Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-29 / 303. szám
1998. december 29., kedd Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Tekintet-díj. A Tekintet című folyóirat, illetve az azonos nevű alapítvány által létrehozott Tekintet-díjat idén Tandori Dezső költő, író, műfordítónak és Bata Imre irodalomtörténésznek ítélték. • Ezüst-triennale. A középkor óta ötvösközpontként ismert németországi Hanau városában működő Deutsches Goldschmiedehaus szervezésében 12. alkalommal megrendezett Ezüst-triennale anyagát láthatják az érdeklődők január közepéig a budapesti Iparművészeti Múzeumban. Pirisi Edit és Seres Ildikó a Denevérben Színházi évvége - év eleje Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház az évet a szerdai Csipkerózsika illetve a szerdai és csütörtöki - szilveszterkor hagyományos - Denevér-előadással zárja, ezekre azonban már minden jegy elkelt. A jövő év a színházban január 6-án kezdődik: délután 3-tól a Hamletet láthatja a Játékszín közönsége, este 7-kor pedig a Három nővér című előadás kezdődik a Kamaraszínházban. Ezeket a darabokat a következő napokban is műsoron tartják, és többek között látható lesz - 9-én este 6- tól és 10-én délután 5 órától - a tavalyi évad sikeres bemutatója, a Mosoly országa című operett is. A Csarnokban 9-én lesz „évnyitó": este 9-től a Petra von Kant keserű könnyei című előadást tekinthetik meg a színházlátogatók. HIRDETÉS --------------------------------------------------------------------------(f ............ ........................... ^ M EGHÍVÓ Zénót örökbe fogadja- äHKMMHftl Szeretettel meghívjuk kedves olvasóinkat Zénó, a hatéves tigrisfiú örökbefogadási ünnepségére, amelyet 1998. december 29-én, de. 11 órától tartunk a MISKOLCI VADASPARKBAN! A gyermekeket ajándékaival várjuk! Felnőtt látogatóink * o részt vesznek í a szilveszteri malac sorsolásán, amelyet 12 órakor tartunk. ^ .... ■ J A z első dal: Jó étel a rák meg a hal Nagy Károly helytörténész könyvet írt a 100 éves ózdi vegyeskarról Ózd (ÉM - FG) - Jó étel a rák meg a hal - ezt a kórusszámot tanulta be először az idén százéves ózdi kórus elődje, a dalárda. A centenáriumi ünnepségen pedig Fin- ta Gábor zeneszerzőnek köszönhetően a dal öröméről énekeltek. De a dal öröméről szólt az elmúlt száz év is.- Amikor száz évvel ezelőtt létrehozták a munkásdalárdát, ez volt az egyik legjobb lehetőség az ózdi munkásság zenei életének megszervezésére. De azóta is jelentős szerepet tölt be a kórus a város mindennapjaiban - állítja Nagy Károly ózdi helytörténész, aki immár egy évtizede gyűjti a dalárda emlékeit: fotókat, újságcikkeket, visszaemlékezéseket. Kutatómunkájának köszönhetően rövidesen megjelenik a kórus száz évét bemutató könyv is. Nagy Károly könyvében kifejti azt is, hogy milyen hatással volt Ózd környékére, az itt élő emberekre a város zenei élete, a kóruskultúra művelése, miként szerették meg az itt élő emberek a zenét.- A zene megszerettetésében jelentős szerepe volt az 1884. november 14-én - a Rimamurány- Salgótarjáni Vasmű Részvény- társaság keretében - létrejött Olvasó Egyletnek - folytatja a A százéves kórus (kis képünkön) múltját a Bükk Művelődési és Vendéglátó Házban kiállításon mutatták be Fotó: Vajda János kutató. - Az Olvasónak köszönhetően megpezsdült a város kulturális élete. A fúvószenekar és a dalárda, később pedig a vegyeskar példája, tevékenységük hatása megnyilvánult többek között abban is, hogy 1953-ban zeneiskolát alapított a város, a most százéves kórus számtalan díjjal büszkélkedhet. Az együttes közösségmegtartó erejét bizonyítja, hogy ma is 35 aktiv tag vesz részt a próbákon, előadásokon. A vegyeskar repertoárja 80-100 műből áll. Énekelnek hazai és külföldi szerzőket, klasszikusokat, népdalfeldolgozásokat... A százéves kórus múltját tanulmányozva számtalan érdekességre bukkant a kutató. A sok-sok fellépés, verseny, kórusfesztivál közül érdemes kh emelni, hogy már az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján is ünnepi műsort adott az ózdi együttes. A megalakulás évében az Erzsébet királyné elhunyta alkalmából rendezett gyászünnepségen is szerepeltek. Hanvára még útlevél nélkül kocsiztak ki, hogy megkoszorúzzák Tompa Mihály sírját. 