Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-15 / 293. szám
1998. december 15., kedd KultúraJ Zene a fém és a hús találkozásából Az Ewald quintett adott koncertet a miskolci városháza dísztermében Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Bach: d-moll toccata és fúga című - orgonára írott! - darabja is elhangzott az Ewald rézfúvós quintett múlt csütörtöki koncertjén. A zeneakadémis- ta fiatalokból álló együttes a Városházi esték - és a Bo Nilsson vezette trombitás mesterkurzus - keretében muzsikált. • Kamarazenekarunk két éve alakult a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián - kezdte a bemutatkozást Bakó Levente, az együttes vezetője. - Eddigi legnagyobb sikerünket '98 májusában a narbonne-i nemzetközi rézfúvós quintett versenyen értük el: nagydíjat és első díjat kaptunk. 3 Gyakorlatilag az első nagyobb versenyükön „taroltak”... • Igen. Pedig ez a műfajban a legnehezebb verseny. Tizenegy kötelező mű volt, közte a Bach: d-moll toccata és fúga - a kanadai rézfúvós quintett átirata. Technikailag nagyon nehéz megszólaltatni. Koncerten mutatós, ám a közönség túlságosan ismeri. És a rézfúvós hangszerek eléggé gikszerveszélyesek, ezért nem „biztonságos" ilyen nehéz darabbal próbálkozni. De úgy gondoltuk, ha már megnyertük a versenyt, illik máshol is előadnunk. Szép zene, a közönség is nagyon szereti, meg mi is... □ Beszéltek már arról, hogy akadémia után folytatják-e? • A zeneakadémián kötelező tantárgy a rézfúvós kamarazene, így sok kis együttes alakul. Mi először csak ezek között szerettünk volna a legjobbak lenni. Aztán jött a verseny, a jó eredmény Ajándékkosár. Valóban olyan ez a kiállítás a putnoki Holló László Galériában, mint egy ajándékkosár: többféle szépséget tartogat. Markovics Alexandra kerámiáit, Lakatos Kornél festményeit, Mald- rik Gábor tűzzománcait mutatja be. Varga Gábor papíripari mérnök merített papírjain É. Kovács Judit grafikáit láthatjuk, és elhozták a Miskolci Szilánkosok is folton folt művészetüket. Fotó: Antal István Költőnk a Somogybán Vass Tibor A Somogy ez évi utolsó számában végre olvashatunk egy rövid, ám hiánypótló könyvismertetőt: Béki István első kötetéről van szó, mely Rabszódia címmel idén nyáron Miskolcon, a MissionArt Galéria gondozásában jelent meg. Szondi György írása ritka példája a lehető legtoleránsabb kritikusi attitűdnek. Béki kötetét - annak ellenére, hogy verseit rendszeresen elit, nívós lapok közlik, köztük a Kortárs, az Élet és Irodalom - feltehetően azért övezte és övezi a (rangos) kritika felől mind a mai napig hallgatás, mert az összeállítás színvonala feltűnően egyenetlen. Amíg kitűnő versek keverednek gyengébbekkel, addig a kritikus inkább nem vállal fáradságot, nem kockáztat: kivár, figyeli az újabb publikációkat, a jobb esetben fejlődő pályát. „Szobrozik" az újabb kötetig, addigra eldől: lett-e, lesz-e érettebb költő a tollat fogó emberből. Pedig egy elsőkötetes szerzőnek a baráti vállveregetések után (vagy annak is híján?) mérhetetlenül fontos a hiteles kritikai fogadtatás, legyen az akár kedvező, akár rosszkedvre okot adó. Szondi párját ritkítóan, mondhatni gyönyörűen tud egyszerre méltatni, és „apásan”, finom szigorral dorgálni: „Roppant erőteljes, sőt erőszakos a költő nyelve, mely szelíddé tud pelyhesedni, a tünde, ám kócos futamok se idegenek a szerzőtől... ez a költészet nem bong, inkább: leng. Hintázik. S közben halkan vagy lármásan zizzen és dörren.” Van, lenne mit tanulnunk, hogyan illik köszönteni egy olyan első kötetet, melyben a sziporkázó darabok mellett ott a nyilvánvaló kétségekre okot adó felületesség. Meglehet, Békinek nem mindenütt éke az élvezetes költői nyelv, a kelleténél többször slamposabb, azonban eredendő költői alkatában ott búvik a sekélyességen túljutni