezőcsáti művelődési központban mutat­kozik be. A megnyitón Szaba­dos Lajosné szakkörvezető megmutatott néhány fogást a foltmozaik-készítés technikájá­ból, bemutatta a kiállítást és tanfolyamra invitálta a folt­varrás iránt érdeklődő Csátia­kat. Lesz-e jelentkező? - még nem tudható. Az viszont már most bebizonyosodott: a ki­csiknek nagyon tetszenek a folt hátán foltokból készült ké­zimunkák. Tiszaújvárosi folt hátán foltok Mezőcsáton Fotó: Vajda János Kiss Lászlóné igazgató idézi fel a középiskola 35 éves történetét Fotó: Vajda János

Next

/
Thumbnails
Contents