1904. október 6- án pedig küldöttség vitte az ezüstkoszorút Aradra - emlékezve a tizenhárom vértanúra. 1906 őszén a gyári zenekarral és sok-sok egyleti taggal a miskolci pályaudvaron várták a Kassára tartó vonatot, amelyen hazahozták a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc hamvait. De ott voltak a dobsinai Kossuth- szobor leleplezési ünnepségén is. És ott voltak, ott vannak minden jelentősebb ózdi rendezvényen. A kórus fennállásának 100. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi hangversenyen felcsendült A dal öröme. De ez a kórusmű nemcsak a dal örömét, hanem a dal erejét is bizonyítja, hiszen szerzője, Finta Gábor is valamikor ebben a kórusban énekelt, innen indult, és most Ottawából küldte haza szerzeményét. Karnagyok Scherffel Lajos Halász Antal Hanuszik Antal Joób Sándor Becht Ernő Gyula Szedlák Gábor Szíjjártó János Parizek Ferenc Riszner Zoltán Korényi Lajos Dóbisz István Falvai Sándor Antalné Simon Éva Vámos József ifj. Nagy Károlyné Dobó Katalin A magyar énekművelésért „... hírlapok járatása, könyvtár fenntartása, hazafias ünnepségek, ismeretterjesztő, műkedvelő és színházi előadások rendezése, hangversenyek rendezése országos hírű művészekkel. A magyar énekművelés ápolása és fejlesztése, nemes szórakozásra alkalmas játékszerek tartása." (Az 1884. november 14-én megalakult ózdi Olvasó Egylet alapszabályának 3. pontja) Megyei fényképalbum - betűkből Megjelent a Nekem nem térkép e táj című könyv „kettes” kötete A szerző a Fókusz könyvesboltban dedikálta új kötetét Fotó: Séllei Miskolc (ÉM - DK) - Ebből a könyvből tudtam meg például, hogy II. János Pál még krakkói püspökként járt Göncön... - mondta Orosz Gábor, a megyei közigazgatási hivatal vezetője Hajdú Imre: Nekem nem térkép e táj 2 című kötetének a közelmúltban megtartott bemutatóján. „Megkondított” malac Valamikor - most már az sem érdekes, mikor - elveszett a cserépváraljai pap malaca. Összeszaladt erre a falu, és elhatározták, hogy mindenki indul a kóbor jószág keresésére, szerteszét a váraljai határba.- Jó, jó - mondták erre egyesek -, de hogyan értesítjük egymást, ha valaki rátalál.- Aki megtalálja - eszelte ki a legbölcsebb váraljai -, az felmegy a templomtoronyba, és megkondítja a harangot, jelezve, megkerült a malac. Mindez úgy is történt. Amikor megszólalt a harang, a váraljaiak abbahagyták a malackeresést, és hazamentek. Ám a mondás maradt: harangoznak, megkerült a váraljai pap malaca. Újdonság volt az is Orosz Gábor számára, hogy megyénk öt miniszterelnököt adott az országnak. Ő jól ismeri régiónkat, mégis sok érdekességet talált Hajdú Imre újságíró új kötetében, és természetesen örült annak is, amikor ismerősökről olvashatott.- A Nekem nem térkép e táj című könyvem tavaly ilyentájt jelent meg - mondta a szerző. - Nem terveztem a folytatását, de mivel szerették, keresték az olvasók, újra elkezdtem válogatni az egykor főként az Észak-Ma- gyarországban megjelent írásaimat, negyedszázad kedves emlékű csavargásainak „préselt vadvirágait”. Az újságíró nem régiónk reflektorfényben álló látványosságaira volt kíváncsi. A megye kevésbé felfedezett részletei érdekelték, olyan helyek és települések, ameKántor a sürgönypóznán Úgy járt, mint az arlói kántor - tartja egy mondás. E jeles atyafit a szentéletű asszonyok a lábánál fogva húzták le a templom karzatáról, mert az éjféli misén a karácsonyi ének helyett azt énekelte: a szegedi sürgönypózna jaj de magas... lyeket az ott élőkön kívül nem sokan ismernek. Minden, ami cifra prospektusokban nem, vagy alig kap helyet. A helyi emberektől hallott kedves, szellemes, vagy éppen szomorú történetek olvashatók a könyvben. Hangsúlyozta a szerző, hogy nem második, hanem „kettes”, önálló kötetről van szó, amely nem feltételezi az előző ismeretét. A könyvbe szerkesztett cikkeket pedig „betűvel ábrázolt fényképeknek" mondja, hiszen egy bizonyos állapotot dokumentálnak a színes, emberközeli írások. Természetesen - ahogy az előző kötetben, nem csak betűk, hanem fotók is illusztrálják az egykor voltat, a megye kevésbé ismert településeinek életét. Abban viszont különbözik az új a tavalyitól, hogy most egy kicsit a megye-, sőt államhatárokon túlra is kalandozhatunk...