tudó akarat, amely egyelőre a fejlődés, tanulni vágyás „képében” van jelen. Ettől nincs semmi fontosabb. Ezt a Somogy is tudja, mikor bizalmat szavaz, helyt ad Szondi nagyszerű írásának. Örvendetes tény, hogy Kaposváron legalább figyelnek az indulókra. Legyenek, éljenek akár itt, Észak-Magyarországon. A bibliás ember könyvei Edelény (ÉM) - Ötvös László debreceni református lelkész bibliagyűjteményéből nyílt kiállítás tegnap az edelényi Városi Könyvtár klubjában. Ez a kiállítás valóban csak megnyílt, senki nem nyitotta meg hivatalosan, nem voltak beszédek, köszöntők. Mintha a téma kívánná a csöndet, de lehet, csak nem akarták kétszer ugyanazt ünnepelni. A magángyűjtemény tulajdonosa, Ötvös László református lelkész ugyanis január 5-én, kedden délután fél 6-tól lesz a könyvtár vendége, ahol Szenczi Molnár Albert életműve címmel tart előadást. Akkor tőle magától hallhatnak majd az érdeklődők sokrétű munkásságáról és persze a gyűjteményről is, hiszen előadása előtt és után bemutató tárlatvezetést tart. Az 1930-ban Hajdúnánáson született, gyűjtőszenvedéllyel megáldott lelkész első bibliáját konfirmációja alkalmából kapta 1942-ben. Rá két évre vásárolta meg Károli Gáspár fordításában a teljes szentírást - a könyvet, amely végigkísérte életét. A szépen szaporodó gyűjteményt először szülővárosába visszakerülve mutatta be a gyülekezetnek a templomszentelés és a reformáció napja alkalmából. Úgy emlékszik vissza: látta az emberek arcán a megindultságot, mert átérezték, tudták, milyen erkölcsi és szellemi értéket testesítenek meg a könyvek. Ezt az élményt másokkal is szerette volna megosztani. Azóta több mint száz kiállításra vitte el bibliáit az országban, és azon túl is: Kárpátaljára, Erdélybe, a Vajdaságba. A gyűjtemény pedig egyre gyorsabban szaporodott. Bekerültek a család bibliái, a gyülekezeti tagok ajándékai, vásárolt és cserélt. A különböző kiadású magyar bibliák mellett ószövetségi héber, újszövetségi görög és számtalan európai nyelven kiadott példány került a birtokába - köztük művészi kiadványok is. De nemcsak életének és lelké- szi munkájának alapja volt a biblia, hanem tudományos munkásságának tárgya is. Évtizedekig kutatta a vizsolyi biblia és folklórja témát, és jelentős munkája a hanaui biblia hasonmás kiadása, ami ebben az évben jelent meg. A hanaui biblia valójáBibliák a könyvtárban Fotó: V.Jban a Károli biblia második kiadása, amit Szenczi Molnár Albert, Károli kedves tanítványa adott ki Hanauban átnézett és megjobbított formában. Értékes kincse nemcsak az egyháznak, de a magyar nyelvészetnek is. • • Ünnepi menü: Diótörővei és Denevérrel A Miskolci Nemzeti Színház is ragaszkodik az évszázados hagyományokhoz Miskolc (ÉM - FG) - A legtöbb gyerek karácsonykor kapja első balettélményét, hiszen ehhez az ünnephez úgy kötődik a Diótörő, mint a szilveszterhez a Denevér című operett. A Miskolci Nemzeti Színház ünnepi kínálatában mindkét darab szerepel. A Stahlbaum család karácsonyfája most is a zsinórpadlásról érkezik a nappaliba, az ólomkatonák most is olyan elevenek, mint voltak öt-hat éve, az egérgyerekek egy csöppet sem öregedtek, Diótörő most is életre kel, pedig az egykori gyerekek régen felnőttek, a fenyők is minden évben lepergették tűleveleiket, és a Miskolci Nemzeti Színház balettkara is megújult néhányszor, mióta - 1992 decemberétől - műsoron tartják a népszerű mesebalettet. A színház jegyirodájának munkatársaitól megtudtuk, hogy még a december 25-én, pénteken délután 5 órakor, és a 26-án, szombaton délelőtt 11 órakor kezdődő előadásra is kapható belépő. De más mesét is ajánl a színház ezen az ünnepen a családoknak. A Kamaraszínházban az ugyancsak Csajkovszkij-zenére komponált Csipkerózsika című Hópelyhecskék tánca egy korábbi Diótörő-előadáson Fotó: D. K. balettmesét játsszák december 26-án, 27-én és 30-án. A karácsonyi Csipkerózsika- előadásokra már minden jegy elkelt. Sőt, december 27-én, vasárnap este 7 órától a Bánk bán című operát is telt ház előtt játsszák. Szép karácsonyi ajándék lehet a Játékszínben ismét műsorra tűzött Szomorú vasárnap című előadás. December 25-én, pénteken délután 5 órától, és 26-án, szombaton este 7 órától Seres Ildikó, Ábrahám István és Fandl Ferenc idézi fel a népszerű dalszerző, Seress Rezső életét - és halálát. Ha szilveszter, akkor álai'co- sok, ha álarcosok, akkor Denevér! A világ nagyon sok színházában, így harmadik éve Miskolcon is ezzel a Strauss-operet- tel búcsúztatják az óévet. A december 30-i előadás este 7-kor, a 31-i pedig délután 3 órakor kezdődik. Ezekre az előadásokra^ még lehet belépőt váltani. HÍRCSOKOR • Az én gyakorlatom. A B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet és a Közoktatási ellátó Körzetek pályázatot hirdetnek a megyében dolgozó pedagógusok részére. Arra kérik őket: írjanak tanulmányokat Az én gyakorlatom címmel. Bővebb információt a pedagógiai intézet decemberi Hírlánc című információs lapja mellékletében találnak az érdeklődők. • Ünnepi tárlat az iskolában. A miskolci Eötvös József Szakképző és Művészeti Szakközépiskola karácsonyi kiállítást rendez az Eötvös Galériában (Gagarin u. 54.). A tárlatot december 16-án, szerdán délután 1 órakor Berta János, a megyei kézműves kamara elnöke nyitja meg. • Ózdi foltvarrók. Patchwork címmel mutatják be munkájukat a Magyar Foltvarró Céh ózdi tagjai a városi ÁMK Galériájában (Brassói u. 1.). A kiállítás december 16-án, szerdán délután 4 órakor nyílik meg. Rézfúvósok a városházán Fotó: Dobos Klára meghívásokat, lemezfelvétel-lehetőséget hozott, és most már úgy látjuk, lesz közös jövőnk, ü Úgy gondolom, közönségük is lesz, hiszen sokan hallgatják szívesen ezt a muzsikát. • Külföldön rajongnak érte. Ott a rézfúvós kamarazenekar és a fúvószenekar koncertjei egyaránt látogatottak - nem a „menetelős", hanem a tipikus koncert fúvószenekarra gondolok. Külföldön mindig teltházas hangversenyeket adtunk mi is. Magyarországon csak akkor, ha Az Ewald quintett tagjai: Bakó Levente (trombita) Tarkó Tamás (trombita) Kovalcsik András (kürt) Káip Róbert (harsona) Kelemen Tamás (tuba) különleges a helyszín, meg van hozzá apropó is, mint mondjuk egy karácsonyi koncert... Aki viszont eljön, az nem bánja meg, hiszen a rézfúvós koncerteken mindig jó a hangulat. A ráadásokban általában mindenki vidám könnyűzenei összeállításokat játszik. □ Van elég mü rézfúvós quin- tettre? • Nagy a repertoárunk: a reneszánsztól egészen a jazzig. Többek között a névadónktól is szoktunk játszani: Ewald orosz zeneszerzőnek gyönyörű romantikus szimfóniái vannak. Nem volt híres, de ő írta az első műveket rézfúvós quintettre. □ Ön és az együttes másik trombitása részt vett Bo Nilsson miskolci mesterkurzusán... • Bo Nilsson elsősorban mint kiváló metodikus ismert. Nagyon jól meg tudja tanítani, hogyan lehet könnyedén és jól trombitálni- De a kurzusoknak az is a lényege, hogy mindenki mindenkit hall, így nagy eszmecsere az egész. Mindenkinek van kijavításra váró hibája, tanulnivalója. Ez „munkás hangszer”. Nincs szünet, mindig fújni kell. Nekünk még egy kifeszített húr sem segít. Gyakorlatilag fémet nyomunk élő hússal. Egy kis lámpaláz vagy meleg már gondot okozhat a hangzásban. Ezért túl kell biztosítanunk magunkat, ami csak gyakorlással lehetséges. □ Volt hangszerkiállítás is a Zenepalotában. Nem fájt a szíve az új trombitákért? • Dehogynem. Sajnos ezek milliós tárgyak. Pedig egy bizonyos szint után már számít a hangszer. □ Olyan trombita biztos nincs, ami feleslegessé tenné a gyakorlást. • Könnyítés van, módszerek vannak, de csodák nincsenek...
